5.RÉSZ

Robsten II.

After Twilight Saga

5. Rész

A zene amit hallgattam elvarázsolt. Egy egyszerű zongorajáték volt, minden fajta kíséret nélkül. Nem is tudom pontosan, hogy került a lejátszómra, de még sohasem hallottam. Az előadó és a szám címe ismeretlen. Nem éppen ilyen zenére vágytam, mégsem bírtam tovább tekerni a számot. Közel egy órás időtartamot jelzett az Mp-m.

Próbáltam minden érzékszervemről megfeledkezni. A szemem végig csukva tartottam, de a szaglásom sajnos nem tudtam kikapcsolni.

Éreztem a mellettem ülő ember illatát, amely most valami régi, ismerős intenzívebb illattal keveredett.

Egy parfüm. Egy csábító férfi illat, de először nem tudtam, hogy ez miért volt annyira ismerős számomra, aztán rájöttem. Diesel. Rob tőlem kapta a születésnapjára, az utolsóra melyet együtt töltöttünk.

Imádtam ezt az illatot. A zene minden idegszálamra nyugtatóan hatott. Teljesen kikapcsoltam.

Hamarosan elnyelt a sötétség s az álmok tengerén sodródtam egy ócska kis ladikban. Nem voltam egyedül.

Ismét azt az illatot éreztem melyet mg ébren is tapasztaltam.

Oldalra néztem és Rob ott ült tőlem nagyjából két méterre és rám nézett.

A szeme szomorú volt, de mégis megcsillant benne valami különleges, természetfeletti fény amelyet nem tudtam beazonosítani.

Sosem láttam még ilyennek a tekintetét. Próbáltam bátorítólag rámosolyogni, de mégsem tudtam. Hirtelen egy fehér fény világította be a sötétséget, s megcsillant a sötétség tengerének feneketlen taván. Nehezen tudtam elszakadni Rob szemeitől, de megkellett tudnom, honnan jön ez az égi tünemény.

A csónak eleje felé pillantottam és nem kellett többé a válasz után kutatnom.

A hold volt előttünk, teljes nagyságában emelkedett a víz tükre fölé, és úgy éreztem ha kinyújtanám a kezem, szinte végigsimíthatnék ezen a gyönyörű égi csodán.

Ismét Robra néztem, de ő már nem volt az előző helyén.

Körbefordultam tekintetemmel folyamatosan kutatva utána, de sehol sem láttam.

Ismét a holdra pillantottan és akkor megláttam őt, ahogy ott áll középen, majd szomorú szemeivel kíséretében búcsút int.

Egy női hang fészkelte magát álmomba, és hamarosan rájöttem, hogy az álom már elszállt, s már ébren vagyok.

A szemem még nem volt kedvem felkelni, annyira kényelmes volt így.

Túl kényelmes…. Lassan kinyitottam a szemem és valósággal ledöbbentem.

Rob kezét éreztem a hátam mögött a jobb kezemre simulni, bal keze a combomon pihent, feje pedig az én fejemen.

Az én testhelyzetem sem úgy volt, ahogy elalváskor. A fejem Rob vállán nyugodott, jobb kezem a mellkasán a bal pedig az oldala mentén.

Enyhe szuszogást éreztem a hajamba, kezem alatt mellkasa ütemszerűen megemelkedett.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy mi történt, valószínűleg elaludtam, és véletlenül… hát mondjuk úgy kényelembe helyeztem magam. Ő meg kihasználva az alkalmat ugyanezt tette.

Ez sok mindenre magyarázatot adott, többek között álmom azon részletére, hogy annyira erősen éreztem Rob illatát. Ezt most ébren is megtehettem.

Most esett csak le, hogy miért is ébredtem fel. Elena, kedves rendezőnk a mikrofonba beszélt és közölte, hogy még 2 órát utazunk, de most tartunk egy negyed órás pihenőt.

Ennyi jár a sofőrnek meg mi is kitudjuk nyújtóztatni elgémberedett végtagjainkat.

Nem tudtam, hogy kelljek fel anélkül, hogy Robot ne zavarnám, de aztán rájöttem, hogy ez nem az én Robom, hanem az új egoista bunkó paraszt aki éppen most angyali arcot öltve rajtam tehénkedve alszik, így úgy döntöttem nem zavartatom magam.

Egyszerűen letettem kezemről kezét, majd feje alól kicsusszanva fogtam magam és felálltam.

Hallottam, hogy morran egyet, de nem néztem hátra csak leszálltam a buszról.

Az idő már meleg volt és a nap is szépen sütött.

Egy rétnél álltunk meg, nem gondolkoztam, fogtam magam és a keskeny árkon átlépve egyenesen a füves részhez mentem .

A virágok illata csábító volt, de inkább csak a szememmel gyönyörködtem a tájban.

Fogtam a felsőn és levetettem, majd ráültem.

Ez a fehér rövidnadrág átka… A fű egyből megfogta volna.

A kistáskámba nyúlva elővettem a napszemüveget és a vizet majd a cigit és az öngyújtót.

Miközben feltettem a napszemüveget láttam, hogy Rob is leszáll a buszról kócos hajjal.

Mintha hallotta volna gondolatom, egyből beletúrt a hajába.

Elindult felém, de reméltem, hogy nem egyenes hozzám tart.

Tévedtem. A többieket kikerülve, akik hozzám hasonlóan szintén a réten henyéltek egyenes odajött hozzám, majd elült mellém.

- Ennél kellemesebb ébresztést is eltudtam volna képzelni Kristen…

Nem válaszoltam neki, sőt rám sem néztem

Otthon megfogadtam, hogy a kötelező munkán kívül levegőnek nézem, hát így is teszek.

Arról nem tehetek, hogy alvás közben mit csinálok, ez nem egyedi dolog.

Lecsavartam a vizesüveg kupakját, majd belekortyoltam a jég hideg folyadékba, Nagyon jó esett.

Hallottam, hogy Rob rágyújt én is a cigimért nyúltam, ahogy eredetileg terveztem.

Az cigi már a számban volt, de az öngyújtót nem találtam, pedig tudom, hogy az előbb elővettem.

- Ezt keresed?. kérdezte Rob éllel a hangjában.

A kezében lévő öngyújtó felé nyúltam, de ő elhúzta a kezét. Kezdtem nagyon ideges lenni, de eszem ágában sem volt ezt kimutatni.

Körülnéztem és láttam, hogy rajtunk kívül vagy 4-en is cigiznek, így felálltam s odasétáltam, a hozzám legközelebb eső emberhez.

Egy 20 év körüli lány volt, aki elég félénknek tűnt.

Megkérdeztem, hogy adna-e esetleg tüzet és meglepően kedves volt.

A cigim már égett így egy elégedett mondhatni gonosz vigyorral a képemen sétáltam vissza a helyemre.

Robon látszott, hogy egyáltalán nem ínyre való a most kialakult helyzet.

- Rendben Kristen most te nyertél, de ne hidd, hogy továbbra is eltűröm, hogy levegőnek nézz!- ezzel felállt, majd visszadobta az öngyújtót az ölembe, aztán visszacsámpázott a buszhoz.

Én csak néztem utána döbbenten és nem tudtam felfogni, hogy ki ez az érzéketlen fenyegetőző bunkó idióta aki 3 év alatt ennyire megváltozott.

Az út további része viszonylag nyugodtan telt.

Továbbra is azt a zenét hallgattam, de most nagyon ügyeltem arra, nehogy elaludjak.

Rob felém sem nézett, az ablakon bámult kifelé.

Egyszer csak a busz lefékezett.

Kiszálltunk és egy tábor szerűségben találtuk magunkat.

volt egy hatalmas tó egy kis homokparttal körbezárva, valamint szétszórtan elhelyezkedő fakunyhók.

Egész békésnek tűnt. Egyik oldalt a tó, másikon erdő, valamint volt egy nagyobb tégla épület is a konyhának és az étkezőnek.

Láttam egy hatalmas tűzrakó helyet is amely hangulatosan volt kialakítva.

Kicsit úgy éreztem mintha visszamentünk volna az időben és egy ifjúsági táborban lennék.

Már csak az hiányzott, hogy kajacsatázzunk és bújócskázni kezdjünk.

Majdnem hangosan felnevettem. A többiek arcán is hasonló érzelmek tükröződtek.

Kíváncsi voltam ez az új rendező még miket tartogat, mert ez eddig teljesen új volt.

Először az ebédlőben gyülekeztünk egy csapatmegbeszélésre.

Szerencsére semmi sem volt tiltott, már egy kicsit kevésbé éreztem magam gyereknek.

Amire nagyon kellett figyelni az a kötelező beszédpróbák és a kötelező csapatépítő programok sokasága voltak.

A lakhelyeinket sem választhattuk meg, mert, hogy a lényeg a csapatépítés címszóval ezt is a rendező határozta meg.

A lakótársakat a szerepük szerint választotta, akik a legtöbbet szerepelnek együtt azok osztoznak egy faházon.

Remek… filózni kezdtem, mint főszereplő vajon kivel vagyok együtt a legtöbbet a forgatókönyv szerint.

A felismerés szörnyű csapásként hasított belém…

A kitett papírhoz sétáltam és elolvastam a nevem melletti részt.

2. faház: Kristen Stewart-Robert Pattinson.

Ilyen nincs!!!!