7.RÉSZ

Ha összejön ma 20-25 komi egyből kapjátok ma a következőt :)

Robsten II.

After Twilight Saga

7. Rész

A történet szerint a főszereplő férfi itt kívánja meg a lányt és ezt nyílvánvalóan a tudtára is adja- Úgy tűnt improvizálnunk kell. Rob egyre közeledett, én pedig csak álltam, mint egy faszent.

Mikor majd majdnem előttem állt, felnéztem rá. Szemeiből rég nem látott tűz sugárzott.

Jól játszik mit ne mondjak…

Az utolsó lépteinél begyorsított, majd olyan erővel ragadott meg, hogy remegő lábaim majdnem összecsuklottak.

Egyik keze máris a fenekemen volt, a másikkal derekamat tartotta szorosan. Nem köntörfalazott, egyből a számat vette célba, ajkai sebesen kutatták enyémet, majd ragadozó gyorsaságával csaptak le rá. Pár pillanat múlva ellentmondást nem tűrően szétfeszítették ajkaim. Amikor megéreztem nyelvét az enyémhez simulni, akkor fogtam csak fel igazán a dolgok jelentőségét.

Játsz már te liba!

Óvatosan belementem a játékba és akkor engedett a szorításon.

Nem akartam beismerni, de valami nagyon nem stimmelt velem. Nem lett hányingerem, sőt semmilyen más ingerem sem, mint ahogy azt vártam.

Egyszerűen megszűntem létezni. Vadul sodródtam az árral, melyet ez a gazember elindított.

Ő könyörtelenül markolta a fenekem, miközben egyre szenvedélyesebben csókolt.

Én egyik kezemmel átkaroltam a derekát a másikkal a hajába túrtam

Ekkor Elena megszólalt: Köszönjük!

Rob egyből elengedett, majdnem előre zuhantam.

Aztán se szó se beszéd kisétált a teremből, mint aki jól végezte dolgát.

Nem tudom miért éreztem magam abban a pillanatban porig alázva, igazából nem tett semmi rosszat. Azt hiszem csak magam hibáztathatom ezért a negatív érzésért, nem hittem, hogy megérint az a csók de mégis ez történt.

Én is kimentem a friss levegőre, úgy tudtam estig nincs semmi kötelező program.

Ráakartam gyújtani, sőt legszívesebben a földig ittam volna magam.

Tényleg a piálásról sem szólt a fáma a tábori bevezetőnél...

Már majdnem elindultam a konyhába, hogy megkérdezzem, van-e valami használható a hűtőben amikor eszembe jutott az otthonról gondosan elhozott pár üveg Heinekken.

Nem kis egoizmussal Istenítve magam indultam a 2-es számú faház felé, hogy kivegyem a táskából a sört és a cigimet.

A házikó üresen állt, Robot sehol sem láttam, de nem is hiányzott.

Felszerelkeztem, majd egyenesen a stég felé vettem az irányt.

Már vagy egy fél órája piálgattam magamban, amikor hirtelen többen is közeledni kezdtek felém.

Nem tetszett a dolog, de pár perc múlva a félelmem alaptalannak bizonyult.

Hihetetlen, hogy az alkoholisták mennyire összetartanak.

Alig negyed órán belül a tábor fele ott ült egymás hegyén- hátán a stégen és sörözött. Mindenki csempészett magával piát csak nem merték elővenni, amíg meg nem láttak.

beismerem elég szimpatikusak voltak. Dan adta az alaphangulatot, annyira nagy poénokat nyögött be, hogy szakadtunk a nevetéstől.

Hat óra felé a kis csapat szálingózni kezdett befelé, de megbeszéltük, hogy az esti kötelező tábortüzes estére megpróbáljuk kideríteni, hogy milyen piák lapulnak még a tábor rejtekén.

Sokkal jobban éreztem magam így, hogy végre volt kivel beszélgetni, és mint kiderült, nem is haragudtak rám az elmúlt hét miatt, csak a Twiligt sikere miatt azt gondolták, hogy egy beképzelt liba vagyok.

Egyedül karót nyelt cicababa volt az, aki a távolból úgy nézett ránk, mint utolsó kis senkikre.

Szinte el is felejtettem azt a kényelmetlenséget, hogy kivel is lakom együtt, de egyből eszembe jutott, ahogy beléptem az ajtón.

- Gondolom jól szórakoztál!- mondta cseppet sem kedvesen.

- Igen jól, valami gond van vele?

- Na és szerinted mennyire volt hiteles a csókjelenetünk?

- Mi? Ez meg most, hogy jön ide?

- Csak úgy, hogy jó lenne ha jobban odafigyelnél a színészi alakításodra, mert ez a mai csapnivaló volt!

Egy pillanatig nem tudtam szóhoz jutni… Csak álltam ledöbbenve és értetlenül néztem rá.

- Csak nem begerjedtél rám édes?

- Rob fejezd be, hogy lehetsz ilyen utálatos? Nem gerjedtem be rád, csak utállak és a legutolsó dolog amit szeretnék az az, hogy te csókolgass, akár a valóságban akár a kamerák előtt.

Láttam rajta, hogy célt ért a sértésem, de vonásai hamar rendeződtek.

- Akkor lássuk, hogy mennyire undorodsz tőlem!

Olyan gyorsan termett előttem, hogy azt sem tudtam mi történik. Szája szorosan az enyémre tapadt, miközben minden menekülési útvonalat elzárva a falhoz szorított.

Ajka és csókja kemény volt, mint a kő, csókja vad és követelőző. A gyengédség egyetlen szikráját sem mutatta.

Újra átfutott rajtam a bizsergés, és gyűlöltem magam ezért. Próbáltam eltaszítani magamtól, de minél jobban küszködtem annál erősebben tartott.

Olyan hirtelen vége, ahogy kezdődött. Hirtelen elengedett, önelégült képpel és vad dühvel szemeiben annyit mondott:

- Ha ennyire gyűlölsz engem és undorodsz tőlem, akkor legalább ne remegj akkor amikor megcsókollak.

Pofon vágtam.

- Az indulattól és a undortól remegtem nem tőled!

Azzal magamhoz vettem a törölközőmet és bevágtattam a fürdőbe, majd becsaptam az ajtót.

A zuhany alá beállva megnyitottam a csapot és a zuhanyrózsa vízcseppjei mellett az én könnyeim is megindultak.

Mérhetetlenül mérges voltam és csalódott, de egyre jobban fűtött a vágy, hogy megtudjam mi történt azzal a Robbal akit ismertem és ki ez a pokolfajzat, aki minden pillanatom megkeseríti.

.