FRISS

. Robsten II.

After Twilight Saga

19. Rész

Lassan haladtunk befelé a házba. Annyira kívántam őt, mégsem bírtam sietni.

Olyan volt, mintha az idő megállt volna és minden és mindenki megszűnt volna létezni.

Csak mi volt, Ő és Én… Ketten együtt.

Az ajtó becsukódott mögöttünk, majd lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi fog történni.

Rob halkan megszólalt és azt mondta először is kell egy forró fürdő.

Igaza volt… Nagyon kihűltem és a törölköző is már átnedvesedett vizes bőrömtől.

Mégis nem a meleg fürdő volt most a leghőbb kívánságom.

Nem tudtam, hogy együtt képzeli-e a fürdést, de nem mertem megkérdezni. Elindultam hát a fürdőbe.

Nem követett. Kicsit csalódott voltam emiatt, de reméltem majd utána kárpótol ezért, hiszen ő ajánlotta fel, hogy jöjjünk be.

megnyitottam a csapot, legszívesebben a kádba engedtem volna a vizet, de magamat ismerve az ilyen tipikus fürdőzések minimum egy órása szoktak nyúlni, nekem most sietősebb volt a dolgom így átforgattam a zuhany részre.

A törölközőt a radiátorra terítettem száradni, majd lassan kibújtam fürdőruhámból.

A meleg vízsugár alá lépve megborzongtam, annyira levoltam hűlve.

Reméltem, hogy nem egy csúnya nátha lesz a vége, mert ki nem állhattam a folytonos orrfújást és köhögést.

Próbáltam sietni, de olyan jól esett a meleg víz.

Negyed óra alatt így is végeztem és meglehetősen büszke voltam teljesítményemre. Azt hiszem ez volt életem legrövidebb zuhanyzása.

Ismételten nem találtam más hálóalkalmatosságot így muszáj volt az Ash által vett kihívóbb darabokra szorítkozom.

Attól féltem, hogy Robnak eszébe jut az az éjszaka, amikor bosszúból átvertem, és ez most nem jelentett volna jó pontot, így csak remélni tudtam, hogy tudja, már teljesen mások a szándékaim.

Fogat mostam, majd megszárítottam a hajam. Kicsit tűrhetőbben néztem ki, már nem volt annyira csapzott külsőm.

Kimentem a fürdőből, majd várakozóan Robra néztem.

Viszonozta pillantásom, majd bevonult a fürdőbe. Uhh… Kibírtam volna, ha kivételesen nem olyan igényes, de persze megértettem, hiszen nekem is nagyon jól esett a meleg zuhany.

Kicsit mintha, nagyobb rend lett volna, mint általában. Lehet, hogy amíg bent voltam Rob rendet rakott?

Az ágyak még mindig összevoltak tolva, pedig a szalag hiánya miatt már nem le tolna rá szükség.

Ez azért mindenesetre bíztató volt. nem bírtam volna nélküle aludni.

Tényleg olyan, mint a drog… Az ember egyszer megérzi az ízét, onnantól kezdve minden más ízetlenné válik.

Nem tudtam mihez kezdjek magammal amíg zuhanyozik.

Lefeküdtem, majd a párnákat és a takarókat még közelebb húzva egymáshoz, megelégedtem a kényelemmel.

Most már tényleg olyan hangulata lett az ágynak, mint ahol nem két idegen ember alszik egymás mellett, hanem két nagyon is ismerős ember alszik egymással.

Vonzott az ágy, a fürdő elálmosított, mégsem mertem igazán kényelembe helyezni magam, mert attól féltem elalszom.

Nagyot ásítottam, majd ránéztem az órára, és kedvetlenül tapasztaltam, hogy Rob még csak alig 3 perce vonult el zuhanyozni.

Szörnyen lassan telt az idő… Szemeim lassan lecsukódtak… Nem baj, csak pihentetem őket egy kicsit…

Nagyjából két óra múlva ébredtem, olyan hirtelen pattantak fel szemeim, hogy először le sem esett, hogy miért van ilyen rossz érzésem.

Mintha elfelejtettem volna vagy elvesztettem volna valamit…

A felismerés villámcsapásként ért… Mindkettő.

Elfelejtettem ébren nyitva tartani szemeim és ébren maradni valamit ezzel elvesztettem egy Robbal töltött éjszakát.

Rob… Vajon mit gondolhat most, vajon azt hiszi megint csak hülyítettem?

Sötét volt, de a szemem ahogy hozzászokott az éj feketeségéhez egyre jobban kivehető volt minden.

Robnak háttal aludtam el ráadásul, abszolút mint aki totál érdektelen.

Már majdnem ostromolni kezdtem magam hülyeségemért, de ekkor megéreztem egy meleg testet hátulról az enyémhez simulni.

Derekam sem volt szabadon, Rob ölelő karja fonódott köré.

A halk szuszogás pedig annyira közelről hallatszott… Egészen a fülem mellől.

Olyan édes volt…. Én meg olyan fáradt… De most nem vagyok.

És ahogy édes szuszogása csiklandozza a fülem…És ahogy csípője néha megmozdul csípőmnél… Te jó ég. Még szinte fel sem ébredtem ő meg itt alszik édesen és ártatlanul, de már most annyira kívánom, hogy nem bírok magammal.

Vajon nem lesz morcos ha felébresztem? Egy próbát mindenképpen megér…

Lassan megfordultam anélkül, hogy fejét vagy kezét megmozdítottam volna.

Most, hogy jobban szemügyre tudtam venni annyira édes volt. Hosszú szempillái alvás közben néha megremegtek, kívánatos ajka olyan közel volt enyémhez, hogy nem bírtam magammal.

Óvatosan végigsimítottam haján, majd a testének ívén.

Most nem viselt pólót, ha jól érzékeltem csak egy boxer volt rajta. Ez cseppet sem segített lenyugodnom.

Lassan, óvatosan csókoltam meg, s ahogy megéreztem puha ajkait nem bírtam leállni.

Egy kicsit megmozdult, de szemei még mindig csukva voltak.

Folytattam tevékenységem, mert elhatároztam, hogy ha erre nem ébred fel, akkor hagyom aludni, elvégre ha rángatni kezdem az aztán marhára romantikus lenne…

Magamból kiindulva százszor inkább lecsapnám az illető, minthogy bármi mást csináljak vele.

Annyira belemerültem ajka ízlelgetésébe, hogy szinte megijedem, amikor megéreztem, hogy már nem csak én csókolom őt, hanem ős is engem.

Ismét kinyitottam szemem, s egyenesen az ő álmos szemeivel találtam szembe magam.

/Szemem- szemeivel- szemben… Szép volt Angyalka XD/

- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni- mondtam ártatlan képpel.

- Hát… Ez igazán nagy kár… Ebben az esetben azt hiszem alszom tovább.. Jó éjszakát.

Ezzel a mondattal, fogta magát, visszaeresztette a fejét a párnára, majd lehunyta szemeit.

Na itt már nem bírtam tovább… Felpattantam, majd egyenesen csípőjére ültem, és ráhajoltam mellkasára és közöltem vele, hogy vissza ne merjen aludni.

Erre olyan hirtelen ült fel ő is, hogy majdnem leestem róla, majd hangos nevetésben tört ki, és közölte, hogy esze ágában sem volt.

Én is nevetni kezdtem, de azért közben hozzávágtam a kispárnám.

Annyira jó volt őt ilyennek látni. Kedves volt, közvetlen, vicces, és méretetlenül kívánatos.

Ahogy a nevetésünk csillapodni kezdett, egy teljesen más érzés azonban fénysebességgel növekedni.

Így hogy ült, fejünk egy magasságba került és nem bírtam tovább. Megcsókoltam.

Ő még közelebb húzott magához és olyan sebességgel viszonozta csókom, hogy alig bírtam levegőhöz jutni. De hát kinek kell a levegő, ha egyszer Robert Pattinson csókol?

/Folyt. köv. csak most el kell mennem tanfolyamra sorry! Ez most nem direkt maradt itt félbe esküszöm! (L)/