„ Betegségem” hete sajnos nagyon gyorsan telt. Rob a Kelannal töltött nap óta szerencsére nem keresett. Ashhel beszéltem telefonon és Nikkivel is találkoztam párszor.
Ez nagyon jól esett. Mindig hiányoztak, pedig nagyon sok idegesítő volt bennük, de azt hiszem pontosan ezek a bosszantó tulajdonságok voltak azok, amik miatt imádni kellett őket.
Elvégre nem az a barát, aki nem veszi észre a hibáidat, hanem az, aki a hibáiddal együtt szeret.
Anyám kedvessége addig tartott míg a rendezővel beszélt, na nem vele volt kedves, hanem velem, hogy felhívta.
Azóta viszont nem hagyott békén. Folyton a szobámban mászkált és a fiókjaimban turkált.
Nem is tudom már összeszámolni, hányszor ordítoztam vele emiatt.
állítása szerint csak elemet keresett… Mihez… kérdem én??
Szerintem arra volt kíváncsi, hogy nem drogozom-e nagy bánatomban vagy valami hasonló.
A legjobb pillanatok azok voltak, amikor elment boltba ugyanis most az egyszer a lebukás veszélye miatt jó kifogásom volt, hogy ne kísérjem el.
Már csak egy napom maradt. Elena felhívott, hogy holnap reggel nyolcra mindenképpen jelenjek meg a stúdió előtt, hogy elérjem a buszt.
Hurrá!
Minek kell egyáltalán közös busszal menni, színészek vagyunk nem óvodások!
Az egész olyan lesz, mint egy elfuserált osztálykirándulás! Csupa olyan emberrel, akiket nem is ismerek és egyáltalán nem is szimpatikusak!
Annyira elkeseredett lettem, hogy bőgni kezdtem.
Szánalmas Stewart!
Megpróbáltam magam összeszedni. Mióta menekülök én a kihívások elől? És mióta akadok ki minden hülyeségen. Mióta vannak előítéleteim? Kristen nem is ismered azokat az embereket és már is elkönyvelted, hogy te sokkal jobb vagy náluk, mert ők idióták!
Gyerünk térj észhez! Add önmagad, aki szeret az szeret aki nem, nem. Ez egy munka. Eddig sem érdekelt mások véleménye!
Minden akkor kezdődött amikor megjelent Pattinson. Vagy amikor elment? Már nem is tudom!
Az ember annyi hülyeséget követ el életében akaratlanul.
Összeszedem magam, lefekszem aludni, holnap korán felkelek, hogy kényelmesen összekészülhessek az útra.
Majd úgy veszem, mint egy nyaralást. Mint egy színész tábort.
Robot azonban nem fogom figyelembe venni. Ha vele kell dolgoznom hát rendben.
De ezen kívül levegőnek fogom nézni.
Nem ez nem gyerekes dolog. Nem tudjuk megbeszélni a problémát, mint általában a felnőttek, mert ő hibázott és nem ismeri el. Itt nincs mit tenni.
Ugyanakkor muszáj lesz sokszor egy helyen lennünk, és nem ronthatjuk el a forgatást a folytonos civakodással.
Robert az elmúlt 3 évben sem létezett számomra és ezt ő akarta így, hát akkor ne változtassunk a hagyományokon.
Ahogy elterveztem lezuhanyoztam majd gyorsan ágyba bújtam.
Viszonylag gyorsan elaludtam, úgy éreztem végre helyre tudtam tenni egy kicsit magamban a dolgokat.
A reggeli ébredés idilli volt. Madárcsicsergés és napsütés egyből reményteli lett a hangulatom. Szerencsére az esti pozitív energia nem hagyott el, így továbbra is tegnapi tervemet követve tettem a dolgom.
Elpakoltam az útra pá rövidnadrágot, hosszú farmert, szoknyát és ruhát sportcipőt, papucsot és magas sarkút.
Úgy döntöttem minden eshetőségre felkészülök.
Fürdőruhát sajnos csak egyet találtam, úgy tűnik Ash az utolsó ittlétekor kidobta a többit.
Bezzeg ezt az egy kihívó darabot, amit hozzáteszem még soha életemben nem láttam, itt kellett hagynia. Bedobtam azt is. Végülis busszal megyünk vagy mi, nem nekem kell cipelni a táskám.
következett pár topp, póló és pulcsi is a biztonság kedvvért.
Elégedett voltam magammal. A kistáskámba eltettem a mobilt, töltőt, napszemüveget pénztárcát és benne volt még az a pár sminkes cucc amit Ashlee beletett…. Beletett? Szerintem inkább bele vart!
Úgy döntöttem ma lemondok a fiús Kris imidge-ről és az elől maradt ruháimból választottam egy fehér rövidnadrágot, és egy könnyű nyári felsőt.
Megcsináltam a kávém, majd kiültem az erkélyre cigizni.
A nap hétágra sütött és olyan nyárhangulatú volt az egész légkör.
Ráértem a korai kelésnek hála nem kellett kapkodnom.
A stúdió meg, mint múltkor kiderült, nagyjából 20 perc innen, szóval igazán nincs okom az aggodalomra.
Anyám egyszer csak megjelent mellettem kócos fejjel és egy hatalmas ásítással.
-Mi a franc?
-Neked is jó reggelt anya! – nevettem.
Küldött felém egy mosolyt, majd közölte, hogy vizes bögrével érkezett, hogy rám önthesse, ha nem vagyok hajlandó felkelni.
Hát ezt bebukta. Jó fej voltam és megkínáltam / basszus először azt írtam: megkívántam XD/
kávéval, míg ő kiszolgálta magát a és vett a cigimből.
Egész jó eldumálgattunk… Hogy is van a mondás? Aki korán kell normális Mama Stewt nyer?
Lassan azért el kellett indulnom. bekaptam pár falat rántottát, közben pedig hívtam egy taxit.
Még időben eszembe jutott, hogy azért nem ártana, valamit az útra is vinnem, így visszafutottam egy üveg ásványvízért, 2 üveg sörért, meg pár csokiért.
A cigiről már jó előre gondoskodtam. Hiába ha az ember egyszer rászokott, akkor erre is figyelnie kell, pláne ha nem áll szándékában egyhamar leszokni róla.
A taxi már várt így nem húztam tovább az időt, elköszöntem anyutól, majd a kocsihoz futottam.
A taxis egész kedves volt, nem faggatózott csak az időjárást dicsérte.
A stúdióhoz érve már ott állt a busz, de sokkal több ember volt ott, mint akikkel a múltkor találkoztam.
Mit ne mondjak egyesek elég csúnyán néztek rám, de nem érdekelt. Mindenki lehet beteg nem?
Persze tudom, hogy emiatt csúsztunk egy hetet, de attól még ez nem főben járó bűn.
Többen kisebb csoportokba verődve beszélgettek, de voltak hozzám hasonló magányos farkasok.
Robot nem láttam, így nem volt nehéz levegőnek néznem.
Lassan kezdtek felszállni a buszra, így én is odavittem a táskám és beraktam a busz aljába.
Ahogy felszálltam megláttam őt. ott ült egyedül valahol hátul.
Én középre ültem, egyenlőre egyedül. A busz lassan megtelt.
Már késtünk az indulással 5 percet amikor az utolsó két ember is befutott, őket már ismertem egy másik filmből ha jól tudom ők férj és feleség.
Remek, pedig már azt hittem ülhetek egyedül…
Ahogy felszálltak láttam rajtuk, hogy megszeppenve néznek körbe, majd Elenának kezdenek valamit magyarázni.
A rendező asszony meg egyenesen rá nézett, majd megkért, hogy üljek hátra Rob mellé, mivel csak mellettünk van szabad hely, az újonnan érkezők meg egymás mellé akarnak ülni.
Peches lennék vagy mi a franc?
Nem baj, nem hagyom magam, akkor is megőrzöm a jókedvem.
Összeszorítottam a fogam és elindultam a busz leghátuljába ahol Rob tartózkodott.
Leültem mellé anélkül, hogy egy percre is ránéztem volna, mintha mondott volna egy sziát, de nem voltam benne biztos.
Végre elindultunk.
Azonnal előkotortam a táskám mélyéről az Mp-t és a fülembe dugva maxra tekertem a hangerőt.
Nem sejtettem, hogy a helycsere nem az utolsó dolog volt ami a buszon fog történni.
Tudom- tudom, nagyon rövid lett Bocsánat! De jó öreg Angyalkás szokás szerint délután lusta voltam neki állni, estére meg közbe jött valami, így csak fél órám maradt, hogy feltegyem nektek...
legközelebb bepótolom és többet kaptok ígérem!
Robsten II.
After Twilight Saga
3. Rész
Rob csak állt és olyan tekintettel nézett rám, mint egy őrültre szokás.
Nem hiszem el, hogy ennyire nem fogja fel, hogy ugyan mi a fene bajom lehet?
Miért kellett neki feljönnie, mikor már éppen kezdtem magam jól érezni!
- Értem. Ez esetben azt hiszem jobb lesz ha távozok!- láttam, hogy nagyon dühös lett ellenséges hangnememtől, nagyon helyes! Nekem ne jó pofizzon!
- Ne vágd be az ajtót magad!- kiabáltam utána, de már késő volt, az ajtó hangos puffanással becsukódott. Tudtam, hogy ezt fogja tenni, ismertem már ennyire.
Bár így belegondolva a múltra és jelenre való tekintettel mégsem ismertem, csak azt hittem.
Az a Rob akit én a barátomnak tartottam nem ilyen volt. Nem egy arrogáns beképzelt fasz, aki elvárja, hogy mindenki a nyakába ugorjon.
Próbáltam ismét átadni magam az alkohol kényeztetésének, és azt hiszem ez olyannyira sikerült, hogy úgy ahogy voltam, elnyomott az álom.
Reggel telefoncsörgésre ébredtem, mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor a szemem kinyitva a város képe tárult elém.
Telefonálóm elég kitartónak bizonyult ahhoz, hogy kivárja amint nagyjából öt perc alatt előhalászom a telefonom, táskám rejtekéből.
Kellan? Egyből felébredtem!
Mindig ünnepnapnak számított, ha nagy ritkán kaptam tőle egy telefont, de általában azért hívott, mert itt volt a városban és találkozni akart velem.
Ez most is így történt!
Annyira jó volt hallani a hangját, bátyámként szerettem ezt a nagyra nőtt mackót.
Olyan boldoggá tett ez a reggeli váratlan ébresztő, hogy még a másnaposságról is megfeledkeztem,
Elmentem zuhanyozni azt hiszem nem kell elemeznem milyen szagom volt, majd egy óra múlva friss és üde, tiszta és makulátlan voltam.
Nagyon meleg volt szerencsémre, így az éjjeli kint létem eredménye nem egy kiadós nátha lett.
Felvettem egy rövid sortot és a Conversemet, felülre pedig egy spagetti pántos toppot.
Na igen, Ash és Nikki jó előre gondoskodtak a nőiesebb megjelenésemről, de ár nem is állt annyira távol tőlem ez a fajta viselet.
Megfésülködtem, majd a napszemüveget és táskát magamhoz véve elindultam a megbeszélt helyre.
Egy eldugott kis olasz étterem volt, mindig itt találkoztam a barátaimmal, amikor látogatóba jöttek.
Kellan már a szokásos kis asztalkánál ült, de nem volt egyedül.
Az az ember volt vele, akinek a nevét már nem is szívesen ejtem ki a számon.
Bárki mással szívesebben találkoztam volna ezen a korai órán.
Sőt a nap bármely órájában.
Próbáltam csak Kellanra koncentrálni, így mosolyogva odasétáltam hozzá, majd átöleltem.
Olyan szorosan ölelt, hogy szinte kiszorította belőlem a szuszt, de ezt egy cseppet sem bántam.
Annyira kedves volt egyfolytában huginak becézgetett és elmondta, hogy mennyire hiányoztam.
Hiányzott már ez a fajta kedvesség és szeretet.Jó volt vele nosztalgiázni.
Rob láthatóan még mindig ideges volt. Köszönt ugyan, de úgy ettem, mintha nem hallottam volna. Tudom, hogy ez a viselkedés elég gyereke még tőlem is, de nem akartam hagyni, hogy elrontsa ezt a ritka pillanatot.
Próbáltam minden szavamra kedvességet erőltetni, de muszáj volt megtudnom, hogy „drága Robertem” mit keres itt…
-KStew ez meg milyen kérdés, megtudtam, hogy ő is a városban van és hát alap volt, hogy elhívom. Olyan régen találkoztunk.
-Na igen… 3 év elég hosszú idő. Kellan milyen rendes vagy, hogy nem felejted el a barátaid!
Na jó azt hiszem a kedvességem álarca itt csődött mondott, mert ez a mondatom eléggé szúrósra sikerült.
Ezt még drága barátom is megérezte, mert megkérdezte, hogy bal lábbal keltem-e fel ma reggel…
Helyettem Rob válaszolt, bárcsak ne tette volna….
-Nem hiszem Kellan, minden bizonnyal jó öreg Kristenes szokás szerint csak másnapos.
Na jó most hirtelen öt féle képpen képzeltem el, ahogy felállok és megfojtom Robot az előttem lévő pohár ásványvízben.
-Nem vagyok másnapos csak allergiás.
Kellan értetlenül nézett rám, míg Rob arcán ismét látszódott jól bevitt találatom nyoma.
Nem akartam tovább Kellan idegeire menni, ezért ismét elővettem a levegőnek nézem Robot taktikát kisebb- nagyobb sikerrel, mert belül még mindig fortyogtam a dühtől
Láttam, hogy Rob sokszor néz rám, de nem adtam neki további okot a beszólogatásra.
A találka további része jól alakult. Rob is és én is csak Kellannal foglalkoztunk.
Kiderült, hogy hamarosan mindenki a városban lesz és akkor az egész régi banda összejöhet egy estére.
Egyszer csak jött egy újabb kellemetlen pillanat.
Kellan gyanútlanul kiment a mosdóba, nem is sejtve, hogy ez az ártatlan cselekedete mekkora lavinát indít el.
Ahogy széles válla eltűnt az ajtó mögött Rob egyből megszólalt.
-Mi a bajod?
-Mi az, hogy mi a bajom Rob, te tényleg ennyire hülye vagy csak tetteted?
-Kristen elegem van abból, hogy így viselkedsz, évek óta nem találkoztunk, nem ilyen fogadtatásra számítottam.
-Miért milyenre Rob? Azt gondoltad miután 3 évig lesem szarta, hogy létezem majd fogom magam és a nyakadba ugrok örömömben?
-Nem tudod, hogy mi történt azalatt a három év alatt, és mégis mit vártál?
Mindkettőnk tele volt munkával és teljesen máshol forgattunk.
-Nem Rob, fogalmam sincs, hogy mit vártam, minden bizonnyal voltam annyira hülye, hogy úgy gondoltam vagyunk annyira jó barátok, hogy esetleg a rengeteg elfoglaltságod közben legalább egy telefont megejtesz néha!
-Igen és arra nem gondolsz, hogy ezt esetleg te is megtehetted volna?
-Úgy érted, hogy miért nem hívtam azt a számodat, amin egy édes női hang folyton azt csicseregte, hogy az előfizető nem kapcsolható, vagy nem létezik?
Olyanok voltunk, mint egy kitörni készülő vulkán. Egyszerűen nem értettem miért nem bírja belátni, hogy igazam van és bocsánatot kérni, vagy legalább megmagyarázni, hogy mi a fene történt vele, mitől lett ilyen utálatos lény.
Helyette azonban a vagdalkozás az nagyon is jól ment neki!
A légkör és a hangulat pattanásig feszült és láttam, hogy Rob épp egy újabb beszólást akar hozzám intézni, amikor „bátyám” újra csatlakozott közénk és mind a ketten befogtuk.
Ezután már nem történt újabb affér, Kellan ismét jókedvet teremtett.
Hazaérve próbáltam kicsit végiggondolni a teendőimet, de újra és újra eszembe jutottak Rob szavai és mérhetetlenül ideges lettem.
Próbáltam a forgatókönyvre koncentrálni, de persze ott is folyton az ő nevébe ütköztem.
Amikor felfogtam, hogy múltam egy nagyon fontos darabkája itt ül velem szemben, úgy éreztem, mintha valósággal elvesztem volna a tér-idő kontinumban.
Összezavarodtam. Olyan volt, mintha dejavu érzésem lenne, holott tudtam, hogy nem az érzékeim csapdájába estem, hanem a múlt valóban megismétli önmagát.
Az érzés egyszerre volt boldog és dühítő.
Boldog voltam, mert újra láttam és kivételesen nem a tv-ben vagy valamelyik újság címlapján, hanem nagyjából fél méterre teljes életnagyságban.
Ugyanakkor dühös voltam, mert becsapott és ígérete ellenére magamra hagyott.
Most meg itt ül és úgy nevet meglepett arcomon, mintha csak tegnap lett volna, hogy utoljára találkoztunk.
Jó párszor elképzeltem már ezt a pillanatot, sőt álmodtam is róla. De álmomban annyira más volt, vagy a nyakába ugrottam a váratlan örömtől amely kölcsönös volt, vagy bevertem a képét amiért ennyi ideig távol volt.
Most meg… Egyszerűen… Lefagytam.
-Mi a véleményed Kristen?
Mi van? Miről? Ja igen, amíg én magamba fordulva lelkiztem a nő nagyban magyarázott valamit, dehogy miről arról fogalmam sincs.
-Miről mi a véleményem?- remek, most tuti mindenki kreténnek néz.
-Arról, hogy mivel a film első negyedében te egy, hogy is mondjam finoman… Csapodár lányt játszol elég sok szex jeleneted lesz és mivel azért ezek, még egy profi színésznőnek is kényelmetlenséget okozhatnak jó lenne, ha jobban megismernétek egymást így a jövő héten még szövegolvasás, de aztán a forgatás megkezdése megkezdése előtt elutaznánk egy csapatépítő „tréningre”.
Ha most a töltött káposzta receptjét sorolta volna fel nekem, azon sem lepődtem volna meg.
Egyszerűen nem tudtam rá figyelni.
Az egészből annyit hallottam, hogy blablabla……….blablabla…….blablabla….
-Persze, szerintem így jó lesz…
Mindenki felállt, ezek szerint a nő befejezte a szövegelést.
Olyan bambán sétáltam ki az épületből, hogy már majdnem a sarokhoz értem, amikor leesett, hogy kocsival vagyok.
Ahogy hirtelen megfordultam, beleütköztem valakibe.
Az izomagyú srác volt a teremből.
-Szia te ugye Kristen Stewart vagy?
-Aha.
-Gondoltam dumálhatnánk egy kicsit.
-Aha.
-Akkor gyere, menjünk be ide.
Nem tudtam mit akar ez a srác, de önkéntelenül mentem utána, közben pedig próbáltam összeszedni magam.
Ha így folytatom, nem csak Elena a rendező, hanem minden kollégám egytől-egyig idiótának fog tartani és az nagyon nem lenne hasznára a készülő filmnek.
Kiderült, hogy a srácot Dannak hívják, és nem is annyira buta.
Egész jó fejnek tűnt, de mint pasi egyáltalán nem érdekelt.
Azonban úgy tűnt, hogy flörtölni próbál hát azt hiszem mondanom sem kell, hogy hidegen hagyott a dolog.
A srác épp arról beszélt, hogy milyen nehezen kapta meg ezt a szerepet amikor hirtelen megcsikordult mellettem a szék.
Odakaptam a fejem, hogy mi történt, erre láttam, hogy Rob húzta ki, hogy leüljön közénk.
Hogy került ő egyáltalán ide? És miért csak engem lep meg váratlan megjelenése?
Nagyjából két perc múlva minden világossá vált.
Dan mindenkit meghívott, de a többiek lerázták. Csak mi voltunk annyira jó fejek, vagy inkább ostobák, hogy elfogadtuk a meghívást.
Jól eldumálgattak míg én csak bambán ingattam a fejem, hol egyikre, hol másikra.
Elég sokszor elidőztem Robon. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy itt van.
Itt van, de ennél közömbösebb nem is lehetne.
Cseppet sem fordított rám több figyelmet, mint a velem szemben helyet foglaló kb 20 perce megismert srácra.
Szinte rám sem nézett.
Egyre több sör fogyott el, de szín józannak éreztem magam.
A fiúkról azonban ezt már nem lehetett elmondani. Nem voltak ugyan részegek, de azért érezni lehetett a becsiccsentést a levegőben.
Dan fűzni kezdett, nem is gyengén. Ilyen szövegekkel próbálkozott, hogy milyen szexi a szám, kár, hogy ennyire csendben vagyok, meg, hogy mikre lenne képes egy ilyen nőért blablabla.
Amíg Rob elment a következő kör piáért /amit egyre gyakrabban tett/ Dan közelebb húzta hozzám a székét, és miközben beszélt az arca vészes közelségbe került az enyémhez.
Azt sem tudtam merre hátráljakA lehelete csak úgy bűzlött az alkoholtól.
Azon gondolkoztam, hogy észhez térítem egy jobb egyenessel, de aztán hirtelen magától visszahúzódott.
Na jó csak úgy tűnt, hogy magától, de aztán megláttam a háta mögött Robot, aki a kezét Dan vállára téve húzta vissza biztonságos távolságban tartva tőlem.
-Haver kicsit sokat ittál. Nehogy olyat tegyél amit később megbánnál.
Dan annyira igazat adott Robnak, hogy majdnem felállt, hogy megölelgesse…
Az incidens után ugyan Rob kicsit kimértebben viselkedett újdonsült haverjával, de úgy tűnt nem nagyon zavartatják magukat. Amikor csajokra terelődött a szó nem bírtam tovább, felálltam és kimentem a mosdóba.
Kicsit megmostam az arcom, hogy lehiggadjak, de minden keserűség egyre csak fokozódott bennem. Visszaérve nem az asztal, hanem az erkély felé vettem az irányt, alig vártam, hogy rágyújthassak.
Kilépve kibe ütköztem, Robba.
-Minden rendben?- kérdezte.
Csak néztem rá, de aztán kinyögtem egy igent.
-Akkor jó. – azzal rám nevetett, majd bement.
Megint itt hagyott. Egy kérdést tudott hozzá intézni 3 év után…
Elegem lett. Fogtam magam elköszöntem és haza indultam.
Alig vártam, hogy haza érjek. Egy barom és egy egoista között vergődtem egész áldott este. Utáltam, hogy ilyenek, borzalmasan idegesített ez az egész szituáció. Robot régen nagyon szerettem, talán még több is kialakulhatott volna köztünk puszta barátságnál, de most a viszontlátás váratlan öröme után minden apró seb felszakadt. Nem keresett, nem írt vagy hívott a hosszú évek alatt. Erre beállít ide egy szó nélkül és elvárja, hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk, vagy nem is tudom mit akar. Hát nem! Eleget szenvedtem már miatta, most nem hagyom, hogy befolyásolja az érzéseimet. Úgy viselkedik, mint egy beképzelt fasz..
Legszívesebben visszamondanám az egész szerződést, nem érdekel, mennyi pénzembe kerülne.
Ahogy így morgolódtam magamban, egyszer csak leesett mi a megfelelő megoldás. Beteget jelentek. Mondjuk úgy egy fél évre. Na jó az lehet kicsit feltűnő lenne. Legyen egy hét, addig csak kirángatom magam valahogy ebből az utálatos önsajnálatból. Fél óra múlva anyám is beadta a derekát ami csodával határos volt. Azt mondta tudja, hogy mit érzek és ezért segít.
Nem hiszem, hogy tudja... én sem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy utálom azt a helyet és az embereket meg a hangulatot ami körülvesz.
Anyu felhívta helyettem a rendezőt, aki a hír hallatán elég rendesen kiakadt, de vele nem mert kiabálni... Na igen mire jók az anyák...
Kicsit megnyugodtam. Felmentem a szobámba és a hifit maxon bömböltetve ledőltem az ágyra.
Két nap múlva sem csillapodtak kedélyeim.
Nem akartam aludni ezért kezembe vettem egy földön heverő könyvet amit aztán kinyitva gyorsan tovább is hajítottam, mert ez volt beleírva: RPats-től Kstew-nak.
Hihetetlen ez a pasi évekkel előre gondoskodott arról, hogy minden rá emlékeztessen én meg most mindent akartam csak rá gondolni nem. Haragudtam rá. Gyűlölni akartam.
Újabb percek elteltével annyira untam magam, hogy úgy döntöttem a piába menekülök.
Anyu éppen elment valami barátnőjével egy kényeztető masszázsos akármire így nyugodtan garázdálkodhattam az egész házban.
Vodka, energiaital chips és cigi. Ez ám az egészséges életmód. Kimentem a teraszra, majd a nemrégiben kihelyezett nyugágyak egyikére feküdtem.
A zene hangosan dübörgött, a pia lassan eltompította agyam negatív részeit. Most minden elviselhető volt. Lehet egész héten ezt kellene csinálnom?
Két órás részegedés és egy újabb megkezdett vodkás üveg társaságában éppen azzal szórakoztam, hogy a két mutatóujjamat pontosan össze tudom-e még illeszteni egy képzeletbeli vízszintes vonal mentén. Tisztára, mint igazoltatáskor. Hát nem sikerül. Egyszer a térdemet találtam el, egyszer majdnem a szemem szúrtam ki.
Lépéseket hallottam a szobám felől közeledni, majd egy ajtó nyikorgást.
Oldalra néztem.
- Te meg mi a faszt keresel itt?- kérdeztem és közben egyre ment fel bennem a pipa.
- Azt mondták beteg vagy gondoltam meglátogatlak.
- Megtetted. Szia.
- Kristen mi a fasz bajod van?- láttam, hogy benne is megy fel a harag ellenséges magatartásom hatására, de ez egy cseppet sem érdekelt.
- Tényleg érdekel Pattinson? Az, hogy még mindig itt állsz, holott már egyszer elköszöntem!
/Huhh... légyszi most is írjátok le, ha csak egy pár szóban is, hogy tetszett-e, mert totál bizonytalan vagyok... /
Sziasztok! Az első két részt, már olvashattátok, a másik blogomon, de mivel onnan törlöm a történetet itt is szeretnék köszönetet mondani: Kristennek a címért, Sweetnek a vezérszálért, Orsinak és Evelynnek az írásért, Kittinek, Ladynek, Fanninak, Krisztunak pedig az ötletekért! Természetesen ha kihagytam valakit az szóljon! Mint már említettem, mostantól ezt a történetet fogom írni, remélem elnyeri a tetszéseteket. Nem mondom, hogy nem izgulok... Nehezebb elkezdeni valamit, mint folytatni :) Továbbra is hálás vagyok, ha velem tartotok! Puszi mindenkinek! (L)
Robsten II.
After Twilight Saga
1. Rész
Ez a reggel is úgy kezdődött, mint az összes többi unalmas reggel.
A Twilight körülötti zűrzavar csillapodni látszott, most már ideje elvégre, 3 év telt el a 4.film premiere óta.
A filmszerepek sorra követték egymást, úgy tűnt az Alkonyat tényleg megindította pályám a színészvilágban.
Nikkivel, Ashleevel és Kellannal azóta is tartom a kapcsolatot, hol telefonon hol személyesen, de időt kerítünk a beszélgetésre.
Volt pár két- három hónapos kapcsolatom, de minden srácot dobtam, unalmas fafejek voltak.
Utána persze mind lehordtak a sajtóban, de kit érdekel.
Robbal az utolsó közös stábbuli óta nem találkoztam, pedig megígértük egymásnak, hogy továbbra is barátok maradunk. Hát nem.
Semmit sem tudtam róla azon kívül, amit az újságokban vagy a neten olvastam.
Na ne gondoljátok, hogy kémkedek utána vagy ilyesmi, de hát mit tehet az ember ha egyszer minden az ő csillogó fehérfogsoros mosolyával és kócos hajával van tele.
Amikor elváltunk éreztem, hogy valami nagyon megváltozott az életemben, de nem akartam azt gondolni, hogy miatta, inkább a Twilight hiányára fogtam.
Ma éppen egy új film megbeszélésére megyek, melyet az ügynököm intézett.
Még a forgatókönyvet sem olvastam el, fogalmam sincs miről szól a film, vagy, hogy kik lesznek benne. Majd ma minden kiderül.
Semmi kedvem sincs elmenni inkább aludnék helyette, de mindig éber anyám, aki azóta is sokat nyaggat örök szokásához hűen, kötelezővé tette, vagyis inkább leordította a hajam a felelősségről szóló monológjával.
A megbeszélés délután kettőkor kezdődött, így nem maradt sok időm, hogy átolvassam a darabot.
Kiültem az erkélyre egy üveg sörrel és doboz cigivel, majd a mp-vel a fülemben elkezdtem olvasni ezt az újabb fantasztikus forgatókönyvet.
Én egy beképzelt plázacicát játszottam, mint női főszereplő aki sekélyes és mindenkit felszínesen ítél meg... Nah ja tökre rám jellemző egy apuci kedvenc sekélyes plázacica vagyok.
Nem sok kedvem volt tovább olvasni, legszívesebben felhívtam volna az ügynökömet, hogy leordítsam a fejét.
Francba.
Nagyjából a történet felénél kezdett tetszeni a dolog. A lány hamarosan kénytelen lesz levetkőzni ezt a csilli villi hülyeséget, mert meghal az apja és nagyjából pénz nélkül marad.
A végére egész normális lesz és egy középosztálybeli átlag kinézetű sráccal jön össze.
Persze ez csak nagyon a főszál, tarkítva bonyodalmakkal meg humorral, de azért így már elviselhető. Nagyjából 20 perc alatt olvastam el... na jó inkább csak átlapoztam a témát.
Egy óra múlva készülődni kezdtem, biztos ami biztos...
Lezuhanyoztam, majd felvettem egy blúzt és egy farmert.
Kicsit talán nőiesedtem az elmúlt években, de azért nem annyira, hogy mindezekhez magassarkút vegyek fel. Azt meghagyom a különleges alkalmakra.
Miután elkészültem bevágtam magam a kocsiba, anyámtól el sem köszöntem, még mindig haragudtam rá a reggeli kedves ébresztésért.
A GPS nélkül halott ember voltam, így muszáj volt 2 évvel ezelőtt beszereznem egyet.
Most is ez a kis kütyü segített az eligazodásban.
Még korábban is érkeztem a kelleténél. A parkolásom még mindig hagyott kívánni valót maga után... Valahogy nem szerettem az egyenes vonalakat.
A portás felvilágosított, hogy merre kell menni, majd el is indultam a nagy puffos giccses ajtó felé.
Kopoghattam volna, de mindek. Azon a párnahuzaton keresztül semmi sem hallatszik így benyitottam.
Négy ember már ott volt a leendő kollégáim közül, legalábbis gondoltam, hogy ők lehetnek.
Páran még hiányoztak. Elég barátságtalan hangulat fogadott.
Az egyik csak egy fotelban ült keresztbetett lábakkal még csak felém se nyekkent.
Csak nézett a nagy kutyuli szemeivel és olyan merev volt, mintha egy bazi nagy karót dugtak volna le a torkán.
Egy idősebb hölgy az ajtó mellett álldogált, ő motyogott egy szia félét de aztán elővette a mobilját és pötyögni kezdett.
Egy srác háttal nekem az ablakon bámult kifelé, hm... Lehet jobban bekellett volna csapnom az ajtót.
Egy nagyon fiatal fiúcska meg az egyik sarokban a telefonján játszott nagyon átszellemült tekintettel.
Hát mit ne mondjak kedvem lett volna hazaszaladni és elásni magam a kertben. Inkább, minthogy ezekkel kelljen az elkövetkezendő heteimet eltöltenem.
Negyed óra múlva már az egész csapat ott díszelgett a kis szobában.
A rendező mint kiderült egy 50 év körüli nő volt. Amolyan csupa mosoly és báj egyéniség.
Szimpatikus volt. Mindenkit egy hosszú fa asztalhoz "parancsolt", hogy kényelmesebben helyezkedjünk el.
Ledobtam magam az első utamba kerülő székre, és a blúzom alját csavargattam.
Már most untam az egészet.
A nő, mint utóbb kiderült Elenának hívták azt mondta jól nézzük meg egymást, mert innentől kezdve azt szeretné, ha olyanok lennénk, mint egy nagy család.
Jah tiszta Adams Family, gondoltam magamban mégis megtettem amit kért.
Elnéztem magam mellé. Egyik oldalamon karótnyelt kisasszony, a másikon egy izomagyú szépfiú, velem szemben meg Robert Pattinson.
Mi? Robert Pattinson? Mi a franc?
Csak néztem rá, mint aki szellemet lát, ő meg csak villantotta felém a bájvigyort.
Ezt nem hiszem el!
/Tudom rövid lett, de ez csak a kezdet, hogy lássam tetszik-e :)/
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).
3. Értesíted őket az ajándékról =)
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak =)
Ezt a díjat szeretném megköszönni
-Kristennek - Huginak - Vikinek.
Nagyon örültem neki, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy még egy díjjal jutalmaztak.
Pár szó, hogy miért szeretek írni: Amikor írok, úgy érzem lenyugszom. Az írással kiadom az érzéseim, és persze az is fontos oka az írásomnak, hogy boldoggá tehetem az olvasóimat :) Nagyon jó érzés, amikor egy hozzászólásban megdicsérnek, vagy éppenséggel elmondják, hogy ez meg ez így nem jó, és akkor te azt kijavítod, és tanulsz belőle, hogy minél több kellemes pillanatot szerezz olvasódnak. :)
Bemutatkozás: 21 éves, Vas megyei lány vagyok. Számvitel-pénzügyet és angolt tanulok.
Hobbim a zene és az írás. Szeretek kocsmázni :P. vagyok én is XD) Ha jobban megszeretnél ismerni, olvasd a blogjaimat, írj e-mailt, vagy valahogy lépj velem kapcsolatba. :)
NA HA MÉG JÁR ERRE VALAKI... ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY A MÁSIK OLDALRÓL, A "MINDENKI ÍRJA" BLOGRÓL ÁTHOZOM AZT A KEVÉSKE ÍRÁST AMIT TÖBBNYIRE CSAK ORSI ÉS ÉN ÍRTUNK S AZ EGÉSZET ÁTDOLGOZOM ÉS AZT FOGOM FOLYTATNI. HA VALAKI NEM ISMERNÉ A TÖRTÉNET LÉNYEGE, HOGY A FORGATÁSOK ALATT ROB ÉS KRIS NEM JÖTTEK ÖSSZE, BÁR IZZOTT KÖRÜLÖTTÜK A LEVEGŐ. A TWILIGHT CSAPAT MEGÍGÉRTE, HOGY TARTJÁK EZUTÁN IS A KAPCSOLATOT, EZ TÖBBNYIRE MEG IS VALÓSULT, DE ROBUNK ELÉGGÉ CSAK ELTŰNT A BANDÁBÓL. MÁR CSAK A SAJTÓBÓL TUDJÁK, HOGY ÉPPEN MERRE JÁR S MIT CSINÁL. 4 ÉV ELTELTÉVEL AZONBAN ÚJRA ÖSSZEHOZZA EGY FILM "PÁROCSKÁNKAT". VAJON MI LESZ? 4 ÉV SOK IDŐ NA MEG EGY BE NEM TARTOTT ÍGÉRET... MIT SZÓLNÁTOK HOZZÁ?
1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül. 2. A logót kirakom a blogomba. 3. A szabályzatot kirakom a blogomba. 4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet. 5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba. 6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba. 7. Betartom a szabályokat.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm megint csak mindazoknak, akik gondoltak rám és nekem (is) ítélték a díjat! Pont akkor kaptam ezeket, mikor végre sikerült nethez jutnom, de sajnos nem sokáig, ezért most nagyon sokat nem tudok írni, de Nagyon Köszönöm megint :)
És Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akiket itt nem tűntettem fel, mert Mindenki Megérdemli!! :) Akiknek adnám a díjat: 1. http://robstenfanfiction.blogspot.com/ 2. http://youcanbemybella.blogspot.com/ 3. http://sunrise-kristen.blogspot.com/ 4. http://rob-andkristen.blogspot.com/ 5. http://twilightneed.blogspot.com/ 6. http://rpattzandkstew-orsi.blogspot.com/ 7.http://roblovesten.blogspot.com 8.http://mindenamialkonyat.blogspot.com/ 9.http://lilluci-darkpassion.blogspot.com/ 10.http://mamastewstory.blogspot.com/
Teszt:
Név: Angyalka Becenév: Angyalka, Nita :P Lakhely: Szombathely Születési hely: Szhely Névnap: június 2. Foglalkozás: írok :P Testvérek: egyke vagyok Anyanyelv: magyar Beszélt nyelvek: what? :P Gyűjtemény: Robsten blogok :P Cipőméret: 39 Iskola: ált., közép.,egyetem 1 félév Kedvencek: barátok, fanfic,könyvek, mozi, zene :) Hobbi: kreatív hobbiskodás és fanfic írás, ha időm és egyéb dolgok engedik :) és még egyebek Zsebpénz: már régen kaptam, tán általános iskolásként :P Álom: olyan sok van de kevés r az időm, hogy leírjam. Szerencseszám: 2, 22 Szeretnék találkozni: a Robstenesekkel :P Háziállatok: két kutya
Nah remélem büszkék vagytok rám, mert 10 oldalt írtam nektek és őszintén szólva nagyon izgulok, hogy mit szóltok hozzá. Sosem izgultam ennyire egy rész előtt. Szeretném megköszönni nektek, hogy velem voltatok a történet alatt, és remélem maradtok is, ha kezdek egy következőt. Annyira hálás vagyok... Minden olvasónak, rendszeres olvasónak, kommentezőnek. Miattatok érdemes csinálni, mert ha ti nem olvastok és támogattok, akkor semmi értelme sincs az egésznek. Szeretlek titeket és KÖSZÖNÖM! (L)
Stewsonbefejező rész
33. Rész
/Robert szemszöge/
Egyszerre éreztem magam mélységes pokolban és felséges mennyben.Hihetetlen volt számomra, hogy az elmúlt két hónap mérhetetlen fájdalma mind-mind csak egy mocskos hazugság végeredménye volt.Szegény Kristen. Annyira mocskos és aljas voltam vele, pedig ő semmiről sem tehetett.Meg kell őt találnom minél előbb és helyrehozni ezt a hibát. Talán még nem késő. Négy és fél hónapos terhes te jó ég! Az apaság gondolata annyira boldoggá tett, elképzeltem ahogy békésen élünk, mint egy szerető család, Kriten a babánk és én. Hogy gondolhatta, hogy ezért mérges lennék rá!?
Meg kell találnom!
Felhívtam az apját, de úgy tűnik fedezi, mert elég furcsa volt és semmit sem árult el. John mindig furcsa ember volt, de pozitívan furcsa. Egyből elfogadott engem, mint Kristen barátját. Úgy bánt velem, mint valódi családtaggal és nagyon jól kijöttünk egymással. Az öreg mindig megtudott nevettetni, már az első találkozás után tudtam, hogy kitől örökölte Kristen a természetét.
Ashleetől megtudtm, hogy már mindenkit körbetelefonált, hogy megtalálja Kristent de semmi. Azt is megtudtam, hogy hozzám hogy jutott el.
Na igen… Ashlee… Hogy lehettem ilyen hülye. Ő az egyik legjobb barátom és mégis annak a hülye ribancnak hittem, aki csak beakart hálózni. Tuti, hogy ezt nem ússza meg.
Úgy döntöttünk hazarepülünk. Nem bírtam tovább várni, most hogy minden világossá vált. Az itteni forgatáson a munka nagy részét már úgyis elvégeztem, de ha nem így lett volna, most az sem tarthatott volna fel.
Másnap a gépről leszállva hatalmas tömeg fogadott.
Nem az újságírók hada, szerencsére sikerült mindent titokban tartanunk, hanem a valódi barátaim, akiket Ash vészhelyzet címszóval körbetelefonált.
Ott volt Nikki, Kellan, Chris, Katherin, Stepheine, Taylor, Peter,Elizabeth, Cam, Rachelle, Edi, Sarah, Billy, Anna, Michael, Justin, Dakota… Az összes igazi barátom, akik New York-i családomat jelentették.
Nagyon meglepődtem. Annyira örültem nekik, hogy egy pillanatig el is felejtettem, hogy miét is vannak itt.
Mindenki megölelt, majd beültünk egy közeli kávézóba, ahol mondanom sem kell mekkorát néztek a pultosok, amikor bevonultunk.
Mindent elmeséltünk nekik, és persze az összes ember egytől egyig elvolt hűlve azon, hogy szokás szerint mennyire hülyék vagyunk Krissel. Na meg ezután mindenki még jobban várta a forgatás napját, hogy újra találkozhassanak a Twilight kis ribanc Leah-jával.
Most, hogy kis családom is tisztában volt a törtnettel egy kicsit megkönnyebbültem, de a fő probléma még megoldásra várt. hol lehet Kristen Stewart?
Éppen magamba fordulva gondolkodtam azon, hogy mit lehetne tenni, amikor hirtelen nagy zajra és nyüzsgésre lettem figyelmes.
Felnéztem és valósággal elámultam. Az nagyjából 20 ember egyszerre kapta elő a telefonját és kezdte tárcsázni a különféle ismerősöket és kitudja még milyen embereket.
Elképesztő.
Honnan van ezeknek ennyi kapcsolatuk? Már megint rosszul csináltam valamit, nevettem magamban. Az én egyetlen kapcsolatom nagyjából a sarki pizzásig terjedt.
Kikértem egy sört és próbáltam kivenni, a hatalmas hangzavarból, hogy van-e valahol valami eredmény.
Sehol semmi.
Egy valamivel még nem próbálkoztunk. Krsiten mamája. Elvileg ő sem tudja, hogy hol van Krsiten, de talán ő kihúzhatná Johnból.
Felhívtam pár csörgés után fel is vette.
-Á Rob! Régen hallottalak!
-Szia Jules tudnál nekem segíteni?
-Az attól függ, hogy miben, de neked persze, hogy örömmel segítek, tudod, hogy imádom a kis pofidat!
-Reméltem, hogy ezt mondod. Tudnom kell, hogy hol van Kristen, ha bármit tudsz róla kérlek mond el!
-John nekem sem árult el semmit, de az biztos, hogy ő tudja. Szerintem keresd fel személyesen, neked sosem tudott ellenállni.
-Kösz MamaStew. Szia.
-Szia drágám! Ha megtalálod a szökevény lányom, üzenem neki, hogy nagy bajban van!
Mindenki végighallgatta beszélgetésemet reménybeli leendő anyósommal majd felcsigázva újra telefonálni kezdtek…
Te jó ég mi lesz ebből?
Kellan az egyik haverjától szerzett egy buszt, valamint nagyjából 10 magánnyomozó dolgozott egyszerre az ügyön… Ez lett belőle.
Annyira izgatott és hálás voltam, de a félelem is mardosta a lelkem Mi lesz ha megtaláljuk Kristent, de nem bocsájt meg nekem? Vagy ha valami baja esett… Belegondolni is szörnyű volt.
Buszba szálltunk. Valódi luxusjármű volt, nem állítom, hogy nem kelltettünk vele feltűnést.
A busz hangulata egyszerre feszült nyüzsgő, vidám és gondterhelt.
El sem akartam hinni, hogy én ennek az egésznek a részét képezem. Mintha egy buborékból szemléltem volna az egész világot.
A buborékon belül ott voltak a kétségeim, az aggodalmaim, a Kristen elvesztése miatt érzet félelem, és a keserű önmarcangolás mérhetetlen hülyeségem miatt.
A buborékon kívül azonban zajlott az élet, kezdtem azt hinni, hogy barátaim a telefonjaik és kapcsolataik segítségével megválthatnák az egész világot.
Éreztem, hogy valaki átszakítja a „buborékomat” és jó erősen hátba vág.
Ez csak egy ember lehet, Kellan.
Drága „bátyám” leült mellém, hogy ellásson pár jó tanáccsal.
-Figyelj Rob szerintem nincs miért aggódnod. Én nem ismerem Kris apját, de tuti, hyg egyetlen bájvigyorral leveszed majd a lábáról. Ha ez nem jön össze, majd elcsábítod, úgyis játszottál már homokost, tudod hogy kell bepasizni. :D
Kellan annyira vigyorgott, hogy kedvem lett volna puszta szeretetből letörölni a vigyort a képéről.
Kellan nem törődve a veszéllyel csak folytatta tovább a gondos bátyó szerepet.
.- Ha megtaláljuk Kristent majd magatokra hagyunk titeket egy kicsit, gondolj bele: adott két nimfomániás fiatal, meg négy hónap totál szűzies életmód mi lesz ennek az eredménye?
Na jó nem írtam tovább elkellet mosolyodnom. Tudtam, hogy Kellan is aggódik, de mindenkit próbál megnyugtatni. Szerettük ezt a nagy medvét.
Valódi csupaszív ember, aki ott van ha szükség van rá, na jó néha akkor is ha nem.
Amikor Kellan látta, hogy a kis akciója célba ért, testvériesen megölelt és távozás közben azért nem tudta kihagyni a zsibbasztó vállon veregetést.
Leparkoltunk John háza előtt. Tudtam, hogy nem fog örülni a rengeteg színésznek a szépen nyírt pázsitján, de reméltem, hogy csak ez lesz a legnagyobb probléma.
Láttam, hogy az öreg kijön az ajtón é végigmér a kis csapatot, aztán int egyet ezzel tudtunkra adva, hogy szabad a bemenetel.
Mindenki csendben maradt, ami így hirtelen nagyon vészjóslónak tűnt a buszon uralkodó hangulat után.
Úgy PapaStew nem zavartatja magát mire minden egyes ember beért az ajtón ő már a nappali kanapéján olvasta a napi újságot.
A kis csapat beözönlött a helyiségbe középre tuszkolva engem, mint szószólót.
Sosem tartottam ettől a férfitól, mindig jó barátságban szinte apa-fia viszonyban voltunk, most mégis úgy éreztem magam, mint egy szemétláda, aki elárulta és becsapta őt, majd idejön szívességet kérni.
Összeszedtem minden bátorságom, megköszörültem a torkom és kiböktem végre a legfontosabb kérdést, amiért idejöttünk.
-John… Krsitent keressük. reméltük, hogy te megtudod mondani, hogy hol van.
-Tudo, hogy hol a lányom, de megkért rá, hogy senkinek se áruljam el. ha jól sejtem pont rátok gondolt, és főleg rád, Robert.
-Kérlek John! Félreértés történt! Átvertek engem és elhitették velem, hogy Kristen megcsalt, de már minden kiderült és szeretnék mindent tisztázni vele és bocsánatot kérni!
-Hm… Érdekes. Biztos vagy benne, hogy mindent tudsz Rob?
-Tudom, hogy terhes. Hogy gyerekünk lesz.
John mindvégig átható tekintettel vizsgált szeme olyan volt, mint egy röntgensugár.
Pillantása kifürkészhetetlen marat. Semmilyen érzelmet nem mutatott.
Minden kérdése tényszerű és tárgyilagos volt.
Körbenéztem és barátaim arca pontosan olyan volt, mint sajátom.
Értetlenséget és feszültséggel teli várakozást sugárzott.
John is követte pillantásom.
-Szép kis sereget gyűjtöttél össze. Ők a barátaitok?
-Igen kollégák barátok, a családunk.
-Robert még egyszer megkérdezem, hogy mindent tudsz?
Nem értettem mit akar, elmondtam mindent amit tudok… Arckifejezése bosszússá vált értetlenségemet látva, de nem tudtam rájönni, hogy mire gondol.
-Nem értelek John. Mit vársz el tőlem? Mit kellene tudnom?
A tenyerem izzadni kezdett.
- Tudod szeretni Kristent akár életed végéig? Megtudod őt védeni? Feltudod nevelni a gyereketeket? Megtudsz adni mindent amire szüksége van?
- Igen John. Szeretem Kristent vele képzelem el a jövőmet, már most szeretem a születendő gyermekünket és a legtöbb amire vágyom, hogy megadhassak nekik mindent amire csak szükségük lehet.
- Értem. – John arckifejezése még mindig kétségbeejtő volt.
- De egy dolgot biztosan nem tudsz Pattinson….
- Mit?- Csalódottság lett úrrá rajtam… Nem fogja elárulni, ez az ember már elhatározta, hogy hallgat és csak játszik velem. Nem válaszolt így újra megkérdeztem…
- Mit nem tudok John?
- Azt, hogy hol élt a nagymamám…
Mi? Hát honnan tudnám? Te jó ég és miért fontos ez nekem? Nikkiék is zúgolódni kezdtek, nem értették, hogy mi ez az egész.
John felállt, elővett egy térképet, majd hozzám vágta.
-Nyisd ki!
Kinyitottam, bár nem értettem milyen ádáz játékot űz velem.
A térképre nézve egyből feltűnt egy vastag piros filccel bekarikázott rész.
A kör fölé pedig, egy üzenet nekem.
„ Pattinson mit állsz még itt takarodj a lányomhoz”
Nem akartam hinni a szememnek…
Felnéztem Johnra aki már alig bírta visszafojtani kitörni készülő nevetését.
Odamentem hozzá és megöleltem.
A többiek még mindig szájtátva bámultak ránk ezért megmutattam nekik a térképet.
Ahogy felfogták, hogy megvan a válasz amiért jöttünk, és leesett nekik, hogy ez a vén róka mindenkit csúnyán beetetett olyan harsányan kezdtek nevetni, hogy zengett tőlük az egész ház.
A lányok megölelték a fiúk kezet fogtak vele, de valahogy mindenki a szívébe zárta Kristen apját. Ők is kimondták, amit én már régóta tudtam, hogy Kristen igazi apja-lánya.
Kristen… A félelem újra hatalmába kerített, de már akadt egy cseppnyi remény.
A térkép alapjánaz út vagy 4 órásnak ígérkezett, de Kellan odaadta az útitervet a sofőrnek és rászólt, hogy húzzon bele!
/Krsiten szemszöge/
A napok csak teltek és a szenvedésem egy cseppet sem enyhült.Folyton rémképek gyötörtek,Robról a babáról mindenről.
Az egyetlen vigaszom a szomszéd hölgy volt, aki lassan többet volt nálam, mint a saját házában. Mint kiderült ő volt az, aki gondozta a házat a nagymamám halála után.
Neki nem volt unokája, a lánya pedig másik országban élt így nagyon magányos volt.
Nem bántam, hogy velem volt, legalább nem voltam annyira magányos.
A kicsit azonban nagyon féltettem, elég sokszor voltam rosszul, és görcsölt a hasam. Féltem, hogy valami baj lesz vele.
Nem akartam elveszíteni. ő volt az egyetlen az életemben. Csak érte éltem.
A napok hetek nagyon lassan teltek, de egyáltalán nem bántam. Nem akartam tudni senkiről és semmiről.
/Robert szemszöge/
A buszút nagyon lassan telt, különböző rémképzetek gyötörtek.
Amikor a busz végre megállt, idegességem a tetőfokára hágott.
A buszról leszállva a kellemes virágillat és friss levegő kicsit enyhítették idegeim.
A ház amely előtt leparkoltunk, nagyon családias volt és az idő sem hagyott rajta sok nyomot.
A kis csapat minden tagja érdeklődéssel és izgalommal figyelte minden mozdulatom.
Csengettem.
Egy idősebb nő nyitott ajtót, megijedtem, azt hittem rossz helyen járunk.
-Jó napot… Kristen Stewartot keresem.
-Kristen ilyenkor mindig az utca végében lévő kis parkban szokott időzni, ott biztosan megtalálja fiatalember.
-Köszönöm.
Alig tudtam megszólalni. Egy utcányira vagyok tőle.
Egyedül kellett odamennem, az idegen hölgy szerencsére volt olyan kedves és beinvitálta a többieket. Mindenki megértette, hogy csak idáig kísérhettek.
Innen nekem kell tovább mennem.
Peter atyailag megölelt sok sikert kívánva.
Nem akartam busszal menni, gyalog indultam el.
Minden lépésnek ereje volt, ahogy egyre közelebb és közelebb vitt célom felé.
Már láttam a parkot ott zöldellett nem is olyan távol.
Az idő napos volt bár elég hűvös.
A park kicsi volt, nem volt benne nehéz megtalálni valakit.
Megálltam a szélénél és körülnéztem.
Szinte azonnal megláttam őt, vonzotta a tekintetem.
Ott ült egy hintán, szemei a távolba meredtek.
Már innen messziről is annyira szomorúnak és magányosnak tűnt, hogy belesajdult a szívem.
Hosszú, barna kabátját néha-néha felkapta a feltámadó szél.
Elindultam felé, a szívem a torkomban dobogott.
/ Kristen szemszöge/
Nem volt olyan pillanat amikor ne jutott volna eszembe. Viszonylag rövid idő alatt szörnyű veszteségek sora kínzott, nem sok kiutat láttam ebből a pokolból.
Még mindig visszarémlettek szavai…. ha akartam, ha nem, folyamatosan viszhangoztak fejemben.
„Nem akarlak többé látni, hallani, még a létezésed is kiverem a fejemből, ha kell.
Undorító vagy, gyűlöllek! Sajnálom, hogy valaha is közöm volt hozzád. „
Ismét egy könnycsepp jelent meg arcomon, pedig megfogadtam, hogy soha többet nem sírok miatta.
A szél furcsa illatot hozott. Ahogy beleszagoltam a levegőbe, egyre többet és többet akartam érezni ebből az illatból.
Olyan ismerős volt és annyira szívszorító egyben, mint egy boldog kor letűnni látszó fájdalmas emléke.
Mozgásra lettem figyelmes, önkéntelenül is felnéztem.
Nem az nem lehet… Mit keres itt, nem akarom, hogy felszakítsa minden sebem nem!
Felálltam, majd hátrálni, sőt futni kezdtem.
Futni minden erőmmel ezelől a pokoli rémkép elől.
Nem voltam biztos benne, hogy az elmém tréfál meg csúf módon, de azt tudtam, hogy el kell tűnnöm fájdalmam okozója elől.
Hallottam ahogy nevem kiáltja, a hangját hallani olyan volt, mintha egy puskagolyó süvítene el fülem mellett.
Nem volt menekvés. Éreztem ahogy erős karok ragadnak meg és kényszerítenek maradásra.
Kiáltani sőt üvölteni szerettem volna, de csak gyenge küszködés hangjai, s a néma zokogás volt az, amely számat elhagyta.
Minden erőm elszállt, állni sem bírtam tovább, lábaim felmondták a szolgálatot.
/Robert szemszöge/
Megijedtem heves reakcióján, de nem engedhettem el. Ha most elengedem, azzal a biztos magányba taszítom mindkettőnket.
Olyan gyorsan futottam, mit még soha.
Hozzáérni olyan volt, mintha egy délibábot érintenél.
Csodálatos.
Éreztem, hogy a nagy erőlködés kezd megszűnni, de ez a hirtelen jött gyengeség aggasztóbb volt, mint a heves ellenállás.
Nagyon fájt, hogy olyan volta számára, mint egy rémálom, egy alávaló szörnyeteg aki csak a szenvedést jelenti számára.
Biztosan tartottam, aztán leereszkedtem vele a fűbe.
Még itt sem mertem elengedni, attól féltem amint teheti felpattan és eltűnik.
-Kristen kérlek hallgass meg! Nagyon szeretlek, és sosem akartalak megbántani.
Nem reagált, rám sem nézett.
Folytatnom kellett, elkellett neki mondanom mindent, hogy aztán az igazság teljes tudatában ítélkezhessen.
-Láttam a képet az újságban amin mással csókolózol, beszéltem Juliával telefonon, aki aljas módon azt hazudta nekem, hogy ez mind igaz, és hogy már régóta megcsalsz csak mindenki fedez neked. Utána mentem el hozzád… és… és …mondtam ki azokat a szavakat amik miatt azóta is átkozom magam. Kristen annyira sajnálom. Megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, mert azt hittem, hogy átvágtak ők is. Szerencsére Ashlee kinyomozta, hogy hol vagyok és megkeresett. Nagyon bunkó voltam vele, de rám erőszakolta az igazságot, majd ketten együtt már könnyen összetettük, hogy mi is történt. Utána elmentünk apukádhoz és… Megtudtuk, hogy hol vagy. Kristen kérlek! Tudom,hogy nem ez az első hülyeség amit elkövettem, de ez a legnagyobb. Kérlek! Szeretném ha összeházasodnánk és együtt nevelnénk a picit! Nagyon örültem amikor megtudtam, hogy gyerekünk lesz és biztos vagyok benne, hogy nagyon jó szülők leszünk. Kristen én nagyon szeretlek!
Éreztem ahogy a „pici” szónál kicsit megrándul. Nem tudtam mást mondani. Egyszerűen szeretem és ha most visszautasít akkor vége az életemnek. Nincs másik igazi, csak egy, és az Kristen.
Megmozdult, majd felállt. Nem tartottam vissza, nem tarthattam.
Felém fordult. Most először nézett a szemembe.
Annyira gyönyörű a szeme ég és tenger keveréke.
-Elmehetsz Rob. A baba elment. Nem kell elvenned és velem lenned.
Nem! Ez nem lehet. Megint elvetélt, az én hibámból!
Elhagyni őt? Nem!
-Nem Kristen! Kérlek! Annyira sajnálom! Az én hibámból vetéltél el! pedig ha tudnád menyire szerettem volna…. Hogy mennyire szeretlek!
Kérlek bocsáss meg!
Nem bírtam már tovább. A csalódottság a bánat, a veszteség és csalódottság akkora erővel törtek rám, hogy szinte bőgtem és könyörögtem egyszerre.
Ennyire alárendelt szerepben még sosem voltam, de hát tiltsd meg egy fuldoklónak, hogy levegőért kiáltson!
Azt hittem Kristen szó nélkül elsétál…. Megérdemeltem volna, de ő közelebb jött és mélyen a szemembe nézett.
Könnyeimen keresztül alig láttam valamit a világból, de a tekintete mindenen átperzselt.
-Rob… Ne sírj. Inkább mutatok valamit.
Nem láttam pontosan mit csinál, de aztán megfogta a kezem és becsúsztatta a kabátja alá.
Szemeim felpattantak. Másik kezemmel megtöröltem a szemem, majd Kristenre néztem.
Ő csak mosolygott.
Lenéztem a felületre amelye kezem érintett.
Letérdeltem Kristen elé, majd csókot leheltem pocakjára.
-Most már kvittek vagyunk- mondta.
Nekem nem volt több mondanivalóm, azonnal megcsókoltam és az ölembe véve vittem végig az utcán, mert biztos voltam benne, hogy többet nem fogom elengedni.
/ Ashlee szemszöge/
Mondanom sem kell mekkora volt az öröm, amikor megláttuk Robot belépni az ajtón, Kristennel a karjában.
Hát még Kris menyire meglepődött amikor meglátott minket.
Elsírta magát, majd megadóan végighallgatta a sok korhálást amit tőlünk kapott aztán persze mindnyájan megöleltük és a pocaksimogatást sem úszta meg.
Szép kis pocakja volt már, a szemem előtt kibontakozóban voltak a nagyvárosban található kismamaboltok és kismamaruhák. Ha jó láttam Nikki is erre gondolt, mert nagyon csillogott a szeme.
Hazaérve egyből tervezgetni kezdtünk.
Az esküvő
Eltudjátok képzelni mekkora meló dugdosni ezt a két embert amint az esküvőhöz szükséges papírokat és egyebeket intézik?
Nem volt egyszerű. A dátum június 2. És a napok vészesen fogynak. Kibéreltünk egy birtokot ahol fehér sátrakat állítunk fel.
A vendéglista nagyjából száz fő. Csak semmi felhajtás. Kizárólag a barátok és családtagok.
Nikkivel alaposan megszerveztünk mindent, persze ha rajtunk múlik világraszóló esküvőt csinálunk, de most Kristen és Robert kedvében kellett járnunk.
Kellan egy szivarpulttal járult hozzá a ceremóniához, a zenét pedig Rob barátai fogják szolgáltatni.
Elérkezett a nagy nap, és mindenki ideges. Jules a pincérekkel kiabál, hogy mit hogyan csináljanak, John pedig a pappal borozgat. Na szép, mondhatom. Rob Kellant kérte fel vőfélynek így ő éppen a tükör előtt gyakorol.
Mi Kristenben próbáljuk tartani a lelket. Sosem gondoltam volna, hoyg ez a lány ennyire ideges tud lenni.
Kezdődik.
Az egyik koszorúslány helyét elfoglalva várom, hogy megtörténjen végre a csoda, amelyre mindenki oly régóta vár.
Rob már a helyén, látszik rajta, hogy nagyon izgatott, mert egyfolytában a hajába túr.
Ha ezt most Kristen csinálná abból katasztrófa lenne.
Zene… olyan gyönyörű ez a muzsika. Joh megjelent a sorok végében, és elindult.
Kristen mellette lépked, olyan gyönyörű. A ruha egyszerre tükrözi nőiességét és vadságát.
Elöl felvágott, mutatja karcsú lábait, hátul gyönyörűen siklik utána. Olyan, mint egy hercegnő.
A haja laza kontyban kezdődik, majd hátul laza hullámokban omlik hátára.
Elöl pár tincs szabadon lóg amelyekkel most a szellő játszadozik.
A pillantása fenséges és meghatott. Egy pontra néz. Egyenesen Rob szemébe, és édesen mosolyog.
Rob meghatottan áll és úgy néz kedvesére, mintha egy káprázatos látomás lenne.
Megállnak egymás mellett, és John a lánya kezét Robéba helyezi.
A pap beszélni kezd, Jules meg sírni… Valójában én is könnyezem és mindeni zsebkendőt szorongat.
Kellan férfiasan az ég felé emelte tekintetét, ezek szerint még a nagy mackót is meghatotta ez a jelenet.
Most felhúzzák a gyűrűt s közben örök szerelmet és hűséget fogadnak.
Annyira gyönyörűek, szerelmük gyümölcse meg már útban. Nem is lehetne ennél tökéletesebb.
A ruha pedig teljesen elrejti Kristen pocakját, Nikki terveztette.
Amikor megcsókolták egymást mindenki üdvrivalgásban tört ki.
Minden annyira fantasztikus.
/Robert szemszöge/
Kristen, az esküvő, a lakodalom minden olyan volt, mint egy valóra vált álom.
Azt hiszem joggal mondhatom, hogy ez olyan, mint egy valóra vált álom.
Nagyon jó szórakoztunk a többiekkel, amikor Kris a tortát nem a számba tette, hanem az arcomba nyomta, vagy amikor a harisnyakötőjét húztam le a fogammal. Mondjuk úgy kicsit rájátszottam így libabőrös lett közben és elpirult.
Aztán persze megtorolta amikor a tojást kellett végigvezetnie az egyik lábszáramtól a másikig.
Nagyon jó volt ez a nap, de a kedvenc, várva-várt része még csak most következett.
Kristen nem tudta, hogy hová viszem, nem tudta hol tölti a nászéjszakánkat.
Elköszöntünk mindenkitől, majd kocsiba ültünk.
/ Kristen szemszöge/
Nem autóztunk sokat. De a szemem bekötötte, csak akkor vette le a kendőt amikor megérkeztünk.
Magam sem tudtam volna más helyet elképzelni. Azonnal megcsókoltam, nem bírtam tovább nélküle.
Annál a tónál voltunk ahová egyszer piknikezni jöttünk, aztán éjszakára is maradtunk.
Csodálatos volt az a nap. Most ismét itt vagyunk mint házaspár.
El sem tudtam hinni. én, feleség.
A faépület felé vettük az irányt majd egyszer csak…
.- Rob mit csinálsz?
-Úgy illik, hogy a férj ölben vigye át a küszöbön újdonsült aráját!
Bezárt az ajtót, majd letett az ágyra és megcsókolt.
-Ms Pattinson.- azzal újra megcsókol.
Elképzelni sem tudtam ekkora boldogságot.
Lassan kiszedte a csatokat és gyöngyöket a hajamból, majd lehántotta rólam fehér ruhám.
Émelyítően lassan csinálta, szinte égtem a vágytól.
Hajamba csókolt, majd a számat vette célba.
Fogvatartottam száját s közben levetkőztettem.
Megcsókoltam a nyakát, majd a mellkasát. Szinte extázisban voltam.
Birtokba vette melleim, majd egyre lejjebb haladt.
Pocakomra rengeteg csókot áldozott, de ezek a csókok nem csak nekem szóltak, hanem a parányi kis emberi lénynek, szerelmünk gyümölcsének.
Kényeztett tovább, míg azon kaptam magam, hogy magamra húzom, és minden erejét semmissé téve csípője köré fonom lábaim.
Egyesültünk újra és újra. Nem is tudom, hogy bírtam ki nélküle.
Tízszer ennyi szenvedést is képes lettem volna elviselni, ha tudom, hogy nemsokára ekkora boldogságban lesz részem.
Az álom már majdnem hajnalban nyomott el minket. nem tehettünk róla, egyszerűen nem bírtuk egy percre sem elszakadni egymástól.
Másnap délelőtt felébredtem, ott feküdtem a karjaiban szája szélén még alvás közben is mosoly bujkált. Egyik kezével szorosan ölelt míg másikat hasamon nyugtatta.
Éreztétek már, hogy ez egy tökéletes pillanat?
Ez az volt.
„ Ne álmodd az életed, hanem éld az álmod”
Útószó
Julia meghívást kapott az esküvőre, de érthetetlen okok miatt nem jött el.
Kristen és Robertavagy Mr és Ms Pattinson gyermeke jó egészségnek örvend és totálisan el van kényeztetve. Ha nem a boldog szülők kezében van, akkor vagy Kellan bácsi vagy Ashlee néni karjában csücsül és népes a rajongótábora. Az összes Twilghtos színészbarát naponta látogatja és elhalmozzák ajándékokkal.
„Közkívánatra ő játssza majd a 4. filmben Reneesmét.
