:D

EJJJ DE PERVERZ BAGÁZS VAGYTOK! :D SOKAN ÍRTÁTOK, HOGY MIÉRT NEM VOLT REGGELI HANCÚR. :D HÁT... NEM TUDOM, MOST VALAMI MÁST ESZELTEM KI, DE AZÉRT NEM VONULNAK ÁM ZÁRDÁBA, CSAK SEMMI PÁNIK :D (L)

Boldog szülinapot Kristen!! (baba) (L)

MÉG EGY KAMPÁNY VIDI

TEGNAP ESTE 1300-AL ELHÚZTAK A TÖRÖKÖK MOST BEÉRTÜK ŐKET!
NE CSÜGGEDJ MAGYARORSZÁG!!! EZ A KIS ORSZÁG ENNYI ÖSSZETARTÓ EMBERREL MINDENRE KÉPES!!!
ÖSSZEFOGTUNK A SZLOVÁKOKKAL ŐK IS SZAVAZNAK RÁNK, MEG MI IS SZAVAZZUNK RÁJUK, JUTASSUK FEL ŐKET A 3.HELYRE!!!

ÚJABB! LENGYELORSZÁGGAL IS ÖSSZEFOGTUNK, ÍGY SZAVAZZATOK RÁJUK IS MEG A SZLOVÁKOKRA IS, ŐK IS SZAVAZNAK RÁNK :D
ÉSS TEGNAP ESTE 1300-ZAL VOLTUNK ELMARADVA, ÉS A 2. HELYEN ÁLLTUNK, MA A SOK KAMPÁNYNAK, CHATNEK HIRDETÉSNEK ÉS NEMZETI ÖSSZEFOGÁSNAK KÖSZÖNHETŐEN TÖBB, MINT 2000-REL LEHAGYTUK A TÖRÖKÖKET ÉS AZ 1. HELYEN ÁLLUNK!
KITARTÁS MINDENKI MÁR CSAK 3 NAP :D

ÚJ OLDAL

http://forksialkonyat.blogspot.com/

Jenny új Robsten oldala, érdemes benézni hozzá!!!

MINDENKI!!!!!!!!!

SZILLEL KÖZÖSEN HÁBORÚT INDÍTOTTUNK A TÖRÖKÖK ELLEN SZILNÉL OLVASHATJÁTOK AZ INFÓKAT!!!!
MINDENKI SEGÍTSEN A SZAVAZÁSBAN, HOGY MAGYARORSZÁG NYERJEN!

KAMPÁNYVIDEÓ:

ÚJ OLDALAK

Sziasztok Vámpírlány belinkelte nekem Lizzyke oldalát.
1. Új író, új TWILIGHT ficivel. Akit érdekel kukkantson be hozzá! :)

http://lionandlamb-love.blogspot.com/

2. És még egy TWILIGHT ficis oldal Chanel tollából!! (L)

http://chanelblogja.blogspot.com/

3. ROBSTEN FICI egy gyönyörű oldalon- http://www.lexi-bellskstew.blogspot.com/

43.RÉSZ

Robsten II.

After Twilight Saga

43. Rész

Már ébredésem első pillanatában tisztában voltam vele, hogy egyedül vagyok. Fejem ugyan mg mindig azon a ponton volt, ahová nyugovóra hajtottam, de egy puha párnába süppedt és nem pedig a várt mellkas keménységének magasságába.

Egy pillanatra csalódott voltam, de aztán kezdtem úgy érezni, hogy talán jobb is így, mintha meg sem történt volna. Csodálkoztam, hogy Rob is erre a döntésre jutott, de nem számított.

Nem akartam ezt a reggelt elrontani az önsanyargatással. Annyira kipihentnek és nyugodtnak éreztem magam, mintha egy egész hetet átaludtam volna A tegnapi fáradtságnak nyoma sem volt. Nem akartam a jövőn gondolkozni, csak a jelenben akartam élni, és boldog lenni, amíg még tehetem. Nagyot nyújtóztam és az ágyból kikászálódva egyből az erkélyre vettem az irányt. A nap melegen cirógatta bőröm, s annyira kellemes volt az idő, hogy kedvem támadt leautózni a partra. Vagy két órányi út, de nem számít. Ez a nap csak az enyém, és ma önfeledten boldog akarok lenni. Visszasiettem a napszemüvegemért, mert így korán reggel pláne nem volt túl kifizetődő az erős fény, majd Ash számát tárcsáztam.

Nem veszi fel… Hangposta, remek…

Nem baj, akkor megyek egyedül, majd feltankolok zenével, könyvekkel és pihenek egyet.

Kíváncsian felnéztem Rob erkélyére, de nem láttam semmi arra utaló nyomot, hogy kint lenne. Ekkor esett le… Szerintem Rob tegnap megláthatott az erkélyen és amikor telefonált meghallotta a csengőhangom… Ó de ravasz vagy Patts.- nevettem fel hangosan.

- Nekem szóltál?- jött a hang a hátam mögül.

- Te mit keresel itt?- pördültem egyet tengelyem mentén, és nem hiányzott sok, hogy a cigi is kiessen a kezemből.

- Hát…. Tudod tegnap este valahogy nem volt kedved ezt kérdezni- nevetett reakciómon, mire újra mosolyogni kezdtem.

- Azt hittem, hogy leléptél, de hol bujkáltál tulajdonképpen?- kérdeztem kíváncsian, mert őszintén meglepett hirtelen felbukkanása.

- Hát nem kereshettél valami bőszen, ugyanis a konyhában kávét főztem és reggelit készítettem…- mondta kicsit sértődötten, előbbi feltételezésemre reagálva.

- Ne haragudj, de nem sértődtem volna meg akkor sem. Olyan gyönyörű ez a nap!- nyújtóztam újra.

- Igen, tényleg az. –mosolygott. Hamarosan azonban el kell mennem találkozni… valakivel.

- Kedves tőled, hogy nem mondod ki a nevét. de menj csak, ma semmi sem zavar. Úgyis nagy terveim vannak erre a gyönyörű napra.

- Miért mit tervezel?- olyan aranyosan kérdezte, hogy kedvem lett volna közelebb araszolni hozzá, hogy újból magamhoz öleljem. Csibész mosolya mindig elvarázsolt és megmosolyogtatott még akkor is ha tettettem, hogy haragszom rá valamiért.

- Nem árulom el, te úgysem érsz rá, akkor meg semmi értelme- és rávillantottam az én úgyis jobban tudom vigyorom.

Ilyen lenne hát a barátság? Nem. De mára szeretném azt hinni, hogy ez így tényleg működhet.

- Kristen gyere, mert kihűl a reggelid.

- Miért mit készítettél?

- Rántottát…

- Fúj…

- De hát múltkor is azt csináltam neked és semmi kifogásod nem volt ellene.

- Igen, de akkor még egy pár voltunk és nem akartalak megbántani.

Láthatóan elszomorodott erre a válaszomra az „egy pár voltunk” rész miatt, ezek szerint neki azért nem megy olyan könnyen ez a reggel, mint nekem.

- Csak vicceltem Rob, tudod, hogy imádom a rántottád, de ha még kávét is kapok akkor egyenesen imádni foglak ma reggel- nevettem és már kaptam is a gőzölgő fekete csodát.

- Kristen Stewart…..te….te…

- Jó étvágyat mondtam és elé toltam tányérját, melyet már jó előre kikészített.

- Kösz.

Olyan gyorsan belapátoltam az ételt, hogy szinte észre sem vettem. Tényleg nagyon finom volt. A kávéval viszont megvártam Robot, mert nem akartam bunkó lenni, hiszen mindig együtt kávéztunk. Türelmetlenül toporzékoltam, mint egy kisgyerek, mire rám szólt, hogy mehetek, ha akarok, mert ő nyugodtan kívánja megenni a kajáját és azzal, hogy sürgetem egyértelműen csak idegesítem.

Felálltam az asztaltól, de a poharam ott hagytam, mert eltökéltem, hogy ígyis- úgyis megvárom, viszont mialatt ő csigalassúsággal eszik addig én összepakolok az útra.

Előkapartam két nagy strandtáskát és az egyike könyveket pakoltam meg cd-ket a kocsiba, valamint fürdőruhát, törölközőt és plédet.

Rájöttem, hogy valójában ez az egy táska is elég, inkább a hűtőtáskát pakolom még meg, de azt majd csak akkor, ha Rob elment.

Csörömpölés hallatszott a konyhából, ezek szerint végre befejezte a reggeli étkezést és jöhet a kávé meg a cigi. Kisiettem a poharamért és pillanatok múlva már az erkélyen álltunk.

Annyira elgondolkodó volt, hogy rossz volt ránézni. Azt hiszem ő most is a veszteségen rágódik, de nekem ezután az éjszaka után nincs kedvem ezzel törődni. Majd holnaptól.

- Mi az Rob olyan fájdalmas képet vágsz! Csak nem beletört a fogad a rántottába?-kuncogtam utalva ezzel a sajtó hülyeségeire.

- Nagyon vicces vagy! – de azért már ő is mosolygott. – De mire fel van ez a nagy jókedved?

- Hát nem tudom, hogy neked, hogy telt az éjszakád, de az enyém fantasztikus volt.

Nem válaszolt, csak mosolygott s olyan szemmel nézett végig rajtam, hogy kedvem lett volna ott folytatni, ahol éjjel abbahagytuk.

Gyorsan kivertem a minden erre irányuló gondolatot fejemből, mert megbeszéltük, hogy úgy viselkedünk egymással, mintha csak barátok lennék, s mondjuk úgy az esti kis kalandunk, csak egy kivételes alkalom volt.

- Nem kell még menned?

- Ennyire kiakarsz dobni? Hova készülsz?- gyanúsan méregetni kezdett, de hagytam, had gyötörje a kíváncsiság.

- Mondtam már, hogy lényegtelen. Na de engedelmeddel én most távoznék. Ha még maradni szeretnél…

- Nem, nem nekem is indulnom kell, de köszi, hogy ennyire siettetsz ma reggel!-azzal felvette a holmiját és kilépett az ajtón.

Én meg gyorsan elpakoltam a reggeli maradványait, majd bepakoltam a hűtőtáskába pár sört meg üdítőt, gondoltam a többit majd útközben, ha szükség lenne még valamire.

Mindennel elkészültem, így felpakoltam és lesiettem a kocsihoz, majd elhajtottam.

A városból kiérve lelassítottam, majd félreálltam, hogy kiválasszak egyet a Cd-k közül.

Így már tökéletes! Azonnal beletapostam a gázba…

És mégvalami!

A szexes részek, nem saját fantáziálás, kikérem magamnak! :D
Ilyeneket írtak már előttem sok százan, én csak próbálom átírni, hogy bizonyos szinten egyedinek hasson és ne legyen túl softpornós! Szóval kéretik mindenféle egyéb feltételezés elkerülése! :D :P

PETINEK XD

Álarc

/Novella/

A színpad fényei kigyúltak, a közönség morajlása elhalkult, a segédrendező megadta a jelet. Joel Hart kilépett a már jól ismert tölgyfa talapzatra és egy másik ember bőrébe bújva megszűnt önmaga lenni. A játék szenvedélye és a közönség éljenzése már nem okoztak neki örömet, csak a megélhetésért színészkedett. Közel negyven éve játszott, de már pályája elején, az első sikeres szerepe után beskatulyázták. Ő volt a rosszfiú. Játszott már rabló betyárt, erőszakos szatírt, vérszívó vámpírt, gyilkosok százait. Rémisztő álarcok serege sorakozott mögötte, mégis mindegyiket nagy tisztelet övezte.

A mai műsor a vége felé közeledett. A záró monológ előtt lesietett a színpadról, majd vizes poharába kortyolt, és már újra fent is volt. Korát meghazudtoló gyorsasággal mozgott, hangja egyszerre volt lágy és zengő. Verejtéket sosem hullajtott, betanult szövege precíz volt és pontos, játéka könnyed, mégis hiteles.

A tapsvihar és éljenzések hangja az egész teret betöltötte, szinte életet lehelve ezzel a komor vas és faszerkezetbe. A reflektorok fényei kihunytak, a nehéz, molyrágta bársonyfüggöny leereszkedett. Jo rituálészerűen fogadta a gratulációkat, majd az öltözője felé indult.

A kis helyiség nem rendelkezett semmilyen magamutogató pompával.

Kicsi volt és egyszerű, csupán az öreg szekrényben megbúvó ruhadarabok és a polcon lévő színészi kellékek utaltak gazdájuk mesterségére. A hangulatosnak cseppet sem mondható légtérben keveredett a többnapos cigarettacsikkek és az évek óta burjánzó penész nyirkos, orrfacsaró szaga.

Joel megszabadult gyilkos maszkjától és ruháitól, majd a rozoga székre ülve a tükörbe nézett. Önarcképe láttán elfogta az égető vágy, mely minden előadás után hatalmába kerítette. Arcát a kezébe temette, és próbálta figyelmen kívül hagyni a szűnni nem akaró dobolást, melyet halántékánál érzett.

Minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, ezért a gyógyszeres üveg után kapott, majd a maradék vizet felhörpintve magába diktálta a fájdalomcsillapítót.

A pirula hatása nem késett soká, a fájdalom enyhülni kezdett, a vágy viszont minduntalan erősebb lett.

Nem tudta, mi az, amire ennyire szüksége van, sosem tanult meg olvasni a jelekből. Nem érteni akarta azokat, hanem eljátszani.

Civil öltözékbe bújt, lesöpört pár ősz hajszálat hosszú fekete szövetkabátjáról, majd kalapját fejébe csapva elindult a pár sarokra lévő kocsma felé.

Az ajtón kilépve megcsapta arcát a hideg északi szél mely hópelyhek tömkelegével párosult. Egyszerre volt békés és vészjósló.

Sálját orrig felhúzta, majd folytatta lépteit egyenesen úti céljáig.

Az ajtót belökve a pult felé vette az irányt.

A kocsmáros jó barátként üdvözölte, holott soha nem beszélt vele pár mondatnál többet.

Egyfajta kimondatlan szerződés volt kettejük között. Az elismert színész jelenléte fellendítette az üzlet forgalmát, cserébe a főnök teljes nyugalmat és egy saját kis sarkot biztosított „kedves barátjának”.

A „mit” nem volt kérdés, csak a „mennyit”.

Whisky… Csak ezt az egyet volt hajlandó meginni, de ebből szinte korlátlan mennyiséget.

Kérés nélkül eléje hozta a kocsmáros felesége a maró folyadékot, majd egy kacér mozdulattal felajánlotta egyéb szolgálatait. Tudhatta már, hogy mi lesz kedvenc vendége válasza, már a fáradtságot sem vette arra, hogy megsértődjön a nyers visszautasításon. Egyik alkoholos pohár ürült a másik után.

Joel ilyenkor élete értelmetlenségén töprengett és a rengeteg elszalasztott lehetőségen. Sajnálta a felesleges éveket, melyeket arra pazarolt, hogy olyan nagyvilági nőket szórakoztasson, akik csak begyűjtötték mint trófeát, aztán tovább álltak nagyobb vadra lesni.

A megállapodás és családalapítás reményének utolsó szikrája akkor hunyt ki, amikor terméketlenséget állapítottak meg nála.

Világéletében önzetlen embernek tartotta magát, most mégis a keserű düh lángjai mardosták lelkét, amiért mindenki csak kihasználta. Forgatókönyvíró, rendező és színészkolléga sorra váltotta egymást az idő szövedékében. A becsvágy azonban mindig nagyobb volt annál, mint amin az ő személye túlnőhetett volna. Mindenki csak elvette a maga által kiharcolt jussot, aztán a maradékot meg odadobták neki, mint egy hűséges kutyának. Tudták, hogy ő nem fog reklamálni, sem átkozódni vagy felmondani.

A remény hajtotta, a remény egy jobb élet felé. Egy apró fénysugár, ahol a jó végül elnyeri méltó jutalmát. Úgy tekintett életére, mint egy képlékeny fonalszálra, melyet a mitológiai párkák szőnek, s várta, hogy az övét majd egyszer elvágják, s újra szövik egy díszesebb, erősebb fonállal.

Ezek az emlékek már mind a múlt martalékává váltak. Nem maradt már mibe kapaszkodni. Élni kellett, ahhoz meg dolgozni.

Fizetése elég volt a kis agglegény lakás fenntartására, számlák befizetésére és az élelemre. A maradékot meg persze elitta. Ezt az egy időtöltést nevezte ő ironikusan szórakozásnak.

Már sok éve lemondott mindenféle álomról, és a remény leghalványabb lángja is kihunyt lelkében, amikor csakúgy, mint ma, az egyik előadás után rátört a vágy.

Ez az érzés új volt és kínzó, a miértje vagy „gyógymódja” ismeretlen. Olyan volt, mint egy ismeretlen betegség, végzetes és csillapíthatatlan. Mint egy zabolátlan ló száguldott testében, felkorbácsolva elméjének szunnyadó részeit is.

Egyedül az éjszaka hozott enyhülést.

Reccsenés és a bőrbe vájódó éles szilánkok mellett kicsorduló vér…

A pohár tartalma, mely most kezét borította, egyből gondoskodott a fertőtlenítésről.

A szokásos érzés akkora hévvel tört rá, hogy önkénytelenül ökölbe szorult a keze, s e nyers emberi erő lett a whiskys pohár veszte.

Vérző kezének apró sebeit kitisztította, majd ruhazsebkendőbe temette.

Nem törődött a lüktető égéssel, ez csak fizikai fájdalom volt. Lassan felállt, majd hanyag mozdulattal a kukába dobta a maradványokat, és újabb italt kérve a pulthoz ült.

Ez volt az utolsó kör, amit felhajtani készült, de ez lett a veszte. Közelségén felbátorodva a kocsmáros megszólította, majd beszélgetést kezdeményezett.

Joel csak csendben hallgatott, miközben vendéglátója a napi újság borzalmait taglalta.

Egy újabb haláleset történt a városban. Ez már viszonylag rövid időn belül a sokadik borzalmas vérontás. A gyilkos életcéljának az ölés tűnt, nemre és korra való tekintet nélkül. Áldozatai között voltak utcalányok, nemes emberek, átlag állampolgárok, idősek és gyerekek is.

Az újságokban lévő képek szörnyű látványt nyújtottak, sokan az öregek közül azt mondták: „Maga az ördög költözött ide”.

Mindegyik élettelen testet vérben fagyva, megcsonkítva találták.

A rendőrség nagy erőkkel nyomozott, de eddig nem volt eredményes a kutatásuk.

Jo végighallgatta a kocsmáros és neje spekulációit, feltevéseit. Némelyekre bólintott, más felvetésekben azonban nem látott logikát.

Fizetett, majd biccentett egyet a fejével és távozott.

Az utca levegőjét megérezve tüdejében, elmerengett a hallottakon. Feltette magának a kérdést, hogy a gyilkos akár rá is leshetne most valamelyik sötét fa sziluettje mögül, de akkor ő miért nem érez félelmet?

Talán már valóban csak ennyit érne az élete? Ha meghalna, azt biztosan megírnák az újságok és a színház kitenne egy fekete zászlót, de ennyi csupán.

Ő a föld alá kerülne, a világ pedig nem állna meg forgásában.

Ismét érezte az ismeretlen vágyat növekedni teste minden apró sejtjében, így a megváltó alvás reményében hazafelé vette útját.

Már korán reggel szólt az ébresztőórája, mint minden egyes átkozott nap. Lenyomta, majd kelletlenül kikászálódott az ágyból, és sorra követte a reggeli rutint.

A színházba érve odaadta az öreg portásnak a sebtében összedobott reggelit, cserébe egy finom gőzölgő feketekávé lett a jutalma. Ez már évek óta bevett szokás volt kettejük között.

Nem nevezném barátságnak, inkább csak egyfajta kölcsönös szimbiózisnak.

Az öltözője felé megitta az erősítőt, majd a sminkestükörhöz ülve elkezdte készíteni a maszk alá használt kencét.

Sorra nézve felhalmozott készletét, erős késztetést érzett, hogy valamennyit felpróbálja.

Engedett hát az érzésnek, és sorra belebújt az ördögi álcákba.

A vágy már figyelmeztetés nélkül szárnyalt ereiben. Olyan hirtelen jött, hogy Joelnek szinte bosszankodni sem volt ideje miatta.

Ilyen korán még sosem bukkant felszínre, általában megvárta az előadás végét.

- Vedd hát végre le maszkod, mutasd Magad… Szabadulj meg álarcodtól- súgta a hang.

Joel ösztönszerűen cselekedett, engedelmesen letépte arcáról az éppen rajta lévő gyilkos ábrázatot, majd elképedve bámult a tükörbe.

Ajkai torz vigyorba húzódtak, arcára sötét fátyol borult, szemei pokoli tűzben égtek. A gyilkosságok, a kegyetlen szörnyű tettek mind egytől egyig az ő saját, pokoli vágyának beteljesülései. Nem az alvás volt, mely megnyugvást hozott szánalmas életébe, hanem a léptei nyomán felsorakoztatott emberáldozatok. Ez volt a valódi, s mindközül a legrettenetesebb, legfélelmetesebb: A saját arca. Kezeit valódi vér borította, áldozatainak utolsó „ajándéka”.

Most már nem akarta elfojtani saját vágyát, ösztönét, a színpad helyett már az egész világ színészévé vált, álarca élethűbb volt bármely panoptikuménál.

Barátja a halál volt, ellensége a saját emberi satnya énje.

Megtörtént hát, a párkák megszánták. Elvágták életének addigi fonalát, s bíborra festették, amilyen bíbor maga a gyilkos éj.

ÚJ HÍR

BLOG VERSENY LESZ CSAK.
RAJZ NEM, MERT ÍGY TALÁLTAM JÓNAK.
BLOGVERSENY ZSŰRI: BRIANNA, LADY, KRISTEN ÉS ÉN.
JELENTKEZNI A tamanita18@citromail.hu-n lehet egy Linkkel és egy névvel.
A DÍJAKAT MAJD KITALÁLJUK, AZ ELBÍRÁLÁSI SZEMPONTOKAT PEDIG KIÍROM.
A NEVEZŐKET A KÉSŐBBIEKBEN KÖZZÉ TESZEM.
SOK SIKERT MINDENKINEK ÉS NE FELEDJÉTEK, EZ EGY BÉKÉS MÉRKŐZÉS :)

....

Friss hamarosan...

42. RÉSZ ABSZOLÚT 18+

After Twilight Saga

42. Rész

A szobámba érve azonnal letéptem magamról mindent és futottam a fürdőbe. A sminkem tényleg egy vakolat volt, annyira nehéznek éreztem magam tőle, pedig tudtam, hogy valós súlya nincs, de mintha egy maszkot cipeltem volna. Előbb a mosdóhoz léptem, mert nem akartam, hogy belemenjen a szemembe a festék aztán öt percig csípje, mert e nélkül is elég bajom volt már mára. Pár percnyi sikálás után rájöttem, hogy nem lesz ilyen egyszerű a szappan és a víz ezen nem sokat segít, csak maszatol. Szerencsére már rég beszereztem egy sminklemosó folyadékot pont az ilyen esetekre. Nem is értem miért kell mindig tökéletes embereket mutogatni a filmekben, mikor mindenkinek vannak hibái.

Mondjuk az én reggeli kinézetem után valószínűleg mindenki elkapcsolta volna a Tv-t ha egy ilyen lány a filmbeli nagy csábító. Szép… Még saját magam is alulmaradok magammal szemben egy vitában.

Nah végre egy kis vatta, meg speciális lötty csodákra képes.

Beálltam a zuhany alá, a víz már szinte jeges volt, így mégiscsak feljebb csavartam egy langyosabb árnyalatra. Miután a hajlakktól és más egyéb természetellenes tényezőtől is megszabadultam végre egy kicsit fellélegeztem…

Kár volt. Egyből minden érzés megrohant amit a nap folyamán éreztem. Feltudtam volna Robbani, mindenhol Robot láttam most magam előtt. A reggeli találkozást a taxiban, majd a váratlan felbukkanást a szünetben, aztán a csókjai, az érintése a pillantása.

Hangosan zilálni kezdtem, holott teljesen magam voltam. Kicsit elszégyelltem magam, és mégiscsak lejjebb vettem a víz hőfokát. Magamban mindig szántam valahol azokat a nőket akik vibrátort használtak a hús-vér pasik helyett, de most valahol mégis megtudtam magam érteni. Már majdnem felnevettem erre a gondolatra. Kristen akinek épp megszakad a szíve bent áll a zuhany alatt és holmi segédeszközökről fantáziál.

A visszafojtott nevetéstől rázkódni kezdtem, majd hamarosan előtört belőlem, és ott álltam a zuhany alatt, reszketve a hidegvíztől és remegve a nevetéstől.

Miután lefürödtem és kiléptem a zuhanyzóból, az ágyra tévedt a pillantásom.

A vörös-fekete csoda még mindig ott hevert és szinte hívogatott magához, hogy ismét viseljem. Engedtem a kísértésnek és újra felpróbáltam. Nem is volt annyira bonyolult a felvétele, mint először gondoltam. csak a harisnyakötőt kellett két oldalon rögzíteni.

A tükör elé álltam és kíváncsian tanulmányoztam magam, vajon mi volt az ami Robot ennyire felizgatta, de őszintén szólva csak egy hétköznapi lányt láttam magam előtt, aki olyan ruhát visel, melyet magától sohasem venne fel senkinek csakis egy embernek, a párjának.

Annyira távol állt tőlem ez a magamutogató, kihívó, börleszk stílus.

Végigsimítottam a ruha vonalán, és szinte éreztem az érintését. Megszerettem ezt a ruhát, mert rá emlékeztetett, elhatároztam, hogy ma este ebben fogok nyugovóra térni.

Természetesen az esti cigi most sem maradhatott el, mert a napi rutinok azért berögződtek már az évek folyamán.

Végre nem a fülledt meleg, hanem a tegnap is hőn áhított friss, langyos levegő fogadott.

Jól esett itt kint ülni, bár eléggé groteszk volt magányosan cigizgetni egy ilyen ruhában.

Megcsörrent a telefonom, de mire kinyitottam volna elhallgatott. Híváslista, nem fogadott hívások: Rob.

Ne… ezt ne. A viszonylagos nyugodtságom ebben a pillanatban semmisült meg és szívem vadul megdobbant. Járkálni kezdtem a szobában, nem mertem visszahívni, mert attól féltem, hogy felkorbácsolt vágyaim hatására olyat tennék, ami elhatározásom ellen való lenne.

Leültem egy pillanatra az ágy szélére, de lábaimmal idegesen trappoltam közben.

Nem megyek fel hozzá, inkább újra rágyújtok… aztán lefekszem, rám férne már az alvás, de most újra nem éreztem magam álmosnak, cseppet sem. Már szinte elvonási tüneteim voltak.

Alig szívtam három slukkot a cigimbe, mikor kopogásra lettem figyelmes. Beljebb léptem az erkélyről, hogy meggyőződjek róla, tényleg az én ajtómat ütik, majd kinyitottam az ajtót, hogy megnézzem ki az ilyenkor.

A zárat elfordítottam, de az ajtó előbb kinyílt, mint én a kilincshez érhettem volna.

Önkéntelenül is hátrébb húzódtam és „támadóm” arcára nézve, szívem most már lassan tényleg feladta a szolgálatot.

-Rob- nyögtem, de több hang nem fért ki a számon, mert az említett személy egy ragadozó gyorsaságával előttem termett és hajamba túrva, félig ölelve, fejem enyhén hátrafeszítve ajkam harapta szájával, nyelvével enyémet hívta keringőre, és lábával mindeközben becsukta az ajtót.

Semmi sem érdekelt, a hév mely magával ragadott elsöpört minden gátlást, mérföldekkel a józanész határa fölé kerekedett és testem átjárta a hőn áhított szenvedély.

Érezni akartam, magamon, magamban, bárhogy csak minél többet belőle! Fenekem alá nyúlva felemelt és a falnak szorított, pontosan úgy, mint a forgatáson, de ez mégis annyira más volt Ezt a forgatókönyvet most mi magunk írtuk, és ha rajtam múlna egy végtelen történet válna belőle. Rob mindenhol ott volt, a fenekem markolta s csípőnk olyan szorosan feszült egymásnak, hogy már szinte lüktetett a vér pulzáló ereje melyet azon a ponton éreztem csoportosulni, ahol testünk legszorosabban érintkezett. Kezemmel beletéptem hajába és amikor szemünk egy vonalba került ugyanazt a féktelen és a végtelen óta kitörni készülő vágyat és tüzet láttam benne, amely már lassan engem is felemésztett. Keselyű módjára csaptam le ajkaira, s nem csak csókoltam, hanem fogaim közé szorítva ajkait szinte martam a puha felületet, s közben csípőm is mozdult, minden elfojtott érintésemmel, szájával mellembe harapott, melyet még mindig a ruha fedett valamennyire. Felnyögtem és fülcimpáját fogaimmal húzva értem el, hogy feljebb emelje fejét, majd lecsapta nyakának legérzékenyebb pontjára. Felnyögött ami engem csak tovább izgatott és nem bírtam tovább magammal. Lejjebb engedtem kezem és mindenhol kényeztettem ahol csak értem nem kellett sok, hogy az ágyig jussunk. Ahogy a lábam padlót ért egyből vetkőztetni kezdtem magam, kibújtam az egyik pántból, de ekkor kezek fonódtak körém, és meggátoltak minden tevékenységemben.

Végignézett rajtam, majd megnyalta a szája szélét és újra birtokba vett testem. Az ágyra helyezett, majd amikor látta, hogy lábaim felhúzva várom, hogy tegyen bármit amit csak szeretne, mert én ennél boldogabb csak akkor lehetnék, ha gyönyöröm betetőzhetne elém állt és combomhoz hajolva fogaival kapcsolta ki harisnyakötőm kapcsát, majd olyan finoman és gyengéden húzta le hajszálvékony anyagot, hogy egész testem beleborzongott.

Ezután felhúzott magához és egymással szemben térdelve újra egymásnak estünk.

éreztem ahogy a zipzár lecsúszik hátamon, és meztelen testem mindenhol elővillan. Felé kerekedtem és a mellkasától az ágyékáig mindent csókjaimmal borítottam be, közben mellbimbójával is kegyetlen kínzást vittem végbe és amikor újra visszatértem ágyékához lélegzete elakadt és szemei is hol lehunyva voltak, vagy a plafonra szegeződtem.

Boxerét fogaimmal húztam lejjebb és végig csókoltam belső combjának ívét.

Kezem után kapott és magára rántott. Azt hittem végre megtörténik aminél jobban semmire sem vágyom jelen pillanatban, de az ő tervei még mások voltak. Hátamra fordított, és melleim harapva, hasamat csókolva, combom cirógatva, nyelvével kényeztetni kezdett, de oly módon, hogy nem bírtam magammal tovább. Mintha mindent elvágtak volna.

- Rob ne!- kiáltottam, mert sikítani tudtam volna az rám törő érzésektől.

Rám nézett, de folytatta kínzásom. Lában hátára fonva próbáltam megállásra késztetni, de úgy tűnt ma minden megtörténik. Az többszöri orgazmus itt nem valaminek a végét hanem valaminek a kezdetét jelenti. Sikítottam, de ennyi még egyáltalán nem volt elég csak azt érte el, hogy kezdtem megőrülni a rám törő hullámoktól.

Végül utolsó erőfeszítésként amikor újból rám emelte tekintetét, hogy lássa tevékenysége többszörös eredményét, váratlanul lejjebb csúsztam, majd addig helyezkedtem, hogy pontosan alá kerüljek, és csípőm feljebb tolva övéhez, egyértelművé vált, hogy nyertem.

Szeme elsötétült és a csók mellyel megajándékozott előjárója volt a következő érzésnek, melyet végre átélhettem. teste enyémnek feszült, majd végre megérezhettem magamban a végső gyönyörök forrását, melyet lökések sorozata követett. Apró csókokat váltottunk mindeközben, mert hevességünk határtalan volt. Elsőször lassan kínzott, szinte csak ízleltette velem a lehetőségeket, majd ahogy magát sem bírta türtőztetni mozgása egyre gyorsult, s amikor fenekébe markoltam olyan iramba kapcsoltunk, hogy sikolyaim és nyögései betöltötték az egész szintet. Az ágy nyikorgott alattunk, de ez egy cseppet sem zavart, annyira élveztem minden egyes percet. A víz már cseppekké alakult testünkön, és végül olyan gyönyörben volt részem, mint még soha azelőtt. Rob teste az enyémmel emelkedett, s ahogy szorítottam csak még nagyobbá tettem élvezetét, majd mindketten aláhanyatlottunk, s testem elernyedésével együtt Rob pihegő, mosolygós arca édesen súrolta vállam vonalát, majd szenvedélyes csókja minden létező fáradtságot elűzött testemből. újra kívántam és akartam őt. Lassan felemelkedett és a szokásos rutin szerint cigizni indultunk, ő végig a kezem fogta és nem akarta elengedni. Megvártam míg leül a székre, majd azonnal cselekedtem. A még meggyújtatlan cigit félrelökve kezéből az ölébe ültem, majd nyakát átkarolva megemelkedtem és magamba vezettem még mindig izgatott férfiasságát.

- Erről már álmodni sem mertem- nézett rám Rob, de olyan szemekkel, hogy elakadt a lélegzetem. Most a világ legszebb és legkívánatosabb nőjének éreztem magam, ha szemébe néztem.

-Szeretlek- mondtam majd lágyan megcsókoltam és hagytam, hogy lassan magával ragadjon a hév. Feljebb helyezkedet a széken, ezzel az apró mozdulattal is elindítva visszafoghatatlan nyögésem, majd mozgatni kezdte csípőjét s közben szájával mellem karistolta körbe. Ezt a tevékenységét csak abban a pillanatban szakította meg amikor mozgásunk megszakítva csípőmmel körözni kezdtem, majd feljebb emelkedve, s lejjebb süllyedve az őrületbe kergettem vele Robot. Tudtam, hogy ez a tevékenységem ingerli legjobban testét, és ezért eddig nyújtottam az élvezeteket amíg csak engedte. Nem tartott sokáig , hogy kínzásom eredményeként, teljes fokozatra kapcsolva ismét vad mozgásba kezdjen, és ezzel mindkettőnket a magasba repítsen.

Átöleltem, s fejem halántéka mellett pihentettem, miközben mindketten pihegtünk, Rob a hátam simogatta, majd összeszedve erejét, felállt, s magával emelve engem is, az ölében vitt be a szobába, s hálás tekintetem tüzében, az ágyra helyezett, majd mellém telepedve lágyan a mellkasára húzott a saját feje alá pedig párnát tett. Egy takarót vont körém, miközben testem és hajam simogatta. Ez egy tökéletes pillanat volt és ezután csak édes álmok vihetnek magukkal… Éreztem, ahogy cirógatására testem elnehezül, s szemhéjaim lassan lecsukódnak. A távolból még mintha hallottam volna Rob hangját:

- Én is szeretlek.

FRISS2

TUDJÁTOK MIT? LESZ MA FRISS! NEM LEHET, TUTI! CSAK MOST ÉRTEM HAZA, 1 ÓRÁT ADJATOK MIN, AZTÁN AKI MEGVÁRJA MEGVÁRJA, DE MINDENKIT NAGYON LOVE :D

41.RÉSZ

After Twilight Saga

41. Rész

A film forgott, a csapó is kattant egyet Rob ajkai egyre közeledtek, s ahogy a távolság folyamatosan csökkent, úgy bennem egyre inkább erősödött a vágy, hogy ajkait a magaménak tudhassam. Mintha folyamatosan a nevemen szólítottak volna, s közben szemeiben megláttam azt a vágyat, melyet egy Oscar díjas színész sem tudna magából kicsikarni csupán egy szerep kedvéért minden valós érzelem nélkül.

Még csak nem is pislogott, én azonban egyből behunytam szemem ahogy megéreztem,hogy ajka az enyémhez ér és szinte mozdulatlanná dermedtem. Olyan volt, mint az első csók, amelyre már oly régóta vársz, ám amikor elérkezik nem tudod magad átadni az élvezetnek teljesen, mert azon aggódsz, hogy mindent a nagykönyvben megírtak szerint csinálj.

Ajkam lassan szokott hozzá ehhez a régi, ismerős érzéshez, de amikor már nyelve is bebocsájtásért esedezett nem késlekedtem. Innentől megszűnt minden ellenállásom és a régi érzések újból hatalmukba kerítettek. Most már nem féltem semmitől. otthon voltam. pontosan tudtam, hogy mit kell csinálnom, hogy mindkettőnknek a lehető legjobb legyen.

Kizártam a fejemből minden kamerát, rendezőt és menyasszonyt, csak mi ketten voltunk, ő és én.

Azt hiszem kicsit váratlanul érte hús-vér valóm, talán nagyobb ellenállásra számított . Kevesebb valós és több színészi mozdulatra. Valójában pont ez volt az eredeti tervem. De hát az ember hogy őrizze meg hidegvérét ha belül lángcsóvák mardossák?

Egyre erősebben kapaszkodtam belé, azt hiszem most nagy szerencséje, hogy nagyon apró körmeim vannak.

Kezei körbekúsztak testemen, s fenekemre simultak, erősebben tartott a kelleténél, szinte magához szorított. A szűk farmernek köszönhetően egyértelművé váltak előttem vágyai, de ugyanakkor továbbra is nagy publikum előtt szerepeltünk és ez lassan kezdett zavaró lenni.

Annyira izgató volt érezni, hogy ő is pontosan annyira kíván, mit én őt. Keze Egyik keze becsúszott a köntösöm alá, s bőrömön végigsimítva borzongást csalt elő belőlem.

- Köszönjük ennyi!- hallottam Elena kissé szigorú, kissé talán mosolygós hangját.

Mindkettőnk szeme hirtelen felpattant és lassan megszakítva csókunkat pihegve fordítottuk el fejünk. Rob leeresztett, a lábam majdnem összecsuklott, de a levegőhiány lassan enyhülni látszott.

Körülnéztünk és az emberek mind elképedve néztek ránk, vagy éppen kuncogtak vagy pirultak. Remek. Reflektorban vagyunk ismét. pár kuncogó csaj Rob nadrágjára mutogatott, azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy miért, mire Rob bosszúsan Elenára nézett és kért tíz perc szüntet, majd kisietett. Úgy döntöttem ha már szünet van, akkor kimegyek cigizni, talán Robot is megtalálom közben.

Ismét a folyosón mentem keresztül, amikor egy félig nyitott ajtóhoz értem, és víz zubogását hallottam.

- Rob?

- Igen, én. Mindjárt megyek.

- Rendben…

Nagyon sajnáltam szegényt én is hasonlóképp éreztem magam, de azért egy nőnek könnyebb elrejteni vágyai bizonyítékát, mint egy férfinak. én is szívesen beálltam volna a hidegvíz alá, de sajnos ezt még mindig nem tehettem meg. Robot két perc alatt bepúderezik, de én?

Folytattam hát utam és a cigimet meggyújtva letelepedtem a székre. Már a vége felé jártam maikor Rob is megjelent és fájdalmas képpel rágyújtott.

- Jobb már?- kérdeztem együttérzően.

- Nem tudom, hogy jobb lesz-e valaha is.

- Sajnálom…

- Tudom. Én is.

Többet nem is szóltunk egymáshoz, és közben azt kívántam bárcsak két slukkra ellehetne szívni egy cigit, mert akkor nem tartana ilyen sokáig a kínos csend.

Ahogy elnyomta a többi csikk közé melyet még reggel kint hagytunk a hamutartóban egyből beindultunk és próbáltunk felkészülni a további megaláztatásokra.

Ha tudnák, hogy belülről mennyire szenvedünk valószínűleg nem mosolyognának meg minket ennyire… Robot megrohamozták a sminkesek.

A következő jelenetben Rob az ágy felé visz, majd előtte letesz, kibontja a köntösömet néhány pikáns csók, majd lefektet és innentől már a takaró félig beborítja testünket.

Újra visszaálltunk a falhoz az előző pózban, majd Rob apró csókokat lehelve ajkamra az ágy felé terelt, és lassan talajt értek lábaim. Megbabonázva nézett, ahogy karakterének meg volt írva, majd lassan bontogatni kezdte köpenyem csomóját.

A könnyed anyag hamarosan lehullt vállaimról és lábamnál megállapodott, felfedve ezzel kihívó alig-ruházatom. Láttam ahogy Rob szeme végigsiklik testemen és magában átkozza a percet amikor ezt az egészet valaki kitalálta. Észrevétlenül a fülembe súgta: „ez már elviselhetetlen”. Vállamra és nyakamra lehelt csókjai olyan eufóriát okoztak, hogy teljes testemben remegni kezdtem. Mindeközben Robot kellett vetkőztetnem olyan lassan és finoman, holott legszívesebben téptem és szakítottam volna amit csak értem.

Csupasz mellkasához érve, feljebb haladtam vállai felé, majd lesimítottam róla az inget, mely így is alig takarta férfias vonalait.

Megszabadult a nadrágjától és egy szál boxerben állt előttem ami újabb lángcsóvát eredményezett. Az ágy oldala felé araszoltam, hogy végre takarásba kerüljünk és ezért ahogy leültem magammal húztam őt is, és most itt fekszik a könyökére nehezedve és engem csókolva olyan őrjítően, hogy nem bírok leállni. Elvileg eddig tartott volna ez a jelenet, a szex imitálás, csak ezután következett, de senki sem parancsolt megállást. Nem hiszem, hogy ha íg lett volna, képes lettem volna parancsolni testemnek.

Feljebb húztam lábam, hogy még jobban hozzám férjen és csípője hirtelen mozgásba lendült.

Az enyém is vele mozgott, nem volt megállás. Adjatok egy kiszáradt embernek két liter vizet és mondjátok, hogy csak egy kortyot ihat belőle.

Hirtelen átfordultunk és én kerültem felülre. Feljebb ült, hátát a párnának döntötte és olyan hevesen csókolt, hogy sóhajaim felszínre törtek. Éreztem fenekemen egy szorítást, majd újabb és újabb követte. Nem bírtam magammal ismét mozgatni kezdtem csípőm, de olyan hevesen, hogy már magam is az önkívület határait súroltam… Rob kezei hirtelen derekamra kulcsolódtak és leszorítottak, hogy ne mozoghassak tovább.

Végre kinyitottam szemeim és észhez tértem. Gyorsan leszálltam róla, de szemei még mindig fájdalmasan követték mozdulataim. Elena elégedetten tekintett ránk, és tudtam megkapta, amit akart, egy tüzes, valósághű szex jelenetet.

Elöntött a csalódottság és egy enyhe megalázottság, felpattantam és hátrahagytam mindent és még mindenkit. Az öltözőben gyorsan magamra kaptam a ruháim, azzal sem vesződtem, hogy a szexi ruhát levegyem, mert elég bonyolultnak tűnt.

Kocsiba vágtam magam és a hotelhez hajtottam, hogy végre lehűthessem magam.

Folyt köv! /Még mindig nincs vége :D/

NAH MÉGEGY HÜLYE ANGYALKA BEJEGYZÉS MÁRA

NEM BÍROM KI, AHOGY OLVASOM A KOMIKAT... SZÓVAL MUSZÁJ SZÓLNOM :D
NIKKY (L) ÚGY HÍVSZ AHOGY AKARSZ, ÉS SEMMI BAJ. A MÁSIK MIATT SEM NE AGGÓDJ ÉS KÖSZI (L)
CSAJOK NEKTEK MEG MINDENT NAGYON. A RÉGIEKNEK IS, AZ ÚJAKNAK IS, AZOKNAK AKIK MINDIG KOMIZNAK, AZOKNAK AKIK IDŐSZAKONKÉNT MINDENKINEK HÁLÁS VAGYOK.
MEGNYUGTATÁSUL: TERMÉSZETESEN HAPPY AND LESZ, ESKÜVŐRŐL NEM ÁRULOK EL SEMMIT, MERT UGYE AZZAL IS ÉS ANÉLKÜL IS LEHET JÓ A VÉGE :P
VALAMINT IGEN.... MEGKAPJÁTOK A KHM RÉSZT, NEM LESZEK IZÉ... NAH ÉRTITEK :D
ÉS MÉG MINDIG KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTOK (L)

HUHH

CSAJOK KÖSZI!!! OLYAN FRISST KAPTOK TŐLEM VAGY MÉG MA, VAGY LEGKÉSŐBB HOLNAP :D
DE AKI UNATKOZIK NÉZZEN ÁT BRIHEZ, MERT Ő MEGADJA NEKTEK AMIRE ÉN MÉG NEM VOLTAM KÉPES :D FELTETT EGY RÉSZLETET NEKTEK EGY ÚJ TÖRTÉNETBŐL AMI AHHH. ÁLLAT! MAJDNEM KHM RÉSZ TEAM WOW BRI (L)

40.RÉSZ

KEREK FEJEZET. :) NOS MIVEL A 30 KOMI MOST NEM JÖTT ÖSSZE, ÚGY DÖNTÖTTEM EZ EGYSZER KIVÉTELT TESZEK, ÉS FELTESZEM NEKTEK ÍGY IS. HOZZÁTESZEM 2X ANNYIT ÍRTAM MINT ÁLTALÁBAN SZOKTAM :) SZÓVAL HAJRÁ LÁNYOK! AMINT MEGVAN A KOMI HOZOM EGYBŐL A KÖVETKEZŐT! (L)

After Twilight Saga

40. Rész

Hamarosan Elena is odajött hozzám, hogy hogylétem felől érdeklődjön. Nem értettem miért olyan fontos ez neki, hiszen nyilvánvalóan nem tud semmiről, talán ennyire látszik rajtam, hogy totál készen vagyok.

Ránéztem és annyit mondtam:

- Köszönöm jól vagyok… És te?

- Jobban leszek, ha látom, hogy készen állsz a jelenetre. Nem akarlak idegesíteni, de ez most tényleg fontos. Nem csak, hogy ez a történet egyik kulcspontja, de ezzel a csókkal fognak titeket jelölni Movie Awards-ra is, márha Robbal mindketten megteszitek, hogy egy kicsit összekapjátok magatokat, mert kész dráma rátok nézni.

Átbuliztátok az éjszakát vagy mi történt veletek? Nem engedhetem, hogy ilyen kómásan és szétszórtan kezdjük a forgatást, mert a filmpocsékolás még az időpocsékolásnál is többe kerül. Kaptok még fél órát, hogy összeszedjétek magatokat és kávé igyatok. Ez parancs. Az ágyakat meg kerüljétek, mert ha elalszotok akkor nektek annyi! Ezt Robnak is elmondtam, szóval mehetsz te is!

- Kösz…

Visszabattyogtam és kerestem egy kávé automatát. Vettem háromféle koffeintartalmú löttyöt, majd kisétáltam az udvarra.

A nap hétágra tűzött szerencse, hogy a napszemüveg a közelben volt, mert azt hitte megvakulok. Lehuppantam egy kerti műanyag székre és kipakoltam a kis kávékészletet meg a cigim. Hosszan bámultam magam elé és már vagy öt perc telt el drága időmből még mindig nem jutottam tovább a bambulásnál.

Egyszer csak megjelentek a világosítók és elismerően füttyültek meg minden félét kiabáltak, de csak annyit értettem, hogy Kristen így meg Kristen úgy.

Fogalmam nem volt mi a franc ütött beléjük, máskor is találkoztunk már mégsem rendeztek ilyen ramazurit.

Szerencsére ez a kis hangoskodás némileg észhez térített és próbáltam magam összeszedni.

De jó lenne most hideg vízzel arcot mosni… Szerencsére ez csak egy kósza pillanatra fordult meg fejemben, mert azt hiszem ha ezt a tervem beváltottam volna, kitört volna a harmadik világháború.

Belekortyoltam az első találomra kiválasztott löttybe, de még olyan forró volt, hogy égette a nyelvem a szájpadlásom, majd a nyelőcsövem, ahogy szépen kínzóan végighaladt.

Ideges lettem és inkább rágyújtottam, majd néha megfújtam a kávét.

Eltűnődtem vajon Rob hol lehet ilyenkor… Vajon hány ilyen helység van ahová ki lehet ülni cigizni?

Vagy kerülne engem, szándékosan? Mondjuk ha józan ésszel gondolkodom akkor pont ezt beszéltük meg, hogy amennyire csak lehet, próbálunk egymástól eltávolodni.

Hiányzik. Hirtelen kedvem lett volna lemondani az ébresztő fél óráról és visszamenni a forgatásra.

Hirtelen megszólalt a mobilom… Nem is tudtam, hogy azt is kihoztam, de most az asztalon rezgett.

A szívem nagyot dobbant bár nem tudom, hogy a váratlanul jött hangtól, vagy a reménytől, hogy talán ő hív.

Kijelzőn: Ash…

Na igen, amúgy is logikátlan lett volna ha Rob telefonon keres…

- Szia- nyögtem a telefonba.

- Szia Kris csak azért kérdezlek, hogy merre töltöd a fél órád? Mert akkor én is odamegyek.

- A női ruhatár mögött lévő udvaron. Mennyi időm van még?

- 20 perc. Akkor én is odamegyek. Dant még sminkelik.

Ezzel lerakta.

Újabb kísérletet tettem a kávém ivására, de szerintem ez egyre melegebb… Naná negyven fok van árnyékban nem tudom mitől kéne lehűlnie.

Most én vettem a telefont a kezembe.

- Szia Ash, bocs, de útközben nem tudnál egy kis jeget keríteni?

- De persze, elestél vagy mi?

- Ha-ha nagyon vicces, csak a kávémat szeretném meginni anélkül, hogy elégne a szám.

- Meglesz. – nevetett a telefonba majd lerakta.

Újabb cigire gyújtottam, valójában nem is emlékszem rá, hogy az előzőt elszívtam volna…

Pár slukk után Ash is megjelent, pont azon ügyködtem, hogy a telefonomról zenét tegyek be, hátha az majd felráz egy kicsit.

Igaza volt Elenának, ha most ágy közelben lettem volna, tuti, hogy nem bírnának felkelteni, de a feltételezés, hogy végigbuliztuk Robbal az éjszakát… Jelen pillanatban nagyon sértő volt.

Bárcsak ott tartanánk a régi szép időknél, ahol ha a forgatáson punnyadt volt az egész csapat, akkor az tényleg azt jelentette, hogy együtt buliztuk át az éjszakát, emlékszem, hogy Chris egyszer mindenkit slaggal locsolt le, hogy felébredjünk…

- Nah végre megtaláltalak. Itt a jég.

- Kösz!

- Hű te aztán nem vagy semmi, sosem láttalak még ilyennek!

- Pedig nemegyszer ébredtél már nálam hasonló állapotban- mondtam kissé csípősen.

Mintha meg sem hallotta volna megjegyzésem, úgy méregetett, hogy kezdtem kétségbeesni.

- Mi az? Ennyire rossz a helyzet? Pedig a sminkes azt mondta most már tűrhetően nézek ki, és Elena sem küldött vissza, hogy változtassanak rajta.

- Félreértesz Kris, tudod egyáltalán, hogy nézel ki?

- Nem és nem is vagyok rá kíváncsi.

Tényleg így volt, azt sem tudtam mit adtak rám, vagy, hogy milyen hajat csináltak nekem.

A szememmel egy kicsit jobban láttam ebből sejtettem csupán, hogy sikerült leszorítani a dagadtságot róla, de ennyi.

- Várj mindjárt jövök!- mondta barátnő és beszaladt valamiért.

Hamarosan visszatért egy egész alakos tükörrel és addig nyaggatott, hogy kénytelen- .kelletlen belebámultam.

Ezek után nem kellett sok ész, hogy rájöjjek a világosítóknak mi tetszett annyira.

Ruha az erős túlzással volt csak rajtam, csap a csupasz bőrömet láttam mindenhol, egy két jelentősebb részét eltakarva valami fekete és vörös csipkés és néhol selymes anyaggal.

Visszaültem a székbe, mintha mi sem történt volna.

Ashle visszavitte a tükröt, majd egy piros selymes anyagú köntössel tért vissza, mint kiderült ez is a szerelésem része, csak bent hagytam az öltözőben.

Remek, most már úgyis mindegy… Ráadásul előbb- utóbb lefog kerülni rólam. Belebújtam azért ha már ilyen kedvesen segített mindenben.

Hamarosan megszólalt a mobilja.

- Kint vagyunk az udvaron, gyere ki még van majdnem negyed óránk.

Lerakta a telefont, majd felém fordult.

-Mi lesz most veled meg Robbal?

- Semmi Ash. Éppen megpróbálunk egymástól távol maradni és pont ez a szexjelenet az ami legkevésbé hiányzik most ehhez az elhatározáshoz.

- De akkor meg… Áh. Nem értelek titeket Kris, miért nem mentek el, vagy miért nem veszed rá arra, hogy változtassa meg a tervet, szeretitek egymást nem ez a lényeg? Vagy szökjetek el.

- Ash nem fogunk megszökni, mert senki sem fogja megölni Robot, ha nem lesz férj, csak a saját lelkiismeret, és ez elől nem tudunk elszökni sehova. Azt viszont egyikünk sem akarja, hogy a későbbiekben Rob újra magát kezdje marcangolni a történtekért. Nem fog megnyugodni addig amíg valamilyen szinten le nem rótta tartozását ennek a családnak, különösen a halott barátjának.

-Értem… Patt helyzet.

-Nem, Ash… Ez sakk-matt.

Lépteket hallottunk a kis folyosóról ezért inkább abbahagytuk ezt a témát és tovább kortyoltam a kellemesre lehűlt kávémat, majd egy másikkal Ash-t kínáltam meg. Időközben rájöttem, hogy ezek a felvizezett löttyök amúgy sem sokat fognak rajtam segíteni, de azért már egy kicsit jobban éreztem magam, ami a testi dolgokat illeti.

- Nah végre te is ideértél!

- Igen.. Sajnos éppen telefonon hívtak, ráadásul ez a kávé szörnyen forró.

Egyből felkaptam a fejem erre a hangra. Én őszintén szólva azt hittem Ash Dannel beszélt telefonon, de, hogy Rob…

Rob úgy tűnt nem zavartatja magát annyira, mint én.

Leült a mellettem lévő székre, és rám mosolygott.

- Most miért nézel ilyen meglepetten, ma forgatási nap van nem emlékszel, megbeszéltük, hogy ilyenkor együtt lehetünk, mint barátok…

Az utolsó szónál kicsit lejjebb biggyesztette ajkait, de így is annyira édes volt, hogy nem tudtam meddig bírok még barátja lenni.

- Tudom, csak azt hittem próbálsz távol maradni tőlem a biztonság kedvéért.- mosolyogtam én is.

- Nem megy… Ma nem. Ráadásul azt hiszem ami ránk vár az semmi a közös kávéhoz képest.

- Igazad van… - még szorosabbra húztam magamon a fedőanyagot, majd Rob elé toltam a jeget, amelynek a fele már majdnem elolvadt.

- Jó ötlet, nevetett, majd majdnem az egészet beleborította kávéjába.

Sajnos nem sok időnk maradt és lassan vissza kellett mennünk.

Különváltunk, mert lassan Asht is várták a sminkbe, bár vele csak később forgattak.

Rob a fiú részleg felé vette az irányt, de előtte megfogta a kezem és sok sikert kívánt.

Magamban elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen mire is gondolt…

Elena hamar a nyomomba szegődött, hogy kedvesen újra megtudakolja hogylétem.

Kicsit életvidámabban próbáltam kinyögni a „jól vagyok” választ, talán sikerült, mert nem küldött ki újabb vödör kávéra.

Kicsit igazítottak még a hajamon és a sminkemen, majd egy ablak elé vezettek.

A díszlet egy egyszerű takaros hotelszobát ábrázolt, a középpontban az ajtó volt amin Robnak be kell jönnie.

Kibámultam az ablakon, szomorú vágyakozó tekintettel, ahogy szerepem megkívánta… Hát mit ne mondjak, eddig egészen könnyen ment, sokat nem kellett színészkednem hozzá.

Aztán hallottam, egy Robajt a hátam mögül, majd megfordultam, hogy megnézzem ki jött be az ajtón hevesebben, mint kellett volna „na vajon ki”, majd szinte egyből fél méterrel odébb a falhoz szorítva találtam magam, lábaim között Rob csípőjével…

Tudtam, hogy ez fog következni mégis olyan váratlanul ért. Végignéztem rajta és az ingje ki volt gombolva, a nadrág pedig olyan szorosan feszült rá, hogy…

- Kristen, mi a fenét művelsz?- hallottam meg Elena hangját.

- Annyit kell tenned csupán, hogy egyenes Rob szemébe nézel, hogy kinyöghesse a szeretleket aztán tovább léphessünk.

- Bocs…Bocsánat, nyögtem ki, de elakadó hangom nem tűnt túl meggyőzőnek.

Rob leeresztett, s közben bátorítóan végigsimított karomon, majd visszasétált az ajtó mögé.

Én is visszaálltam a helyemre, majd vártam az újabb „támadást”, s közben próbáltam higgadtságot erőltetni magamra.

Újra bejött és pillanatokon belül, megint a falnál álltam, igyekeztem a szemébe nézni, de ahogy tekintetünk találkozott, nem is tudtam volna mást tenni.

Talán többet is vártunk a kelleténél, de aztán kimondta:

- Szeretlek.

Továbbra is a szemét néztem, mert annyira más volt, annyira Rob és nem a karaktere, hogy teljesen ledöbbentem. Mióta vártam már ezt a szót, az ő szájából…

Hihetetlen volt, hogy megtörtént. Legszívesebben ismétlést kértem volna.

Könnyeim észrevehetetlenül gyűltek össze szemem sarkában, s csak akkor érzékeltem őket amikor arcomon végiggördültek.

- Köszönjük, ez gyönyörű volt srácok!

Rob ismét elengedett, de ott maradt szorosan mellettem, és letörölte könnyeim.

- Szép munka sminkesek egészen eredeti volt.

- Igen… Mert Elena…Kristent elég nehéz volt helyrepofozni… És volt ez a fél órás szünet… És teljesen kiment a fejünkből a műkönny…

- Ó… értem… Szép volt Kristen! Elena mindezt olyan hangsúllyal mondta, mintha maga is meghatódott volna egy kicsit, de aztán hamarosan visszatért a rendező asszony szerepébe és lehordta a sminkeseket akik csak kapkodták a fejüket a hirtelen jött hangulatváltozáson.

Rob a hátam simogatta, bár legszívesebben átölelt volna.

- Rendben akkor most innen vesszük tovább. Mindenki vissza a helyére.

Rob felkapott, hogy ott folytathassuk a jelenetet ahol abbahagytuk…

Folyt köv…