9.RÉSZ

Robsten II.

After Twilight Saga

9. Rész

Rob ott állt az ajtóban, még mindig a piás üveget szorongatva enyhén szólva ittas állapotban.

Nagyon megijedtem. Egyből bevágtam a könyvet a fiókba és gyorsan felálltam.

Ő csak állt és engem nézett, de közben végtelen harag kavargott szemeiben.

A pillanat vészjósló volt, nem tudtam mi fog történni, de azt igen, hogy végzetes hibát követtem el akkor, amikor ennyire közel merészkedtem a magánszférájához.

- Dan már hiányolt, gondoltam megnézem hol késlekedsz.. Ahogy látom éppen rosszkor érkeztem. Nem gondoltam volna, hogy képes vagy turkálni a cuccaim között! Na és találtál valami érdekfeszítőt?- ezt úgy szűrte ki a fogai között, hogy ezek a szavak sokkal fagyosabban hatoltak szívemig, mintha rám üvöltött volna.

Mentegetőzni kezdtem…

- Nem én nem akartam… Sajnálom! Csak tudni akarom, hogy mi…..

- Én is tudni szeretnék valamit!

Azzal megindult felém… nem tudtam moccanni, a félelem megbénított.

Az üveget lerakta a szekrényre, engem pedig az ágyra taszított.

Lábait csípőm két oldalára helyezte, és erősen tartott. Nem volt menekülés, de ha akartam sem tudtam volna megmozdulni, mert még mindig levoltam merevedve.

Dühösen nézett szemembe miközben megcsókolt. Szinte nem is csókolt hanem harapott.

Éreztem a tequila illatát, de nem zavart annyira, mint féktelen vadsága.

Megelégeltem ezt a helyzetet. Úgy döntöttem mindössze egy próbálkozás áll rendelkezésemre, hogy csillapítsam mérgét mielőtt valami olyasmit tenne amivel örökre meggyűlölteti magát velem, s talán önmagát is.

Amikor újra felemelte a fejét, megcsókoltam.

Próbáltam nagyon lágyan és puhán érinteni ajkait, érzékeltetni vele minden gyengédséget amit régen iránta éreztem.

Most ő nem mozdult. Nem kapott ajkaim után, teljesen mozdulatlanná dermedt.

Hirtelen megremegett, majd felpattant az ágyról és kiviharzott az éjszakába.

Sikerült… És mégsem.

Egyszerre voltam elégedett és csalódott. Szerettem volna ha felenged, ha felenged annyira, hogy bebocsájtást nyerjek szívébe, de ehelyett csak annyi történt, hogy kegyetlen bosszúját megszakította.

Nem tudom mit tegyek, de nem akartam most itt maradni a lakásban egyedül.

Úgy döntöttem én is kimegyek.

A tűznél az emberek egyre jobb hangulatban voltak, úgy tűnt a konyhások egyáltalán nem spóroltak a piával.

Danhez indultam, aki éppen azt tervezgette, hogy ha elalszik a tűz akkor megpróbálkozik a parázson járással.

Enyhe sokkban voltam még a percekkel ezelőtt történtektől, de valami átalakulóban volt bennem.

Azt hiszem, már nem csak a bunkó Robot láttam magam előtt, hanem kezdtem felfogni, hogy ő valójában egy remény vesztet ember akit az élet fagyossá és érzéketlenné tett.

Vajon mit titkol, mi történt vele, ami ennyire megváltoztatta? Az újságok nem írtak semmit az évek alatt ami egy kicsit is utalt volna erre a változásra.

Persze, hiszen ők sohasem ismerték, de a furcsa az volt, hogy még Kellan sem vett észre semmit. Mondjuk mentségére legyen mondva, hogy a pasik egymás között nem sokat változnak. Kellan csak azt látta, hogy Rob viccelődik. Egy délután alatt nem is lehetett szembetűnő a változás.

Mindenesetre a gyógyszerek és a leletes papír a kulcsai a megoldásnak… vagy csak egy részének?

Úgy tűnik a nagy ijedtség cseppet sem volt rám akkora hatással, mint azt eredetileg gondoltam volna. Egyre jobban vonzott ez az ember, és a titka. Megakartam fejteni, és vissza akartam kapni a melegszívű Robot.

Tudvalevő, hogy a lányok odavannak a rosszfiúkért ez már a Twilight idején is eléggé nyilvánvalóvá vált. Azonban a miértjén nem sok mindenki gondolkodott el. Nem aza lényeg, hogy egy rosszfiú mellett izgalmas az élet, hanem az, hogy az egész kapcsolat egy hatalmas kihíváson alapszik. A kihívás, mely akkor nyer értelmes amikor egy jégcsap felolvad az érintésed alatt, amikor egy kérges szív újjáéled szeretetedtől.

Az egész maga a változás folyamata, hogy tudod, hogy egyedi vagy, tudod, hogy minden kedves szó, gyengéd érintés csak a tiéd, mert mindenki más az álarcot kapja.

Nem tudtam, hogy ebben az esetben is ez a helyzet alakult-e ki, de nem tudtam többet ellenségként tekinteni rá.

Bántott és fájdalmat okozott, de talán belül önmagát is marcangolta emiatt.

Szemeimmel keresni kezdtem, de nem láttam. A tűz fénye egy pillanatra elvakított és csak táncoló emberek sziluettjét tudtam megpillantani.

Úgy döntöttem rágyújtok. Valaki a kezembe nyomott egy üveg erőset, de nem tudtam van-e kedvem inni. Azon kivételes alkalmak egyike volt ez a pillanat, amikor végre pár dolog értelmet nyert gondolkodásomban.

Nem akartam elveszíteni ezeket a gondolatokat.

A móló felé vettem az irányt… Nem tudom miért, de ez vált a kedvenc helyemmé.

Mindig is imádtam a vizet, de sajnos munkám nem adott sok lehetőséget arra, hogy egy ilyen békés helyen pihenjek. Nem szerettem a luxushajókat, nekem azok túl mesterkéltek és mézes-mázasak voltak. Sosem értettem, hogy mi értelme a hajóra 5 féle medencét építeni, amikor a végtelen vízfelület alattunk ringatózik.

A stég kicsit nedves volt, de találtam egy talpalatnyi száraz felületet. A cipőmet levéve belemártottam lábam a vízbe, s vártam, hogy a kezdeti borzongás elmúljon, s a víz már langyosan ringatózzon lábaim között.

A faszerkezet lágyan ringatózott alattam.

Meggyújtottam a cigit, majd beleszívtam. Már vagy negyed órája ezt a tevékenységet műveltem amikor nevetgélést halottam a közelből.

Megfordultam és egy padon ott ült Rob aki a vizet bámulta. A mellkasán egy kéz pihent a kéz tulajdonosa pedig karót nyelt cicababa volt, aki édesen csacsogott Rob fülébe.

Úgy tűnt Robot nem nagyon érdekli a lány mondanivalója, de ekkor egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk.

A következő pillanatban Robert az ölébe ültette a lányt és szenvedélyesen megcsókolta.

Annyira ledöbbentem, hogy még a cigi is kiesett a kezemből és egyenesen a vízbe csobbant.

Nem tudtam levenni róluk a tekintetem. Olyan volt, mintha elárultak volna a saját érzéseim.

Minden eddig kiokoskodott gondolat megdőlni látszott ebben a pillanatban. Féltékenységet éreztem, bár próbáltam nyugtatni magam, hogy ez nem az szerelmes fajta féltékenység elvégre nem vagyok belé szerelmes, csak egyszer régen nagyon szerettem.

Próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy csak azért vagyok féltékeny, mert engem annyira durván csókolt, ez a lány meg minden szenvedélyt megkap, holott csak egy üres fejű cicababa, akinek fogalma sincs arról, ki az a Robert Pattinson.

Bár ha jobban belegondolok ezt már én is elmondhatom magamról. Minél tovább néztem őket, annál kisebb esélyt láttam arra, hogy én legyek az a különleges lány, aki megolvaszthatná a jégszívet.

Az alkoholos üveg még mindig ott árválkodott mellettem, most már nem akartam gondolkodni, most már nem akartam megőrizni ezt a pillanatot.

Lecsavartam a kupakot, majd jól meghúztam. Tartalma végigszántott nyelőcsövemen, majd égetve tovább csordogált.

Felálltam és a tűzhöz sétáltam, bár nem láttam rá sok esélyt, hogy ma este jól érezzem magam, de hát az ital csodákra képes. A részeg ember az, aki szándékosan becsapja magát.

Próbáltam nem gondolni semmire és együtt nevetni a többiekkel Daniel viccein. Már nagyon sokan fetrengtek, de amikor pár zseni kitalált, hogy elkérik az itt dolgozók kocsijait és begurulnak velük, hogy zene is legyen, mindenki újra talpon termett.

Ekkor már jócskán érzéstelenítve voltam és amikor Dan felrángatott, hogy táncoljuk egy pillanatig sem kérettem magam.

A zene ritmusára mozogtunk keze a derekamon volt ugyan, de nem tett semmi illetlent. Úgy tűnt a múltkori bocsánatkérést komolyan gondolta. Épp egy új számot válogattak a Cd-ről amikor megjelent Rob, és Danielnek motyogott valamit, amit ő lerendezett egy „ persze haver, de vigyázz rá”- mondattal, majd odébbállt, hogy új táncpartnert keressen.

Ketten maradtunk és nem tudtam, hogy Rob mit akarhat.

Kérdőn néztem rá, bár közben erősen koncentrálnom kellett arra, hogy talpon maradjak. Elég ütősnek bizonyult ez a pia, bár lehet, hogy inkább a mennyiség volt sok belőle…

Rob egy szót sem szólt hozzám, a pillantás is zord volt még, bár a hatalmas harag melyet utoljára láttam szemeiben talán eloszlott.

Na persze egy jó kis numera csodákra képes az emberrel… Gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert nem akartam, hogy ez a sok pia a szervezetemben kárba menjen.

Megszólalt a zene és táncolni kezdtünk. Érintése most is kemény volt, de vadnak azért nem mondható. Értetlenül néztem rá, de ő hirtelen úgy fordított, hogy háttal álljak neki.

Csípőjét szorosan a fenekemhez szorította és együtt mozogtunk a zene ritmusára.

Nem akartam hagyni, hogy játszadozzon velem, de őszintén szólva kíváncsi voltam.

Tudtam, ha eltaszítom magamtól sosem deríthetek fényt a titkára és akkor oda minden remény. Belementem a játékba, de álszent lennék, ha azt mondanám semmit sem éreztem.

Mámorítóan sőt izgatóan hatott hozzám simuló teste. Attól féltem, hogy megérzi mennyire megborzongok minden érintésétől. Amikor a zenének vége lett, hirtelen maga felé fordított, és, mint ma már harmadszorra újra megcsókolt. Csókja semmit sem lágyult az előző óta, kézfejem is annyira szorította közben, hogy attól féltem eltöri. Nem tehettem róla, az este történései, és az alkohol arra kényszerítettek, hogy viszonozzam csókját, szinte már láttam magam az előző lány helyén és tudtam csak egy vagyok a sok közül ezen az estén. Azonban ahogy megérezte, hogy nem ő az egyetlen aki csókol ismét megszakította.

Nem tudtam meddig bírom még ezt a játékot amit aljas módon űz velem, de most rátett még egy lapáttal. A szemembe nézett, és közölte, hogy szánalmas vagyok, majd otthagyott.

Én álltam megkövülten és azt hiszem egy pillanatra még igazat is adtam neki, de aztán a méltóságom utolsó morzsája felülkerekedett az önsajnálaton és bosszút forralt.

Megtorlásért esedezett szívem s a napi sokszor megaláztatásért kiáltó bosszú megfogalmazódni látszott.

Tudtam, hogy józanul nem tervelnék ki ilyet, mert a józan énem azt súgta, hogy ne bántsam őt, de az alkohol szava hangosabb volt. Bármi is történt Robbal az nem indokolja, hogy így bánjon velem, nem taposhat át rajtam ennyiszer büntetlenül.

Hamarosan szivárogni kezdtek az emberek befelé, én a kettes kunyhó felé nézve még láttam Rob hátát eltűnni az ajtó mögött, így hát elindultam, hogy beteljesítsem bosszúmat.

.