Az ígéret szép szó... :)

.

Robsten II.

After Twilight Saga

10. Rész

Amikor beértem Rob a fürdőben volt. Halottam, hogy folyatja a vizet, gondoltam, hogy zuhanyozik. Kihasználtam ezt az időt a bosszúm előkészítéséhez. Megnéztem milyen ruhadarabokat rejt még a szekrényem, tényleg minden Ashlee ízlése volt, emlékszem mennyire utáltam amikor hazaérve azt láttam, hogy rengeteg cuccom kihajította és a saját újonnan vásárolt csodáival töltötte fel gardróbom. Ez volt a megtorlás azért amiért háromszor is elrángattam a vásárlási szándékától és inkább kocsmázni vittem.

Összesen két alvásra szánt holmim volt, mely a saját kényelmes ízlésemet tükrözte, a többi mind nőies sőt eléggé kihívó darab. Ez most pont kapóra jött. kell írnom majd egy csöpögős sms-t Ash-nek arról, hogy mennyire szeretem.

Felvettem egy kék selymes anyagot, amelyet a mell részénél egy fekete csipkés réteg tett kihívóvá.

Miután elkészültem szexi pózba vágtam magam az ágyon, és megvártam amíg Rob kijön a fürdőből.

Nyílt az ajtó és ő mit sem sejtve rám nézett. Láttam, ahogy abbahagyja tevékenységét, és hosszasan végignéz rajtam.

Tekintete ködös volt, de nem tükrözött egyéb érzelmeket. Leült az ágyára, de közben nem vette le rólam tekintetét.

Kihasználtam, hogy nem dühöng és csábosan felálltam, majd közeledni kezdtem felé.

Mikor megálltam előtte nem mozdult, csak kezével végigsimított a selyem anyagon, gondosan kerülve testem érintését.

Nem akartam feladni, merész húzás volt, de folytattam amit elkezdtem. Minden könnyű vérű nő büszke lett volna a mozdulataimra.

Az ölébe ültem, ágyékunk összesimult. A szemébe néztem és ízlelgetni kezdtem ajkait.

én nem voltam vad, sem kegyetlen minden mozdulatommal kényeztettem kemény ajkainak puha bőrfelületét.

Incselkedően végigsimítottam nyelvemmel száján, majd megérintettem nyelvét. lassan mozogtam, nem akartam, hogy meghátráljon, mert azzal minden kárba ment volna. ő még mindig mozdulatlan volt, de legalább engedte tevékenységem.

Már azt hittem, hogy kudarcot vallottam amikor végre ős is megmozdult. Ismét vad volt, de reagált. Úgy kapott ajkaim után, ha mintha az élete függne ettől a csóktól.

Még egy lapáttal rátettem és csípőm is nyelvemmel együtt mozdult. Rob annyira vad volt, és mégis izgató, hogy szinte belefeledkeztem a pillanatba. Aztán amikor már kezdte volna letépni ruhámat, végre úgy éreztem itt az idő. Löktem rajta egyet, hogy keze lekerüljön rólam, majd felálltam és a szemébe nézve kiélveztem a bosszúm beteljesedését.

- Te vagy szánalmas- mondtam egyenes a szemébe nézve, aztán magára hagytam.

A fürdőbe érve le kellett ülnöm, hogy egy kicsit megnyugodjak. A tervem sikerült, de mégsem éreztem magam boldognak. Haragudtam rá, aggódtam érte és egyfajta gyengédséget éreztem ha a közelemben volt. Egyszerűen minden összekuszálódott.

Annyi mindent éreztem, hogy már nem találtam a helyem a saját testemben. Szerettem volna időt utazni, egészen addig a pillanatig amíg még minden rendben volt. A jelenlegiek fényében biztosan nem hagytam volna magára. Követtem volna mindenhová mellette lettem volna minden percben, hogy megóvjam ettől a jeges ridegségtől.

Nem bírtam tovább a fürdőben ücsörögni, a percek nagyon lassan telte, az alkohol hatása már elmúlt. Talán sosem létezett csak én szerettem volna azt hinni.

Visszamentem a szobába, de Rob nem volt sehol. kinéztem az ablakon és megpillantottam ahogy a mólón ül és a pirosan izzó kis pont azt mutatta, hogy cigizik.

Engem is elkapott a vágy a cigi felé, de azt hiszem, hogy leginkább csak ott akartam lenni mellette.

Annyira magányosnak és sebezhetőnek tűnt, ahogy a hold világította tó fénye arcára vetült.

Szerettem volna azt hinni, hogy z most a régi Rob, szívem melegséggel telt meg az apró reménysugár hatására.

Azt hiszem éppen ezért féltem annyira kimenni… Féltem ha odamegyek hozzá újra a jégszívet kapom és a reménysugár szertefoszlik.

Már majdnem lebeszéltem magam a dologról, amikor újra érezi kezdtem az erősödő vágyat a cigi iránt.

Úgy döntöttem mégis csak kimegyek rágyújtani, de tisztes távolságban maradok Tőle.

A tó széléhez sétáltam és letelepedtem a fűbe. Annyira jó volt a kinti levegő, hogy ezek után szinte fullasztóan melegnek találtam a faházat.

Hallottam ahogy a fűszálak közötti apró faágak megreccsennek mögöttem.

Ijedten fordultam hátra.

A félelmem alaptalannak bizonyult. Egy édes kiskutya közeledett felém, lefeküdt, majd az ölembe fészkelte a fejét.

Nyakörv volt rajta felismertem a kutyus, egész nap a főépület keneljében ugrándozott.

Valahogy biztosan kiszabadult. Legalább ő engedi, hogy törődjek vele….

Elszívtam a cigit, közben simogattam a kis állatot. Fiatal lehetett még, szinte kölyök.

Felálltam, hogy visszavigyem a helyére, de addig ficánkolt, míg kicsúszott a kezeim közül és az erdő felé rohant.

Nem sokat gondolkodtam, csak elkáromkodtam magam, majd utána szaladtam.

Barna szőre nem, de a hátán lévő kis fehér folt, azért elég jól látszott még a sötétben is.

Egyre beljebb haladtam az erdőben. telihold volt szerencsére, így nagyjából minden kirajzolódott előttem, de ez nem sok vigasz egy olyan embernek aki kiskora óta fél a sötétben, ha egyedül van. A kutyus úgy tűnt jól szórakozik, akárhányszor szem elől veszítettem mindig ugatni kezdett, hogy jelezze hol van.

De lehet, hogy csak engem akart ijesztgetni, mert mindig megborzongtam ha felugatott.

Botladoztam, de elesnem szerencsére mg nem sikerült.

Örülök, hogy a fürdőben levetettem a selymet és rövidnadrágba bújtam, mert így is eléggé összekaszabolhattam már a lában a folytonos bénázással.

Hirtelen megmozdult előttem az egyik fadarab és odébb csúszott.

Nem sok híja volt, hogy felsikítsak, az az egy szerencsém, hogy nem vagyok az a hangosan félős fajta. Csak egy sikló… nyugtattam magam, de ezektől a csúszómászóktól pont úgy féltem, mint a sötéttől

Egyszer csak valami szőrös a lábamnak ütközött.

Kiskutya. Felemeltem az ölembe és szorosan tartottam nehogy újra elszökjön.

Már éppen kezdtem volna büszkeséget érezni, amikor megfordultam, és körülnézve az erdő minden pontja egyformának tűnt.

Eltévedtem…