28.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

28. Rész

3 héttel később

A tábor óta minden érdekesen alakult. Az az éjszaka mindent megváltoztatott közöttünk.

A sátorban annyira érezhető volt a köztünk lévő vibrálás, hogy nem volt több kétség, nekünk együtt kell lennünk.

A várva várt szót még mindig nem kaptam meg, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy velem maradt. Szinte mindent együtt csináltunk. Forgatások után együtt kocsmáztunk, vagy éppen csak hazamentünk és szerettük egymást. Tovább növelte a boldogságom, hogy a Kellan által ígért nagy Twilightos találkozóra egy hét múlva kerül sor. Ash és Dan végül fülig szerelmesek lettek egymásba, s szinte már össze is költöztek. Nem tudtam, hogy ez meddig tart, mert mind a ketten eléggé szeszélyesek, de most mindenesetre nagyon örültem a boldogságuknak. Asht szinte le sem lehetett lőni. A forgatásokon olyan szexjeleneteket produkáltak, hogy Robbal azon gondolkoztunk leckéket kellene vennünk tőlük.

Később kiderült, hogy a csapat többi része ugyanezt gondolta a mi közös jeleneteinkről.

Na igen… Hiába telt el pár hét, lelkesedésem, vágyam s szerelmem cseppet sem csökkent, sőt…

Annyira jó volt vele feküdni és kelni, hogy azt hiszem már máshogy nem is tudnék elaludni, csak az ő mellkasán. Nem egyszer csalt könnyet a szemembe, amikor apró figyelmességekkel halmozott el.

Egy-egy ágyban reggeli, vagy rózsa és olvadoztam. Régen Mike is csinált hasonlókat, de akkor nagyjából csak elmosolyodtam. Igen… Az ember nem is sejti milyen az igazi szerelem amíg rá nem bukkan.

Fiatalként sokszor hisszük azt, hogy igen, ő az igaz és nekem ő kell, őt szeretem… De azok csak fellángolások, és erre az ember csak akkor jön rá amikor érettebb fejjel, valóban megtalálja az igazit. A mozdulataink, a gondolkodásmenetünk, a kétségeink és vágyaink mind annyira egyeztek, hogy néha úgy éreztem ez már túl tökéletes.

Nem ringattam magam abba a hitbe, hogy ez mindig így lesz, de amíg tart szeretném kiélezni minden egyes percét.

Tudtam, ha egyszer mégis elhagy, nélküle sosem leszek ugyanaz az ember. Sosem fogok senkit úgy szeretni mint őt. Soha senki nem lehet ennyire hozzám illő.

Nem akartam ilyeneken gondolkozni, de azért jól esett, mert ezek a földhöz ragadt gondolatok biztosítottak arról, hogy nem csak álmodom.

Persze azért akadtak furcsaságok, amik eléggé szembetűnőek voltak számomra., de ezt már igazán megszokhattam volna Rob mellett.

Akadtak telefonok, melyeknél Rob rendszerint kivonult az erkélyre, s ha kiakartam menni nagyon ügyesen lerázott.

Többször előfordult az is, hogy forgatási szünetekben elnézést kért tőlem és lelépett valahová, majd mindig feldúltan tért vissza.

Akárhányszor kérdeztem, hogy merre járt és mit csinált, azt mondta ne aggódjak, és hogy semmi lényeges.

Ennek ellenére egyre többször láttam magába fordulva merengeni.

Próbáltam közeledni felé, mint a barátnője akivel mindent megbeszélhet, de ilyenkor mindig elmosolyodott és próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne, csak a fáradtság gyötörné.

Természetesen mindig pontosan tudta, hogy mivel és hogyan lehet a legjobban elterelni a figyelmemet.

Ashle azt mondta, hogy szerinte itt valami sokkal nagyobb dolog húzódik a háttérben, aminek még nyilván köze lehet a múltjához és ahhoz a dologhoz is ami az erdőben történt.

Mélyen egyetértettem vele, s kíváncsiságom csak minden telefonhívással és titkos elmenetellel együtt egyre nagyobb és nagyobb lett.

Úgy döntöttem, ha ő nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja, akkor titkos nyomozásba kezdek.

Ashle persze örömmel társult hozzám, ha jól sejtem ő mindig is ugyanannyira szerette Robot, mint engem.

Olyanok voltunk, mint a testvérek együtt jóban és rosszban és ami a barátságot illeti időtálló.

A telefonokkal kezdtem… Egy újabb hívás után szerencsém volt, mert Rob zuhanyozni ment.

A táskájához osontam, és a mobilja után kutattam.

Megnéztem az utolsó hívás számát és beleírtam a saját telefonomba.

Az sms-eit is szerettem volna megnyitni, de az átkozott kis kütyü kódot kért.

Félsiker. Gyorsan visszarejtettem a mobilt a helyére, majd izgatottan írtam egy sms-t Ashnek.

Nem éreztem úgy magam, mint aki valami rosszat csinál… Én nem féltékenységemben kutattam Rob esetleges nőcskéi után, hanem fontos nyomozást végeztem, a kapcsolatunk érdekében.

Már téren nagyon is megbíztam Robban. Tudta, hogy ő nem az a fajta, aki megcsalná a barátnőjét, és szexuális ébersége sem azt mutatta, hogy más utakon kéne járnia ahhoz, hogy „törődést” kapjon.

Kimentem és gyorsan rágyújtottam. Valahogy lekellett nyugodnom, mert a szívem úgy dübörgött, hogy nem tudtam titkolni, s ha Rob megkérdezi mitől vagyok ilyen izgatott, végem van.

Hallottam amint elzárja a csapot, majd pár perc múlva egy szál törölközőben kilépett a fürdőből.

Nem kérdezte hol vagyok, a nyitott erkélyajtóra nézve egyből tudta a választ.

Rágyújtott, majd átölelt. Még kicsit vizes volt, de ez egy cseppet sem zavart.

- Mitől vagy ilyen izgatott?- kérdezte ahogy egy kicsit elhúzódott tőlem.

Ettől féltem. Hihetetlen, hogy ennyire ismer.

- Rob itt állsz előttem egy szál törölközőben… Van még kérdésed?- nevettem rá, s közben büszke voltam a félig valóban igaz mentő válaszomra.

Elmosolyodott, majd megcsókolt. pont kezdtem volna egy kicsit valóban ellazulni, amikor telefonom rezegni kezdett zsebemben.

„Találkozzunk lent nálatok a sarki kávézóban most! puszi: Ash”

Na jó, ennyit a pillanatnyi nyugalomról.

- Ash írt, hogy találkozzunk, elmegyek egy kicsit…

- Ha megvárod míg magamra kapok valamit, akkor én is veled tartok.

- Öhm… Ez most amolyan lányos este lesz és amúgy sem maradok sokáig. Maximum egy fél óra, és fel ne merj öltözni!

Megcsókoltam, azzal lesiettem az utcára.

A kávézóban alig voltak páran, tökéletes helyszín volt a tanácskozásra.

Ashle nem tudom hogy csinálta, de már ott ült a megszokott helyünkön.

- Akkor felhívjuk?

- Igen, de a számomat előtte lerejtetem.

Bevonultunk a mosdóba, majd miután megbizonyosodtunk róla, hogy egyedül vagyunk, izgatottan tárcsázni kezdtem az ismeretlen számot és közben kihangosítottam a telefont, hogy barátnőm is jól halljon minden egyes szót.

Pár csengés után fel is vették a telefont s egy cseppet sem barátságos férfihang szólalt meg:

- Ki az?

- Ö.. Jó napot kívánok, nem biztos, hogy jó számot hívtam, megtudhatnám, hogy kivel beszélek?

- Phil vagyok. Phil Moris.

- Megkérdezhetem, hogy ön milyen kapcsolatban áll Robert Pattinsonnal?

- Nézze hölgyem nem tudom, hogy ki maga, de jó lenne, ha nem zaklatna telefonon arról az alakról. Sőt ha jót akar magának jobb lesz ha ezt a nevet egy az egyben elfelejti.

Ezzel kinyomta a telefont.

Tehát férfi… A neve semmit sem mondott számomra, de annál inkább bosszantó volt a hang ahogy velem beszélt.

Ashel egymásra néztünk, és rosszat sejtve egyetértettünk abban, hogy ez a telefonálás, egy cseppet sem volt megnyugtató.

Mi lenne ha egyszerűen csak rákérdeznék Robnál arra, hogy ki is ez a Phil Moris…?