27.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

27. Rész

A zene dallama lágy mégis egy kissé őrült ritmust diktált, így nem várattam tovább.

A zene ritmusára mozogni kezdtem, míg ő a hátamhoz simulva táncolt.

Csípőnk szinte összeforrt, s körkörös mozdulatokkal ingereltem tovább, melynek hatása nem késett soká.

Rob egyik kezét a hasamon nyugtatta, de a máikkal folyamatosan haladt egyre feljebb, mígnem elérte melleimet. Beleremegtem az érzésbe, de nem akartam elgyengülni.

Fejem hátrahajtottam vállára, s nyakába csókoltam.

Hamarosan Ash és Dan is csatlakoztak hozzánk, olyannyira, hogy a két fiú közrefogott minket, míg mi tovább folytattuk kegyetlen játékunkat.

Ashel annyira jól szórakoztunk, hogy néha úgy viselkedtünk, mintha csak ketten lennénk és az egyik ilyen alkalomkor Rob duzzogva elindult még piáért Dannal a nyomában.

Ash és én úgy gondoltuk ideje kárpótolni őket és a nyomukba szegődtünk.

Láttuk, hogy a konyha felé igyekeznek, bizonyára mindenki ott tartja a dugi piát.

Elrejtőztünk és megvártuk, hogy kijöjjenek.

Titkon magunkkal hoztunk két sátrat és a térképen megkerestük a tábor pontját és megláttuk, hogy a vízeséshez vezet egy autóút is, amely alig 5 perc alatt odarepít minket a vízeséshez.

Ahogy a fiúk kiléptek az ajtón szexis pózba vágtuk magunkat. Egyből felénk indultak.

Rob úgy ölelt át, mintha ezer éve nem találkoztunk volna.

A fülébe súgtam, hogy itt várunk rájuk, mert van egy meglepetésünk, csak hozzanak egy autót.

Nem értették, hogy mit akarunk, de egyből indultak autó vadászatra. Még hallottam ahogy Dan döbbenten odasúgja Robnak, hogy „Most mi van öreg négyesben fogjuk nyomni egy autóban?”

Ashel persze jól kinevetjük őket, de már annyira vágytam Robra, hogy szinte fáztam nélküle.

Csak reménykedni tudtam benne, hogy tényleg sietnek.

Sokszor megpróbálkoztak a negatív gondolatok az agyamba furakodni, de szerencsére még időben sikerült őket kizárnom.

Valóban gyorsak voltak. Alig telt el néhány perc és máris egy terepjáróval tértek vissza, ami állításuk szerint fogalmuk sem volt hogy kié.

A célnak tökéletesen megfelelt. Ashle vezetett, mert talán még ő volt a legkevésbé berúgva.

Én meg szín józanul is béna sofőr vagyok szóval ez a dönts mindenképpen tökéletes volt.

Térképre sem volt szükség, ugyanis egyértelműen látszott az út s szerencsére nem zavartak minket össze mellékutakkal.

Mi ültünk Robbal hátul ami azonban már kevésbé volt jó ötlet, ugyanis közelsége olyan tettekre sarkallt, melyeket későbbre tartogattam.

Finoman közelebb húzott magához, hogy lábam átkellett vetnem övéin, majd a fülembe suttogott, de olyan érzékien, hogy folyamatosan a nyakamat húzogattam, mert már ezzel is mérhetetlen vágyat keltett bennem.

Kezem már olyan helyen járt, ami még egyértelműen tiltott terület kellett volna, hogy legyen.

Rob megcsókolt, de csókja olyan forró és édes volt, hogy nem bírtam ellenállni neki, és ugyanolyan szenvedéllyel csókoltam vissza, ahogy ő engem.

Az érzés felülmúlhatatlan volt, vagyis inkább reméltem, hogy nem az. Fokozni szerettem volna minden jót egyre tovább és tovább.

Hamarosan éreztem, ahogy a kocsi lelassít majd megáll. Megérkeztünk.

A Hold fénye ismét betöltötte az erdőt és a kis tisztást. Elgondolkoztam, hogy vajon ez normális jelenség-e. Mintha egész héten telihold lenne. Mindenesetre örültem ennek a természetfeletti tüneménynek.

Meglepődtek. Láttuk az arcukon, hogy erre nem számítottak. Lélegzetvisszafojtva vártam Rob reakcióját, de ő csak nézett körbe és körbe.

Kezdtem megijedni, hogy rosszat tettem és ez mégsem volt olyan jó ötlet.

közelebb léptem hozzá és a vállára tettem a kezem. Megfordult és rám nézett.

néma kérdésemre szinte azonnal megkaptam a választ.

Felkapott s megcsókolt, de olyan hevesen, hogy ha a lábam most a földön lett volna és nem a levegőben, akkor biztos, hogy meg kellett volna kapaszkodnom valamiben, hogy el ne essek.

Szóval mégiscsak örül, ez az éjszaka valóban fantasztikus!

Ash és én huncut pillantást váltottunk, majd közöltük a fiúkkal, hogy még mielőtt túlságosan nekivetkőznek, felkellene verni a sátrakat.

Ez hihetetlen! Most nem nyögtek, nem duzzogtak, hanem olyan gyorsan láttak neki, hogy alig volt pár percünk Ashel a tűzrakásra, a sátrak már kicövekelve álltak s barátságosan meredtek az ég felé.

Jó volt látni, hogy ennyire vágynak ránk.

Még iszogattunk kicsit a tűz mellett, de aztán egyre sürgősebbé vált a távozás.

Láttam Robon, hogy minden érintésem szenvedést okoz neki, s őszintén szólva már én sem bírtam magammal.

A sátor zipzárját felhúzva azonnal egymásnak estünk.

A dupla hálózsák nagyon jó ötlet volt, ágyunk volt a takarónk.

Sohasem sátoroztam még azelőtt, de mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem.

Rob hajam megfogva kicsit hátrahúzta fejem, hogy nyakam egészéhez hozzáférjen.

Közben hallottam beszűrődni kintről a zenét, s Rob állítása szerint ez meg az ő meglepetésük volt, mert olyan Cd-hoztak mely végtelenítve van és ráadásul tele romantikus és vágykeltő számokkal.

Erre csak annyi volt a válaszom, hogy itt már nincs szükség további vágykeltésre.

A nyakamba nevetett, majd száját mellemre csúsztatta, s csak annyit mondott: Végre.

Ezen meg nekem kellett nevetnem, de nevetésem hamar elhalkult, amint nyelve érzékenyebb területre tévedt.

Megfordultam alatt, s nadrágját lecsúsztatva biztosítottam arról, hogy nem csak az ő szája az, ami élvezetet tud okozni.

Felnyögött. Nem tudom hallottam-e valaha szebbet, mint az ő kéjtől érdes férfias hangja.

Azt hiszem ennek, s az egész esti macska-egér harcnak az eredménye volt az a pillanat, amikor szinte egyszerre hagytuk abba tevékenységünket és olyan hirtelen egyesültünk, mintha az életünk függne tőle.

Az érzés olyan volt, mint a lágy folyó melyen hirtelen végigsöpör a nagy hullám, de rezgései még órákkal később is érezhetők.

Fantasztikus volt. Úgy mozgott olyan szenvedéllyel és elszántsággal, hogy minden egyes mozdulata hibátlanul célt talált.

Tudtam, hogy ő a tökéletes számomra az ágyban is, de ami még fontosabb az életben.

Ernyedten pihentem mellkasán, miközben ő lágy dallamon dúdolni kezdett.

Hamar felismertem a számot, a mi régi számunkat. A kimerítő órák ellenére, még cseppet sem voltam fáradt, és ahogy elnéztem ő sem.

Felnéztem rá, s édes mosolya azt sugallta az éjszaka, a mi éjszakánk, még koránt sem ért véget…