15. RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

15. Rész

Ashle érkezése egyre közeledett, Robbal már nem voltunk összekötve, bár őszintén szólva már nem is tudtam, hogy örüljek-e ennek. A közös jelenetünk óta nem szólt hozzám, sőt nem is igazán találkoztunk.

Éppen a fürdőszobába mentem, hogy kicsit rendbe szedjem magam Ashlee érkezésére, amikor váratlanul kinyílt az ajtó, és már nem voltam egyedül a fürdőben.

Rob cseppet sem zavartatta magát, vetkőzni kezdett.

Tátott szájjal és nem kis felháborodással néztem, ahogy minden egyes ruhadarab lekerül róla.

- Rob mégis mit csinálsz?

- Lezuhanyzom. Miért minek tűnik?

- De ha nem zavar éppen itt vagyok, te meg csak úgy bejössz levetkőzöl és elfoglalod az egész kádat!

- Ó csak nem zuhanyozni akartál? Ruhástól?

- Nem, természetesen nem ruhástól, és még nem döntöttem el, hogy mit akarok, úgy gondoltam lesz időm és nem tolakodik be senki, hogy lezuhanyozzon.

- Akkor tehát?

Ezt nem hiszem el! Akkor sem engedek neki, menjen csak ki innen úgy ahogy bejött.

- De bizony! leakarok fürödni most már eldöntöttem szóval akár magamra is hagyhatnál!

- Ki mondta, hogy én nem fogok fürödni? Csak érdeklődtem, hogy te mit akarsz csinálni azt nem mondtam, hogy ez engem bármiben is meggátol. Ezek szerint együtt fogunk fürödni, ahogy akarod.

Én csak hápogtam, és láttam, hogy komolyan gondolja. A zuhanyrózsáról átfordította a kallantyút a csaptelepre, majd vizet kezdett engedni a kádba.

Majd miután végzett újra rám nézett.

- Na mi az mégiscsak ruhában akarsz fürödni?

- Nem fogok előtted levetkőzni.

Bizonyos értelemben nem volt értelme szégyenlősködésemnek, hiszen már látott meztelenül mégis ez a helyzet… megint sarokba szorított… minek makacskodtam annyira ezzel a fürdős dologgal kapcsolatban.

- Ha jól tudom hölgyeké az elsőbbség,- mutatott Rob a kádnyi vízre- legalábbis nálunk Angliában ez a szokás.

Még mindig nem mozdultam, belül még mindig ádáz csatát vívtam.

Úgy tűnt Rob megelégelte a várakoztatást, és odajött hozzám.

Szemembe nézett, majd se szó se beszéd kezdte kigombolni a farmerom apró fémkarikáit.

Most nem tűnt vadnak, sőt ha jól láttam nagyon figyelt arra, hogy bőrömet egy pillanatra se érintse.

Éppen felsőmet húzta felfelé, amikor már nem bírtam tovább!

- Ne! Majd én!- azzal eltoltam kezét és alighogy elfordult gyorsan ledobtam magamról ruhám, majd odasiettem a kádhoz és elhelyezkedtem. Annyira összehúztam magam amennyire csak tudtam.

Azért nem engedtem, hogy tovább vetkőztessen, mert attól féltem megint tesz valami olyan megjegyzést rám, amitől még apróbbnak érzem magam.

Ezenkívül szerettem volna visszaszerezni az irányítást, na nem kettőnként, csak a sajátom.

Túlságosan kezdtem kötődni hozzá és tudtam ha ennek hamarosan nem vetek véget vagy nem tudom felolvasztani Rob szívét, magam is örök sebeket szerzek emiatt a vonzalom miatt. Nem akartam, hogy bántson szenvedtem eleget miatta vagyis inkább hiánya miatt az elmúlt években, de ha nem volt a közelemben az szinte még fájdalmasabb volt.

Rob is helyet foglalt velem szememben majd végignézett rajtam.

Én zavartan pislogtam, és elfordítottam a fejem.

Láttam ahogy felemeli a tusfürdőt és a kezébe önti tartalmát.

Megmosta a kezét, arcát, nyakát és mellkasát.

Nem bírtam róla levenni a szemem, ő még mindig a szemembe nézet s én mindenféle szégyenérzet nélkül a testét vizslattam.

Amikor láttam, hogy háta következne, nem bírtam magammal.

- Hagyd, majd én!

- Rendben.

Ennyi volt a válasza, majd úgy fordult, hogy hozzáférhessek hátához.

Gyengéden siklottak ujjaim vizes bőrén, többször is átfutottam bizonyos részeken.

Puha bőre alatt kemény izmok feszültek.

Amikor végeztem, nehezen, de eltávolodtam tőle.

Én is nyomtam a tusfürdős flakonból és mosakodni kezdtem. Próbáltam nem rá figyelni.

Egyszer csak láttam, hogy mozdul, majd kezeivel vállamhoz érve lassan átfordított, hogy háttal legyek neki.

Nagyon meglepődtem, hogy viszonozza a szívességet.

Ujjai kemények voltak, mégis lágyan siklottak hátamon.

Kezei nyomán libabőrös bőröm egyértelmű bizonyítékkal szolgált vágyaim fokozódására.

Sohasem éreztem ilyet. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ennyire lázba hozott volna, egyetlen érintésével sőt, puszta jelenlétével.

Nem érdekelt, hogy magamnak keresem bajt, egyszerűen muszáj volt megtennem….

Lassan fordultam meg… Ajkai annyira közel kerültek az enyémekhez, hogy mohón kaptam feléjük.

Amikor újra éreztem csókjának vadságát, nem érdekelt, hogy mennyire más menyire érzékenyebb volt az a csók, amit a kamerák előtt kaptam nekem most már ez is tökéletesen megfelelt.

Idő és tér megszűntek létezni, teljesen megfordultam és az ölébe ültem.

Nem vártam, egyszerűen nem voltam rá képes!

Magamban akartam érezni, olyan közel amennyire csak lehetett.

Kezeit csípőmre téve tudatta, hogy nem ellenkezik. Milyen vicces is ez…

Máskor ha egy lány ilyen módon rámászik egy srácra nem kell attól tartania, hogy a srác majd elutasítja… sőt.

Nála azonban semmi sem volt biztos, semmit sem vehettem készpénznek.

Egy pillanatra leálltam, ő pedig lehajtotta a fejét, és csókolt lehelt, mellem apró kék-zöld foltjaira, melyeket tegnap ugyanez a száj okozott.

Ez volt az első gyengéd pillanata, amit nem a kamerák miatt csinált, és már ez olyan hullámokat indított el bennem, hogy azonnal folytattam tevékenységem.

Utána ő is visszatért a vad jegességhez, de ez az egy pillanat megmutatta, hogy az én Robom valahol még nagyon is él benne.

Egyszerre élveztünk, s én fejem vállára hajtva pihegtem.

Percek teltek el így, de kiszerettem volna élvezni a pillanat varázsát.

Jól tettem, ugyanis amikor Rob szemeire felnéztem ledöbbentem és megijedtem.

A kegyetlen halált láttam tükröződni tekintetében…