Stewson

27. Rész

Reggel telefoncsörgésre ébredtünk. Fáradtan nyögtem egyet és mérgesen tapogatni kezdtem magam mellet. Valahol itt kellene lennie, de nem találom.

Rob előbb összeszedte magát, mint én és felvette a telefont.

Hosszú hallgatása nyugtalanítani kezdett ezért kinyitottam szemem és felültem az ágyban.

Rám nézett, majd megkérdezte, hogy mikor kell indulnia.

A válasz után még beesettebbé vált arca és összefutottak homlokán az apró ráncok.

Két perccel később letette a telefont, majd megcsókolt. Próbált amolyan minden rendben, ne aggódj fejet erőltetni magára, de engem ennyivel nem lehet átvágni.

Mikor éppen szólásra nyitottam szám, gyorsan combomra simította kezét és közelebb húzódva ismét megcsókolt az előzőnél sokkal intenzívebben.

Nah az elkezdett mondatom helyett csak egy sóhajra futotta.

percekbe telt, hogy visszarángassam magam a valóságba kényeztető ajkaitól, és összeszedve magam elhúzódjak tőle és megkérdezzem, hogy mi volt ez az előbbi beszélgetés.

Robnak nagyon nem volt ínyére, hogy ennyire gyorsan tetten értem, de kénytelen volt megadni magát.

A hír hallatán nagyon elszomorodtam. Mivel minden jelenetét leforgatták már a New Moonban ezért az ügynöke új filmet szerzett neki. Amíg mi többiek befejezzük a filmet addig Robnak el kell utaznia egy új film forgatására. Nagyjából fél évig nem fogom látni, persze azért havonta egy hétvégére hazatérhet, de könyörgöm szinte együtt élünk, minden időnket együtt töltjük, ráadásul a menyasszonya vagyok és Robmániás, na meg szexmániás, de az egy másik téma.

Egy hét múlva kell indulnia… Egy hét. Hát rendben. Akkor ki kell használnunk azt az egy hetet.

Nem akartam elbőgni magam, ő meg szomorú fejjel vizslatta vonásaim, szóval minden erőmet össze kellet szednem ahhoz, hogy megpróbáljak jó képet vágni az újdonsült felálláshoz.

Mosolyt erőltetve arcomra hozzábújtam majd a megfelelő női praktikákkal vagy négy órára elvontam mindkettőnk figyelmét a szomorú reggelről.

A napok sajnos olyan gyorsan peregtek, hogy szinte már biztos voltam benne, hogy valaki egy távirányítóval pörgetni kezdte életünket.

Nem csak én voltam elkeseredve Rob váratlan távozása miatt, hanem az egész stáb és a barátok is.

Nikki és Ash előkészítettek egy Viszlát partyt amiért nagyon hálás voltam nekik.

Ők minden részletre annyira ügyeltek, hogy simán elmehettek volna rendezvényszervezőnek.

Ha rám bíznának egy ilyen partyt tutira csak egy tábortüzes gitározgatós mértéktelenül piálós partyt lennék képes ennyi idő alatt összedobni.

Itt azonban volt minden ez most Robról szólt, de azt hiszem minden fiúnak örömet szereztek ezzel.

Néztünk óriáskivetítőkről vicces forgatási képeket, volt szivarpult, pultos és mixer, táncoslányok, és Rob képe kinagyítva mindenfelé.

Rob szerint ez azért már túlzás volt, hiszen nem elköltözik vagy meghalni készül, csak dolgozni megy, de azért valójában nagyon is meghatódott ezen az egészen,

Folyamatosa ölelt, egy percre sem eresztett el egész héten. A forgatásokon is ott volt, kaját csinált nekem, meg mindenféle romantikus aprósággal lepett meg.

Sosem tudtam, hogy romantikus alkat vagyok, de annyira örültem mindennek, hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni, milyen lesz ha már nem lesz itt.

Naponta többször is szeretkeztünk és annyira kívántuk egymást, mint mások egy kiadós veszekedés vagy több évnyi viszontlátás után.

Még el sem indult, de máris hiányzott.

Be kell vallanom, hogy nem mindig védekeztünk. Lehet, hogy ismét könnyelműek voltunk, de most nem érdekelt minket. Biztosak voltunk benne, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, mert ekkora szerelem csak egy van az ember életében.

Ha ennek egy baba az újabb köteléke, akkor állunk elébe. Még egyszer nem követjük el azt a hibát, amit a múltban tettünk.

Elérkezett a fájdalmas nap, az elválás napja. Egész reggel körülötte sürgölődtem, mint egy gondos feleség, aki gondosan bőröndbe pakolja a férje élre vasalt ruháit. Persze a ruhákat nem én vasaltam, de megpróbáltam kivételesen minden hajtogatási tudásomat bevetve rendesen elhelyezni.

Reggelit készítettem neki, majd amikor a listáért nyúltam, hogy biztosan megvan minden amire szüksége lehet /egy rólunk készült fényképet is beleértve, amit már vagy két órája a táskájába rejtettem/ nem bírta tovább és az utamat állva átölelt.

Azt mondta inkább mindent itthon hagy és csak engem visz magával. Akkor meglesz mindene amire szüksége lehet.

Nem bírtam tovább eddig is nagyon feszült voltam, de most minden visszafojtott aggodalom felszínre tört és ott zokogtam a karjában, mint egy kislány akinek akitől elveszik a legkedvesebb játék mackóját.

Erősen, nagyon erősen ölelt és nyugtatni próbált.

Nagyon szégyelltem magam, mert erősnek akartam látszani, nem akartam drámázni vagy hisztizni, most mégis az utolsó percekben előtört belőlem amit egész héten próbáltam titkolni.

Letörölte a könnyeim és kedvesen mosolygott, de közben a szeme tele volt aggódással és szomorúsággal amiért itt kell hagynia.

Én is megpróbáltam mosolyogni és kinyögtem egy sajnálomot.

Megcsókolt újra és újra. Egészen megnyugodtam, de ez a tényen, hogy mindjárt indulnia kell nem változtatott.

Az órájára nézett, majd felkapott és a karjaiban tartva felcipelt az emeletre a szobánkba.

Értetlenül néztem rá, de aztán már semmit sem láttam csak az ő gyönyörű szemét.

Gyengéd volt és lágy. Minden érintése szerelemről árulkodott, minden csókja felért egy örök pecséttel és egyesülésünk olyan volt, amely felért száz rólunk készült képpel. Örök emléket hagyott mindkettőnkben és annyi szerelmet melynek emlékével talán kitartunk valahogy az elkövetkezendő hónapokban.

Nem akartam elaludni, de azt hiszem pont ez volt a célja, mert addig cirógatta arcom amíg végül elnyomott az álom.

Amikor pár órával később felébredtem és nem találtam magam mellett, fájdalom hasított a szívembe, de a mellettem lévő üres hely mégsem volt annyira üres.

Egy vörös rózsaszál hevert mellettem, gondosan elhelyezve, és egy levél az ő aláírásával.

Azonnal kinyitottam a levelet és a az ismerős írással megírt gyönyörű sorokon ismét elsírtam magam.

Minden szerelme benne volt abban a pár sorban olyan gyönyörűen megfogalmazva, hogy egy vérprofi író is megirigyelte volna az írását.

Az utóirata még nagyobb könnyeket csalt elő belőlem:

„Szeretlek. Aláírás: Vőlegényed, leendő férjed és gyermekeid apja: Rob”

/Kérlek tisztelj meg véleményeddel.../- by Angyalka

FRISS

FRISS HOLNAP VÁRHATÓ AZAZ SZOMBATON :)

ÚJ!

Itt az új vagyis nem új inkább csak másik blogom, nézzétek meg, mert nektek készült! :)

http://robstenfanfictionbyangyalka.blogspot.com/

Elkészült az első rész :)

Stewson

26. Rész

Ébredtetek már úgy, hogy úgy éreztétek a hajnal első fénysugarai simogatják arcod míg szíved lassan megtelik végtelen szerelemmel és boldogsággal, s elméd önkéntelenül is újra s újra felidézi az éjszaka csodás pillanatait?

ha igen, akkor most egészen pontosan tudhatjátok mit éreztem reggel az ébredés után.

Bár háttal feküdtem Robnak mégis annyira közel éreztem magamhoz amennyire csak lehetett.

Karjaival álmában is szorosan ölelt míg én ujjaim az övébe kulcsoltam.

Talán telhetetlen vagyok, de nem volt elég ez a romantikus pillanat, többet akartam.

Megfordulni és látni őt, lassan elengedtem a kezét, majd a tőlem telhető legfinomabb mozdulattal megfordultam.

Gyönyörű volt, ajkai kicsit duzzadtak voltak csókjaimtól, ez még csábítóbbá tette.

Arca mérhetetlen nyugalmat sugárzott, vonási kisimultak.

Nem akartam felébreszteni, de továbbra sem bírtam türtőztetni magam, ahogy itt feküdt mellette ártatlanul, az igazak álmát aludva egyszerűen ellenállhatatlannak bizonyult.

Lágyan végigsimítottam arcán, majd ajka vonalán.

Csókot leheltem homlokára, kulcscsontjára, a füle tövéhez, míg végül a kísértés nagyobb erővel bírt nálam és megtaláltam a száját.

Szemeit lassan kinyitotta, álmos pillantása arcomra siklott, keze felemelkedett derekamról és végigszántott hajamon.

Felkönyökölt, így szemeink egy vonalba kerültek. Óvatosan állam alá nyúlt, majd közelebb húzott magához és megcsókolt.

Azt hiszem soha, de soha nem volt még ilyen gyönyörű a hajnal. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy vagy másfél órán keresztül kényeztettük egymást.

Ez volt a leghosszabb és legcsodálatosabb utójáték, amelynek valaha részese voltam.

Az idő volt az egyetlen ellenségünk, bár amikor belegondoltam abba, hogy minimum egy előnye van a közös munkánknak… Az, hogy közös. Egész nap együtt lehetek vele és most semmi más nem számított csak ő!

Vidáman ugrottam ki az ágyból, mint egy éretlen rózsaszín felhőben úszó kamasz, majd berohantam a fürdőbe és készülődni kezdtem.

A zuhany nagyon jó esett, bár szinte bűnnek éreztem megszabadulni a rengeteg érintéstől és csóktól, mellyel az éjszaka folyamán jutalmaztak.

Éppen felöltöztem és a hajkefével bajlódtam, amikor a friss forró kávé édeskés illatát éreztem a levegőben felém kúszni.

A fésülködést rekord sebességgel fejeztem be, és már futottam is ki a konyhába, hogy megnézzem érzékszervem nem csapott-e be.

Ott állt Mr Tökéletes lezserül a konyhaszekrénynek támaszkodva, kezében két bögre gőzölgő fekete energiával.

Angyali tekintete lebilincselt, ahogy még mindig meztelen felsőtestének látványa is.

Közelebb léptem, majd elvettem az egyik, nekem szánt bögrét aztán megfogtam a kezét és az erkély felé húztam.

Az ölében ülve szívta el a reggeli cigit és kortyolgattam a kávét, közben persze nem felejtettem el kihasználni közelségét és minden egyes lopott csókot jó alaposan kiélvezni.

Rob sem hazudtolta meg önmagát, minden csókja és érintse olyan hatással volt rám és a kávét tartó kezemre, hogy az alattunk levő szomszéd, ha éppen kint tartózkodott volna az erkélyen, minden bizonnyal fél percenként kapott volna a nyakába pár csepp kilöttyenő feketét.

Amíg Rob a fürdőben volt addig készítettem magunknak pár szendvicset a forgatásra, na nem mintha nem kaptunk volna rendes ellátást, de azért valahogy viszonozni szerettem volna a gondoskodást Robertnek.

A kocsiban ülve zenét hallgattunk, kivételesen nem egy autódöngető rock csodát, hanem a Twilight Cd szívbemarkoló remekműveit.

Szerettem ezeket a számokat a filmtől függetlenül, mert valahogy mindig erőt adtak, segítettek gondolkozni igazi lelkük volt.

Most nem a depis hangulat miatt estek jól, hanem mert egy új mély érzést hordoztak magukban számomra: A szerelmet.

A forgatásra érkezve, mindenkinek szemet szúrt a minket körülvevő új aura, úgy tűnt mindenki szeretne a részesévé válni ennek a nyugalomnak és boldogságnak.

Még Kellan is érzelgősebbre vette a poénkodást, mert ma csak annyit kérdezett, hogy milyen pózban szexeltünk, hogy ilyen hatása lett, mert akkor azt ő is kipróbálná.

A másik meglepetés a sminkest érte amikor nem az ő általa behozott kontanktlencséket használtuk, hanem mindketten elővettünk egy-egy sajátot.

Amikor rákérdezett az esetre mind a ketten összenéztünk és egyszerre tört fel belőlünk a nevetés.

Mint később kiderül nekem az első órám szabad, mivel Rob részeit veszik fel, így Ashleevel és Nikkivel leültünk a kis kerti asztalkához beszélgetni.

Mint kiderült, Nikki barátja félrekacsingat, bár még egyenlőre csak szó szerint, de persze Nikkit már ez is dühíti, hozzáteszem szerintem jogosan.

Ashleet pedig egy új szépfiú kerülgeti, de Ash nem adja be a derekát, mert úgy érzi, hogy a pasas inkább megvenni akarja, mint meghódítani.

Jó barátnőkhöz méltóan szinte mindent kibeszéltünk, persze én a Robbal kapcsolatos dolgaimról általában, mint most is hallgattam.

Nem mintha, nem bíznék bennük, elvégre ha így lenne, nem is nevezném őket barátoknak, de valahogy úgy éreztem, hogy tartozom ennyivel a magánéletnek és persze, Robnak is.

Más az, ha ismeretlen emberről beszélsz, mintha egy olyanról akit ők is nagyon jól ismernek.

Persze, hogy kíváncsiak voltak, de alig tíz perc múlva egy kérdés hatására megremegett gyomrom.

A családalapításról és házasságról volt szó.

Mindig sejtettem, hogy ők ketten sejtettek valamit az én elvileg megnemtörtént terhességemről, de azt, hogy szinte mindent szóról szóra kitaláltak nem gondoltam volna.

Láttam rajtuk, hogy gyötrődnek miközben felhozzák a témát, gyakran néztek össze aggódó szemekkel, de aztán valószínűleg úgy döntöttek itt az ideje a színvallásnak.

- Kris… Te már voltál terhes igaz?- kérdezte Ash szinte suttogva.

- Ühüm…- nyögtem helyeslően lesütött szemekkel.

- Elment ugye?- ezt úgy kérdezte, mintha azt mondaná, hogy megölt valakit.

- Igen el, de túl vagyok rajta oké? És sajnálom, hogy nem mondtam el nektek, de senki sem tudott arról, hogy mi történt.

- Bocsáss meg nekünk, de úgy éreztük, tudnunk kell, hogy mi történt veled, különben nem tartottuk volna magunkat valami fantasztikus barátnak,– ezt már Nikki fűzte hozzá.

- Persze. Azt hiszem sosem gondoltam komolyan, hogy előtettek bármi titokban maradhatna. – nevettem, igazán nevettem, pedig nemrég még sírni lett volna kedvem, ha valaki felhozta volna a gyerek témát.

Úgy tűnt mind két barátnőm szívéről nagy kövek estek le, mivel láthatólag megkönnyebbültek és velem együtt nevettek.

- És Robbal azóta nem beszéltetek arról, hogy esetleg lehetne egy kisbabátok?

Ledöbbentem. Ők miért nem problémáznak azon, hogy mi lesz a karrierünkkel, meg, hogy még túl fiatalok vagyunk? Ez a két nő bámulatos komolyan mondom!

- De. Ami azt illeti beszéltünk, nem is olyan régen. Mind a ketten arra az elhatározásra jutottunk, ha esetleg megtörténne… Ha újra teherbe esnék… az… csodálatos lenne.

Persze nem vívnánk ki magunk ellen a sorsot, védekezünk. De manapság annyi minden történhet, nem hat megfelelően a gyógyszer, vagy egyszerűen csak elfelejted egyszer bevenni és máris megvan a „baj”.

Nem problémázunk rajta többet. Szeretjük egymást, együtt tervezzük a jövőnket és mindent meglehet oldani ha az ember igazán akarja.

Azt hiszem kellett ehhez az idő. Az idő, hogy tiszta fejjel tudjunk gondolkodni ezen és nem azért mert már útban a kicsi. Meg hát sajnos az ember csak akkor fogja fel, hogy mit vesztett miután elveszítette.

Két barátnőm tátott szájjal egyfajta csodálattal bámult rám, én meg már kezdtem magam zavarban érezni, így felálltam és egy mosolyt villantva feléjük Rob felé indultam, aki éppen végzett a forgatással.

A boldogságban úszva nem is sejtettem, hogy hamarosan mekkora fordulatokat hoz majd az életem.

Semmi sem tart örökké, főleg a boldogság nem.

Kérlek tisztelj meg véleményeddel... - by Angyalka

Boldog születésnapot Bri és Fanni!!! És Kristen, Lady, Kitti, Fanni , Brianna, Orsi, Sweet és Manócska, Sky, Esmée, Katta és persze mindenki akit most így hirtelen kihagytam /reklamáljatok nyugodtan!/ Nagyon-nagyon szeretlek titeket!!!


KEDVES OLVASÓK... MOSTANTÓL MIN 30 KOMMENTTŐL KERÜL FEL ÚJ RÉSZ! /EZ A VÉGSŐ FELJEBB NEM MEGYEK!/ TEHÁT ELŐRE MEGÍROM NEKTEK A RÉSZEKET ÉS MIN 30 KOMMENTTŐL FELKERÜL AZ ÚJ RÉSZ. /AZ ÉN VÁLASZAIM A KOMMENTJEITEKRE NEM SZÁMÍTANAK/ ELŐRE IS BOCSÁNAT MINDENKITŐL ÉS ÚJRA KÖSZÖNÖK MINDENT ÉS SOK PUSZI!

Stewson

25. Rész

Az idő végre elérkezett. A mi időnk. Anyám már hallhatóan nagyban húzta a lóbőrt.

Robot beavattam az általam rögtönzött szexuális játék minden részletébe, majd a már megszokott kontaktlencsét hozzávágva besiettem a fürdőszobába.

Viszonylag sikerült barna szemet varázsolnom magamnak, majd felvettem a falatnyi rövidnadrágot és a sötétkék pólót, majd a leg Bellásabb ártatlan arckifejezésemmel nyitottam be a szobába.

Mr Edward Cullen ott ált előttem teljes életnagyságban, az elképzelhető legvámpírosabb tekintetével.

Hanyagul az éjjeliszekrényemnek támaszkodott és annyira epekedően nézett ahogy meglátott, hogy mentem elállt a lélegzetem.

Nem estem ki a szerepemből csak álltam tátott szájjal, majd ajkamba harapva csodálkozó és egyben vágyakozó tekintettel mértem végig szemeimmel meztelen felsőtestét.

Közelebb léptem, majd még közelebb.

Lépteim most nem a kapkodó és rástartoló Kristen, hanem a gyönyörűségtől és káprázattól hitetlenkedő Bella lassú és egyben kissé két ballábas Bella Swan léptei voltak.

Ő pedig csak nézett azzal a csendes önsanyargató sóvárgással szemeiben.

Amikor odaértem hozzá és megérintettem kézfejét, összerezzent.

Bátortalanul visszahúztam kezeimet, de akkor ő hirtelen karom után kapott és közelebb húzott márvány testéhez.

Éreztem az illatát mélyen beszívtam, mint az életet adó friss levegőt.

Kezem még mindig kezében tartotta majd lassan szájához emelte és tenyerembe csókolt miközben végig szemembe nézett, de olyan átható tekintettel, hogy már azt hittem életem minden egyes apró titkát kristálytisztán átvizsgálja.

Másik kezét arcomhoz emelte, majd gyötrő lassúsággal végigsimított rajta. Szemeim lehunytam, hogy még jobban magamévá tehessem ezt az egyedülálló pillanatot.

Kezei annyira lágyak és simák voltak, érintése olya, mint a lágy szellő.

Bár most nem láttam magam előtt arcát mégis éreztem ahogy a testéből mágnesként sugárzó energia, lassan óvatosan felém közelít.

Tudtam, hogy mi fog következni, s már a gondolatra is megremegett a térdem, szívem ritmusa szabálytalanná vált.

Szempillám óhatatlanul megremegett amikor megéreztem halántékomnál leheletét.

Annyira kívántam, amennyire az csak lehetséges volt. Egyszerűen, őszintén és fenntartások nélkül.

Ajka az enyémre csúszott, s szinte ízlelte minden négyzetcentiméterét.

Megpróbáltam nyugodt maradni, de hát egy tó is csak látszólag nyugodt.

A felszín tükörsima és érintetlen, de ha jobban a mélyébe nézel mozgalmasabb, mint a legforgalmasabb sugárút.

Térdem ismét remegni kezdett a sok visszafojtott vágytól, nem voltam biztos abban, hogy még sokáig megtart álló helyzetemben.

Szám lassan szétnyílt, ajkai bebocsájtásért könyörögtek.

Leírhatatlan érzés volt, olyan, mint a drog. „ Mint a saját ínyem szerint kevert heroin.”

Egyre többet és többet akartam belőle. Csókom vadabbá, követelőzőbbé vált, de ekkor hirtelen megszakította csókunkat, majd hátrált két lépést.

A hatalmas vágytól fájdalmasan, mégis bocsánatkérően nézett rám.

Én hangosan zihálva vettem a levegőt és egy megértő mosolyt erőltette arcomra.

Ő lesütötte a szemét, de nem engedhettem, hogy megszakadjon a varázs.

Odaléptem hozzá és a mellkasára hajtottam fejem. Végigsimított a hajamon, majd derekamra helyezte kezét és pólóm alá férkőzve végsimított hátamon.

Ez az újabb ártatlannak tűnő mozdulat elég volt ahhoz, hogy ismét felkorbácsolja szunnyadni nem akaró vágyaimat és mélyen a szembe nézve azt tudatni is akartam vele.

Felnéztem, és tekintete lebilincselt.

Az aranybarna szempár melyet annyira szerettem, hogy szinte minden egyes alkalommal elvesztem benne, most ugyanazt a csillapíthatatlan vágyat sugározta, mint sajátom.

Kezemmel hajába túrtam, s próbáltam ajkát ismét az enyémre terelni.

Küzdelmem sikertelennek bizonyult.

Már majdnem úrrá lett rajtam a kétségbeesés, amikor hátamon nyugvó keze kissé megfeszült, s másik, eddig szabad keze a térdem alá nem kulcsolódott.

Lábaim többé nem érintették a talajt, szó szerint is felemelő érzés volt a karjaiban úszni az ágy felé.

Lassan a puha felületre helyezett, majd ő maga is mellém ült. Ha az ágy kissé nem süpped be alattam, valószínűleg újra és újra megakartam volna érinteni, hogy biztos legyek abban, hogy ez a valóság.

Egy pillanatra sem emeltem el róla tekintetem. Attól féltem, ha csupán egy másodpercre is elfordulok eltűnik, mint a leggyönyörűbb látomás.

Közelebb húzódtam hozzá, s kezem a mellkasára helyezve csókot leheltem nyakára, majd ajkára s ezután visszahúzódtam, várva a lehetséges következményeket.

Reakciója minden várakozásom felülmúlta. Nem állt fel, hogy a lehető legtávolabb hátráljon szemérmetlen próbálkozásom elől, még csak el sem húzódott.

Éhesen kapott ajkaim után és olyan gyorsan húzott magához, hogy belenyögtem a csókba.

Engedte, hogy ölébe üljek, s bár egy pillanatra megremegett és lehunyta szemét, mégis „tűrte”, hogy lehúzzam magamról pólómat.

Arany szemei tűzben égtek ahogy végignézett mezítelen testemen, és nem bírta tovább türtőztetni magát.

Átfordított majd felém kerekedett. Éreztem ahogy hátam a takaróba süpped az n mesebeli Edwardom pedig kényeztető csókjaival ostromolja testem minden egyes szabadon elérhető pontját.

Nem sokáig tétováztam eleget vártam már erre a pillanatra.

Egyik részem óvatosságra intett, míg a másik féktelenül robogott a földi mennyországot jelentő érzésbe.

Szinte észrevehetetlenül szabadítottuk meg egymást ruháinktól, bár abban sem vagyok biztos, hogy mi magunk voltunk azok, vagy a testünkből áramló forróság volt, mely leolvasztotta rólunk a feleslegessé vált anyagot.

A vágy, az érintése, a csókjai szinte már fájón kínozták testem. Csípőmet ágyékának nyomva próbáltam jelezni akaratom, bár azt hiszem ezt hangos nyögéseim, vágyakozó, szinte már könyörgő tekintetem, és a folyton rám törő mámortól ökölbe szoruló kezeim is híven tükrözték.

Megkönyörült rajtam, s gyönyörrel árasztva el testem egyesült velem. Nem tudnám szavakba önteni az érzést, melynek részese lehettem.

A fenntartás nélküli szerelem, amikor az oroszlán és a bárány hihetetlen, emberfeletti, mégis a lehető legteljesebb és legfenségesebb szerelme.