12.RÉSZ

.

. Robsten II.

After Twilight Saga

12. Rész

Próbáltam nem gondolni a helyzet súlyosságára. Régen biztosan jót röhögtünk volna egy ilyen feladaton… De ha belegondolok abba, hogy most hány lány /látta, hogy Robbal vagyok Pesten XD bocsi…/ lenne szívesen a helyemben… Összekötve Robert Pattinsonnal…

A cigi lassan elfogyott és Robbal a faház felé indultunk, vagyis ő indult én meg mentem utána.

- Most egész nap ráncigálni fogsz?

- Miért mit szeretnél csinálni? Bármit csak ne kávét jó!

Na jó most már betelt a pohár, vagy leordítom a hülye fejét, vagy elbőgöm magam, de sosem voltam az a bőgős fajta… Egészen addig amíg a rendes Rob volt.. de most..

- Elegem van abból, hogy így bánsz velem! A kávét kedvességből csináltam! Nem tehetek róla, hogy Mr Világsztár nem elégszik meg egy ingyen kapott kávéval!

- Nocsak… Fojtatod még vagy elmehetek úszni?

- Naná, hogy fojtatom! Eltűnsz három évre, baszol az ember fejére, aztán úgy térsz vissza, mint egy beképzelt pöcs, hatalmas egóval! És ez még csak akkor amikor jó kedved van! Egyébként meg olyan vagy, mint egy fagyos jégcsap! Hideg és kegyetlen!

Nem válaszolt… Meg sem állt, léptei egyre gyorsabbá váltak szavaim hatására, már szinte futottam utána, hogy lépést tudjak tartani.

Jól esett végre leüvölteni a fejét, de hogy szavaim süket fülekre leltek az ismételten dühítő volt.

Amikor megláttam hova siet, próbáltam visszakozni, de erősebb volt nálam.

Mire észbe kaptam, már köhögve prüszköltem a vizet melynek hidege egész testem belepte.

- Mi a fene… ütött beléd… te vadállat!

Köhögnöm kellett a lenyelt víztől, de szerencsére már csak derékig ért a tó nedve.

-Gondoltam ideje lehűteni magad! .morogta Rob valahonnan a hátam mögül.

A molóra sietett és engem magával rántva ugrott bele a vízbe…

- Majd szólj ha kiúszkáltad magad- ennyi telt csak tőlem.

Úgy éreztem mintha elvesztem volna a múlt és jelen szövedékén, mintha délibábot kergetnék, s ez a délibáb épp most akart volna megfojtani.

Tudom, hogy nem voltam életveszélyben, de ezek után inkább tökön rúgtam volna s hazahúztam volna, minthogy szeretni próbáljam és összekötve eltölteni vele két napot.

Hamarosan kisétáltatott a partra, mert egyszerűen nem tudom máshogy nevezni, mikor valaki úgy vezet kedve kénye szerint, mint más a kutyáját.

A tóból kilépve alig 10-en röhögtek rajtunk… Elég megalázó volt.

A hajam az arcomba lapult, olyan voltam, mint egy ázott veréb, a nadrágom és a pólóm meg totál a testemhez tapadva. Még szerencse, hogy nem fehérben voltam, mert ezt az idiótát az sem zavartatta volna, ha közszemlére teszi a testem.

A házba érve őfelsége megengedte, hogy elhasználjunk egyet a „mosdóba levehetitek” lehetőségből, így végre bezárkózhattam a fürdőbe.

Levetettem a vizes ruhákat, majd megtörölközve szárazba bújtam.

Döntöttem, beszélek Elenával és lemondom az egészet. Az ajtó felé indultam, amikor Rob megállt előttem:

- Hova indulsz-e nélkül?

- Ne izgulj Pattinson arra többé nem lesz szükség!

Ott hagytam, majd sietős léptekkel a rendezői faház felé indultam. Már majdnem bekopogtam amikor éreztem, hogy a telefon megrezeg zsebemben.

- Haló!

- Szia kislányom! Hogy érzed magad?

- Olyan jól, hogy pont most akarom lemondani az egészet…

- Hogy mi??!! Azt nem teheted Kristen Stewart! Különben is itt van Ashlee és azt mondja, hogy ő lesz a meglepetés színész!

- Milyen meglepetés színész?

Ashlee izgatottan vette át a telefont és hadarni kezdett… Annyit tudtam kiszűrni, hogy Elena felhívta, mert az egyik csaj lebetegedett és Ash szerdán ideutazik, hogy csatlakozzon a stábhoz.. Szerda…holnap..

Most mit csináljak??

Miért tesz ezt velem a sors?! Kénytelen kelletlen visszakullogtam a kunyhóhoz…

- Na mi az a kisasszonynak mégsem derogál annyira itt maradni?- kérdezte Rob ahogy meglátott.

Nem válaszoltam sőt rá sem néztem, csak kinyújtottam a kezem, hogy fogva tartóm visszahelyezhesse a bilincset.

Ahogy körülnéztem meglepődve tapasztaltam, hogy a két ágy össze volt tolva.

Kérdőn néztem rá, de csak annyit mondott, hogy:

- Gondoltam nem szeretnél mellettem a földön aludni.. De ha mégis csak egy szavadba kerül.

Nem érdekelt csináljon amit akar, már nem volt erőm dühöngeni, úgy éreztem a világon minden és mindenki összeesküdött ellenem.

Délben az ebédnél akadt pár vicces pillanat amikor mindenki a tányérja felett bénázott.

De legalább megtudtuk, hogy így értették az összeszokást, hogy megszokjuk egymás mozdulatait. Sokan bevágták azt az olcsó poént, hogy amikor a másik a kaját a szájához emelte, meghúzták a szalagot és szegény alany ott ült egy kajás felsőben.

Legalább rajtunk kívül valaki élvezi ezt az egészet.

Délután ismét megszabadultam tőle pár órára amikor próbáim voltak. Szerencsére a lányokkal próbáltunk el közös jeleneteket, így Rob nem szerepelt bennük.

Egyre közelebb került az a pillanat amitől a legjobban tartottam… Közeledett az éjszaka…