4.RÉSZ

Robsten II.

After Twilight Saga

4. Rész

„ Betegségem” hete sajnos nagyon gyorsan telt. Rob a Kelannal töltött nap óta szerencsére nem keresett. Ashhel beszéltem telefonon és Nikkivel is találkoztam párszor.

Ez nagyon jól esett. Mindig hiányoztak, pedig nagyon sok idegesítő volt bennük, de azt hiszem pontosan ezek a bosszantó tulajdonságok voltak azok, amik miatt imádni kellett őket.

Elvégre nem az a barát, aki nem veszi észre a hibáidat, hanem az, aki a hibáiddal együtt szeret.

Anyám kedvessége addig tartott míg a rendezővel beszélt, na nem vele volt kedves, hanem velem, hogy felhívta.

Azóta viszont nem hagyott békén. Folyton a szobámban mászkált és a fiókjaimban turkált.

Nem is tudom már összeszámolni, hányszor ordítoztam vele emiatt.

állítása szerint csak elemet keresett… Mihez… kérdem én??

Szerintem arra volt kíváncsi, hogy nem drogozom-e nagy bánatomban vagy valami hasonló.

A legjobb pillanatok azok voltak, amikor elment boltba ugyanis most az egyszer a lebukás veszélye miatt jó kifogásom volt, hogy ne kísérjem el.

Már csak egy napom maradt. Elena felhívott, hogy holnap reggel nyolcra mindenképpen jelenjek meg a stúdió előtt, hogy elérjem a buszt.

Hurrá!

Minek kell egyáltalán közös busszal menni, színészek vagyunk nem óvodások!

Az egész olyan lesz, mint egy elfuserált osztálykirándulás! Csupa olyan emberrel, akiket nem is ismerek és egyáltalán nem is szimpatikusak!

Annyira elkeseredett lettem, hogy bőgni kezdtem.

Szánalmas Stewart!

Megpróbáltam magam összeszedni. Mióta menekülök én a kihívások elől? És mióta akadok ki minden hülyeségen. Mióta vannak előítéleteim? Kristen nem is ismered azokat az embereket és már is elkönyvelted, hogy te sokkal jobb vagy náluk, mert ők idióták!

Gyerünk térj észhez! Add önmagad, aki szeret az szeret aki nem, nem. Ez egy munka. Eddig sem érdekelt mások véleménye!

Minden akkor kezdődött amikor megjelent Pattinson. Vagy amikor elment? Már nem is tudom!

Az ember annyi hülyeséget követ el életében akaratlanul.

Összeszedem magam, lefekszem aludni, holnap korán felkelek, hogy kényelmesen összekészülhessek az útra.

Majd úgy veszem, mint egy nyaralást. Mint egy színész tábort.

Robot azonban nem fogom figyelembe venni. Ha vele kell dolgoznom hát rendben.

De ezen kívül levegőnek fogom nézni.

Nem ez nem gyerekes dolog. Nem tudjuk megbeszélni a problémát, mint általában a felnőttek, mert ő hibázott és nem ismeri el. Itt nincs mit tenni.

Ugyanakkor muszáj lesz sokszor egy helyen lennünk, és nem ronthatjuk el a forgatást a folytonos civakodással.

Robert az elmúlt 3 évben sem létezett számomra és ezt ő akarta így, hát akkor ne változtassunk a hagyományokon.

Ahogy elterveztem lezuhanyoztam majd gyorsan ágyba bújtam.

Viszonylag gyorsan elaludtam, úgy éreztem végre helyre tudtam tenni egy kicsit magamban a dolgokat.

A reggeli ébredés idilli volt. Madárcsicsergés és napsütés egyből reményteli lett a hangulatom. Szerencsére az esti pozitív energia nem hagyott el, így továbbra is tegnapi tervemet követve tettem a dolgom.

Elpakoltam az útra pá rövidnadrágot, hosszú farmert, szoknyát és ruhát sportcipőt, papucsot és magas sarkút.

Úgy döntöttem minden eshetőségre felkészülök.

Fürdőruhát sajnos csak egyet találtam, úgy tűnik Ash az utolsó ittlétekor kidobta a többit.

Bezzeg ezt az egy kihívó darabot, amit hozzáteszem még soha életemben nem láttam, itt kellett hagynia. Bedobtam azt is. Végülis busszal megyünk vagy mi, nem nekem kell cipelni a táskám.

következett pár topp, póló és pulcsi is a biztonság kedvvért.

Elégedett voltam magammal. A kistáskámba eltettem a mobilt, töltőt, napszemüveget pénztárcát és benne volt még az a pár sminkes cucc amit Ashlee beletett…. Beletett? Szerintem inkább bele vart!

Úgy döntöttem ma lemondok a fiús Kris imidge-ről és az elől maradt ruháimból választottam egy fehér rövidnadrágot, és egy könnyű nyári felsőt.

Megcsináltam a kávém, majd kiültem az erkélyre cigizni.

A nap hétágra sütött és olyan nyárhangulatú volt az egész légkör.

Ráértem a korai kelésnek hála nem kellett kapkodnom.

A stúdió meg, mint múltkor kiderült, nagyjából 20 perc innen, szóval igazán nincs okom az aggodalomra.

Anyám egyszer csak megjelent mellettem kócos fejjel és egy hatalmas ásítással.

- Mi a franc?

- Neked is jó reggelt anya! – nevettem.

Küldött felém egy mosolyt, majd közölte, hogy vizes bögrével érkezett, hogy rám önthesse, ha nem vagyok hajlandó felkelni.

Hát ezt bebukta. Jó fej voltam és megkínáltam / basszus először azt írtam: megkívántam XD/

kávéval, míg ő kiszolgálta magát a és vett a cigimből.

Egész jó eldumálgattunk… Hogy is van a mondás? Aki korán kell normális Mama Stewt nyer?

Lassan azért el kellett indulnom. bekaptam pár falat rántottát, közben pedig hívtam egy taxit.

Még időben eszembe jutott, hogy azért nem ártana, valamit az útra is vinnem, így visszafutottam egy üveg ásványvízért, 2 üveg sörért, meg pár csokiért.

A cigiről már jó előre gondoskodtam. Hiába ha az ember egyszer rászokott, akkor erre is figyelnie kell, pláne ha nem áll szándékában egyhamar leszokni róla.

A taxi már várt így nem húztam tovább az időt, elköszöntem anyutól, majd a kocsihoz futottam.

A taxis egész kedves volt, nem faggatózott csak az időjárást dicsérte.

A stúdióhoz érve már ott állt a busz, de sokkal több ember volt ott, mint akikkel a múltkor találkoztam.

Mit ne mondjak egyesek elég csúnyán néztek rám, de nem érdekelt. Mindenki lehet beteg nem?

Persze tudom, hogy emiatt csúsztunk egy hetet, de attól még ez nem főben járó bűn.

Többen kisebb csoportokba verődve beszélgettek, de voltak hozzám hasonló magányos farkasok.

Robot nem láttam, így nem volt nehéz levegőnek néznem.

Lassan kezdtek felszállni a buszra, így én is odavittem a táskám és beraktam a busz aljába.

Ahogy felszálltam megláttam őt. ott ült egyedül valahol hátul.

Én középre ültem, egyenlőre egyedül. A busz lassan megtelt.

Már késtünk az indulással 5 percet amikor az utolsó két ember is befutott, őket már ismertem egy másik filmből ha jól tudom ők férj és feleség.

Remek, pedig már azt hittem ülhetek egyedül…

Ahogy felszálltak láttam rajtuk, hogy megszeppenve néznek körbe, majd Elenának kezdenek valamit magyarázni.

A rendező asszony meg egyenesen rá nézett, majd megkért, hogy üljek hátra Rob mellé, mivel csak mellettünk van szabad hely, az újonnan érkezők meg egymás mellé akarnak ülni.

Peches lennék vagy mi a franc?

Nem baj, nem hagyom magam, akkor is megőrzöm a jókedvem.

Összeszorítottam a fogam és elindultam a busz leghátuljába ahol Rob tartózkodott.

Leültem mellé anélkül, hogy egy percre is ránéztem volna, mintha mondott volna egy sziát, de nem voltam benne biztos.

Végre elindultunk.

Azonnal előkotortam a táskám mélyéről az Mp-t és a fülembe dugva maxra tekertem a hangerőt.

Nem sejtettem, hogy a helycsere nem az utolsó dolog volt ami a buszon fog történni.