13.RÉSZ

Nos... Hát...huhh... Remélem nem okoztam csalódást.
Ezúton szeretnék Boldog Születésnapot kívánni Kristen Stewartnak(L) és Dyttának(L)!
Továbbá: Bri mert megérdemled, a tegnapi miatt (L)
És természetesen minden olvasónak aki velem együtt követi a történet alakulását! (L)

. Robsten II.

After Twilight Saga

13. Rész

A nap további része eseménytelenül telt. Amikor nem gyakoroltunk és összevoltunk láncolva, ugyanott volt dolgunk így nem rángatott.

Ma este szerencsére semmilyen bulit nem terveztek Danék, mert hulla voltam. Amúgy is érdekes lett volna így összekötve bulizni. Alig vártam, hogy ágyba bújhassak, de amikor eszembe jutott, hogy kivel kell ezt tennem a pokolba kívántam az egészet.

Már vacsora előtt megejtettük a szokásos tisztálkodási teendőket, sőt még a hálóruhám is felvettem a ruhám alá. Hálóruhát szó szerint, ugyanis a szokásos együttesem még mindig vizes volt Rob tavas akciójától. Ez a ruha azonban nem olyan volt, mint a tegnapi, nem volt benne semmi kihívó egy egyszerű combközépig érő enyhén selymes anyagú, amihez felvettem a hozzá tartozó apró selyem rövidnadrágot is.

Egész kényelmes volt, kellemes ez a selyem anyag…

Próbáltam Ashre gondolni, hogy milyen jó lesz ha végre megérkezik. És anyámra aki mivel itt maradtam… nem kapott szívbajt.

Ahogy a házat elértük Rob telefonja csipogni kezdett, nem értettem miért nem csinál vele valamit, csak állt meredten, elgondolkozva.

A pittyegés elhallgatott és Rob egy nagy sóhaj kíséretében elindult az szekrény felé.

Természetesen mentem vele, bár nem kellett sokat lépkedni.

Hirtelen megállt, s mielőtt kihúzta volna a fiókot még egyszer elgondolkodott, aztán úgy fordult, hogy takarásban legyen nekem az, amit csinál..

Láttam, hogy kivesz valamit, majd körkörös mozdulatokat tett a kezével, egy kupak kattanását hallottam, aztán szájához emelte a kezét s közben kicsit hátradöntötte a fejét.

Most értettem csak meg. Azt a gyógyszert vette be.

- Miért kell szedned?- próbálkoztam, bár hang alig hagyta el számat.

- Jó éjt Kristen!- mondta az újonnan felvett szokásos mogorva stílusban. Nem tudtam, hogy csalódott legyek amiért nem tudtam meg semmit, vagy örüljek a szerencsémnek, hogy ennyivel megúsztam ezt a viszonylag merész kérdést.

Felmásztam az ágyra, a lámpa már le volt kapcsolva, de nem is volt rá szükség, mert a hold fénye az egész szobát betöltötte.

Nem fáztam, de azért derékig magamra húztam a takarót. Csodálkoztam rajta, hogy tóparton vagyunk erdő mellett és még sincsenek szúnyogok. Mindenesetre örültem neki.

Rob hanyatt feküdt, így elég kényelmes mozgásterem maradt. Az oldalamra fordultam és ágyam régi helyét kémleltem.

Már vagy egy órája feküdtünk Rob halkan szuszogott, én azonban a nagy fáradtság ellenére nem tudtam elaludni. Nem lepődtem meg ezen… Azért elég szürreális ez a helyzet. Minden bosszúság ellenére hihetetlen, hogy itt fekszik mellettem… Az elmúlt három évben álmodni sem mertem volna egy ilyen pillanatról. Mondjuk egy ilyen Robról sem…

További egy óra telt el, álmatlanul forgolódtam és már minden létező altató módszert kipróbáltam.

Már majdnem sikerült elaludnom, amikor éreztem, hogy Rob megremeg mellettem.

Megfordultam, hogy megnézzem mi történt, de a szeme még mindig csukva volt.

Motyogott valamit, de számomra ez kivehetetlen beszéd volt, nem értettem belőle semmit.

Újra megremegett és nagyon megijesztett. Ezek szerint rosszat álmodik. Arckifejezése is megváltozott álmában, úgy nézett ki, mint aki hatalmas kínoktól szenved.

Nem bírtam tovább nézni ilyen állapotban, belefájdult a szívem még a látványba is.

Fel kell ébresztenem! Nem tudta megszólalni, először csak kezemmel, simogatva próbáltam felkölteni, de ez eredménytelennek bizonyult.

- Rob….Rob…..Ébredj fel!

Hirtelen felpattantak szemei és olyan hirtelen ült fel, hogy majdnem engem is magával rántott.

Még így, ébren is hangosan zilálva vette a levegőt, de úgy tűnt, az álmában átélt szörnyű pillanatok után lassan kezd kitisztulni a feje.

Amikor rám nézett tekintete fátyolos volt mély fájdalom gomolygott tekintetében.

Olyan gyorsan mozgott akár egy vámpír, pillanatok alatt kezeimet leszorítva feküdt rajtam és mielőtt megszólalhattam volna, ajkával tapasztotta be a szám. Csókjának vadsága cseppet sem enyhült, szint harapva kapott ajkam után. Nem bírtam tiltakozni, nem a félelem volt az, amely megbénított, hanem a hirtelen rám törő érzelmek, a szeretet, sajnálat, kíváncsiság, sőt még haragom is ellenem fordult. Mind egytől egyig azt súgta, hogy hagyjam őt, had tegye, amit szeretne, különben sosem tudom őt igazán megérteni.

Saját testem börtönébe kerültem, ugyanis a harapások és vadsága által okozz fájdalmakon mind- mind felülkerekedett egy új érzés. Egy hatalmas lavina, melyet ő indított el bennem.

Kegyetlenül visszacsókoltam, melynek hatására újra elhúzódott, de aztán ahogy jeges tekintete az enyémbe olvadt folytatta, amit elkezdett.

Könyörtelen volt mégis vibrálva hullámzott testemen keresztül a vágy arra sarkalva, hogy egyre közelebb engedjem magamhoz.

Nem kért, követelt, nem csókolt, harapott.

Lábaim csípője köré kulcsoltam, egyesülni akartam vele, bár vadsága óvatosságra inthetett volna.

Nem habozott ha jól sejtem engedélyem nélkül is elvette volna azt, amit most megkívánt.

Amikor le akartam vetkőztetni, eltaszította kezem és saját kezével szabadította meg magát ruhájától, majd engem az enyémtől. A selyem szakadtan hullt a padlóra, mintha vadállat martalékául esett volna.

Combom szétfeszítette és minden finomkodás nélkül belém hatolt.

Felnyögtem. Szüzességem elvesztése óta nem éreztem ezt a fajta fájdalmat, azonban nem telt bele pár másodperc, ismét a kéjtől nyögtem fel és nem a fájdalomtól.

Olyan gyorsan és pontosan mozgott, hogy kezdett minden egybemosódni körülöttem. Csak az élvezet hajtott. Próbáltam közben romantikusabbá tenni a pillanatot, de minden simogatásom, csókom vagy bármi nemű kényeztetésem céltalan volt.

Mindent elhárított magától. Állatias, érzéketlen és vad szex volt az mely ezt az éjszakát megváltozatta.

Miután utoljára megremegett és kicsúszott belőlem, a szemembe nézett, majd visszafeküdt eredeti helyére.

Tekintetét látva tudtam, hogy semmi sem változott kettőnk között, ezt az egészet vegyem úgy, mintha meg sem történt volna. Szemeiben az álom utáni kavargó homályosságot ismét a jeges kegyetlenség uralta.

Próbáltam megtörni a jeget és közelebb húzódni hozzá, de nem reagált. Végigsimítottam mellkasán érintésem alatt összerezzent a bőre.

Nem mertem tovább próbálkozni. Visszafeküdtem a saját térfelemre, és még mélyen a történtek hatása alatt voltam.

Hogy kihasználva és megszégyenítve éreztem-e magam? Nem tudom megmondani.

Tagadhatatlanul élveztem vele a szexet, szinte bele sem mertem gondolni, hogy milyen lehetett volna régen, amikor még nem is volt ilyen vad.

Nem tudtam rá haragudni, valahogy éreztem, hogy én kerestem magamnak a bajt, hiszen meg sem próbáltam eltolni magamtól, első parancsszóra megadtam magam neki.

Azt hiszem kezdek egyre jobban belebonyolódni ebbe az egészbe. Olyan ez az egész, mint egy mágnes, még ha szabadulni akarnál sem tudnál, mert kíméletlenül vonz magához.

Hallottam, hogy ismét elaludt. Titkon azt hiszem ezt a pillanatot vártam. Közelebb húzódtam hozzá, majd a mellkasára hajtottam fejem, olyan gyengéden amennyire csak tudtam.

Csak remélni mertem, hogy előbb ébredek fel, mint ő, hogy még időben visszakússzak a saját térfelemre…