18.RÉSZ

Ezt a részt azoknak ajánlom, akik azt írták én vagyok az oka, ha nem tudnak aludni vagy jól vizsgázni!

Lehelletnyi szusszanás.. Használjátok ki! :) (L9)

. Robsten II.

After Twilight Saga

18. Rész

Rob olyan gyorsan mozdult, hogy testem még vissza sem ereszkedet a vízbe.

Ismét azon kaptam magam, hogy a lábam csípője köré fonom, de most a tekintetünk is egybeforrt. Először csak azt érzékeltem, hogy megváltozott pillantása és ahogy szemébe néztem láttam, hogy a jég uralma megtörni látszik. Mg nem tűnt el teljesen, de egy vastag jégtábla és egy vékony jéghártya között hatalmas a különbség.

Már nem egyedül kapaszkodtam, kezei erősen tartották testem.

Kérdőn néztem rá, bár nem tettem fel kérdést.

- Kristen…?- kérdése olyan halk és bizonytalan volt, hogy csak az én füleim hallhatták.

Bátorítólag végigsimítottam arcán, közben próbáltam minden kérdést távol tartani számtól, mert nem akartam elrontani ezt a különleges pillanatot.

Úgy nézett rám, mintha most látna igazán hosszú idő után először.

Csókolt lehelt homlokomra, majd arcomon egyre haladt szám vonala felé…

Amikor szám sarkához ért tétovázott kicsit, majd lassan átcsúszott ajkaimra, s olyan lágyan simított rajta végig, mint a lágy szellő a kánikulában.

Apró csókokat adott, de éreztem nem sokáig bírom nyugodtan, ahogy ily kínzó módon kényeztet.

Mégis próbáltam higgadt maradi, nem kapkodni, mert tudtam, hogy belül most kezdi levetkőzni vad énjét és hosszú idő után először próbál szeretettel és nem haraggal megcsókolni valakit.

Kezdtem magam úgy érezni, mint Bella az első csóknál, amikor Edward azt kérte ne mozduljon, mert ki szeretne valamit próbálni, szegény lány meg próbálta betartani ígéretét, de belül majd elégett attól a próbától.

Valósággal megremegtem a visszafojtott vágytól.

Rob elemelte a fejét, majd aggódó tekintettel nézett rám.

- Fázol?

Hát ez édes….. Most kezd aggódni miattam, amikor legszívesebben.. huhh… nyugi Kristen.

- Nem, dehogy.. Kérlek…- tekintetem szinte könyörgő volt. Reméltem, hogy megérti helyzetem és nem kell bővem magyarázkodásba bocsátkoznom.

Elmosolyodott… Ezt nem hiszem el… Ez a régi mosoly.. Ahogy a szemembe néz és őszintén elmosolyodik… Nem könnyíti meg helyzetem. Nem elég, hogy teljes mértékben a bűvkörében tart mind szellemileg, érzelmileg és jelen pillanatban talán testileg a legjobban, most még itt ez a mosoly, amely miatt most még annyira boldogságig meghatottan érzem magam, hogy torkom mardossák a könnycseppek.

Nem akarok bőgni, most nem, de ez annyira csodálatos… Rob mosolya…

Szemből előszökött egy könnycsepp, mely reméltem, hogy észrevétlen marad.

Azt hiszem észrevette, de nem mondott semmit, csak újra cirógatni kezdte ajkam.

Most már nem hagyott sokáig szenvedni, hamarosan már nem csak szájával, de nyelvével is birtokolni kívánt. Végigsimítottam hátán, s közben átadtam magam ennek a felemelő érzésnek.

Csókja pont oly lágy volt, mint amikor jelenetünket gyakoroltuk, de tudtam, hogy ez most mégis más. Most csak nekem szólt, csak az én kedvemért. Boldog voltam.

Hasonló gyengédséggel viszonoztam minden mozzanatát.

Nem bírtunk elszakadni egymástól. Titokban rettegtem attól, hogy ez csak egy álom melyből ha felébredek miden jónak vége szakad és újra a zárkózott magától eltaszító fiú fekszik mellettem.

És így is történt… Felébredtem csodálatos álmomból…

Nem ám csak vicceltem XD

Rob csodálatos volt. Amikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól, hangos sóhaj hagyta el szám, s a levegő mely hirtelen tüdőmbe tódult hűvös volt, de cseppet sem józanító.

Mindennél jobban kívántam, úgy éreztem sosem elég belőle.

Vadságát is élveztem, mert az is Robert volt, de ez a lágy csók mindent felülmúlt.

Éreztem, hogy Rob megmozdul, majd elindul a part felé. Nem tiltakoztam, de eszem ágában sem volt elereszteni.

Ash és Dan már nem csak a beszélgetéssel voltak elfoglalva ugyanis szó szerint egymás szájából vették ki a szavakat.

Ők sem zavartatták magukat és mi sem. Leültünk melléjük, majd újra beszélgetni kezdtünk mind a négyen.

Ez amolyan meghitt családi hangulatot árasztott.

Ash félig Dan ölében feküdt, mi Robbal egy kicsit érdekesebb pózban ültünk, ugyanis Rob ült le először a földre, én pedig elé telepedtem testem mellkasához támasztva.

Lábaival közbekulcsolta derekam.

Nagyon kényelmes és meghitt póz volt ez így. Mivel Ash és Dan előbb jöttek ki a vízből voltak olyan kedvesek, hogy nekünk is hoztak ki törölközőt és fürdőköpenyt, hogy nehogy megfázzunk.

Jól is esett a meleg, de Rob ölelő karjait semmi sem múlhatta felül.

Dan mesélt a családjáról és szokás szerint viccelődött. Tényleg jó fej srác, kicsit Kellanra emlékeztetett. Ash az előző munkáiról mesélt, bár nekem ez a téma nem volt új mégis szívesen hallgattam.

Annyira hihetetlen, hogy újra itt ülünk együtt, legalább mi hárman a régi bandából.

Rob változása, lágy csókja, és mosolya , Ashlee csicsergése…..feledtettek velem minden rosszat.

Sok kedvem nem volt kibugyolálni kezeim a meleg anyag alól, de ráakartam gyújtani, és a cigi vagy fél méterre hevert tőlem.

Éreztem ahogy Rob hirtelen megmozdul, majd a dobozért nyúl.

Kivett egy szál cigit, majd meggyújtva a szám elé tartotta…. Hihetetlen ez a pasi… Lehet, hogy valóban gondolatolvasó?

Beleszívtam a cigibe, majd ő is a szájához emelte és beleszívott.

Ez egymás után kétszer is eljátszottuk, mivel felesbe szívtuk így lett meg a fejenkénti egy-egy szál.

Annyira érzéki volt, ahogy a füst elhagyta száját… Nem bírtam róla levenni a szemem.

Nem értettem mi van vele, hiszen rengetegszer láttam már őt cigizni, de sosem volt rám ilyen hatással. Most azonban úgy tűnt minden érzékszervem, sőt egész lényem kivan rá éleződve…sőt…éhezve.

Nem bírtam magammal. Ahogy eloltotta a cigit és visszahelyezte rá kezét, megemelkedtem, és megcsókoltam. Ashlee örömsikolyban tört ki, pedig kétlem, hogy lemaradt volna arról, amit a vízben műveltünk.

Nevetve szakadtam el szájától, majd még feljebb húzódtam és olyan szorosan simultam hozzá amilyen szorosan csak lehetett.

Éreztem, hogy szaporábban veszi a levegőt, majd megkérdezte, nem vagyok-e még álmos.

Értetlenül fordítottam felé fejem, még egyáltalán nem volt olyan késő…

De ekkor megláttam tekintetét és azonnal rávágtam: De. Mehetünk!