Na jó ez már vicces.... Valaki szedje ki a kezemből a gépet XD

Bocsánat mindenkitől a rövidsége miatt, holnap folytatás, ígérem (L) És nagyon hálás vagyok mindenkinek! Köszönöm! (L)

Robsten II.

After Twilight Saga

8. Rész

Nem volt kedvem kimenni a fürdőből, nem akartam látni Robot.

A szemeim egyértelműen sírásról árulkodtak, pedig a legkevésbé sem akartam gyengének látszani.

Úgy döntöttem kisminkelem magam. Ez volt az egyik dolog amiben egyáltalán nem voltam profi.

Mivel most is folyamatosan elszúrtam a szemem kifestését, lassan egyre több és több szemhéjfesték került rám.

Mire minden árulkodó nyomot sikerült eltüntetnem, úgy néztem ki, mint aki estélyre készül.

Mindegy, gondoltam úgyis sötét lesz, senkinek sem fog feltűni ez az apró malőr.

Felvettem a berohanáskor becipelt fekete halásznadrágot és egy háromnegyedes ujjú kivágott felsőt…. Persze ezt sem én vettem. Belebújtam a converse-be és rávettem magam arra, hogy kilépjek az ajtón.

Rob az ágyon feküdt… A szemem sarkából láttam, ahogy végigmér, de nem akartam alkalmat adni neki egy újabb megalázásra.

Felkaptam egy hosszú ujjú felsőt az ölembe, mert hát kitudja milyen idő van kint, majd magamhoz vettem a cigimet és kiléptem az „udvarra”.

Elindultam a konyha felé, de alig félúton a délutáni kis csapat megállított és közölték, hogy mehetünk, mert már megszerezték amire szükségünk volt.

Állítólag a konyhások annyira kedvesek, hogy még az utánpótlásról is gondoskodnak a kedvünkért.

Az is kiderült, hogy Elena mindenről tud, és azt mondta, hogy felnőtt emberek vagyunk, ő nem fogja megmondani nekünk, hogy mi a helyes és mi nem. Azonban őt nem érdekli ha valaki másnapos vagy kómás, akkor is kötelező lesz mindenhol megjelenni és a maximumot nyújtani, úgyhogy ennek fényében tegye mindenki azt amit akar, belátása szerint.

Azt hiszem ez a „fenyegetés” jelen pillanatban mindenkit annyira izgatott, amennyire engem… Semennyire.

A tűz már lobogott, körülötte plédek voltak leterítve mindenfelé.

Dan odajött mellém és azt mondta, hogy a két legjobb cimborájával szeretné tölteni ezt az estét.

Mire megkérdeztem ki a másik nagy cimbora, magjelent az oldalán Rob egy jó nagy üveg piával a kezében.

Azon kívül, hogy már megint vele kellett lennem, egy újabb gondolat fészkelte be magát az agyamba.

A ház most üresen áll, Rob meg tuti el lesz még egy ideig foglalva Dannel és az üveg tequilájával. Dannak szóltam, hogy meglátogatom a mosdót aztán csatlakozom hozzájuk, majd gyorsan leléptem.

Kíváncsiságom nem ismert határokat, meg kellett tudnom, mi történt a régen nagyon is szeretett Robommal.

Nem settenkedtem, vagy rohantam nyugalmat erőltetni mozdulataimra.

Beérve felkapcsoltam a lámpát és a biztonság kedvéért még egyszer kilestem az ablakon.

Nem láttam a közelben mozgást, mindenki a távoli tábortűz körül mozgott.

Sietnem kellett, de nem akartam kapkodni, mindent úgy kellett visszatennem, ahogy azt Rob hagyta.

Fogalmam sem volt róla, hogy mit keresek, de találnom kellett valamit, ami egy kis reményt adhat arra, hogy ezalatt a szörnyeteg alatt valahol él még az a Rob akit én ismertem.

Szerencsére ő is kipakolt már, így nem kellett egy egész utazót áttúrnom.

2 fiókot kinyitottam, de semmi. Zoknik, boxerek, könyvek.

Na egy pillanat… könyvek??

Rob egyszer régen azt mondta, hogy ő mindent könyve rejt így legaább kultúrálódik majd eg kicsit a tolvaj, miközben kirabolja.

Emlékszem ezen akkor milyen jót nevettem, de ez jelen pillanatban cseppet sem tűnt mulatságosnak.

Tolvaj vagyok? Nem elvinni akarok, csak megtalálni. Újra a könyvekhez nyúltam.

Az elsőben semmi.

A másodikban semmi.

A harmadikban… Harmadikban? Hány könyvet cipelt ez magával egy hétre?

Átforgattam gyorsan, és kiesett belőle egy papír.

A papír egy orvos lelet volt, de persze egy szót sem értettem belőle.

Kicsit megnyugodtam amikor megfordítva láttam ,egy piros pecsétes „gyógyult” feliratot… De nem értettem miért töltött el ez mégis nyugtalansággal.

A zoknis fiókban gyógyszeres üvegeket is találtam, de akkor még nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget.

Rob telefonja az ágyon hevert, amit most vettem csak észre, mert majdnem ráültem.

Gyorsan kioldottam a billentyűzárat, majd a névjegyzékbe mentem.

A d- betűnél kezdtem keresgélni hátha találok egy doktos telefonszámot.

Találtam, nem egyet, vagy 5-öt.

Gyorsan átírtam a saját telefonomba, hátha később többet is megtudhatok Rob ex betegségéről.

Elkezdtem gyorsan rendet rakni, épp a könyvet raktam vissza a fiókba amikor nyílt az ajtó…

A vér is megfagyott ereimben….

.