ÚJ TÖRTÉNET

Sziasztok! Az első két részt, már olvashattátok, a másik blogomon, de mivel onnan törlöm a történetet itt is szeretnék köszönetet mondani: Kristennek a címért, Sweetnek a vezérszálért, Orsinak és Evelynnek az írásért, Kittinek, Ladynek, Fanninak, Krisztunak pedig az ötletekért! Természetesen ha kihagytam valakit az szóljon! Mint már említettem, mostantól ezt a történetet fogom írni, remélem elnyeri a tetszéseteket. Nem mondom, hogy nem izgulok... Nehezebb elkezdeni valamit, mint folytatni :) Továbbra is hálás vagyok, ha velem tartotok! Puszi mindenkinek! (L)

Robsten II.

After Twilight Saga

1. Rész

Ez a reggel is úgy kezdődött, mint az összes többi unalmas reggel.
A Twilight körülötti zűrzavar csillapodni látszott, most már ideje elvégre, 3 év telt el a 4.film premiere óta.
A filmszerepek sorra követték egymást, úgy tűnt az Alkonyat tényleg megindította pályám a színészvilágban.
Nikkivel, Ashleevel és Kellannal azóta is tartom a kapcsolatot, hol telefonon hol személyesen, de időt kerítünk a beszélgetésre.
Volt pár két- három hónapos kapcsolatom, de minden srácot dobtam, unalmas fafejek voltak.
Utána persze mind lehordtak a sajtóban, de kit érdekel.
Robbal az utolsó közös stábbuli óta nem találkoztam, pedig megígértük egymásnak, hogy továbbra is barátok maradunk. Hát nem.
Semmit sem tudtam róla azon kívül, amit az újságokban vagy a neten olvastam.
Na ne gondoljátok, hogy kémkedek utána vagy ilyesmi, de hát mit tehet az ember ha egyszer minden az ő csillogó fehérfogsoros mosolyával és kócos hajával van tele.
Amikor elváltunk éreztem, hogy valami nagyon megváltozott az életemben, de nem akartam azt gondolni, hogy miatta, inkább a Twilight hiányára fogtam.
Ma éppen egy új film megbeszélésére megyek, melyet az ügynököm intézett.
Még a forgatókönyvet sem olvastam el, fogalmam sincs miről szól a film, vagy, hogy kik lesznek benne. Majd ma minden kiderül.
Semmi kedvem sincs elmenni inkább aludnék helyette, de mindig éber anyám, aki azóta is sokat nyaggat örök szokásához hűen, kötelezővé tette, vagyis inkább leordította a hajam a felelősségről szóló monológjával.

A megbeszélés délután kettőkor kezdődött, így nem maradt sok időm, hogy átolvassam a darabot.
Kiültem az erkélyre egy üveg sörrel és doboz cigivel, majd a mp-vel a fülemben elkezdtem olvasni ezt az újabb fantasztikus forgatókönyvet.
Én egy beképzelt plázacicát játszottam, mint női főszereplő aki sekélyes és mindenkit felszínesen ítél meg... Nah ja tökre rám jellemző egy apuci kedvenc sekélyes plázacica vagyok.
Nem sok kedvem volt tovább olvasni, legszívesebben felhívtam volna az ügynökömet, hogy leordítsam a fejét.
Francba.

Nagyjából a történet felénél kezdett tetszeni a dolog. A lány hamarosan kénytelen lesz levetkőzni ezt a csilli villi hülyeséget, mert meghal az apja és nagyjából pénz nélkül marad.
A végére egész normális lesz és egy középosztálybeli átlag kinézetű sráccal jön össze.
Persze ez csak nagyon a főszál, tarkítva bonyodalmakkal meg humorral, de azért így már elviselhető. Nagyjából 20 perc alatt olvastam el... na jó inkább csak átlapoztam a témát.
Egy óra múlva készülődni kezdtem, biztos ami biztos...
Lezuhanyoztam, majd felvettem egy blúzt és egy farmert.
Kicsit talán nőiesedtem az elmúlt években, de azért nem annyira, hogy mindezekhez magassarkút vegyek fel. Azt meghagyom a különleges alkalmakra.
Miután elkészültem bevágtam magam a kocsiba, anyámtól el sem köszöntem, még mindig haragudtam rá a reggeli kedves ébresztésért.
A GPS nélkül halott ember voltam, így muszáj volt 2 évvel ezelőtt beszereznem egyet.
Most is ez a kis kütyü segített az eligazodásban.
Még korábban is érkeztem a kelleténél. A parkolásom még mindig hagyott kívánni valót maga után... Valahogy nem szerettem az egyenes vonalakat.
A portás felvilágosított, hogy merre kell menni, majd el is indultam a nagy puffos giccses ajtó felé.
Kopoghattam volna, de mindek. Azon a párnahuzaton keresztül semmi sem hallatszik így benyitottam.
Négy ember már ott volt a leendő kollégáim közül, legalábbis gondoltam, hogy ők lehetnek.
Páran még hiányoztak. Elég barátságtalan hangulat fogadott.
Az egyik csak egy fotelban ült keresztbetett lábakkal még csak felém se nyekkent.
Csak nézett a nagy kutyuli szemeivel és olyan merev volt, mintha egy bazi nagy karót dugtak volna le a torkán.
Egy idősebb hölgy az ajtó mellett álldogált, ő motyogott egy szia félét de aztán elővette a mobilját és pötyögni kezdett.
Egy srác háttal nekem az ablakon bámult kifelé, hm... Lehet jobban bekellett volna csapnom az ajtót.
Egy nagyon fiatal fiúcska meg az egyik sarokban a telefonján játszott nagyon átszellemült tekintettel.
Hát mit ne mondjak kedvem lett volna hazaszaladni és elásni magam a kertben. Inkább, minthogy ezekkel kelljen az elkövetkezendő heteimet eltöltenem.
Negyed óra múlva már az egész csapat ott díszelgett a kis szobában.
A rendező mint kiderült egy 50 év körüli nő volt. Amolyan csupa mosoly és báj egyéniség.
Szimpatikus volt. Mindenkit egy hosszú fa asztalhoz "parancsolt", hogy kényelmesebben helyezkedjünk el.
Ledobtam magam az első utamba kerülő székre, és a blúzom alját csavargattam.
Már most untam az egészet.
A nő, mint utóbb kiderült Elenának hívták azt mondta jól nézzük meg egymást, mert innentől kezdve azt szeretné, ha olyanok lennénk, mint egy nagy család.
Jah tiszta Adams Family, gondoltam magamban mégis megtettem amit kért.
Elnéztem magam mellé. Egyik oldalamon karótnyelt kisasszony, a másikon egy izomagyú szépfiú, velem szemben meg Robert Pattinson.
Mi? Robert Pattinson? Mi a franc?
Csak néztem rá, mint aki szellemet lát, ő meg csak villantotta felém a bájvigyort.
Ezt nem hiszem el!

/Tudom rövid lett, de ez csak a kezdet, hogy lássam tetszik-e :)/