14. RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

14. Rész

Nagyon szép álmom volt, de amikor felébredtem nem emlékeztem rá, csak azt tudtam, hogy álmomban nagyon boldog voltam.

Kinyitottam a szemem és még mindig Rob mellkasán feküdtem. Megnyugodtam, mert attól féltem, ő ébred előbb.

Felemeltem a fejem, hogy visszakússzak a helyemre, de ekkor Rob álmosan megszólalt.

- Ha akaratom ellenére egész éjjel rajtam feküdtél, még túlélek pár percet.

Egyszerre ijedtem meg váratlan hangjától és könnyebbültem meg attól, amit mondott.

Nem gondolkodtam, kihasználtam cseppnyi enyhülését.

Felnéztem rá, de szeme még mindig hideget sugárzott. Álmos tekintetén keresztül is úgy éreztem megfagyok. Visszahelyeztem fejem mellkasára és hallgattam szíve ritmusát.

Azért ez megnyugtató volt. legalább megtudtam, hogy még van szíve.

Nem gondolkodtam, csak csókot leheltem arra a felületre mely alatt szíve dobogott.

Ő megmozdult, és lassan felült. Én is ezt tettem, mert így már tudtam, nem maradhatok békés helyemen.

Egy pillanatra éreztem, hogy hozzáér kezemhez, a szívem gyorsabb ütembe kezdett.

Pillanatok múlva csalódottan vettem tudomásul, hogy csak béklyónkat oldotta ki, majd felállt és bevette magát a fürdőbe.

Ahogy távolodó meztelen testét néztem, hirtelen rádöbbentem, hogy magam is fedetlen vagyok.

Hülyeség, hogy az éjszaka óta most először, de elpirultam ezen a tényen. Egyesülni vele olyan volt, mintha a tűz és a jég egyszerre égette volna testem.

kihasználtam távollétét és gyorsan felöltöztem, majd hálóruhám maradék részét kidobtam a kukába. Még ez az apróság is az éjszakát jutatta eszembe…

Aztán valami más, örömteli dolog is gondolataimba férkőzött, ma jön Ash.

Egy dolog azonban még mindig nagyon gyötört, csak egy? Na nem inkább több száz és mind Robbal kapcsolatos, de ez az egy most kiemelkedett a sokaságból. Rob múltja…

Ha tőle nem tudom meg, hát majd megtudom mástól!

Clair-rel Rob anyjával mindig jó volt a kapcsolatom, ha találkoztunk úgy bánt velem, mint saját lányával.

Ha valaki, hát ő biztosan tudna nekem segíteni. Az új ötlettől lázba jöttem, de aztán gyorsan lehűtöttem magam, mivel rájöttem, addig semmi esélyem sem lesz vele beszélni, amíg Robbal össze vagyunk kötve, így meg kell várnom a holnapot.

Amikor Rob kijött a fürdőből hirtelen ötlettől vezérelve odaléptem hozzá és megöltem:

- Nem vagy undorító… És nem utállak.

Nem tudom, mit reméltem, mi fog történni hirtelen őszinteségem hatására, de egy biztos, egy parázsnyi tűz nem lesz elég egy jéghegy felolvasztására.

Nem ölelt vissza, nem válaszolt, de ugyanakkor el sem tolt magától. Egyszerűen csak hagyta, hogy ott álljak és öleljem. próbáltam gyengéden tenni ezt, mégis attól tartottam, ha valaki bejönne és meglátna minket úgy néznék ki, mint egy fuldokló aki utolsó reményként egy faágba kapaszkodik.

Az illata a régi volt, úgy kapaszkodtam, minden régi vonásába mintha mindegyik egy-egy reménysugár lett volna egy boldogabb jövőre… Robbal.

Lassan elengedtem, de nem akartam a szemébe nézni, nem akartam újra a fagy hatása alá kerülni, minden melegebb pillanatot meg akartam őrizni a szívemben.

Bementem a fürdőbe, de még láttam, hogy miután elengedtem sem mozdult el arról a helyről ahol álltunk.

Lezuhanyoztam majd a tükörbe nézve nagyon nem várt látvány fogadott.

A szám kipirosodott, a mellem környékén apró lila foltok tűntek elő. Rob…

Az éjszaka nem engedtette magát elfelejteni, minden rá emlékeztetett.

Felöltöztem, majd ki mentem. Rob az ágyon olvasott, én pedig kávét csináltam. A tegnapiból kiindulva ma nem kísérleteztem a megkínálásával, inkább kimentem egyedül, és leültem cigizni.

Fogalmam sem volt mi a mai program néhány próbát leszámítva, de arra már rájöttem, hogy Elenától minden kitelik.

Azt azonban tudtam, hogy elég kényes részek lesznek a próbán… Többnyire Robbal. Jelen helyzetben nem tudtam örüljek-e ennek..

A közös reggeli után kezdetét vette a munka.

Volt pár beszédes jelenetünk Robbal ahol egyúttal az összeolvasást is megtartottuk.

utána azonban következett egy gyengéd csókjelenet ahol nekem szerelmet kellett vallanom Robnak, ő pedig válaszként egy csókkal érzékeltette hasonló érzéseit.

na ez volt az, ami miatt aggódtam. Már tudtam, hogy- hogy csókol, de féltem, hogy vad csókja most nem illik bele a szerepbe.

Már a gondolatától is megborzongtam, hogy újra megcsókolhatom, nem értettem magam, de nem is akartam. Az emberi érzések annyira bonyolultak és összetettek néha, hogy egyszerűen időpocsékolás fejtegetésük, sokkal egyszerűbb ha az ember csak sodródik az árral és minden pillanatot megpróbál maximálisan kiélvezni.

Rob egy képzeletbeli ablakon tekintett kifelé amikor a háta mögé léptem, és minden színészi képességemet bevetve elmondtam a már betanult szövegem.

Közben mélyen a szemébe néztem ahogy azt a szerep megkívánta s közben próbáltam nem foglalkozni semmi mással.

Robnak nem volt ennél a résznél szövege így amikor mondanivalóm végéhez értem elmosolyodott, majd közelebb lépett és egyik kezét a derekamra tette, másik kezével végigsimított hajamon majd közelebb húzott magához és megcsókolt.

Szorosabban hunytam le szemem a kelleténél, mert amit tapasztaltam, azt egy soha át nem élt, váratlan meglepetés volt. Először alig ért hozzá számhoz, csókja olyan lány volt, hogy szinte simogatta ajkamat. Úgy éreztem nem bírom már magam sokáig türtőztetni színészet ide vagy oda, majdnem előbb kaptam szája után, mint ahogy az meg volt írva.

Szerencsére erőm utolsó pillanatában ezt Rob megtette helyettem és immár nyelvével kényeztette nyelvem. Annyira más volt ez a csók, mint a valóságban. Olyan gyengéd volt, érzékeny és csodálatos. Szinte függőséget okozott. Egyre többet és többet akartam belőle.

Elena kimondta a köszönömöt, de nem bírtam leállni. Eddig a kezeim Rob mellkasán nyugodtak, de most teljes erőmmel megszorítottam pólóját maradásra késztetve.

Ő abban a pillanatban távolabb húzódott ajkaimtól, amint hivatalosan vége lett a jelenetnek, de heves reakcióm hatására újra rám nézett. Ajkainkat így is csak centiméterek választották el egymástól, így kihasználtam közelségét, és szája után kapva folytattam a csókot.

Visszacsókolt… ugyanolyan lágyan, mint eddig már szinte az egekbe szökött az adrenalin szintem, és a lábam is remegni kezdett csókjától, de pár másodperc múlva, újra bevadult aztán elhúzódott.

- Nem minden az aminek látszik… Ezt egy színésznőnek tudnia kellene…- mondta, majd Danhez lépett, megválaszolni egy korábban feltett kérdést.

Én meg ottmaradtam egyedül ismét leoltva… Bár ha így belegondolok ezért a csókért bevállalok pár ilyen nyers beszólást.

Kíváncsi vagyok Ash mit szól majd az új Robhoz és végre ha lekerül a szalag és Ash lefoglalja, beszélhetek Clairrel….