/A képért köszönet: Fanninak!/
A VF fotózás
Kómásan fordultam egyet az ágyba, mire megszólalt a telefonom. Rápillantottam az órámra.
-Ki a szar az délben?-nyögtem és felvettem a telefont.
-Kristen!-ujjongott a végén Nikki. Legszívesebben földhöz vágtam volna a mobilt. Először kell egy cigi meg egy erős kávé, aztán ordítozhat a fülembe.
-Normális vagy? Tudod hány óra?-kérdeztem mérgesen és elindultam lefelé a lépcsőn.
-Nem érdekel mit szól hozzá Miss „morcosvagyokmerttegnapbebasztamésmanemtudokfelkelni” kisasszony. Vanity Fair fotózás lesz holnap! Érted ? A Vanity Fair!
Na ezt még egyszer.
-Hogy milyen?-értetlenkedtem. Többször kéne női újságot olvasnom? Meglehet.
-Az egyik leghíresebb divatmagazin! De ezt neked nem is magyarázom.-mondta, de a hangjában volt valami lenéző. Lehet, hogy csak beleképzeltem, így „korán” reggel.
-Oké-oké!-adtam be a derekam.-Nem is érdekel. Hol és mikor?
-Rob küldött neked e-mailt, mert nem tudtunk elérni. Na megyek is még felhívok egy csomó mindenkit. Szia, Puszi.-buzgott és kinyomta a telefont. Mire befejezte, addigra leértem, de mehettem is vissza elolvasni azt a baszott mailt.
„Szia Kristen!
Gondolom Nikki már hívott! Amúgy jó reggelt így dél körül! Tudom, hogy most keltél fel álomszuszék. :) A lényeg amiért írtam, hogy holnap hatkor (reggel hatkor Kristen! Igen olyan korán) találkozunk a szálloda előtt. Gyere oda és közösen megyünk! Nem várunk rád – akkor el se megyek. Gondoltam magamban, aztán továbbolvastam. – és most ne gondold azt, hogy „akkor el se megyek” .- honnan tudta? - Ötkor felhívlak, hogy el tudj készülni.
Rob”
Magamban röhögtem. Mennyire ismer! Mondjuk Kretén Kristent elég könnyű kiismerni, de ő már kínosan ismert. Minden szokásomat, heppjeimet, bajaimat, mindent. De ez kölcsönös volt. Azt hiszem. A legjobb barátom, még szép.
-Kristen! Tudom, hogy fent vagy és még a tegnapiról beszélni akarok veled!-hallottam anyám hangját a földszintről. Esküszöm szállodába költözök. Nem igaz! Lehúztam magam a lépcsőn. De szó szerint. Vonszolni kellett a végtagjaimat. Ledobtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.
-Kristen Jaymes Stewart! Nem hiszem el, hogy ezek után még merészelsz ide leülni.-ordította.
-Miért? Van valami baj ezzel a hellyel? Átülhetek a fotelba is. -feleseltem vissza. Láttam, hogy kezd egyre mérgesebb lenni. Jobb lesz nem kihúzni a gyufát.
-Nem igaz! Még szájal is velem! Miért teszed ezt velem Istenem? Pedig én kötelességtudóan jártam templomba! -mondta miközben kezét az ég felé emelte. Azta! Milyen drámai valaki ma! -Hol voltál tegnap?-követelőzött.
-A stábbal elmentünk bulizni.
-Aha. Éééés??? Ha bulizni mész akkor le kell innod magad?
-Én nem rúgtam be.-hazudtam, de felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám, hogy „komolyan? Na ne röhögtess!” -... annyira. -tettem hozzá.
-Annyira nem! Mi volt rajtad, amikor hazajöttél?-folytatta a kikérdezést. Esküszöm rosszabb, mint egy katonai kiképzőtábor. Úgy éreztem magam, mint valami bankrabló, akit vallatnak. Már csak a lámpa hiányzott a képemből. De basszus! Mi is volt a kérdés?
-Mi?-kérdeztem vissza. Ajajj! Már a feje is vörösödik!
-Mi volt rajtad, amikor hazajöttél?-ismételte a kérdését. Ja, tényleg ezt kérdezte! De mi a válasz? Mi volt rajtam? Ohh, a francba! Tippelj valamit Stewart!
-Farmer és póló?-inkább kérdésnek hangzott, mint válasznak.
-Nem! Miniszoknyába voltál! -őrjöngött tovább. Akkor tényleg jó sokat ihattam!
***
A nap további részében inkább nem is szóltam hozzá. Nem akartam feszélyezni a kedélyeket. Nem tudom hány óra lehetett, amikor elmentem aludni. Korán volt. Talán nyolc vagy kilenc. Akkor kaptam észbe, amikor Rob mellett ültem a kocsiban. Nem emlékszem semmi másra csak az illatára. Ahh, RPattz illat. Valahonnan messziről hangokat hallottam.
-Kristen! Megérkeztünk!
A hang egyre hangosabb lett és én rájöttem, hogy elaludtam. Kinyitottam a szemem, de az erős fény úgy égette a retinámat, mint apa a palacsintát. Mikor már egy kicsit jobb lett, körbenéztem. Nem az várt, amire számítottam. Egy lakókocsiban voltam, szemben velem egy hatalmas tükörrel.
***
Kisminekeltek, majd rám aggattak egy csomó göncöt. Mikor a „srác”, aki öltöztetett elment, leszedtem magamról minden ékszert, csak egy gyűrűt hagytam meg és felvettem a conversemet. A hajam olyan volt, mint egy oroszlán sörénye. Kiléptem a napfénybe és akkor jöttem csak rá, hogy milyen meleg van. Rob már a fotósok előtt állt, így én is arra vettem az irányt. Nem értettem mi a francért kell ilyen melegben fotózni, mikor az ember két perc alatt leizzadja az összes sminket. Rob fantasztikusan festett nem is értettem, hogy csinálja. Kicsit nyűgösnek és fáradtnak tűnt, de minden utasítást szó nélkül betartott. Mikor meglátott rám villantotta tökéletes fogsorát. Igen tökéletes a fogsora ellentétben azokkal a híresztelésekkel, hogy egy kis szösztől is letörik. A mezőn lépkedve a converse tökéletes választásnak bizonyult. Ennyi... Isten vagyok! Engem szólítottak. Irány a pokol, ezt a hőséget tekintve szó szerint! Hanyagul beálltam majd egyből kattanások sorozata hallatszott. Robhoz kísértek, majd valami szőke luvnya magyarázni kezdett, de olyan sebességgel, hogy magamban minden mondatot le kellett lassítanom, és visszapörgetve meghallgatni, hogy rájöjjek mit is akar. A kamera felőli kezem tegyem csípőre, a másikkal meg Rob mellkasának kellett támaszkodnom. Érezte, hogy a pólója kicsit nedves... Ezek szerint nem csak én érzem a hőséget. Most azt az utasítást kaptuk, hogy én tartsam meg Robot, amíg ő felém dől, nyújtott lábakkal, és a kezét oldalirányba kitartja. Remek! Mit gondolnak ezek rólam, hogy spenótot szoktam reggelizni? Oké, hogy Rob nem egy debella disznó de azért legalább szólhattak volna, hogy gyúrjak erre a fotózásra vagy valami! Nagy nehezen megcsináltuk, bár Rob sem bízott bennem annyira, hogy teljesen elengedje magát, na meg a nagy erőlködésben egy szép kis földkupacot gyűrtem hátra a sarkammal. Amikor azt mondták kész Robbal mit sem törődve elvettem a kezem, ő meg majdnem előrebukott. Ezen mind a ketten jót nevettük. És kaptam tőle egy “Cseszd meg Kstew-t .” Ezután egy póz következett amit nem igazán értettem a magazinnak ez miért szexi? Ugyanis kb. olyan pozitúrát kellett felvennünk, hogy Rob éppen bepucsít előttem és meg a fenekénél állok... Most basszam seggbe őt vagy mi? A következőnél meg Rob maradt ebben a pózban nekem meg távolabb kellett mennem, és a fenekéhez tenni a lábamat mintha éppen seggbe rúgnám. Hát miért nem azzal kezdték, hogy ez egy szívassuk Robert Pattinsont nap akkor egyből nagyobb lelkesedéssel álltam volna a témához. Óóó... Kár volt megszólalnom... A következő feladat az volt, hogy felkellet ugranom az ölébe majd érzékien átkarolni. Az ugrás sikerült nagyjából harmincszor, mert ennyiszer kellett ezt eljátszani. Egyébként nagyon vicces volt. Egy csomót röhögtünk a helyzeten, pedig nem minden volt ennyire vicces. Például nagyon idegesített, hogy miközben azt kérték nézzek szexin és csábítón közben egy ventilátorral folyamatosan a pofámba fújták a levegőt, amitől a szemem kiszáradt és folyamatosan pislognom kellett, a hajam meg úgy állt, mint egy szénakazal ezért állandóan megrohamozott a fodrászosztag. Rob csak kinevetett, bár amikor a veséjében érezte a conversemet mintha egy kicsit alább hagyott volna a jókedve. Hamarosan csatlakozott hozzánk Cam is így most már mindhárman pózolhattunk a kamerának. Lekellet ülnöm a fűbe amihez sok kedvem nem volt. Na nem a kosz miatt, imádtam koszos lenni... Mocskos Stewart... Hanem, mert folyamatosan bökte valami a fenekem, és a hangyák is megtámadták lábamat. Egy sor vakarózás után azért ez is sikerült közben a fiúk fölém hajolva kuncogtak a “bajszuk” alatt.
Hallottam Robtól egy lesújtó nyögést amikor Camet az ölembe fektették. Nem igazán tudtam ezt mire vélni, de biztosan csak az zavarta, hogy neki a seggberúgós pózok jutnak, míg Camnek a kellemesebb része.
Ördögien mosolyogtam magamban. Ezt baszhatod Pattinson. Párezerszel kattant a gép majd csatlakozott hozzánk Taylor is. Olyan volt közöttünk, mint egy jóllakott napközis azzal a kis babaarcával. Leguggoltunk természetes nekem megint a seggéhez kellett nyomulnom. Hát ezt a perverz bagázst! Különhívták Taylort és Camet. Természetesen a sminkesek, stylistok, fodrászok... A legviccesebb az egészbe, hogy mindegyik „pasi” volt. Buzik! Nem mintha elítélném a melegeket, de.... Na mindegy ezt már nem magyarázom ki. Rob a térdemen játszott és néha feljebbcsúsztatta a kezét a combomon. Arra lettem figyelmes, hogy a fotós elkezd kattingatni a gépével. Most meg mi a francot művel? Ez nem egy szívassuk Kristen Stewartot nap. Most ő a soros. Úú
-Rob tedd a kezed magad elé.-utasították. Magamban jót röhögtem. Áhh... érzem, hogy gonosz Stew a felszínre fog törni. Ujjaimat a pólója alá dugtam.
-Ez az! Szép! Igen! Még! Még!
Basszus a nő úgy élvezte, mintha orgazmusa lenne közben. Mellesleg Rob se ellenkezett. Igazából nem is tudom, hogy mik is voltunk mi egymás számára. Elvileg csak úgy tekintünk egymásra, mint legjobb barátok, de...
-Kristen a kezdet tedd Taylor mellkasára és csináljatok valami hülyeséget, hogy a kép életszerű legyen.
Életszerű. Persze! Valószínűleg minden áldott nap egy baszott mezőn töltjük az időnket és izzadunk a 30 fokos melegben. Hogy legyen így életszerű egy kép?
-Nézd már Stew! Katica!-röhögött magának Rob. Ez hülye. Gondolatban a fejemet vertem a hátába.
Egész jól elszórakoztunk négyen is, de nemsokára az egész banda beállt. Gyorsan befurakodtam Rob és Nikki közé. Az elválaszthatatlan hármas. Persze, hogy Robot elküldték a legtávolabbi helyre, de Nikk ott volt még nekem. Ash állt a másik oldalamon. Annyira nem álltunk közel egymáshoz. Nem ártana megismerni kicsit jobban is. Amúgy csíptem. Stew mindenkit csíp, aki berúgva táncol vele az asztalon. A fotósnak is voltak heppjei. Üljünk le, álljunk fel, ugráljunk a levegőben mi vagyok én kenguru? Igazán eldönthetné mit akar! Persze mi jól szórakoztunk. Táncoltunk és hangosan énekeltünk. Sőt! Egyszer még szájrapuszit is adtunk egymásnak. Lezbi Kristen!
***
Ezaz! Hűvös! Végre!
-Hintázzatok!
Mi a faszom? Kérdőn néztem a fotósra majd Robra, akinek az arcán természetesen ott játszott egy szívdöglesztő mosoly. Elkezdett fújni a szél és én már ujjongtam is, de kis buzi fodrászom sápadt és rémült arccal szalad felém.
-A haja, a haja.-hüledezett. Rátettem még egy lapáttal és ujjaimmal beletúrtam.
Rob ölében feküdtem és összekulcsolódott ujjainkat néztem. Olyan idilli volt és romantikus. Kedvem lett volna lesmárolni. Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot és magamra szóltam. Hiszen nekem barátom van! Boldog párkapcsolatban élek! Ami mostanában szexmentes és csak féltékenykedésekből áll. Jellemző.
Mr. mindig van valami poénom amivel feldobom a hangulatot Pattinson ma olyan csendes. Mi baja? Elengedtem a kezét ő pedig hosszú ujjaival végigsimította az alkaromat.
-Hmm...-suttogta elégedetten. Mitől olyan elégedett?
Később már közösen álltunk a hintán. Rengeteget nevettünk. Mit fogok kezdeni e nélkül? Ha vége az egésznek biztos vagyok benne, hogy ez az idióta nagyon fog nekem hiányozni.
-Rpattz?
-Mond Kstew.-mondta nevetve előző poénján. Most mit mondjak neki? Nem úgy ismer, mint aki a szavak embere.
-Ugye ha ennek vége... ha...
-Igen.-válaszolt a kérdésemre. Persze, hogy kretén Stewart nem tud feltenni egy baszott kérdést. Rögtön ha érzelmekről van szó megfutamodok? De miért? Attól félek, hogy sebezhető leszek? Valószínűleg. Küldtem Rob felé egy hatalmas vigyort majd tovább hintáztunk. Jól esett ez a régi játékos szórakozás az egy idegesítő a folyamatos pózolás volt.
Lábammal a hintát tartottam, a fejem pedig Rob mellkasán pihentettem, aki pedig engem tartott.
A fotós éppen szemből fényképezett, eltudtam képzelni mit lát. A ruhám anniyra rövid volt, hogy ebben a fekvő helyzetben leginkább fehérnemű kollekciót mutathattam volna be.
A fotós lehet, hogy ezért vág ennyire perverz képeket? Vajon akkor milyen képet vágna, ha a cipőm talpát figyelhetné meg egészen közelről?
éreztem ahogy Rob végigsimít a kezemen és a haragom nyomban tovatűnt.
Azt kívántam bárcsak ez a pillanat örökké tartana.
