Robsten

4.Rész

Aztán megtörtént. Olyan lágyan és gyengéden érintette ajkaim ajkaival, hogy azt hittem érzéki csalódás csupán. Lassan mozogtunk, minden tizedmásodpercét ennek a pillanatnak mélyen magamba szívtam.

Majdnem belenyögtem a csókba amikor megéreztem alsó ajkaimon bebocsájtást kérő nyelvét. Nem gondolkodtam ajkaim lassan szétnyíltak és nyelvünk az ősi ritmusra mozogni kezdet.

Csókunk egyre mélyült, Rob egy re közelebb húzott magához és egyre követelőzőbb lett.

Egyáltalán nem bántam, én pont ugyanazt az égető vágyat éreztem, mint ő.

A tüdőmben már levegőért kiabált, de az érzések és vágyak túlharsogták a levegőhiányt.

Kopogtak az ajtón, persze hát miért is ne pont most ráadásul hajnali 2-kor. Ki a franc az?

Rob vonakodva megszakította csókot, és elment kinyitni az ajtót. Fájdalmasan nyögtem egyet.

Jules volt az, aki felébredt a negyedórával ezelőtti sikítozásomra és gondolta, ha már úgyis ébren van átjött megnézni, hogy minden rendben van-e.

Rob olyan szöveggel rázta, le , hogy nyomban belepirultam.

- Semmi bajunk , csak iszogattunk kicsit Kristennel és mivel még nem voltunk álmosak úgy gondoltuk csiszoljuk kicsit a színészi tehetségünket. Aztán mikor Jules még tipródott kicsit Rob hozzátette:

- Anya szeretnél te is csatlakozni, szólhatok pár ügynöknek az érdekedben, ha pályát akarsz váltani. :D

- Jó éjt srácok!

-Jó éjt! – mondtuk mind a ketten kánonban.

Ahogy az ajtó becsukódott összenéztünk és Rob megkérdezte kimegyek-e vele cigizni.

Kint percekig álltunk csendben egymás mellett néma csendben.

Végül Rob szólalt meg.

- Te tényleg nagyon csiklandós vagy.

Aha… Most ez komoly, tényleg úgy teszünk, mintha az elmúlt negyed óra meg sem történt volna?

- Aha… - Ez volt a tömör válaszom.

Láttam, hogy elgondolkodik és már megint az a kínzó vágy gyötört, hogy belelássak a fejébe.

Ennél kínosabban csak akkor éreztem magam, amikor befeküdtünk az ágyba, és ő leoltotta a lámpát. Nem szólt hozzám többet.

Kényelmesen elhelyezkedtem, mindenhol az ő illatát éreztem. Az sem tette könnyebbé a dolgot, hogy egy szál boxer volt rajta semmi egyéb.

Szerettem a testét erős volt, de ugyanakkor nem az az izompacsírta. Inkább az az ínas típus.

Vajon ő elaludt már? Hallom a szuszogását. És vajon én mikor alszom már el? Sosem éreztem magam ennyire feszengve mellette.

Kimegyek és megmosom az arcom, talán az segít lenyugodni és elaludni.

Mikor visszaértem ugyanúgy hanyatt feküdt, a szemei becsukva és az ajkait halk szuszogó hangok hagyták el.

Még mindig sör szagot árasztott ahogy én is. Az erkélyablakon bevilágított a hold, nem volt szükség lámpafényre így is tökéletesen láttam a szoba minden egyes négyzetcentiméterét.

Leültem az ágy szélére és a tekintetem elkalandozott Roberten.

Volt bennem egy adag harag és egyfajta csalódottság magamban amiért csak ennyire voltam jó… Neki. Egy vicces éjszaka vicces szerepgyakorlására.

Mi a fene ütött belé? És mi a fene ütött belém?

Ahogy így végignéztem rajta egyszerűen nem tudtam rá haragudni.

Annyira békés volt, az arca kisimult, a takaró a dereka köré gyűrődve, egyik karja a takarón a másik kicsit átlógott az én térfelemre.

Lemondóan sóhajtottam egyet, majd hanyatt vágódtam az ágyon vigyázva arra, hogy a kezét ne érintsem.

Próbáltam nem foglalkozni a testéből árad meleg energiával amely úgy vonzott mint egy mágnes.

Számoltam a nem létező ugráló báránykákat.

Aztán éreztem, hogy lassan lecsukódnak a szemeim na végre! Jöjjön hát a megváltó alvás!

Nem tudom meddig aludtam és mennyi lehetett az idő, de nagyon világos volt ezt még a csukott szemhéjaimon keresztül is tökéletesen érzékeltem.

Hirtelen elárasztották elmém az éjszakai események amikor váratlanul megmozdult alattam az ágy.

Ezen kívül két dolgot érzékeltem meglepetten egy időben.

Rob karját a derekamon és Rob mellkasát a fejem alatt. Szemeim hirtelen felpattantak szívem kihagyott egy ütemet.

Stewson

3.rész

Udvariasan megvártuk míg minden vendég lezuhanyozik Jules két fürdőszobájában, majd mi is megejtettük ezt a szokásos eljárást. Nem tudom, hogy a meleg fürdővíz hatására nyugodtam le vagy a tudattól, hogy végül találtam a táskámban egy rövidnadrágot és egy soha fel nem vett toppot ami inkább emlékeztetett egy sportmelltartóra, de az alvásnak megfelelt.

Nem szándékoztam tovább folytatni ezt a nyomott hangulatot ezért úgy döntöttem jófej leszek hátha Rob hangulata is javul majd.

Rob rám sem nézett, éppen az email-jeire válaszolt amikor benyitottam a szobába.

- Na jó nem tudom te hogy vagy vele, de nekem elegem van ebből a búskomor hangulatból úgyhogy vagy magadtól vágsz jobb képet ehhez az estéhez vagy kénytelen leszek leitatni téged.

- Ez nem is hangzik rosszul, de csak ha velem iszol. –most fordult meg először és ahogy végignézett rajtam éreztem, hogy elönti a forróság az arcom. Aztán anélkül, hogy bármit felelhettem volna folytatta elindult a konyhára a hűtőhöz, hogy egy kisebb italbolttal térjen vissza, de az ajtóból még egy csibész mosoly kíséretében hátraszólt:

- Hé Kris ha már úgy is itt vagy akár vetkőzős pókert is játszhatnánk, ahogy így elnézlek 3 vereség után, minden ruha lekerülne rólad. :D

Ahogy kiment felkaptam egy kispárnát és utána hajítottam, persze a már csukott ajtón puffant és még hallottam kintről visszhangozni Rob nevetését.

Kinyitottam az erkélyajtót egész jó idő volt ahhoz, hogy kint iszogassunk meg hát a pia mellé természetesen a cigi sem hiányozhat.

Épp csak leültem a műanyag kerti székre amikor Rob visszatért kezében jó pár üveg piával.

Háromnegyed órával és pár üveg bemelegítő sörrel később már valóban jó lett a hangulat poénkodtunk és felemlegettük a forgatások vicces pillanatait. Ekkor úgy éreztem megpróbálkozom feltenni a még mindig oldalamat furdaló kérdést.

- Azért kíváncsi lennék valamire, mit beszéltem álmomban?

Láttam, hogy elgondolkozik rajta, hogy kielégítse-e kíváncsiságom, de aztán úgy láttam végre rászánta magát:

- Csak a nevemet motyogtad csak nem tudom, hogy mit álmodtál. Remélem valami nagyon szépet álmodtál, mondjuk azt, hogy épp egy ultra szexi fehérneműben vársz az ágyon és azt mondod „Rob gyere ide”! :D

- Vagy épp azt álmodtam, hogy nagyon felbosszantasz és azt mondtam, Rob gyere ide egy fenékberúgásért.!

Rob hangosan hahotázni kezdett, én sem tudtam mást tenni, közben meg gratuláltam magamnak ezért a frappáns mentőválaszért.

Ha már itt tartunk elmondhatnád miért voltál olyan rosszkedvű ma.

Kicsit alábbhagyott a nevetése és azt felelte, inkább igyunk még egy kicsit.

Én meg beletörődtem, örültem, hogy már jobb kedve van, egyszer majdcsak kiszedem belőle.

2 óra múlva indultunk be a szobába nem kicsit ittas állapotban.

Leültünk az ágyra aztán Rob azon kezdett szórakozni, hogy ki áll az egész hasam és mivel tudja, hogy milyen érzékeny vagyok egyből elkezdett csiklandozni. Én meg ott vergődtem a kezei között totál kiszolgáltatottan nevetve sőt visítva csorgó könnyekkel.

Nevetéstől fulladozva könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de csak nem tágított.

Egy pillanatra lankadt a figyelme ezt kihasználva kibújtam a kezei közül és bosszúért kiáltva ráugrottam lenyomva ezzel a hátát az ágyra.

Nagyon meglepődött majd nevettünk mind a ketten.

- Tudod mi jutott eszembe erről Kris?- kérdezte ártatlan szemekkel.

- Sajnos fogalmam sincs Rob tudod sokszor nagyon kiszámíthatatlan vagy ezen a téren- mondtam egy szemforgatás kíséretében.

- Az a jelent amikor a győztes csókjelenetünket forgattuk. Mi tagadás mehetett volna jobban is nem gondolod?

Hogy mi van? Annál jobban? Így is vagy 50-szer vettük fel mindenféle szögből, hogy jól látszódjon. Rob meg miről beszél?

- Szerintem jó volt, még a díjat is megkaptuk.

- Hát nem tudom Kris… Szerintem menne ez jobban is.

A csibész mosolya mellett most láttam valamit a szemeiben amitől egyrészt zavarba jöttem és kezdett zavarni bizarr testhelyzetünk, másrészt viszont az egész testemen bizsergés futott végig ami arra késztetett, hogy belemenjek a játékba, kíváncsi voltam mikor hátrál ki belőle. Na meg persze itt volt ez a rengeteg pia ami belülről fűtötte a testem és szinte minden gátlásomat kezdte feloldani.

- Biztos vagyok benne, hogy menne jobban is- mondtam végül és mélyen a szemébe néztem.

Éreztem, hogy megemelkedik a teste, az egyik kezével felkönyökölt a másikat a hátamra csúsztatta. Szinte belerázkódtam abba az érintésbe tenyere alatt libabőrössé vált a bőröm.

Arca közeledett az enyém felé, közben éreztem, hogy kezével is közelebb szeretne tolni magához, de roppant gyengéden, erőszaknak nyoma sem volt.

Még mindig egymás szemébe néztünk, lélegzetünk egyre hangosabbá vált, szívemet a torkomban éreztem, s biztos voltam benne, hogy még a szupervámpír hallás nélkül is tisztán hallja szívem őrült zakatolását. A centiméterek vészesen fogytak ahogy testem szinte magától engedelmeskedett lassan milliméterek választottak csak el egymástól. Számnál éreztem a lélegzetét, a szemében láttam saját magam…

2.Rész

- Mivan?- Na jó, lehet kicsit durva voltam, de ez a reggel nagyon morcosan indult.

- Neked is jó reggelt. Mit csinálsz ma?

Nyögtem egyet. Mondjam azt, hogy egy tükörrel róla beszélgetek?

- Gondolom majd mindjárt megmondod.

Hallottam, hogy mosolyog.

- Megszeretném látogatni anyut és megkért, hogy vigyelek el téged is. Hiányzol neki. Jobb lesz ha vigyázol, mert a végén még adoptáltat.

- „Rob féltestvére legyek? Na NEM! Rendben, tényleg rég találkoztunk. Mikor megyünk?

- Érted megyek fél óra múlva megfelel? Ott is alszunk ha nem sietsz sehova.

- Aham OK.

Ezzel le is tettem. Fél óra? Jesszus azalatt le sem zuhanyozok, de nem volt kedvem veszekedni, valahol mélyen magamban örültem a meghívásnak.

Lezuhanyoztam fogat mostam, ott álltam egy kényelmes farmerban sportcipőben és épp a melltartóm csatját próbáltam bekapcsolni amikor hirtelen megszólalt egy hang a hátam mögött.

- Segítsek?

- Rob mi a francot keresel itt? –égett a fejem de legalább a nagy ijedség hatására megtalálták végre a kapcsok egymást.

- Megbeszéltük, hogy fél óra és itt vagyok.

- Jó, de ha nem zavar éppen öltözök. –mondtam puffogva és gyorsan belebújtam egy enyhén kivágott sportos felsőbe.

- Ami azt illeti zavar, persze ha vetkőznél az mindjárt más lenne.-

Mérgesen ránéztem, mire ő kacsintott és hangos nevetésben tört ki.

Azt sem néztem mit rakok a kisebbik sporttáskámba csak megfogtam egy anyám által kimosott és vasalt kupacot majd művészi tökéletességgel gyűrtem bele. Csak reménykedni tudtam, hogy van benne valamit amit éjszakára alvásra tudok használni.

Amikor a kocsiban ültünk Rob nem hagyta abba a viccelődést, ami ma annyira idegesített, hogy szinte már el is felejtettem amin reggel gondolkodtam. Csak 3 óra volt az út, de mikor végre Robert leszállt rólam, és inkább Cd-t hallgatott éreztem, hogy kezdenek leragadni a szemeim.

- Jó reggelt Csipkerózsika! –hallottam hangját.

Kinyitottam szemeim és nem éreztem lábam alatt a talajt csak Rob kezeit valahol a lapockámnál és a térdhajlatomnál.

Annyira meglepődtem, hogy szinte megszólalni sem tudtam, aztán végül nagy nehezen annyit kinyögtem.

- Köszönöm, de most már letehetsz.

Aztán ahogy egy kicsit magamhoz tértem az ámulatból eszembe jutott egy emlék, aminek hatására elkezdtem rázkódni a nevetéstől.

Rob csak nézett rám értetlenül, majd amikor emlékeztettem arra, hogy amikor először kellett felemelnie a forgatáson majdnem csípőficamot kapott megsértődött és küldött rám egy gyilkos pillantást.

- Na igen nem vagyok egy Taylor.- felelte egy kis éllel a hangjában.

Csak azért cipeltelek idáig, mert amilyen harapós vagy ma nem volt kedvem felébreszteni. Egyébként ha egy interjúban 101-szerre is megkérdezik, hogy miben hasonlítasz Bellára hozzáteheted a listához az álomban beszélést is.

Uhh…. Nah ez most betett. Ezzel elérte a célját és a vigyor azon nyomban átment vicsorba. Utáltam kiszolgáltatni magam pláne úgy, hogy nem tudtam róla.

- Nagyszerű és mit beszéltem azzal a nagy számmal?

- Hát azt nem mondom meg, de hidd el nagyon hízelgő volt.

Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Még mielőtt válaszolhattam volna teljes kétségbeesésemben kinyílt az ajtó, és megjelent Jules és leteremtett minket, hogy hozzá jöttünk vagy az ajtóhoz.

Estére egy egész kis vendégsereg támadt egész jó volt a hangulat leszámítva, hogy Rob hangulata már megint ellentétes lett. Alapjában véve jó kedve volt és viccelődött, de ismertem már annyira, hogy tudjam ez most csak egy maszk amit magára húzott ha valami mélyebben bántotta. Egy maszk mely megakadályozta, hogy kérdezősködések célpontjává váljon. Többször is rajtakaptam, hogy amikor kikerült a vidám csoportosulásokból arca komor és elgondolkodó lett.

Többször kihívtam cigizni, de nem nagyon mertem firtatni a dolgokat, mert még én is eléggé kétségbeesve éreztem magam azért amit még az ajtóban mondott.

Vajon mit magyaráztam? Remélem nem róla, mert amiket mostanában álmodok… ha megtudná. Amúgy sincs jelentősége, biztos csak azért ő van az álmaim kereszttüzében, mert szinte egyfolytában vele lógok! Szóval kapd be Pattinson ez is a te hibád!

Azért sajnáltam, hogy ő is szenved belül. Nem szerettem ha ilyen, persze senki sem szereti, ha bármelyik szerette szenved.

Jesszus Kristen milyen érzelgős lettél.

Rob odajött és megfogta a kezem, kicsit bűnbánóan nézett rám amitől azt hittem minden rendben van köztünk, de aztán kiderült, hogy a vendégsereg azt kéri énekeljünk valamit.

Nah szép. Mi ez az Amerikan Talent?

Nem volt más választásom, elénekeltünk egy könnyedebb szerelmes számot amihez még elég képzett volt a hangunk, néha egymásra néztünk eközben és ilyenkor az az érzésem támadt, mintha elmerülnék a gyönyörű tekintetében. Aztán hirtelen elkaptuk szemünk mintha rajtakaptak volna minket valami bűncselekményen. A többieknek ez persze nem tűnt fel színészek lennénk vagy mi a fene ha itt helyben egymásnak esnénk valószínűleg elkezdenének tapsolni a remek alakításon. :D

Az este tetőpontja azonban az volt amikor Jules bejelentette egy sor bűnbánó vendéggel a hátam mögött, hogy a népszám miatt egy szobában kell aludnom Robbal.

Rob most először szólt hozzám magától az este folyamán, de bárcsak befogta volna!

- Most már igazán kíváncsi vagyok rá, hogy mi van abban a ruhakupacban amit otthon belegyűrtél a táskádba, de ha csak egy halom zokni, rám ne számíts! Nem adok kölcsön ruhát. :D

1. RÉSZ Figyelem a történetben szereplő karakterek stílusa adott, így a káromkodások is azért kerültek bele.

Stewson

/Kristen szemszögéből/

Itt állok délelőtt 10 órakor a fürdőszobámban a tükör előtt kócos hajjal és karikás szemekkel.

Nekem ez inkább tűnik hajnali 10-nek.

- Gratulálok Kristen szokás szerint remekül festesz morogtam magamban.

Vége a New Moon forgatásának, de egy hónap és kezdjük az Eclipset.

Miért kellett nekem Robbal álmodnom? Elképesztő, hogy mik lappanganak a fejemben ha ilyen merész gondolataim vannak ha egy cseppet öntudatlan állapotban vagyok.

Rob és én mindig egy furcsa kapcsolatban voltunk több volt, mint haverság és munkakapcsolat amolyan barátság féle. Sok mindent tudok róla, mégis úgy érzem, hogy sosem eleget. Ez a srác a huszonéves kora ellenére annyira érett gondolkodású sok mindenben néha azonban annyira gyerekesen tud viselkedni. Van, hogy egyszerű vacsorára a kollégákkal barátokkal órákat készülődik, hogy jól nézzen ki, de egy nagyobb kaliberű rendezvényre képes magára kapni néhány kezébe kerülő ruhadarabot majd beletúrni a hajába és közölni, hogy mehetünk. Hozzáteszem így is, úgy is jól mutat sőt mindenki odáig lenne érte akkor is ha egy mackóalsóban jelenne meg egy ezeréves elnyűtt pulcsi kíséretében.

Sokszor látom elgondolkodni, magába fordulni, mint egy remete aki teljesen figyelmen kívül hagyja a külvilágot, de ugyanakkor ott van az a Rob aki miatt egész nap mindenkinek jó a kedve mert megszakadunk a röhögéstől olyan beszólásai vannak. Ilyenkor igazi társasági lény, aki szeret a figyelem középpontjában lenni. Nem lehet kiismerni, ennyi ellentét egyetlen emberben és akkor még csak a feltűnőbb dolgokat soroltam fel. Robert Pattinson, az örök rejtély. Megőrjít ez a pasi. Azt sem tudom hányadán állok vele. Amikor először találkoztunk csak névből ismertem, egyikünk sem volt túlságosan felkapott színész de hát a mellékszerepektől nem is várhattunk túl sokat. Valahol el kell kezdeni, anyám mindig ezt mondta. Aztán jött a Twilight és Rob. Ahogy ránéztem a meghallgatáson nem volt nehéz az értetlen és zavarodott lányt játszani akit már az első pillanattól különös vonzalom húz a szinte félisten Cullenhez.

Azóta Rob mindenhol azt nyilatkozza, hogy az én játékom tudta őt is belehúzni szerepébe és, hogy hálás ezért. Én meg ráhagytam, nem kötöm az orrára, a történet valódiságát. Had fényezze kicsit az egómat.

Na erre a gondolatra még el is nevettem magam és ördögszarvakat éreztem megjelenni a fejem két oldalán. :D

Most már így a tükörben látva ördögi vigyorom és szemem pokoli fényben való villanását kezdem megérteni, hogy a rajongóim miért állítják néha, hogy kissé félnek tőlem.

Na ezen megint nevetnem kell. :D

Félni tőlem? Lehet, hogy szeretek trágár szavakat használni és általában minden gond nélkül elküldök valakit a pokolba aki idegesít ha jobban belegondolok pont olyan lány vagyok, mint bármelyik másik 19 éves. Nem tehetek arról, hogy Rob mindig édes mosolya inkább csábító, mint az én fáradt vicsorom amikor már az ágyban aludnék ahelyett hogy századszorra válaszoljak ugyanazokra az unalmas kérdésekre,amiket az elmúlt egy évben lépten-nyomon feltettek.

És megint témánál vagyunk: Rob.

Miért kell nekem rajta rágódnom ő is csak egy srác egy színész, mint a többi. Talán pont ez a megfoghatatlansága vonz, ez a benne lappangó titok amit meg akarok fejteni. Kicsit fordított helyzetben érzem magam, mintha a Twilightbeli szerepeink megcserélődtek volna és én kapok idegbajt, hogy nem hallom az ő gondolatait.

Nem tudom mi ez az egész, de próbálok nem foglalkozni vele, mert amennyire jól ismer egyből kiszúrja, hogy valami nem stimmel és amilyen kíváncsi tudni karja majd. Én meg hogy magyaráznék meg neki egy olyan dolgot amit magam sem értek ráadásul kapja be, amíg meg nem tudom őt fejteni addig ő se fejtegessen engem csak úgy!

Basszus készülnöm kellene meg pszichológushoz mennem, mert itt veszekszem egy tükörrel.

Telefon, ne már! Miért nem bírnak békén hagyni!

Oh… Az emlegetett szamár… fasza.