I LOVE YOU ALL!!! (L)

1-2 NAP!!! ENNYIT KÉREK TŐLETEK!! MOST NAGYON BOLDOG VAGYOK, MERT KIDERÜLT, HOGY A LAP-TOPOM GYÓGYÍTHATÓ!!!! LESZ ITT MINDEN ÍGÉREM, CSAK LEGYEN MÁR NÁLAM!! IMÁDLAK TITEKET, OLVASÓK, ÉS RSB BANDA!!! (L)
ROBSTEN FOREVER!!!!!!!!! (L)

HY ALL!

BIZONYÁRA MINDENKINÉL AZ EGYIK LEGFONTOSABB KÉRDÉS A NEW MOON DVD... HÁT TESSÉK :D
http://www.dvdfilmtar.hu/index.php?menu=filmkeres&film_id=7357

28.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

28. Rész

3 héttel később

A tábor óta minden érdekesen alakult. Az az éjszaka mindent megváltoztatott közöttünk.

A sátorban annyira érezhető volt a köztünk lévő vibrálás, hogy nem volt több kétség, nekünk együtt kell lennünk.

A várva várt szót még mindig nem kaptam meg, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy velem maradt. Szinte mindent együtt csináltunk. Forgatások után együtt kocsmáztunk, vagy éppen csak hazamentünk és szerettük egymást. Tovább növelte a boldogságom, hogy a Kellan által ígért nagy Twilightos találkozóra egy hét múlva kerül sor. Ash és Dan végül fülig szerelmesek lettek egymásba, s szinte már össze is költöztek. Nem tudtam, hogy ez meddig tart, mert mind a ketten eléggé szeszélyesek, de most mindenesetre nagyon örültem a boldogságuknak. Asht szinte le sem lehetett lőni. A forgatásokon olyan szexjeleneteket produkáltak, hogy Robbal azon gondolkoztunk leckéket kellene vennünk tőlük.

Később kiderült, hogy a csapat többi része ugyanezt gondolta a mi közös jeleneteinkről.

Na igen… Hiába telt el pár hét, lelkesedésem, vágyam s szerelmem cseppet sem csökkent, sőt…

Annyira jó volt vele feküdni és kelni, hogy azt hiszem már máshogy nem is tudnék elaludni, csak az ő mellkasán. Nem egyszer csalt könnyet a szemembe, amikor apró figyelmességekkel halmozott el.

Egy-egy ágyban reggeli, vagy rózsa és olvadoztam. Régen Mike is csinált hasonlókat, de akkor nagyjából csak elmosolyodtam. Igen… Az ember nem is sejti milyen az igazi szerelem amíg rá nem bukkan.

Fiatalként sokszor hisszük azt, hogy igen, ő az igaz és nekem ő kell, őt szeretem… De azok csak fellángolások, és erre az ember csak akkor jön rá amikor érettebb fejjel, valóban megtalálja az igazit. A mozdulataink, a gondolkodásmenetünk, a kétségeink és vágyaink mind annyira egyeztek, hogy néha úgy éreztem ez már túl tökéletes.

Nem ringattam magam abba a hitbe, hogy ez mindig így lesz, de amíg tart szeretném kiélezni minden egyes percét.

Tudtam, ha egyszer mégis elhagy, nélküle sosem leszek ugyanaz az ember. Sosem fogok senkit úgy szeretni mint őt. Soha senki nem lehet ennyire hozzám illő.

Nem akartam ilyeneken gondolkozni, de azért jól esett, mert ezek a földhöz ragadt gondolatok biztosítottak arról, hogy nem csak álmodom.

Persze azért akadtak furcsaságok, amik eléggé szembetűnőek voltak számomra., de ezt már igazán megszokhattam volna Rob mellett.

Akadtak telefonok, melyeknél Rob rendszerint kivonult az erkélyre, s ha kiakartam menni nagyon ügyesen lerázott.

Többször előfordult az is, hogy forgatási szünetekben elnézést kért tőlem és lelépett valahová, majd mindig feldúltan tért vissza.

Akárhányszor kérdeztem, hogy merre járt és mit csinált, azt mondta ne aggódjak, és hogy semmi lényeges.

Ennek ellenére egyre többször láttam magába fordulva merengeni.

Próbáltam közeledni felé, mint a barátnője akivel mindent megbeszélhet, de ilyenkor mindig elmosolyodott és próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne, csak a fáradtság gyötörné.

Természetesen mindig pontosan tudta, hogy mivel és hogyan lehet a legjobban elterelni a figyelmemet.

Ashle azt mondta, hogy szerinte itt valami sokkal nagyobb dolog húzódik a háttérben, aminek még nyilván köze lehet a múltjához és ahhoz a dologhoz is ami az erdőben történt.

Mélyen egyetértettem vele, s kíváncsiságom csak minden telefonhívással és titkos elmenetellel együtt egyre nagyobb és nagyobb lett.

Úgy döntöttem, ha ő nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja, akkor titkos nyomozásba kezdek.

Ashle persze örömmel társult hozzám, ha jól sejtem ő mindig is ugyanannyira szerette Robot, mint engem.

Olyanok voltunk, mint a testvérek együtt jóban és rosszban és ami a barátságot illeti időtálló.

A telefonokkal kezdtem… Egy újabb hívás után szerencsém volt, mert Rob zuhanyozni ment.

A táskájához osontam, és a mobilja után kutattam.

Megnéztem az utolsó hívás számát és beleírtam a saját telefonomba.

Az sms-eit is szerettem volna megnyitni, de az átkozott kis kütyü kódot kért.

Félsiker. Gyorsan visszarejtettem a mobilt a helyére, majd izgatottan írtam egy sms-t Ashnek.

Nem éreztem úgy magam, mint aki valami rosszat csinál… Én nem féltékenységemben kutattam Rob esetleges nőcskéi után, hanem fontos nyomozást végeztem, a kapcsolatunk érdekében.

Már téren nagyon is megbíztam Robban. Tudta, hogy ő nem az a fajta, aki megcsalná a barátnőjét, és szexuális ébersége sem azt mutatta, hogy más utakon kéne járnia ahhoz, hogy „törődést” kapjon.

Kimentem és gyorsan rágyújtottam. Valahogy lekellett nyugodnom, mert a szívem úgy dübörgött, hogy nem tudtam titkolni, s ha Rob megkérdezi mitől vagyok ilyen izgatott, végem van.

Hallottam amint elzárja a csapot, majd pár perc múlva egy szál törölközőben kilépett a fürdőből.

Nem kérdezte hol vagyok, a nyitott erkélyajtóra nézve egyből tudta a választ.

Rágyújtott, majd átölelt. Még kicsit vizes volt, de ez egy cseppet sem zavart.

- Mitől vagy ilyen izgatott?- kérdezte ahogy egy kicsit elhúzódott tőlem.

Ettől féltem. Hihetetlen, hogy ennyire ismer.

- Rob itt állsz előttem egy szál törölközőben… Van még kérdésed?- nevettem rá, s közben büszke voltam a félig valóban igaz mentő válaszomra.

Elmosolyodott, majd megcsókolt. pont kezdtem volna egy kicsit valóban ellazulni, amikor telefonom rezegni kezdett zsebemben.

„Találkozzunk lent nálatok a sarki kávézóban most! puszi: Ash”

Na jó, ennyit a pillanatnyi nyugalomról.

- Ash írt, hogy találkozzunk, elmegyek egy kicsit…

- Ha megvárod míg magamra kapok valamit, akkor én is veled tartok.

- Öhm… Ez most amolyan lányos este lesz és amúgy sem maradok sokáig. Maximum egy fél óra, és fel ne merj öltözni!

Megcsókoltam, azzal lesiettem az utcára.

A kávézóban alig voltak páran, tökéletes helyszín volt a tanácskozásra.

Ashle nem tudom hogy csinálta, de már ott ült a megszokott helyünkön.

- Akkor felhívjuk?

- Igen, de a számomat előtte lerejtetem.

Bevonultunk a mosdóba, majd miután megbizonyosodtunk róla, hogy egyedül vagyunk, izgatottan tárcsázni kezdtem az ismeretlen számot és közben kihangosítottam a telefont, hogy barátnőm is jól halljon minden egyes szót.

Pár csengés után fel is vették a telefont s egy cseppet sem barátságos férfihang szólalt meg:

- Ki az?

- Ö.. Jó napot kívánok, nem biztos, hogy jó számot hívtam, megtudhatnám, hogy kivel beszélek?

- Phil vagyok. Phil Moris.

- Megkérdezhetem, hogy ön milyen kapcsolatban áll Robert Pattinsonnal?

- Nézze hölgyem nem tudom, hogy ki maga, de jó lenne, ha nem zaklatna telefonon arról az alakról. Sőt ha jót akar magának jobb lesz ha ezt a nevet egy az egyben elfelejti.

Ezzel kinyomta a telefont.

Tehát férfi… A neve semmit sem mondott számomra, de annál inkább bosszantó volt a hang ahogy velem beszélt.

Ashel egymásra néztünk, és rosszat sejtve egyetértettünk abban, hogy ez a telefonálás, egy cseppet sem volt megnyugtató.

Mi lenne ha egyszerűen csak rákérdeznék Robnál arra, hogy ki is ez a Phil Moris…?

27.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

27. Rész

A zene dallama lágy mégis egy kissé őrült ritmust diktált, így nem várattam tovább.

A zene ritmusára mozogni kezdtem, míg ő a hátamhoz simulva táncolt.

Csípőnk szinte összeforrt, s körkörös mozdulatokkal ingereltem tovább, melynek hatása nem késett soká.

Rob egyik kezét a hasamon nyugtatta, de a máikkal folyamatosan haladt egyre feljebb, mígnem elérte melleimet. Beleremegtem az érzésbe, de nem akartam elgyengülni.

Fejem hátrahajtottam vállára, s nyakába csókoltam.

Hamarosan Ash és Dan is csatlakoztak hozzánk, olyannyira, hogy a két fiú közrefogott minket, míg mi tovább folytattuk kegyetlen játékunkat.

Ashel annyira jól szórakoztunk, hogy néha úgy viselkedtünk, mintha csak ketten lennénk és az egyik ilyen alkalomkor Rob duzzogva elindult még piáért Dannal a nyomában.

Ash és én úgy gondoltuk ideje kárpótolni őket és a nyomukba szegődtünk.

Láttuk, hogy a konyha felé igyekeznek, bizonyára mindenki ott tartja a dugi piát.

Elrejtőztünk és megvártuk, hogy kijöjjenek.

Titkon magunkkal hoztunk két sátrat és a térképen megkerestük a tábor pontját és megláttuk, hogy a vízeséshez vezet egy autóút is, amely alig 5 perc alatt odarepít minket a vízeséshez.

Ahogy a fiúk kiléptek az ajtón szexis pózba vágtuk magunkat. Egyből felénk indultak.

Rob úgy ölelt át, mintha ezer éve nem találkoztunk volna.

A fülébe súgtam, hogy itt várunk rájuk, mert van egy meglepetésünk, csak hozzanak egy autót.

Nem értették, hogy mit akarunk, de egyből indultak autó vadászatra. Még hallottam ahogy Dan döbbenten odasúgja Robnak, hogy „Most mi van öreg négyesben fogjuk nyomni egy autóban?”

Ashel persze jól kinevetjük őket, de már annyira vágytam Robra, hogy szinte fáztam nélküle.

Csak reménykedni tudtam benne, hogy tényleg sietnek.

Sokszor megpróbálkoztak a negatív gondolatok az agyamba furakodni, de szerencsére még időben sikerült őket kizárnom.

Valóban gyorsak voltak. Alig telt el néhány perc és máris egy terepjáróval tértek vissza, ami állításuk szerint fogalmuk sem volt hogy kié.

A célnak tökéletesen megfelelt. Ashle vezetett, mert talán még ő volt a legkevésbé berúgva.

Én meg szín józanul is béna sofőr vagyok szóval ez a dönts mindenképpen tökéletes volt.

Térképre sem volt szükség, ugyanis egyértelműen látszott az út s szerencsére nem zavartak minket össze mellékutakkal.

Mi ültünk Robbal hátul ami azonban már kevésbé volt jó ötlet, ugyanis közelsége olyan tettekre sarkallt, melyeket későbbre tartogattam.

Finoman közelebb húzott magához, hogy lábam átkellett vetnem övéin, majd a fülembe suttogott, de olyan érzékien, hogy folyamatosan a nyakamat húzogattam, mert már ezzel is mérhetetlen vágyat keltett bennem.

Kezem már olyan helyen járt, ami még egyértelműen tiltott terület kellett volna, hogy legyen.

Rob megcsókolt, de csókja olyan forró és édes volt, hogy nem bírtam ellenállni neki, és ugyanolyan szenvedéllyel csókoltam vissza, ahogy ő engem.

Az érzés felülmúlhatatlan volt, vagyis inkább reméltem, hogy nem az. Fokozni szerettem volna minden jót egyre tovább és tovább.

Hamarosan éreztem, ahogy a kocsi lelassít majd megáll. Megérkeztünk.

A Hold fénye ismét betöltötte az erdőt és a kis tisztást. Elgondolkoztam, hogy vajon ez normális jelenség-e. Mintha egész héten telihold lenne. Mindenesetre örültem ennek a természetfeletti tüneménynek.

Meglepődtek. Láttuk az arcukon, hogy erre nem számítottak. Lélegzetvisszafojtva vártam Rob reakcióját, de ő csak nézett körbe és körbe.

Kezdtem megijedni, hogy rosszat tettem és ez mégsem volt olyan jó ötlet.

közelebb léptem hozzá és a vállára tettem a kezem. Megfordult és rám nézett.

néma kérdésemre szinte azonnal megkaptam a választ.

Felkapott s megcsókolt, de olyan hevesen, hogy ha a lábam most a földön lett volna és nem a levegőben, akkor biztos, hogy meg kellett volna kapaszkodnom valamiben, hogy el ne essek.

Szóval mégiscsak örül, ez az éjszaka valóban fantasztikus!

Ash és én huncut pillantást váltottunk, majd közöltük a fiúkkal, hogy még mielőtt túlságosan nekivetkőznek, felkellene verni a sátrakat.

Ez hihetetlen! Most nem nyögtek, nem duzzogtak, hanem olyan gyorsan láttak neki, hogy alig volt pár percünk Ashel a tűzrakásra, a sátrak már kicövekelve álltak s barátságosan meredtek az ég felé.

Jó volt látni, hogy ennyire vágynak ránk.

Még iszogattunk kicsit a tűz mellett, de aztán egyre sürgősebbé vált a távozás.

Láttam Robon, hogy minden érintésem szenvedést okoz neki, s őszintén szólva már én sem bírtam magammal.

A sátor zipzárját felhúzva azonnal egymásnak estünk.

A dupla hálózsák nagyon jó ötlet volt, ágyunk volt a takarónk.

Sohasem sátoroztam még azelőtt, de mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem.

Rob hajam megfogva kicsit hátrahúzta fejem, hogy nyakam egészéhez hozzáférjen.

Közben hallottam beszűrődni kintről a zenét, s Rob állítása szerint ez meg az ő meglepetésük volt, mert olyan Cd-hoztak mely végtelenítve van és ráadásul tele romantikus és vágykeltő számokkal.

Erre csak annyi volt a válaszom, hogy itt már nincs szükség további vágykeltésre.

A nyakamba nevetett, majd száját mellemre csúsztatta, s csak annyit mondott: Végre.

Ezen meg nekem kellett nevetnem, de nevetésem hamar elhalkult, amint nyelve érzékenyebb területre tévedt.

Megfordultam alatt, s nadrágját lecsúsztatva biztosítottam arról, hogy nem csak az ő szája az, ami élvezetet tud okozni.

Felnyögött. Nem tudom hallottam-e valaha szebbet, mint az ő kéjtől érdes férfias hangja.

Azt hiszem ennek, s az egész esti macska-egér harcnak az eredménye volt az a pillanat, amikor szinte egyszerre hagytuk abba tevékenységünket és olyan hirtelen egyesültünk, mintha az életünk függne tőle.

Az érzés olyan volt, mint a lágy folyó melyen hirtelen végigsöpör a nagy hullám, de rezgései még órákkal később is érezhetők.

Fantasztikus volt. Úgy mozgott olyan szenvedéllyel és elszántsággal, hogy minden egyes mozdulata hibátlanul célt talált.

Tudtam, hogy ő a tökéletes számomra az ágyban is, de ami még fontosabb az életben.

Ernyedten pihentem mellkasán, miközben ő lágy dallamon dúdolni kezdett.

Hamar felismertem a számot, a mi régi számunkat. A kimerítő órák ellenére, még cseppet sem voltam fáradt, és ahogy elnéztem ő sem.

Felnéztem rá, s édes mosolya azt sugallta az éjszaka, a mi éjszakánk, még koránt sem ért véget…

26.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

26. Rész

Hamarosan egész szép kis társaság gyűlt össze, pont mint az első ilyen éjszakán. Most azonban minden mégis annyira más volt. Rob és én már nem ugyanazok az emberek voltunk, mint akkor, valamint itt volt Ash és Dan ami tovább fokozta az élvezeteket.

Amíg a fiúk zenét kerestek addig végre volt egy kis alkalmam beszélni Ashlevel és mondanom sem kell, hogy mennyire ledöbbent. Ábrázata a tények elmesélése után lehangoló volt szomorú.

Nem akartam, hogy most ilyen hangulata legyen egész éjszaka, ezért megkértem, hogy próbáljon meg kikapcsolni egy kicsit és nem foglalkozni a történtekkel.

A jövőben minden bizonnyal lesz erre még alkalom bőven.

A fiúk visszatértek egy egész kocsisorral és a zene hamarosan dübörögni kezdett. Úgy tűnt Rob komolyan gondolta a felejtést, mert próbált úgy viselkedni, mint minden normális fiatal, akinek az a legnagyobb gondja, hogy mennyit vedeljen és hogyan vegye le minél jobban a barátnőjét a lábáról.

Az első két pohár még elég húzósan csúszott le nekem, de aztán mintha mindent elvágtak volna. Boldog voltam és önfeledt, minden úgy volt tökéletes ahogy volt, a hely az idő az emberek s Robert társasága. Néha olyan izgatóan simított végig kezemen, hogy kedvem lett volna itt helyben leteperni. Ahogy elnéztem, neki is hasonló gondolatok járhattak fejében, mert egyre merészebben közeledett felém, és úgy tűnt egyáltalán nem érdekli, hogy mások is vannak körülöttünk.

Én meg lazán belementem a játékba és nem érdekelt semmi és senki, csak élvezni akartam az éjszakát, ha jól gondolom teljesen jogosan.

Egészen erotikus módját választottuk az ivásnak, szerencsére a tequila pont alkalmas volt erre.

Rob a pólómat felhúzva az ölébe húzott, s elfektetett maga előtt, majd az italt köldökömre öntve, a sót mellem alatti fedetlen részre szórva s a citromot számba csúsztatva művelte az ivás eme művészi formáját.

Olyan szemekkel nézett rám, hogy elpirultam, s ezen magam is meglepődtem. olyan voltam , mint egy szűz lány, akit belülről fűt sőt éget a vágy, s ma végre megkaphatja kiszemelt démonát. Rob lehajolt hozzám, s ahogy végignyalt hasamon testem egyből hullámozni kezdett érintése nyomán.

és még koránt sem volt vége, az alkohol felitatva folyamatosan közeledett mellem vonalához és ahogy megéreztem száját szorosabban kellett szorítanom a citromot számban, hogy megakadályozzam felszínre kívánkozó hangom. Úgy láttam nagyon élvezi, hogy kínozhat, mert arcán mindent tudó, gonosz és egyben mocskosul csábos mosoly terült el, ahogy még közelebb kúszott, hallottam ahogy lenyeli a szájában összehalmozott élvezeteket, majd olyan lágyan simult számra, hogy azt kívántam, bárcsak az a citromgerezd megszűnne létezni, hogy teljesen átadhassam neki ajkaim.

A szemem sarkából láttam, hogy Dan is hasonló mutatványokat művel Ashsel. Kedvem lett volna felnevetni, hogy ennyire idióták vagyunk, de ekkor meghallottam, hogy mutatványainkat hangos fütyülések és tapsok követik. Most koránt sem pirultam el annyira, mint Rob nézésétől sőt, tudtam, hogy most rajtam a sor, így büszkén bosszulhatom előző műveletét.

Nem tétováztam felálltam, majd egyenesen Rob ölébe csúsztattam sőt kicsit helyezkedtem míg nyilvánvaló bizonyítékát nem tapasztaltam annak, hogy nagyon is jó helyen ülök.

Rob pontosan olyan szemekkel nézett rám, m int az előbb én őrá.

Lenyúltam a tequilás üvegért, s ahogy visszafordultam hozzá, kezeit a fenekemre csúsztatta, s úgy megmarkolta, hogy majdnem megugrottam.

Nyelvemmel végigsimítottam ajkán, aztán ahogy felém kapott volna, hogy teljesen birtokba vegyen visszahúztam fejem, s kezemmel oldalra hajtottam fejét.

Lemondóan sóhajtott, de vágya cseppet sem csillapodott.

Kihasználva meztelen felsőtestét, nyakára öntöttem a drága alkoholból, az ujjára szórtam a sóból, s a szájába helyeztem a citromot.

Nyakát óvatosan nyaltam végig, tudtam, hogy ez az egyik legérzékenyebb pontja, ezért elidőztem egy darabig, majd amikor éreztem milyen szaporán veszi a levegőt, a kezéért nyúltam, s a szemébe nézve vettem számba s nyaltam le róla a sót, olyan erotikusan amennyire csak lehetett. láttam szemein, hogy nem sok hiányzik neki ahhoz, hogy teljesen elveszítse fejét, de nem zavartattam magam. Tevékenységem végeztével szája felé hajoltam, s úgy érintettem a citromot, hogy ajkam éppen csak súrolja az övét.

Nem bírta tovább. Kivette a citromot, s gátlástalanul csapott ajkaim után, majd ahogy megéreztük egymást azt hittem nem bírunk leállni.

Csípőm szinte magától lejtette a már megszokott táncot, nyelvük annyira egyszerre mozgott, mintha egész életünkben csak ezt a koreográfiát gyakoroltuk volna, kezei egész testem átszőtték, én a haját markoltam, ő nyakamat tartotta nehogy egy pillanatra is eleresszem.

Nem akartam még abbahagyni, tudtam, hogy minél jobban szenvedünk annál nagyobb lesz az élvezet.

Pont kapóra jött Ash közbeszólása, miszerint menjünk frissítsük fel magunkat egy kicsit, aztán irány a tánctér.

Mindkét fiú felnyögött, amikor otthagytuk őket, s némán nevetve szaladtunk a kunyhóink felé.

Átöltöztünk annak tiszteletére, hogy szenvedjenek annyira a visszafojtott vágyaiktól mint még soha. Nem akartuk beismerni, de valójában mi is pont annyira szenvedtünk, mint ők, mégis szerettük volna úgy érezni, hogy mi irányítjuk a ma éjszakát.

Mindketten egy-egy könnyed nyári ruhát kaptunk magunkra, mely egyszerre volt egy tábor hangulatához megfelelő, s ugyanakkor a végletekig csábító. A ruhák mély dekoltázzsal, derékszűkítéssel és combközépig felvágással rendelkeztek, azt hiszem ennél többet nem kel mondanom… Hajam kiengedve hagytam, mert imádtam ahogy fedetlen hátamra omlik, sokkal szexisebbnek éreztem magam tőle. Egy kis parfüm és kész is voltunk.

Mindkettőnkben megvolt már a kellő alkoholmennyiség ahhoz, hogy csak a mának éljünk. Kézen fogva, mezítláb és nevetve indultunk vissza a tűzhöz.

Rob és Dan háta mögé lopakodtunk, már messziről is látszott rajtuk, hogy teljesen a mámor hatása alatt vannak. Ahogy hátulról átöleltem Robot, végigsimított kezeimen, majd megfordult és úgy nézett rám, mint talán még soha azelőtt.

Láttam, hogy mondani szeretne valamit, de mégsem bírta kinyögni, csak forrón megcsókolt, majd a hajamba túrt és éreztem, hogy a nyakamba szagol.

- Ez a kedvenc parfümöm.

- Tudom, tőled kaptam- mosolyogtam, majd a tánctér felé rángattam.

Most először néztem végig rendesen az embereken, mindenhol fiúk és lányok kacarásztak félreérthetetlenül csábító pózokban.

Az egész helyet elárasztotta a forróság és a nyári fülledtség.

Olyan volt, mint egy erotika tábor…. Ezen jót nevettem magamban, de aztán megéreztem Rob testét szorosan az enyémhez simulni és újra eltűnt minden és mindenki.

Csak ő számított… és a ma este, mely eddig tökéletesnek ígérkezett…

ÚJABB FRISS HÍR :)

4-KOR KAPTOK ÚJ RÉSZT, HA MEGLESZ ADDIG A 30 KOMI, SŐT, HA ARRA IS KOMIZTOK NEKEM, AKKOR ESTE MÉG EGY ÚJ RÉSZ (L)
ÉS KICSERÉLTEM NEKTEK AZ ECLIPSE NEW TRAILERT HUN SUB-OSRA :)

"ROBERT ÉS KRISTEN ÚGY PASSZOLNAK EGYMÁSHOZ, MINT A FILMBEN EDWARD ÉS BELLA" (L)

25.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

25. Rész

Nem mertem elmozdulni mellőle, most nem engedhettem meg semmiféle távolságtartást kettőnk között. Attól féltem, hogy még most azonnal meggondolja magát és még azt a kis csepp esélyt is elveszítem, melyet győzelmem pillanata éreztetett velem.

tovább öleltem, s a hátát simogattam gyengéden, lassan már azt sem tudtam, hogy melyikünk vigasztalja a másikat.

Kopogtak az ajtón, szerencsére a takaró minden kényes pontunkat takarta, mert a kopogtató nem várta meg, hogy beinvitáljuk.

Megfeledkeztem arról, hogy Danéket a bizonytalanságban hagytam ezért most Ashsel beállítottak, hogy megnézzék előkerült-e már Rob.

Kértünk tőlük két percet, hogy felöltözhessünk, majd megbeszéltük, hogy odakint találkozunk. Mindenkire ráfért pár szál cigi. Ahogy az ajtó becsukódott, Rob egyből talpra szökkent és ölözni kezdett. Könnyes szemmel néztem rá, nem tudtam, hogy most mi fog következni.

Rám nézett és láttam, ahogy tekintete ismét elhomályosul.

Felém nyújtva kezét kisegített az ágyból, majd öltöztetni kezdett. Észre sem vettem, hogy mennyire legyengültem. Csak álltam ott egyhelyben és még mindig őt néztem, miközben sorra adta rám a szekrényből előkapott ruhákat. Olyan volt, mintha sokkot kaptam volna.

Aggódó tekintete még mindig enyémbe fúródott. Szerettem volna úgy viselkedni, mint minden más normális ember, de nem ment. A végtagjaim nem mozdultak, úgy éreztem soha többet nem bírok kilépni ebből a furcsa bűvkörből.

- Kristen…

Érzékeltem, hogy megszólal, közben ajkait néztem ahogy nevemet formálják. Reagálni mégsem volt erőm.

Végzett az öltöztetéssel és ott állt közvetlenül előttem.

Éreztem az illatát, és hallottam lélegzetvételét, arcom égett tekintete nyomán, szemem kiszáradt és égni kezdett a rengeteg sírástól. Szerettem volna ideg vízzel arcot mosni, de még mindig képtelen voltam mozdulni.

Láttam rajta a döbbenet és szívesen mondtam volna neki hogy csak egy percet kérek, hogy összeszedjem magam, de még erre sem voltam képes.

Egyik kezem felemelte, hogy derekára illessze és ezáltal közel férkőzzön hozzám annyira, hogy áttudjon ölelni.

Csak egy pillanatig éreztem tenyerem alatt bőre puhaságát, mert kezem cserben hagyott, s bénán zuhant lefelé, hogy aztán megállapodjon valahol a combja közepénél.

Szerettem volna visszaölelni, s újra magamhoz szorítani, de nem ment. Éreztem teste jótékony melegét, hallottam gyorsuló szívverését s lélegzetvételének szaporaságát.

Újra elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy fejünk egy magasságban legyen.

- Sajnálom Kristen. Hidd el nem akarlak bántani. Téged nem!

Éreztem ahogy szívverésem felgyorsul, s csuklóm pulzusa is egyre jobban pumpál. Legalább a szívem nem bénult meg. A hangja a szavai… Mindent hallottam és értettem sőt szívem ritmusa azt bizonyította, hogy fel is fogtam, mégis az egész olyan volt, mintha dobozba lennék zárva… A hangja messziről hallatszott és sokkal tompábban, mint általában. Mintha csak a szél suttogná szavait.

Láttam, hogy szenved tehetetlenségemtől, és mindent akartam csak ezt nem.

Arcomhoz hajolt, éreztem forró leheletét. Még mindig szaporán kapkodta a levegőt, de amikor ajkai megértintettek, valami megváltozott.

Olyan volt, mint egy forró pont, mely számtól indul, s lassan terjed átfedve egész testem, minden porcikáját.

Érintése annyira gyengéd volt, s csókja édes, mint a méz, a szoba levegője tüdőmben keveredett Rob férfias illatával.

Nem emlékszem rá mikor akartam valamit annyira, mint ebben a pillanatban viszonozni a szeretett férfi csókját. Éreztem nyelve cirógatását, mely magányos játékkal próbálta igazi énem előcsalogatni testem börtönéből.

És ekkor a bizsergés, mint forró láva elhatalmasodott, túlnőtt rajtam, s amikor már kezdett volna elviselhetetlenné válni, hirtelen megszűnt létezni.

Olyan volt, mintha több tonnás súlytól szabadultam volna meg és akkor végre megtörtént.

Nyelvem finoman övéhez simult, olyan lágyan, hogy szinte leheletfinoman érintettük egymást. Éreztem ahogy Rob megremeg kissé, talán így jött ki rajta az idegesség, s még szorosabban fonja körül karjait. Most már nem késlekedtem, visszacsúsztattam derekára kezem, a másikkal pedig lágyan végigsimítottam arcán.

Hosszú percek teltek el, de csókunkat lassan én szakítottam meg, de elengedni még nem tudtam. Arcom vállába fúrtam, s közben éreztem ahogy pár könnycsepp újra távozik szememből.

Ő szorosan tartott, egyik kezével a hátam simogatta, másik kezét a tarkómnál hajamon nyugtatta. Megremegett amikor nyakába csókoltam, de mindketten tudtuk, hogy ez a csók, most nem egy előjáték része, pusztán egy győztes csata végső kimenetele.

Ash és Dan hangja egészen közelről hallatszott, így úgy döntöttünk ideje kimenni.

A múltkorihoz hasonlóan ismét a kis stéghez húzott a szívünk így megint ott gyülekeztünk.

Elhatároztam, hogy mégis csak elmondom Ashle-nek, hogy mi történt, mert félő, hogy lassan beleőrülök ebbe az egészbe.

Rob a második szál cigi után felállt, és a kunyhó felé indult. A szívem kihagyott egy ütemet, és félve néztem utána.

Mintha megérezte volna tekintetem, mert nem sokkal később hátrafordult, s bátorítóan rám mosolygott. Kicsit megnyugodtam.

Amikor láttam újra felbukkanni az ajtóban, kezében 2 üveg tequilával nem bírtam ki és elnevettem magam.

Az idegrendszerem a mai napon úgy tűnik aljas tréfát űz velem, de nem bánom addig amíg csak félni kell és nem megijedni.

Rob ötletét, miszerint „igyuk le magunkat a sárga földig” mindenki díjazta.

Jelen pillanatban én magam sem találhattam volna ki tökéletesebb párosítás a történtek után ma estére, mint Rob és mérhetetlen ital, hogy a végén még a kedvem is jó legyen.

Azt hiszem kedves „barátom” fejében is hasonló gondolatok által pattant ki a szikra.

Hamarosan a túrázók is megérkeztek és mint kiderült, hasonló gondolatoktól vezérelve újabb tábortüzes estét szerveztek zenével és tánccal.

Most valamiért mind a négyen nagyon örültünk ennek, mert Ashék bulizni akartak, míg mi Robbak felejteni …

Minden bizonnyal érdekes estének nézünk elébe…

NEM TUDOM TI HOGY VAGYTOK VELE, DE ÉN IMÁDOM!!! (L) MOST MÁR HUN SUB-BAL!!!

FRISS

AZ ÚJ RÉSZHEZ MIN 30 KOMIT KÉREK SZÉPEN, MERT ALKOTÓI VÁLSÁG VAN AZT HISZEM.... :S

24.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

24. Rész

Rob hirtelen eleresztett… Még mindig azt az egy pontot bámulta, aztán hirtelen elkapta a tekintetét. Én is odapillantottam, de semmit sem láttam, csak a fák s bokrok sűrűjét.

Nem értettem mi történhetett, eddig minden olyan jól alakult… Annyira vidám és önfeledt volt, mint a régi Rob.

Kisétáltam utána, hogy megkérdezzem mi történt, de sehol sem láttam.

Elenához siettem, hogy megkérdezzem, nem látta- Robot, mert én sehol sem találom, de azt a lesújtó választ kaptam, hogy Rob visszaindult a táborba rosszul létre hivatkozva.

Ideges lettem, nem tudtam mi a fene történik, de megijedtem. Tudtam, hogy Rob nem rosszul van, cak történt vele valami, amiről persze én megint nem tudhatok.

Itt hagyott… Egyetlen szó nélkül elment.

Nem bírtam nyugton maradni, Ashékhez szaladtam, hogy elmondjam mi történt, és, hogy megkérjem őket arra, hogy visszakísérjenek a táborba.

Sajnos már rá kellett jönnöm, hogy a tájékozódás nem az erősségem ráadásul idefel egész végig Robot figyeltem az út helyett.

Ash és Dan persze egyből a segítségemre siettek, így Elena megengedte, hogy mi is visszasiessünk a táborba, mondván, hogy ő sem érezné jól magát, hogyha Robnak valami baja történne.

Az út felét végigtrappoltam, próbáltam annyira sietni amennyire csak lehetett.

Visszafelé amúgy is gyorsabb az ember, de mi most alig negyven perc alatt a táborhoz értünk.

Nem bírtam tovább… Kiabálni kezdtem.

Rob!- semmi válasz.

Ash és Dan is csatlakoztak…- semmi.

A kunyhónkhoz siettem, ez volt az egyetlen ésszerű hely… Naná, hogy ez esett a legtávolabb mindentől. Úgy rohantam ahogy csak bírtam, nem tudom miért, de a pánik kezdett rajtam eluralkodni. Rossz előérzetem volt, nagyon rossz….

Szinte beestem az ajtón és kifulladva mély levegőket véve pihegtem miközben Rob ott feküdt az ágyunkon és még csak rám sem nézett.

- Nem hallottad, hogy kiabáltunk neked?- nyögtem ki értetlenül két levegővétel közben.

- Hallottam. – ennyi volt a válasza.

- Rob mi történt? Mit láttál? Miért jöttél vissza egyetlen szó nélkül??

Nem válaszolt csak még jobban elfordította a fejét. Olyan volt, mintha ott sem lennék, mintha nem is érdekelném, mintha az elmúlt két napban nem történt volna semmi.

A sírás fojtogatta torkom, de próbáltam nem foglalkozni vele. Az ágyra másztam, és Rob mellé térdeltem. Nem mozdult.

Az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam fejét, hogy végre rám nézzen.

- Miért nem válaszolsz nekem? Mit tettem?

- Nem tettél semmit. Tudod, nem minden rólad szól. Sajnálom.

- Akkor mond el kérlek, hogy miről?! Tudni szeretném, mindent tudni szeretnék ami veled kapcsolatos!- már eleredtek könnyeim, de most a legkevésbé sem érdekelt.

- Nem kellesz.

A szavakat úgy mondta ki, hogy közben egyenesen a szemembe nézett, teljesen érzelem mentesen. Muszáj volt hinnem neki, először nem bírtam felfogni, hogy mit mondott, de ahogy a szemébe nézve ugyanazt láttam amit szavai sugalltak, végem volt.

Nem bírtam megmozdulni, csak ültem ott vele szemben és zokogtam.

Érezted már úgy, hogy sok száz ember vesz körül, égis egyedül vagy, s a világ szépen összeomlik körülötted és te tehetetlen vagy?

Végső elkeseredésemben olyat tettem, amit egyetlen csepp önbecsüléssel rendelkező nő sem tett volna.

Kibújtam fürdőruhámból, mely még mindig nedvességében őrizte a pillanatnyi boldogságot, s teljesen meztelenül a csípőjére ültem.

Nem mozdult, azt hiszem talán erre nem számított vagy csak ennyire nem érdekelte, hogy mit csinálok.

Lehúztam róla boxerét, majd minden kímélet nélkül, visszaültem, hogy magamban érezhessem. Gyors voltam és pontos. Erre még ő is megmozdult, és olyan tekintettel nézett rám, mint egy elmeháborodottra szokás. Csípőm belül tombolt, égett és fájt a kíméletlen módszerem hatására, de nem foglalkoztam vele. Mozogni kezdtem, s könnyeim mellkasára hulltak. Láttam, ahogy összezavarodik, majd hirtelen megemeli csípőm és maga mellé kényszerít.

Arcát elöntötte a méreg és aggodalom keveréke. Vállamba kapaszkodva teljesen fölém emelkedett, majd a fülembe sziszegte:

- Mi a francot művelsz? Teljesen megbolondultál? Mondtam, hogy nem kellesz!

- De nekem te igen!- azzal kihasználva közelségét megcsókoltam amilyen lágyan csak tudtam.

Nem érdekelt már semmi. Minden összeomlott csak próbáltam menteni a menthetőt. Nem érdekelt szégyen, fájdalom vagy kín nekem már Rob jelenti az életet, ha a halálba küld, hát annyit viszek magammal belőle amennyit csak tudok.

Lelkében ádáz csata dúlt, egyszer eltaszított, másszor vadul csapott le ajkaimra.

Ezek szerint még sincs minden veszve. A csípője köré fontam lábam, majd lassan hullámozni kezdtem megfeszült teste alatt.

Erősen szorítottam, minden erőmmel próbáltam magam mellett tartani. Megszakította csókunkat, de nem engedtem el.

A szemébe néztem és a legelső őszinte szót mondtam ami eszembe jutott.

- Szeretlek!- könnyeimen keresztül nem láttam tisztán arcát, de éreztem, hogy kezdi feladni a küzdelmet.

Megcsókolt. Nem volt vad, sem kényeztető, bár én mégis élveztem minden mozzanatát.

Újból egyesültünk, bár ez nem olyan volt, mint a megszokott együttlétek.

Most nem volt fájdalmas, mint az előbb a saját magam által okozott kín, de nem is a vad vágyak kibontakozása inkább egyfajta harc.

Könnyeim újból és újból eleredtek, de csupán a bizonytalanság miatt. Tudtam, hogy a csatát megnyertem, de a háborút koránt sem. Mi történt még? Mitől változott majdnem vissza?

És mit tehetnék én, mindez ellen… Úgy tűnt könnyeim józanítóan hatnak rá… Lassan átölelt azt hiszem vigasztalni próbált.

-Mond el kérlek- kérleltem, mert zokogásom csak erősödött.

- Nem lehet. Nem akarom. Nem kellett volna elvállalnom ezt a filmet. Nem kellett volna újra találkoznunk.

Szavai most nem voltak durvák, s vigasztaló kezei sem árulkodtak, hogy bántani akarna.

Három dologban teljesen biztos voltam: Első: Robert nem akar bántani, mégsem tud mást tenni, mert valami visszatartja a boldogságtól. Második: Ha azt hittem, mindent kiderítettem Rob múltjáról nagyot tévedtem. Harmadik: Szeretem és ameddig egy kicsit is engedi harcolni fogok érte.

Újból ránéztem… Olyan volt, mintha némán zokogna, szeme mégis száraz maradt….