17.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

17. Rész

A beszélgetést Ash egy sor kérdéssel indította. Némelyekre Rob elég hosszan válaszolt, de voltak bizonyos kérdések, melyeket ügyesen kikerült. Úgy tűnt van benne rutinja.

Én eléggé csendes voltam, örültem, hogy egyikük részről sem én vagyok a beszéd központjában. pont erre volt szükségem. Egy kis nyugalomra, hogy átgondolhassam a hallottakat.

Az agydaganatról mindössze annyit tudtam, hogy ez egy rákhoz hasonló betegség amely lehet jó és rossz indulatú. Azért az megnyugtató volt mindennek tudatában, hogy nem azért kel rajta gondolkoznom, mert aktuális lenne.

Az rosszabb lenne bárminél. Az ilyen súlyos betegségből kilábaló emberek általában vidámak, mert örülnek az életnek.

Persze Robnál ennek mind az ellenkezőjét tapasztaltam. Mi az a szörnyűség ami ennyire hatással volt lelkére és szívére?

Szerettem volna mellette lenni, átölelni, vigasztalni, bárcsak ott lehettem volna vele, bárcsak együtt csináltuk volna ezt végig.

Rob engem figyelt… Azt hiszem észre sem vettem, hogy egész végig őt bámultam gondolataim közben.

Próbáltam rendezni arcvonásaim, és egy halvány mosolyt küldtem felé, majd elfordítottam a fejem.

- Kristen te nem iszol?- kérdezte Ashlee.

- Jah, de persze!- ocsúdtam fel hirtelen ugyanis az üvegem pont annyira volt tele, mint amikor a kezembe nyomta.

Talán ha az elején kedvesebben fogadtam volna Robot, most más lenne a helyzet… De nekem egyből neki kellett esnem a sértő szavaimmal meg a hülye duzzogásommal. Visszagondoltam az erkélyes jelenetre, amikor meglátogatott, hogy hogylétem felől érdeklődjön.

Nem csodálom, hogy bezárta előttem ajtaját.

Nem akarom magam hibáztatni mindenért, tudom, hogy jogos volt az akkori viselkedésem.

Azonban a mostani helyzet arra késztetett, hogy mélyen megbánjam az elmúlt két hetem tetteit.

Talán ha tiszta lappal nyitnék felé… Talán ha megmutatnám neki, mennyire szeretem és akkor egy idő után megbízhatna bennem, és kiönthetné a lelkét…

Nem tudom. Lefeküdte velem, átöleltem.. Nem úgy tűnt, mintha túlságosan értékelte volna.

És itt van Ash is. Vele sokkal közvetlenebb, mint velem, a jéghártya mégis ott van és ugyanúgy nem árulta el a titkát neki sem.

Akármennyit agyaltam ezen az egész kilátástalannak tűnő ügyön, mindig arra jutottam, hogy egyetlen fegyverem amellyel harcolhatok Robért az a szeretet.

Mindent elfogok követni annak érdekében, hogy kimutassam és éreztessem vele, hogy mindenben támogatom és amennyire csak lehet szeretem őt.

Ahogy elkezdtem inni rájöttem, hogy mennyivel jobban esik így a gondolkodás. Már szinte annyira belelovalltam magam a lehetséges sikertől, hogy majdnem meg is feledkeztem az előttem álló kemény „harcról”. harcolni Robbal, Robért. Foggal körömmel.

- Benne vagy Kristen?

- Miben?

- Te jó ég, már megint hol jár az eszed? Robbal arról beszélgettünk, hogy igazán úszhatnánk egyet a tóban.

- Jah ok, persze.

Úszni? Nekem mindegy… Miért ne? Imádom a vizet.

Elindultunk átöltözni, de Rob maradt mondván, ő csak leveszi a nadrágját és boxerben is simán elúszkál.

Kedves barátnőm szerencsére a mellettünk lévő „lakosztályt” kapta, ahogy ő emlegette, így a házak felé vezető úton, volt időm elmesélni neki a telefonban hallottakat.

Azt mondta nincs más esélyem, csak az, amit már magam is kitaláltam.

Hosszas kutakodás után jöttem csak rá, hogy fiókom csupán egyetlen fürdőruhát tartalmaz… Azt a szexi darabot, amelyet az a lány hagyott meg nekem, akit hamarosan megfojtok a ruhatáram folytonos változtatásáért.

Kénytelen kelletlen felvettem a nagyjából két milliméternyi anyagot, majd kétszer is belenéztem a tükörbe, hogy megbizonyosodjak arról, valóban van rajtam ruha s nem meztelenül fogok kisétálni a kunyhóból.

Ashel egyszerre fejeztük be az öltözködést, mert ugyanakkor léptünk ki kuckóinkból.

- Az meg ki?- kérdezte Ash a Rob mellett ácsorgó srácra mutatva.

- Dannek hívják, és nagyon vicces és aranyos srác.

- Kristen ennek eléggé kerítés szaga volt…

- Bocs…- nevettünk mindketten.

Az említett fiúk egyből felkapták a fejüket ahogy a közelükbe értünk.

Dan füttyentett egyet, Rob csak rezzenéstelen arccal végigmért minket.

Ahogy elindultunk a vízbe befelé, egyre jobban remegni kezdtük és idiótán néztünk egymásra, hogy már megint mire vállalkoztunk.

A víz nagyon hideg volt ezért csiga lassúsággal mozogtunk.

A fiúk ez megelégelték és a mólóra sietve hangos csobbanással ugrottak a vízbe ezzel jó alaposan lefröcskölve minket.

Lenyomtunk egy sor káromkodást, de azt el kellett ismerni, hogy innentől már sokkal gyorsabban eljutottunk a vízbe merülésig.

Negyed óra múlva amikor már mindenki kiúszkálta magát és már csak a körülöttünk ringatózó vizet élveztük, Ash és Dan félrevonultak beszélgetni.

Ezek szerint még sem vagyok olyan rossz kerítő, mosolyogtam magamban.

Rob tőlem nagyjából 5 méterre állt a vízben és a tájat kémlelte.

Hirtelen ismét rám tört a gyengédség ahogy szikár alakja most magányosan burkolózott a sötétségbe.

Nem érdekelt semmi, semmilyen következmény. Lépnem kellett.

Hangtalanul közelebb úsztam hozzá.

Tudtam, hogy mivel neki a mellkasáig ér azon a ponton a víz, így nekem nagyjából a fejem búbjánál járna.

Mögé úsztam, majd hátulról megkapaszkodtam vállában.

Meglepődött, mert váratlan érintésemtől összefutottak vállában az izmok.

Nem álltam meg egy érintésnél. Felkapaszkodtam hátára majd lábammal körbefontam csípőjét.

Nem segített, hogy fent maradjak, de a víz ebben barátomnak bizonyult, nem volt nehéz kapaszkodni.

Halkan a fülébe súgtam ami éppen eszembe jutott. olyan volt, mint egy őszinte vallomás. Vagyis nem olyan volt, pontosan az volt, egy őszinte vallomás.

- Sajnálom, hogy annyira bunkón viselkedtem veled amikor újra találkoztunk. Amikor elmentél megígérted, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot és amikor 3 évig semmit sem hallottam felőled, látni is csak az újságok címlapján láttalak akkor nagyon elkeseredtem. Már nem hibáztatlak, de akkor úgy éreztem becsaptál. Én úgy gondoltam több vagyok neked, mint egy egyszerű barát, hiszen mindent őszintén megtudtunk beszélni, sőt minden együtt csináltunk. Ez a hitem kérdőjeleződött meg bennem az évek alatt és ment át egy nagyfokú csalódássá.

Egész mondandóm alatt mozdulatlan volt, néhány szavamra egy kicsit talán jobban felém fordította fejét.

Gondoltam ennél többet jelen pillanatban nem tehetek így lassan kezdtem visszaereszkedni a vízbe.

Ekkor azonban olyan dolog történt amire nem számítottam…