Tisztelt olvasók, írók, idelátogatók:

Hogy mi a fenét akarok mondani nektek? Jó kérdés...
Nem akarok senkit a múltammal untatni, de valamit szeretnék nektek elmesélni...
Ezelőtt 4-5 évvel láttam valamit a Tv-ben, ami megváltoztatott. Akkor döntöttem el, hogy küzdeni fogok az álmaimért és író leszek. Tapasztalatom egyenlő volt a nullával hozzáteszem most se sokkal több, de ezért csak magamat okolhatom. Azért szerettem volna író lenni, hogy adhassak másoknak... És persze élveztem, ahogy a gondolatokból szavakon és mondatokon keresztül formálódni kezdett egy történet... Fantáziám szüleménye.
Úgy érzem amikor több év kihagyás után újra írni kezdtem, itt veletek akkor újra átéltem ezt az élményt és igazán boldog voltam.
A mai nap újra megnéztem hosszú idő után először azt a bizonyos műsort, és rájöttem valami elromlott.
Van, hogy úgy érzitek, már nem is szeretitek azt amit csináltok, mert közben eldobod az elveidet elveszíted önmagad. Én is így jártam. Írtam, de nem azért mert kedvem volt hozzá, hanem azért mert biztosítani akartam nektek a rendszeres friss adagot, mert nem akartam olvasót veszíteni, mert kommenteket szerettem volna, mert nem akartam, hogy itt hagyjatok.
Rengeteg az új Robsten blog... Tudom, hogy nem áll jogomban ilyet mondani, de kicsit jobban oda kellene figyelnetek. Régebben is volt egy időszak amikor újabb és újabb Rs blogok létesültek, melyekben megtalálható volt az összes sablon amit már egyszer valaki kitalált.
Most azt hiszem sokan töprengenek vajon róluk beszélek-e, én sem tudnám megmondani, mert őszintén szólva már csak nagyon kevés történetet olvasok, időhiány miatt. Itt vannak a legújabb blogok is, ahol viszont azt vettem észre, hogy a történet nagyon egyedi, és megérné a részletes, alapos kidolgozást.
Hogy mi van a saját történetemmel? Ezt is megmondom nektek őszintén:
Sablonokat nem írok, ezzel senki sem vádolhat, de:
A helyesírásom és a figyelmem pocsék. Isten áldja a word-öt, de látszik a sok elütésből, hogy miután megírtam nem olvastam át, csak egyből feltettem nektek.
Az első történet elmegy... Ott rázódtam bele újra az írásba. A második történet nekem személy szerint tetszik, bár ahogy egyszer egyik barátnőm megfogalmazta érdekesre sikeredett, mivel végig nagyon realista aztán a végén a csavar meg olyan meseszerűre sikeredett, hogy hajjaj.
A harmadik történet... Ezt akartátok, ezért a történet tartalmán nem vitatkozom, még bármi lehet belőle, de maga a kidolgozás pocsék... Szabadságra ment az írói vénám vagy itt csapódott le az amit az elején mondtam nem tudom, de katasztrófa.
A lényege ennek az egésznek az, hogy szeretném, ha mindenki a saját álmát követné, nem félne megvalósítani, és közben próbáljátok meg végig a célt szemelőt tartani, és ne hagyjátok, hogy bármi más elterelje a figyelmeteket. Az út során ne veszítsétek el önmagatokat.

Remélem tudjátok, hogy nem akartam senkit sem megbántani, és szeretlek titeket.
Ahogy már mondtam, nélkületek itt semmi sem működött volna.