5.RÉSZ

Robsten III.


In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében

-         Halló.- már most morcos, hát… ez remek.

-         Öhm… Szia. Kristen vagyok.

-         Tudom.

-         Nem ébresztettelek fel?- kit érdekel, komolyan, mintha pitiznék egy kis szexért.

-         Nem mindegy? Miért hívtál? Talán nem szórakozol elég jól a kis barátoddal?

-         Nem csináltam vele semmit! De egyébként jó, hogy emlékeztetsz! Szerettem volna megköszönni, hogy fizettél neki a „szolgáltatásaiért” mintha valami ronda ribanc lennék aki meghal egy kis szexért és jéé milyen jó, hogy valaki fizet egy pasinak, hogy megdugja! Köszönöm Rob ez volt a legbunkóbb és legmegalázóbb dolog amit azóta csináltál, hogy szakítottuk!

-         Úgy láttam annyira azért mégsem bántad! Egyébként tényleg ezért hívsz fel hajnali négykor, hogy ezt elmond?

-         Igen ezért!!- üvöltöttem a telefonba, mert megint sikerült annyira felhúznia a nemtörődömségével, hogy minden másról megfeledkeztem. Aztán ahogy kimondtam a szavakat, vérem lüktetése még jobban felerősödött és nem bírtam tovább egyhelyben ülni.

-         Rendben akkor szia!-mondta ingerülten, majd leakarta tenni a telefont, de én gyorsan közbevágtam.

-         Várj Rob! Van még más is!- hangom már szinte újra könyörgően csengett.

Hallottam, hogy hezitál pár másodpercig, hogy meghallgassa-e újabb mondanivalóm, vagy azonnal rám vágja a telefont, de úgy tűnt végül kíváncsisága győzött.

-         Mond.

-         Szeretném ha…….Szóval azt szeretném kérni, hogy…

-         Jaj Kristen nyögd már ki!

-         Találkozzunk. Most!

Csend…

 Minek, hogy újra egymásnak essünk aztán hívogathass a hülyeségeiddel?

Hát az egymásnak eséssel nagyon belenyúlt a dolgokba, bár nem úgy ahogy ő gondolta.

-         Kristen…

-         Rob kérlek! Fontos lenne!

-         Rendben. De csak azért mert kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz ebből kihozni, de előre mondom,ha ez valami trükk vagy ármánykodás akkor az eddig tapasztalt bunkóságom semmi lesz ahhoz képest amit kapni fogsz!

-         Rendben. Siess.

Azzal leraktam a telefont. Vajon egy spontán érzelemmentes szex mennyire számít ármánykodásnak? Ez a bunkó az előbb tényleg megfenyegetett?

Az érzés egyre erősödött… Magamban már rég kiszámoltam mennyi időbe telhet amíg Rob ideér, de számításaim nem lehettek pontosak. Azt sem tudtam a város melyik részén tartózkodik pontosan, azt sem, hogy mennyi idő míg elkészül, sőt azt sem, hogy mennyire fog sietni. Reménykedtem egy laza negyed órában, de azt hiszem ezt még magam sem gondoltam komolyan.

Tényleg nem bírtam már tovább egyhelyben ülni, a vágy szinte szétfeszítette testem.  A pulthoz siettem, hogy lehúzzak még egy pohárral, de az idő úgy tűnt visszafelé halad. Nem tehettem mást, rágyújtottam. Ahogy a pultnál várakoztam Frank újabb beszélgetést kezdeményezett, de nem bírtam koncentrálni. Ahogy így elnéztem szokásos egyenruhájában egyre lejjebb és lejjebb tévedt a pillantásom.

-Khm Kristen… itt vagyok fent.

Elpirultam és egy pillanatra rögtön észhez tértem.

-         Jaj ne haragudj Frank, csak azt hiszem kicsit sokat ittam és elbambultam.

Egy üveg piával visszasétáltam az asztalomhoz. Egy üveg… Na igen, úgy éreztem most bármennyit tudnék inni, olyan mintha szivacsból lenne a testem, és minden érzékszervem csak egy bizonyos dologra lenne kihegyezve.

A lábammal türelmetlenül dobolni kezdtem és azon gondolkodtam, vajon mennyi idő telhetett el beszélgetésünk óta.

Kézbe vettem a telefonom és megnéztem a híváslistát. Ezek szerint 20 perce hívtam Robot és nagyjából három percet beszéltünk szóval tizenhét perc. Remek… Robhol vagy már!?

Elindultam a mosdóba, hogy könnyítsek magamon, legalább ezzel is megy az idő, és ha már a pia hatását máshol nem érzem legalább itt megmutatkozik.

próbáltam mindent csiga lassúsággal csinálni, ötször mostam kezet és jó alaposan meg is szárítottam… -Mennyi telhetett el úgy tíz perc?

Kiléptem a mosdóból, Rob még sehol. Ránéztem a telefonomra, kemény négy percet töltöttem el a helységben… Remek.

Újabb pia. Komolyan mondom eddig csak poénból mondtam magamra, hogy alkoholista vagyok, de most már kezdtem valóban így érezni magam. Bár ha jobban belegondolok nálam ez nem létszükséglet csak időtöltés, megszokás. Nem szoktam remegni a piáért, ha van jobb dolgom is. Azt hiszem minden alkoholista ezzel takarózna… Mindegy. Hol vagy már Pattinson?!

Nyílt az ajtó, ez az, csak szólítani kellett!