6.RÉSZ

Robsten III.


In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében

Egy szőke csaj tipegett be, látszott, hogy nem józan. Remek. Ezt a szívást. A numerám helyett egy cicababát kapok! Milyen szép ez a lány, nem értem miért kell minden természetesen is szép lánybak elcsúfítania magát ötkilós vakolatokkal meg mű dolgokkal, mint a magas sarkú meg a mindent láttató ruhák. Rendben, hogy pár órája még én is így parádéztam, de nekem ez kötelességem volt, nem önszántamból tettem!

A cica felült a pulthoz és úgy csevegett frankkal, mintha évek óta idejárna, persze Frank kedvesen beszélt vele, de hát ez a dolga csak így tehet szert borravalóra és törzsvendégekre.

Újra meghallottam az ajtónyikorgást. Rob!

Ezúttal tényleg ő volt, morcos fejjel, elfeküdt hajjal, farmerben pólóban és zakóban.

Hirtelen sokkolt a látvány, valahogy úgy éreztem, hogy ennél szebbet el sem tudnék képzelni! Pedig ő csak Rob, akivel utáljuk egymást, akibe egyszer fülig szerelmes voltam, akivel nem egyszer lefeküdtem, és akit egyszer megcsaltam. Egy pillanatra összeszorult a szívem erre a gondolatra, pláne, hogy az is beugrott, hogy ő is megcsalt. Nyeltem egyet ahogy felém közeledett.

Már majdnem elérte az asztalom, de aztán hirtelen a pulthoz nézett és irányt változtatott, hogy üdvözölje régi barátját.

Tátott szájal néztem, ahogy végig méri a mellette álló szöszit és morcos képe egyből bájvigyorrá változik. Kért neki egy italt, mire a cicababa súgott valamit a fülébe, és közben megpuszilta a nyakát.  Rob visszasúgott  valamit, s közben végigsimított a hátán.

Már majdnem felpattantam, hogy magam mögött hagyjam ezt a helyet ezzel az egész fertővel együtt, de aztán Rob végül elszakadt a pulttól és felém vette az irányt, újra felvéve morcos tekintetét. Torkom egy pillanatra keserű íz töltötte el, ahogy láttam, hogy változik át pillantása és hogy mennyivel máshogy nézett arra a lányra, mint rám. Már egyáltalán nem bíztam tervem sikerességében, lehetséges lenne, hogy tényleg ennyire nem vagyok már rá hatással? Hogy ennyit változott volna az ízlése és ennyire taszítónak talál?

Rob ledobta magát a velem szemben elhelyezkedő székre, majd várakozóan nézett rám.

Összezavarodtam. A mai incidensek sokasága, az előző pultos manővere, továbbá máskor mindig mellém ült, most meg velem szemben foglalt helyet. Hirtelen már azt sem tudtam, mi a fenét mondjak neki, vagy hogy miként vázoljam a helyzetet.

Rob megszakította a nagy gondolatmenetet, ugyanis türelmetlenül megszólalt:

- Kristen mi a fenének hívtál ide?

Hát ez az… pont ez az amire most nem vagyok képes őszintén válaszolni.

-         Igyunk!- mondtam nemes egyszerűséggel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember hajnali négykor felhívja egy „ ellenségét”, hogy igyunk…

Azt hiszem Rob is valami hasonlón gondolkodhatott, mert úgy nézett rám, mint egy idiótára.

-         Kristen most nem mondod komolyan, hogy ez volt az a fontos dolog, amiért ki kellett kelnem az ágyból?!

-         Nem, nem csak…ez. De…

Csak hebegtem habogtam, aztán úgy döntöttem, hogy inkább befogom a szám és cselekszem, hátha így kedvet csinálok neki a dolgokhoz. Megfogtam az üveget és az üres poharat, melyet már előre kikértem, majd teletöltöttem a sajátommal együtt, és a kezébe nyomtam. Nem mondhatnám, hogy érzelemmentes fejjel nézte végig ténykedésem, mert nagyjából a képére volt írva egy wtf és egy hülye liba kifejezés.

Mivel nem mozdult a keze, koccintásra nyújtottam a karom. Egy ideig csak leste, hogy ezt most megint mire vélje, aztán úgy döntött, hogy nem fejteget tovább, mindenképpen elmebeteg vagyok. Végül kelletlenül koccintott velem, majd lehúzta a vodkát.

Azért, hogy továbbra is kerüljem a cseverészést rágyújtottam. ő is kotorászni kezdett a zsebében míg végül előkerült a doboz Camel és egy Peter-től kapott Zippoviharöngyújtó.

Kicsit köhögni kezdtem, amikor megláttam hogy az aljára a kettőnk monogramja van gravíroztatva, már teljesen el is feledkeztem róla. Peter annyira örült neki, amikor összejöttünk / mindig is mi voltunk a kedvenc „gyerekei”, hogy Robot ezzel lepte meg engem pedig egy hasonló monogrammozású ezüst cigarettatartóval. Pár hivatalos rendezvényre magammal is vittem, mert elegáns, de mégis Kristenesen egyedi kiegészítő volt, bár a magánéletben nem használtam, mert nem akartam elveszíteni, meg a kapacitása tíz szál volt, nekem meg az nagyjából fél napra lett volna elég.

Néztem ahogy Rob meggyújtja a cigit, annyira szexi volt, ahogy apró füstsávot engedett távozni szája sarkából. Ismét őrjítővé vált a combjaim közti pulzálás és ajkaim szétnyíltak.

Szinte éreztem, ahogy lábaim is nagyobb terpeszbe csusszannak.