12.RÉSZ

Robsten III.


In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében

/Kristen szemszöge/

Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ez a pasas, hajszálpontosan megegyezik az előzővel. Nem tudtam, hogy most ennek örülnöm kell-e vagy még jobban beparázni…

Mi van akkor, ha most azért jött vissza, mert rájött, hogy múltkor ekkora barom volt amiért életben hagyott. Vagy csak egyszerűen nem fejezte be amit elkezdett…

Lehet, hogy kínozni akar, mert múltkor elcseszte a kis mulatságát azzal, hogy élvezi kezdtem a dolgot… Ő meg csak a reszkető, könyörgő és fájdalomtól sikoltozó nőket hívja fel…

Talán úgy kéne tennem, mintha megint élvezném... Akkor megint eltűnne.

Úgy tűnt nem csak én hezitálok magamban. Azóta, hogy visszarángatott a kocsiba és éreztem magamon kezeit, nem mozdult. Úgy tűnt megint készült nekem egy kis diktafonos csevejjel. Nem értem minek az eltorzított hang, bár ez egy kicsit megnyugtatott, mert ha megakarna ölni ,akkor teljesen mindegy lenne neki, hogy a későbbiekben egy esetleges rendőrségi ügy folyamán felismerném-e a hangját.

-         Remélem élvezted a múltkori kis együttlétünket- recsegte a műhang.

-         Persze nagyon. Imádom amikor letámadnak belém fecskendeznek valamit, aztán otthagynak. – válaszoltam kissé kétértelműen. Azt akartam maga döntse el, hogy ez most a félelemre vagy a vágyakozásra értettem.

Mondatomra persze ne várhatta választ, mivel az övéi előre felvettek voltak és nem tudhatta előre, hogy mit fogok válaszolni.

Közelebb rántott magához, majd nyelvével végig nyalta nyakam, szegycsontomtól egészen állam aljáig.  Ideges lettem… Az ülést egy mozdulattal hátradöntötte, amibe belenyögtem, mert olyan váratlanul ért, hogy nyakam szinte megbicsaklott, hátam pedig kemény felületre puffant. Alám nyúlt és félig ülő helyzetbe húzott magához, miközben ujjai masszírozva futottak végig gerincem vonalán.

Érintésétől bizseregni kezdtem, de szerettem volna azt gondolni, hogy csak azért mert érintése csökkenti az előző fájdalmat. Valójában már ne is fájt.

Újra észhez tértem és próbáltam beszéddel lefoglalni.

-         Mi az most nincs semmilyen afrodiziákum vagy valami ínycsiklandozó cucc amit belém nyomhatnál? Úgy gondolod most anélkül is férfi tudsz lenni?

Na jó, talán ezt már nem kellett volna… Néha megtarthatnám magamnak amit gondolod, mert egyszer még tényleg elvágja valaki a torkomat.

Meglepődtem, éreztem ahogy a pasas próbálja visszatartani a nevetését , de közben rázkódik és megszakít minden tevékenységet, hogy jól kiröhöghesse magát.

-         Mi az, mi olyan vicces?- kérdeztem szinte őszintén erre a nem várt reakcióra.

Hallotta, hogy benyom egy gombot, meg is lepődtem, hogy erre a kérdésre van előre felvett válasza.

- A múltkor valójában sima víz volt a fecskendőben…

Hogy mi? Na ne… Ezek szerint ez a szemét hazudott és én végig azt hittem az a lötty hozott akkora izgalomba, hogy még Robot is képes voltam felhívni csak, hogy megszűntesse az őrült vágyódást.

-         Ezt nem hiszem el… - mondtam ki hangosan elképedve, és inkább hangzott kérdésként, mint valódi kijelentésként.

Éreztem, hogy ismét megrázkódik, szóval jól mulat rajtam. Így már értem előző reakcióját, pont, hogy ő izgatott fel és nem az a szer.

-         Mondjuk úgy, hogy én vagyok a testet öltött vágyad… Ne akarlak bántani, csak azt akarom, hogy élvezz ki minden percet, szavak nélkül. Nem fontos, hogy- hogy nézek ki, nem fontos, hogy ki vagyok, hogy milyen hangom, vagy hogy hány éves vagyok. Tudom, hogy nincs senkid, így nem lényeg, hogy mit teszek veled, vagy akár te velem…

Nem akar bántani… Csak élvezetet okozni… Mi van? Ki ez a pasas, és miért pont engem tüntet ki ilyen módon figyelmével?

Talán egy őrült rajongó, vagy egy perverz? Nem számít hogy néz ki vagy hány éves? Fújj.

Mi van ha valami vén disznó?

De nem az nem lehet, a kezét érzem a bőre sima… Nem ráncos.

Most mit kellene tennem, ha nem akarom akkor is folytatja.

-         El akarok menni!- mondtam nyugodtabban és próbáltam magamról lefeszíteni, már amennyire a bilincstől mozdulni tudtam, hogy kiszállhassak a kocsiból.

Pont ahogy a múltkor… Most sem engedte meg ezt a lehetőséget. Visszatolt és ott folytatta, ahol kis monológja előtt folytatta.

Megakart csókolni, de szám ellenállt. Olyan erősen szorítottam össze ajkam amennyire csak lehetett.

Nem adta fel, feje hirtelen eltűnt arcom közeléből majd hirtelen csípőmnél éreztem újra forró leheletét. Fogai ruhámon keresztül szeméremdombomba haraptak finoman és érzékien. Még a farmeron keresztül is annyira izgató volt, hogy csípőm önkéntelenül is feljebb emelkedett. Úgy tűnt ezen felbátorodva már semmi sem szabhatott neki határt.

Pólóm, mely szokás szerint oldalt fel volt kötve egyetlen érintésére kioldódott és megéreztem ruhám alá bekúszó ajkait, melyek végigszántották hasam egészen a mellemig, Ahogy célját elérte, nem finomkodott tovább.

Egyszerre kényeztetett fogaival és nyelvével majd kezeit is bevetve folytatta a tökéletes manővert. Tényleg tökéletes volt… Ajkaim szétnyíltak s szinte zsibbadva jelezték, hogy milyen erősen és sokáig szorítottam őket.

Bilincsben lévő kezem derekára simítottam és önkéntelenül is feljebb húztam felsőjét.

Háta puha volt és sima, meleg… szinte sütött belőle a forróság.

Lassan kicsúszott a pólóm alól és feljebb kúszott a fejem irányába. Lepattintotta a bilincset.

Te jó ég, szabad vagyok… Elmehetek!

De nem akarok… Ezt nem hiszem el, ez a pasas kikészít!

Tudtam, hogy várja a válaszom kimondatlan kérdésére és a meglepő, hogy egyáltalán nem is késlekedtem. Lábam csípője köré fontam és közelebb rántottam magamhoz. A kocsiban dübörögni kezdett a rock, amit fogalmam sincs hogyan csinált hiszen egy percre sem húzódott el tőlem.

Kezei csípőm alá nyúltak, és olyan erősen szorított, hogy úgy éreztem egészen csontomig hatol kezeivel. Mintha belém olvadt volna. Testünk mágnesként vonzotta egymást. Megcsókolt és én egyáltalán nem tiltakoztam sőt még hevesebben viszonoztam csókját, mint ahogy ő a kezdő ritmust megadta.

Fulladva húzódtunk el egymástól és én egyre többet és többet akartam.

-         Ha folytatást szeretnél, itt egy telefon amivel csak nekem tudsz írni. A számot ne keresd, én is külön mobilt fogok használni erre a célra. Azt akarom, hogy te magad hívj ha készen állsz a gyönyörre.  Egyet kérek. A kilétem sose bolygasd, ne rontsd el a játékot, mert akkor örökre eltűnök!

-         De… Én most is készen állok!- lihegtem még mindig az előző csók hatásától.

Elment, de előtte még éreztem ahogy a kezembe csúszik valami pici hűvösebb műanyag.

Egy ideig még némán feküdtem mire össze tudtam magam szedni annyira, hogy felüljek és levegyem  a fejemről a kendőt.

Nem tudtam, hogy valaha is írni fogok-e neki, de nem akartam, hogy eltűnjön.

Megint itt hagyott, kétségek közt, feltüzelve.

Egy óra múlva meg találkozó van a többiekkel és még haza se jutottam.

Oh… És most foghatok még egy taxit…. Remek!