13. RÉSZ

Zs-nek pontban 4-kor :)


Robsten III.


In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében

Hazaérve azonnal lezuhanyoztam majd kiülte az erkélyre cigizni. Semmi nem utalt arra, hogy valami világrengető katasztrófa közeledne én mégis úgy érezte, mintha belecsöppentem volna valamibe, ami túl megy minden józan határon.

Ráadásul mintha saját választási lehetőségemtől is megfosztottak volna, holott valójában pontosan most adták meg…

A srác hihetetlen. Az apró kis telefont szorongattam, és általános műszaki tudásommal próbáltam megfejteni a benne rejlő varázslatot, de valójában semmi szokatlant vagy eltérőt nem találtam, ami azt mutatná, hogy ez az apró szerkezet többet tudna bármely boltban választható mobilnál.

Ezek szerint csak saját elmém ruházza fel ennyi természetfeletti kisugárzással. Mint egy titkos barát… vagy egy titkos társaság, melynek tagja lettem, holott sosem tudtam róla, hogy létezet egyáltalán ilyesmi.

Mivel az idő vészesen fogyott én meg még mindig fürdőköpenyben parádéztam, gyorsan átmentem a hálóba, hogy kiválasszak valamit a mai alkalomra.

Most valami nőies, de azért Kristenesen laza cucchoz olt kedvem, így a kisebbik kupacban turkáltam.

Enyhe smink és kész is. Az órámra pillantottam, majd gyorsan összedobáltam a táskámba a szokásos kellékeket. Pontosabban csak majdnem a szokásosakat, ugyanis a második telefont beletéve úgy éreztem, mintha valósággal izzana a kezemben, s attól féltem a végén még lyukat süt a táskám oldalzsebébe.

Nem volt kedvem liftezni inkább a lépcső választottam, ami mondanom sem kell a ritka alkalmak egyikének bizonyult.

-         Ó basszus, tudtam, hogy valamit elfelejtettem… Taxit hívni.

Megpróbálkoztam hát a szokásos Amerikai leintéssel, bár ezen a környéken célszerűbb volt telefonon elintézni ezt a manővert, mivel általában itt már foglalt taxit futkoztak.

Most mégis szerencsém volt, ugyanis a harmadik próbálkozásra meg is állt a fuvarom.

Beültem a sofőr mellé és ledaráltam a címet. Útközben óhatatlanul is összehasonlítottam ezt a taxist az enyémmel, na nem mintha különösebben reális módon tudtam volna ezt a műveletet végrehajtani, mivel „támadó”külsejével sem voltam tisztában.

Ahogy megálltunk fizettem és kiugrottam a kocsiból. Hova a francba sietek ennyire egyáltalán?

A megbeszélt helyen még csak Kellan és Robert üldögéltek egy-egy Heinekken társaságában.

- Hy guys! Kellan mellé ültem, mert a ciki pillanatokból már elegem volt, vagyis inkább a megaláztatásból és ugyebár Rob a múltkor elég nyilvánvalóan kifejtette, hogy már nem fontos neki, hogy mellette tanyázzak.

- Mi a helyzet kislány rég hallottam felőled- nevetett Kell, majd a vállamba boxolt.

- Most éppen szabin vagyok, ha egyáltalán mondhatjuk így – mosolyogtam rá.

- Nah nincsenek felkérések vagy mi baj?- kicsit komolyabb lett az arca.

Úgy láttam, mintha Rob visszafojtott volna egy gúnyos mosolyt.

-         De igen, szerencsére elég sok van- mondtam inkább Robnak, mint Kellannak-csak még nem döntöttem. Most valami újat szeretnék, ami kihívást jelent.

A két válasz egyszerre érkezett:

- Akkor ne pornózni menj- mondta Rob gúnyosan.

- Játssz egy üresfejű cicababát, az tuti nem Kristenes lenne- mondta Kell prüszkölve a nevetéstől.

Rob mélységes parasztságát próbáltam figyelmen kívül hagyni, és inkább Kellan poénján nevettem.

Hamarosan csatlakozott hozzánk Nikki és Peter is, mint kiderült ők egy hotelben szálltak meg és sofőr hozta őket.

-         Nah mondjátok gyorsan ki mit kér, mert ami engem illet már nagyon- nagyon szomjas vagyok!

Megkaptuk a végszót, mindenki egyszerre kezdett hadarni, Peter meg csak nevetett a telhetetlen bagázson.

-         Vodkanarancs- mondta Nikki.

-         Valami erőset csak tequilát ne, mondtuk Robbal egyszerre s már majdnem elnevettük magunkat ami azért szintén nem törtét meg mostanában.

-         Hát én viszont, pont, hogy tequilát drága apuci- nevetett Kellan!

-         Ki is tagadnálak titeket ha valaki ásványvizet kért volna- kuncogott Peter majd elindult a pult felé.

Nem kellett sok idő, ahogy máskor sem, hogy a hangulat a tetőfokára hágjon és a jelen helyett a múltba révedjünk.

Kell és Nikki megállás nélkül sorolták a vicces jeleneteket amik többnyire Robhoz és hozzám voltak köthetők.

Robbal egyre többször néztünk nyíltan egymásra, s bár tekintete még mindig kifürkészhetetlen volt ez minden bizonnyal haladásnak számított.

Kibújtam a cipőmből, mert fájni kezdett a lában, de ez senkit sem zavart, hamarosan Nikk is csatlakozott hozzám. Persze ebből is poén lett, mivel a fiúk egyszerre kapták el a lábainkat, hogy megcsikizzék. Hogy ezek mennyire gyerekesek… Szörnyű.

Rob kimaradt a buliból, de azért ő is jól szórakozott. Nem tudom miért, de vágyódni kezdtem… Olyan volt, mint egy idegenbe beleesni. Nem tudod ki ő mégis vonz…

Nem nem az ismeretlen pasasról beszélek, hanem Robról. Annyira megváltozott, olyan titokzatos, mintha nem is ugyanaz a pasas lenne, mint aki volt.

Lábam lassan megindult előre, utat töve magának a lábak között