7.RÉSZ

Robsten III.


In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében

(egy rövid megjegyzés tőlem(Bri): végre eljött a legjobb rész :D ) 

Rob rám nézett, majd értetlen képe láttán elvörösödtem és beharaptam a szám, hogy még egyszer ne nyíljon szét ilyen vágyakozóan.  Ismét az üveg felé nyúltam és öntöttem mindkettőnknek, majd egyből lehúztam és várakozóan Robra néztem. Úgy tűnt megadja magát, hogy ez az este tényleg nem a veszekedésről fog szólni, hanem a néma ivászatról.

-         Tetszett a mai gála?- kérdeztem, bár tudtam, hogy az egész csak egy nagy süketelés.

-         Olyan volt, mint a többi- nah ezt megkaptam…

-         Szerinted a rendező megérdemelte a díjat?- újabb szánalmas próbálkozás…

-         Azt sem tudom, ki volt az és mit rendezett. – Rob újra az üveg felé nyúlt, de nekem nem töltött, így hát kiszolgáltam magam.

-         Az afterparty azért nem volt rossz…

-         Kristen abbahagynád ezt a hülyeséget? Kit érdekel az utóparty a gála vagy a rendező?

Mi a francnak hívtál ide? Egész eddig nem érdekelt, hogy mi van velem, most miért kellek? Talán azzal akarod megbosszulni az esti kis poénom, hogy most halálra untatsz? Mert ha ezt tudtam volna akkor hoztam volna kispárnát! Azt sem tudom mi a francnak jöttem el egyáltalán! Rendben van, hogy nem veszekszünk, de még az is izgalmasabb lenne, mint ez a terelgetés.

Kis monológja annyira felidegesített, hogy szinte üvöltve mondtam ki a szavakat:

-         Le akarok veled feküdni, ennyi az egész!

Rob szemei elkerekedtek, majd végigmért és égrengető nevetésben tört ki.

Már most mélységesen megalázva éreztem magam…

Úgy tűnt nem bírja abbahagyni… Újabb cigire gyújtottam.

-         Miért pont most és miért pont velem? Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de máskor mégsem hívtál egy laza numera miatt.

Újra nevetni kezdett, se ez már nem az az őszinte nevetés volt sokkal inkább tűnt erőltetettnek.

-         Megtennéd, hogy egy kicsit komolyabbra veszed a helyzetet Rob? Nem volt egyszerű felhívnom téged, pláne nem kinyögni ezt az egészet.

-         Figyelj Kris iszom még párat és visszatérünk rá jó! Egyébként az a cukorfalat ott a pultnál szintén ezt szeretné és csak egy okot mondj, hogy miért téged válasszalak / lefitymálva végigmért/ és ne őt /hátrafordult majd megnyalta a szája szélét/!

Na jó nem tudom mennyi megaláztatást képes egy ember ilyen rövid időn belül elviselni, de nekem már kezdett telelenni a szégyen bödönöm.

-         Azt hiszem ez hülye ötlet volt, most inkább elmegyek.

-         Rendben, én is ezt szeretném!- már érződött rajta az alkohol.

Felálltam, hogy méltóság nélkül távozzak, és a pulthoz mentem, hogy kifizessem a rengeteg alkoholt.

-         Frank, egy kicsit még elrabolom Kristent, de nem sokára jövünk. Még mindig nyitva vagytok egész nap ugye?

-         Persze Rob, itt semmi sem változott, minden a régi.

-         Kösz haver! azzal kacsintott, majd a könyökömnél fogva a mosdó felé kezdett húzni.

Az ajtó halkan becsukódott mögöttünk semmit sem értettem.

-         Rob most még is mit csinálsz?

-         Kristen, fogd már be!

Minden kíméletesség vagy csekély romantika nélkül vetkőztetni kezdett. Döbbenten néztem rá, de egy percig sem tiltakoztam. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy tényleg megtörténik végre, amire egész este vártam. Teljesen meztelenül álltam előtte, de ő maga nem engedte meg, hogy levetkőztessem. Folyamatosan hárított kezeivel, aztán amikor próbálkozásaim végleg feladtam, kezeit másra kezdte használni. A bennem lévő éhes szörnyeteg szinte felüvöltött amikor Robkényeztető kezei végigszántották testem majd megállapodtak jelen pillanatban legérzékenyebb pontomon.

Meg akartam csókolni, de fejét elhúzva száját mellemre helyezte, s ujjaival mozogni kezdett, amitől néha elakadt a lélegzetem máskor pedig felsikoltottam. Nem bírtam betelni vele, olyan volt, mintha egy lelassult kínzási folyamat hirtelen felgyorsulna és szélsebesen száguldana végső tűrőképességem határához. A hajába túrtam, most nem húzta el a fejét.

Lassan a nadrágjához nyúlt és kigombolta, majd egy kicsit lecsúsztatta. Felemelte lábaim, hogy könnyebben hozzám férjen, és szorosan a falhoz préselt. Elakadt a lélegzetem amikor megéreztem magamban, de nem hagyott időt, egyből mozogni kezdett és olyan sebesen, hogy a testem szinte azonnal ívbe hajlott a rám törő szenvedélytől. Még szorosabban tapadtam hozzá, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatolhasson. Olyan gyorsan mozgott, hogy már semmit sem érzékeltem magam körül, már nem találtam hidegnek a falat, a levegő szinte kigyulladt Rob szemei pedig arcomat fürkészték, de nem tudtam kivenni semmit tekintetéből, sőt lassan arca is összemosódott szemeim előtt. Nem kellett sok, éreztem, hogy már közel a beteljesülés. A tempó tovább gyorsult, bár azt hittem, hogy ez már nem is lehetséges. Felsikoltottam, végre a szörnyeteg testemben elérte célját és megkapta a gyönyört melyre hónapoknak tűnő órák óta áhítozott. Testem görcsösen megfeszül, enyhe remegés futott rajtam végig, a szemeim csukva tartottam, hogy minden egyes pillanatot kiélvezzek.

Ahogy Rob látta, hogy kicsit visszanyertem erőmet, lassan letett, majd visszahúzta bokszerét és farmerját, majd a mosdóhoz lépett, hogy kezet mosson.

Öltözni kezdtem, a ruháim szinte egy kupacban álltak.

-         Kint leszek, mondta Rob mielőtt magamra hagyott volna.

Egyszerre voltam boldog és szomorú egyszerre. Boldog voltam, mert végre az égető hiány eltűnt testemből és a megalázottság is kisebb formát öltött, viszont Robszenvedélytelen arca, és érzelemmentes, bár kielégítő menete csalódottsággal töltött el, már ami az érzelmi részeket illeti. Olyan volt, mintha, mintha… Nem tudtam megfogalmazni, minden esetre azért hálás voltam neki, hogy megtette.

Ahogy felöltöztem én is kiléptem az ajtón. Rob az asztalnál ült és egy újabb pohárral töltött…