10.RÉSZ

 /Rob és Kellan maci XD /

 Robsten III.


In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében

/Robert szemszöge/

Néztem kecses testét ahogy végigvonul a vörösszőnyegen és nagyon jól tudtam, hogy utálja ezt az egész felhajtást.  Titokban örültem neki, hogy nem láttam mellette férfit, bár ez valójában semmit sem jelentett, mivel ő nem az a fajta típus aki mutogatja a pasiját, mint valami csillogó trófeát. Ha lenne komoly kapcsolata már úgyis megírta volna a sajtó.

Cigizni indultam és nem okozott nagy meglepetést amikor ő is megjelent. Nem tudtam szó nélkül hagyni némaságát, de egyetlen jó szó sem jutott eszembe, így szokásomhoz híven bunkón elvicceltem az egészet. Nem állítanám, hogy semmilyen kártételt nem éreztem sőt, jól esett, hogy szavaimmal odavághatok. Szépen lassan megtanultam őt utálni, bár ez az érzés eléggé felszínesnek tűnt mégis valahonnan a mélyen rejlő mély sebből érkezett.

Utáltam ezt a szituációt ahogy azt is, hogy gyűlölködve ellenségekként bánunk a másikkal, de hát ez így is van. Nem akartam már ezen változtatni, nem akartam jópofizni, nem akartam már szeretni egyszerűen elakartam felejteni és kész!

Ezek után nem tettem mást, csak átadtam magam a rosszabbik felemnek…

Egymás után ittam az italokat, mert még mindig nem tudtam elképzelni, hogy mi a fene ütött belém. Itt ül mellettem, az előbb szexeltünk most meg teljesen éretten beszélgetünk a problémáinkról. Olyan mintha ez egy álom lenne, mintha valami párhuzamos dimenzióba csöppentem volna… A felnőttek világába. Nem tudom eldönteni, hogy örülök-e ennek az egésznek vagy nem. Egyszerűen agyrém. Ezt ezelőtt egy fél évvel miért nem lehetett megtenni?  Nem bírok értelmesen gondolkodni, az agyam egyszerre fagyott le a hirtelen rámtörő gondolatoktól, és kezdett zsongani a felhalmozódott alkoholmennyiségtől.

Tényleg Rob? Tényleg csak érzelemmentes szex volt? Remek. Akkor miért nem érzel megkönnyebbülést? Miért nem bírsz idegenként tekinteni rá? Miért kezded sajnálni a folyton könnybelábadó szemét… Mindig észrevettem az ilyen apróságokat hiába bírta titkolni. Lehet, hogy nagyon jó színész a kamerák előtt, de a való életben csapni való az alakítása.

Miért nem engedted el amikor elakart menni? Idióta vagy! Egy vadbarom, de hát éppen ezt akartad nem? Pontosan ezt akartad elérni, hogy elégtételt vehess rajta.

-         Rob… Mit szólnál hozzá, ha néha azért találkoznánk… Ha már megy az értelmes beszélgetés, meg az együtt piálás, akkor talán újra megpróbálhatnánk haverok lenni…

Mivan? Minek? Ennyire megaláztam és ő barátkozni akar? Ezt a csajt ismertem egyáltalán valaha is? Komolyan mondom olyan vagyok , mint aki ideszegeztek a székhez. Állj már fel, te barom, és húzz el innen!

-         Minek?

Nem válaszolt… Hasonló érzelmeket láttam rajta, mint magamon, azt hiszem ő sincs tisztában jelenlegi tetteivel. Mennyi hitelt adhatok szavainak? Ez most valójában ő vagy az alkohol?

-         Őszintén? … Fogalmam sincs. – meredt maga elé, majd ahogy arcomra nézett nevetni kezdett.

Majdnem én magam is nevetni kezdtem, mindig ilyen hatással volt rám nevetése, de összeszorítottam a fogam, hogy elfojtsak egy mosolyt.

Hallottam valami rezgésszerűséget és a telefonom némán megperdült az asztalon.

Kellan.

Kris is odanézett és ahogy leolvasta a nevet értetlenül nézett rám.

-         Hajnali 5 van… Kellan mióta kel ilyen korán?- kérdezte újabb mosollyal arcán.

-         Kell most éppen forgat és mindig ilyenkor szokott írni. Időeltolódás, nála még csak este 8 óra van.

-         Ó- mondta, s úgy láttam, mintha bosszantaná, hogy én jobban értesült vagyok e-téren, mint ő.

-         Szia Kellan miújság?- vettem fel lazán a telefont egy kicsit kizökenve végre ebből a furcsa hangulatból.

-         Rob haver, máskor álmos és morcos vagy ha hívlak, most meg friss és üde, csak nem szexeltél?- nevetett és na ná, hogy ugratással indít.

-         Nem, csak ittam. Kristennel. – az utolsó szót jobban megnyomtam a kelleténél, s közben láttam magam előtt Kristen érdeklődő arcát.

-         Wow. Hát erre nem számítottam. De ez még nem azt jelenti, hogy tévedtem. Szóval volt picsi pacsi mi?!

-         Ezt szerintem ne most beszéljük meg, inkább mondd, hogy miért hívtál!

-         Hű anyám, de morcos lett valaki, szerintem igyál még egy kicsit. Na de a lényeg, hogy szerdán szabadnapom van és beszéltem a srácokkal. Mit szólnátok ha mind leugranátok hozzám pár napra? Megnézhetitek a zsenit munka közben, kihagyhatatlan ajánlat.

-         Tényleg az- mondtam gúnyosan.

-         Na hát nem hallom, hogy hirtelen és gyorsan tolmácsolnál Kristennek- ne légy önző, tudom, hogy imádsz, de azért ne akarj csak magadnak!

Na jó ezt már én sem bírtam nevetés nélkül, bár a mosolyom egy kicsit lehervadt amikor beszélni kezdtem.

-         Kristen Kellan azt akarja, hogy menjünk le hozzá jövő szerdán és maradjunk egy pár napot. A többiek már igent mondtak.

-         Jó persze, én teljesen ráérek!- úgy láttam, mintha kicsit megbánná az utolsó két szót, de nem akartam vele foglalkozni.

-         Kellan ott leszünk szerdán. Addig meg még úgyis beszélünk.

-         Naná hogy beszélünk, nehogy nekem abban reménykedj, hogy innentől elmarad a reggeli ébresztésed.

Fújtam egyet.

-         Nem is reménykedtem ekkora kitűntetésben. Nélküled üresebb lenne az életem haver- nyögtem a telefonba.

-         Jól van még a végén elpirulok. Nah puszillak titeket gyerekek, aztán védekezzetek ám, még nem akarok nagybácsi lenni!

Leraktam a telefont és az asztalra dobtam.

-         Ezek szerint mégis csak muszáj lesz találkoznunk- szólalt meg Kristen olyan hanggal mintha maga sem hinni el, hogy ezt ilyen könnyen kibírja mondani, mindenféle gúny nélkül.

-         Úgy tűnik-mondtam, s örültem, hogy ez a kérdés lezárult anélkül, hogy nekem az eredeti kérdésre kellett volna válaszolnom.

Tűnődtem még egy sort, de aztán rájöttem, hogy túl sok minden történt egyszerre. Hirtelen rám tört a nyomás és szabadulni akartam innen. Felálltam, majd a telefonom és a cigim zsebre téve elindultam az ajtó felé.

Nem akartam bunkó lenni ezért az ajtóból kinyögtem egy sziát, és leléptem. ég éreztem a hátamba fúródó tekintetét ahogy végigköveti mozgásom az üvegablakon keresztül.