Stewson

7.rész

- A legközelebbi hotelbe!- hadarta Rob gyorsan a sofőrnek.

- Ennyire sürgős fiam?- nevetett a pasi.

- Hát nem tudom meddig bírok még ezzel a vadmacskával!- mondta szűrte ki Rob a fogai között bosszúsan.

A vadmacska mármint én, éppen azzal foglalatoskodtam, hogy kiszabadítsam magam a bilincsként csuklómra nehezedő kezekből és kinyissam a kocsiajtót.

10 perc és 2 nagy sípcsonton rúgás után kihúzott a kocsiból, hiába kiabáltam magamból kikelve a sofőrnek az ajtóban félig kilógó Rob hátán keresztül, hogy taposson bele, azt mondta, hogy őt hagyjuk ki ebből és intézzük el fent a szobában.

Az esti hűvös levegő kissé józanítóan hatott rám, na nem eléggé ahhoz, hogy a lábaimba teljesen visszatérjen az erő.

Nem akartam, hogy ez a férfiállat cipeljen ismét a hátán mindenki szeme láttára, így higgadtságot erőltetve magamra megpróbáltam szépen nőiesen dülöngélősen egyik lábam a másik után rakni.

Ő felvéve a nyugdíjas tempómat lépkedett mellettem, de még így is éreztem haragját.

A pultnál megtámaszkodtam amíg kivett egy szobát, majd a lifthez araszoltunk.

12. emelet.

Mikor elindult a lift egyből felkavarodott a gyomrom, de mint gyakorlott alkoholista nagyon jól tudtam, hogy ez csak vaklárma.

Beértünk a szobába, ami nem volt túlságosan nagy de takaros volt.

Egy franciaágy, mellette kétoldalt egy-egy éjjeliszekrény a szoba másik oldalán pedig egy Tv és szemben vele egy kanapé.

Erkély persze itt is volt, el is kapott egyből a vágy egy cigire.

Elindultam, nem akadályozott meg benne.

Úgy gondoltam, Rob beérte annyival, hogy négy fal közé dugott és mostantól nem foglalkozik velem.

Vagy csak azt várja, hogy azt higgyem, hogy már vége, aztán jön és leüvölti a fejem.

Különbenis kit érdekel, hogy mit csinál, elegem van belőle!

Először ellök magától aztán amikor emiatt leiszom magam és végre bulizni kezdek akkor meg elrángat és ráncigál és áh!

Bassza meg! Mit rágódok itt, inkább ki kellene élveznem az időt amíg még bennem van a fájdalomcsillapító.

Visszamentem a szobába és elmentem fürdeni. Rossz ötlet volt. Szinte teljesen kijózanodtam.

A fájdalom visszatért és a harag sem csillapodott. Ó hogy az a…! Ezt nem hiszem el.

Mi a fenét fogok felvenni, semmilyen ruhám sincs itt!

-Pattinson szerinted a kis táskámban amibe alig fér bele a telefonom és a cigisdobozom, mennyi hálóruhát fogok találni!!!- nem kiabáltam kifelé hanem ordibáltam az ajtón keresztül a szobába.

Erre az ajtó résnyire kinyílt, majdnem szívrohamot kaptam még szerencse, hogy mögötte álltam, és megjelent a rés előtt egy fehér köntös.

Gyorsan kitéptem a kezéből és becsaptam az ajtót.

Kénytelen kelletlen visszahúztam hát a tangámat a köntöst meg jó szorosan magamra tekertem.

Nagy levegőt vettem és kimentem, vissza a szobába.

Éreztem, hogy néz, de nem néztem rá vissza.

A mindkettőnkben felgyülemlett rengeteg indulattól szinte felrobbani készült körülöttünk a szoba.

Ezután fogta magát és bevonult ő is lezuhanyozni.

Még mielőtt becsukta az ajtót láttam a kezében belibbeni egy sötétkék anyagot. Úgy sejtettem magának is szerzett valahonnan egy köntöst.

Kihasználva az egyedül töltött időt az agyam sebesen kattogni kezdett és egy terv volt alakulóban a fejemben.

Nem tudtam most rosszabb dolgot elképzelni, mint Robbal tölteni ezt az estét ilyen hangulatban.

Gyorsan összeszedtem a ruhám táskám és a magassarkúm majd gyorsan az ajtóhoz mentem és lenyomtam a kilincset.

Nem nyílt… Próbáltam újra és újra. Szinte tőből próbáltam kitépni.

- Nem fog kinyílni hiába próbálkozol- hallottam a bosszús hangot a fürdőből.

Na jó. Itt már tényleg betelt a pohár. Minden cuccomat levágtam a földre és kirohantam az erkélyre.

Legszívesebben üvöltöttem volna, de inkább nagyokat szippantottam a friss levegőből.

A cigim még mindig az asztalon hevert így rágyújtottam és lekuporodtam a székbe.

Kicsit fáztam kint de nem érdekelt.

Elárasztott a gyengeség, és a fájdalom elviselhetetlenül mardosta szívemet.

Megjelentek az első könnycseppek aztán jött sorra a többi.

Az erkélyajtó bevolt hajtva és csak remélni tudtam, hogy fürdése eltart addig mire ennek a sírógörcsnek vége.

Senki se lásson így, főleg ő ne. Ilyen gyengének, sebezhetőnek.

Minden most jött ki rajtam a forgatások a rajongók az összes feszültség, és főleg a seb amit Rob ejtett rajtam.

Nem tudom felmérni mióta ültem kint 10 perce vagy 10 órája. A könnyeim lassan kezdtek eltűnni.

Na nem maguktól, küszködtem velük. Úgy sejtettem nincs már sok időm, hogy elrejtsem őket.

Igazam volt. Az erkélyajtó kinyílt, és láttam egy árnyat kijönni a jobb szemem sarkából.

Nem ült le csak rágyújtott és a korlátnak támaszkodva bámult kifelé.

Aztán nagyot sóhajtott, majd felém fordult. Nem néztem rá, fejemmel előre néztem, kicsit inkább lefelé,mint szemmagasságba, hogy hajam takarja arcomat.

-Kristen sajnálom. Sajnálom azt ami az erkélyen történt. Sajnálom azt is, hogy bezártalak ide, de a saját biztonságod érdekében nem találtam más módot.

Sajnálja… Remek! Ki vagyok segítve, és azt nem sajnálja, hogy elrángatott a táncparkettől, azt nem sajnálja, hogy rángatott és ordibált! Persze sajnálja ami az erkélyen történt, naná! Sajnálja,hogy bepróbálkoztam ezért visszakellett, hogy utasítson!

Azt miért nem mondja, hogy sajnálja, hogy múlt éjjel megcsókolt és a karjaiban tartott!

Nem válaszoltam neki. Csak néztem tovább magam elé.

- Kristen nézz már rám!

Nem néztem.

- Kérlek!- mondta most már szinte könyörögve.

Nem néztem.

Odajött és letérdelt elém. A hajamat gyengéden félretűrte majd az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet.

Most néztem rá először. Meglepett amit az arcán láttam, szinte megsajnáltam.

Mikor meglátta kisírt szemeimet arca elsötétült, szemeire mérhetetlen fájdalmat láttam leereszkedni, hangja mikor megszólalt nagyon lágy és halk volt.

- Kristen… Bocsáss meg. Tegnap éjjel én… komolyan gondoltam mindent.

Tudod… Nagyon szeretek veled lenni és szerintem egy csodálatos nő vagy akit talán meg sem érdemelnék.

Ma amikor megláttalak a kocsiból kiszállni azt hittem nem bírok magammal és amikor megéreztem az illatod. Tudod… Nagyon szeretem ezt az illatot, olyan mint a te illatod csak még sokkal erőteljesebb és intenzívebb.

Az erélyen azért toltalak el magamtól, mert már így is eléggé beléd habarodtam ahhoz, hogy csak egy ittas állapotban lesmárolható barátod legyek. Nekem ez nem menne. Vagy csak barátok… Vagy a barátnőm.

Amikor meg megláttalak táncolni… Egy pillanatra vettem csak le rólad a szemem és azt láttam, hogy minden pasi téged néz, olyan szemekkel,hogy…

Egyszerűen muszáj volt kirángatnom onnan.

Most már tudod a teljes igazságot.

Nem tudom, hogy minden egyes szavát pontosan feltudtam-e fogni, annyira hihetetlen volt ez az egész.

Ezek szerint ő értett félre engem, mivel mind a két alkalommal piálás közben csókoltam illetve akartam megcsókolni… Ezt nem hiszem el.

Mit is mondott? Barát vagy barátnő, vagy ezt a részét már tényleg csak a képzeletem szülte?

A fájdalom lassan kezdett felszívódni szavai hallatára.

Lenéztem rá, láttam, hogy lassan kezdi feladni a reményt, hogy még az életben valaha hozzászólok. A szeme még mindig annyira bánatos volt…

Most újra előtörtek eddig visszafogott könnyeim, de ezek már a megkönnyebbülés és szerelem könnyei voltak.

Robon látszott, hogy nagyon megijed nem tudta, hogy mit kezdjen velem ilyen állapotban.

Lassan felemelkedtem a székből és velem együtt ő is felállt.

- Robert… Fogalmad sincs, hogy mit érzek.

Látszott rajta, hogy ez a válasz nem nyugtatta meg.

- Szeretlek. Leheltem nagyon halkan, de végig a szemébe nézve.

Látszott, hogy hitetlenkedik, de végtelenül megkönnyebbül.

Aztán amennyire a könnyeimen keresztül tőlem telt rámosolyogtam.

Most már igazán látszott rajta, hogy felenged. Átölelt és szorosan tartott.

- Én is szeretlek Kristen.

Lenyeltem pár újabb könnycseppet aztán felnéztem rá. Szemünk összekapcsolódott, szinte egybeolvadt tekintetünk.

Lassan, lágyan csókolt becézgetve ajkam minden négyzetcentiméterét.

A testemen kicsit megrázkódott az érzéstől, valószínűleg ő félreértette azt hitte, hogy fázom, mert lassan felemelt és az ölében tartott, majd bevitt a szobába.

Lassan lefektetett a kényelmes, puha ágyba, de csókunkat egy pillanatra sem szakítottuk meg.

Végigsimított a hajamon, majd az arcom körvonalán.

A csókot végül ő szakította meg. A rám nézett, szemeiben ugyanazt a kínzó vágyat láttam amivel magam is küszködtem.

Válaszom egy lágy csóknak indult, majd folyamatosan mélyült.

Kinek kell ide levegő!

Kezei felderítő útra indultak testemen, majd megállapodtak a köpenyem csomójánál.

Szinte másodpercek alatt kioldotta, így teljesen kiszolgáltatottan, vágytól remegve, anyaszült meztelenül feküdtem előtte.

Egyenlítsünk gondoltam magamban, és kezem szinte előbb cselekedett, mint tudatom.

Most már teljesen éreztem őt, egész testével felém kerekedett, majd elkezdte lecsókolni könnyeim maradványait arcomról, aztán következett a nyakam, újabb borzongások futottak rajtam végig, majd a kezem következett, belecsókolt a tenyerembe.

A mellemnél elidőzött egy darabig, olyan dolgokat művelt a nyelvével, hogy azt bekellene tiltani. Még nem fejezte be, pedig azt hittem, hogy már nem bírom tovább. haladt egyre lejjebb és lejjebb. Aztán elindult ismét felfelé. Nagyon pontos volt minden egyes négyzetcentimétert áttanulmányozott.

Aztán amikor a belső combomhoz ért nem bírtam tovább. Ajkaimat kéjes nyögések sorozata hagyta el, amelynek hatására még intenzívebbé vált mozgása,

Aztán amikor testem már harmadszorra emelkedett és süllyedt alá, megkegyelmezett.

Semmit nem engedett, azt mondta az első az én éjszakám.

Újra felém magasodott, majd megtörtént. Éreztem, hogy testünk összeforr.

Lassan egyenletesen mozgott, én feljebb emeltem lábim szinte körbefontam testén. Ezt már ő sem bírta, halk de férfias nyögések hagyták el száját. Együtt mozogtunk teljes összhangban.

Annyira élveztem, hogy végre az enyém és csak az enyém, hogy nem bírtam betelni a látványával. Most már nem finomkodtunk, egyre többet és többet akartunk a másikból.

Szerelmi játékunk lassan beteljesedett. Egyszerre töltötte be a szobát egy női és egy férfi sikoly.

És mi kipirultan a szerelem friss tüzében égve feküdtünk egymáson, mire ő újra megcsókolt

Ezt az ősi szerelmi rítust még jó párszor megismételtük ezen az éjszakán.

Majd egymás karjaiban aludtunk el.