ESMÉE MEGLEPÉTÉSE!

Kedves kiscsibék, ide kerül fel Esmée meglepetése ma 6 órakor!
Akik nem ismernék őt, ő egy író aki különleges alkalmakra ír majd nekünk ilyen meglepetés alkotásokat! (L) Mivel nincsmég saját blogja ezért itt jelenik meg!
Mégegyszer mondom Esmée meglepetése ma este 6-kor! :)

Drága Tyúkól! Ezt a kis meglepit hoztam össze nektek, fogadjátok sok-sok szeretettel! J Kicsit rendhagyó és személyes, ezért nem biztos, hogy mindenki érteni fogja. Azért remélem bizonyos leányzók magukra ismenek, de a biztonság kedvéért, a történet végét úgy alakítottam, hogy kiderüljön, ki kicsoda! J

Jó szórakozást!

*Esmée*/Tyúkanyó

<3

ÚJ CSALÁDTAG

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Hát, ebben az erdőben lakott egy öreg nénike. Amilyen kicsiny házikója volt, olyan hatalmas kert díszítette az udvart! Volt itt zöldség, gyümölcs, s minden, mi szem-szájnak ingere. Természetesen állatokban sem volt hiány, kutya és cica békésen megfértek egymás mellett, a nyuszik szívesen rágcsálták az olyannyira szeretett sárgarépájukat, a bocik pedig kedvesen tűrtek, akárhányszor megjelent gazdasszonyuk tejes vödörrel a kezében. De amikor etetésre került sor, a néni első útja mindig imádott tyúkóljához vezetett. Tyúkanyó, Tyúkapó és a hat kiscsibe. Ők voltak, akik igazán bearanyozták a gazdasszony hétköznapjait. Mindegyikük külön személyiséggel rendelkezett, a néni pedig egyszerűen élvezte nézni ezt az izgalmas és csodálatos családi életet. Sokszor persze csak titkon leskelődött, hiszen, bár ő etette, itatta, gondozta őket, azért csak kívülállónak számított. Nem úgy, mint Ti, kedves gyerekek, akik most betekintést nyerhettek eme kicsiny,- no nem is olyan kicsiny- ám páratlan család életébe!

Gyönyörű nap köszöntött a tanyára. A hajnal első napsugarai éppen csak beragyogták az eget, amikor hirtelen a csendet felváltotta egy erőteljes rikkantás.

- Kukurikúú!! Ki az ágyból, mindenki! Új nap virradt, felkelni, csibéim!- kurjantotta izgatottan Tyúkapó. Ő volt a családfő, szerető férj és kakas (apa) :)

- Ugyan, Apus, –szólt közbe Tyúkanyó- hagyd még őket aludni, olyan kicsik még! Mint ahogyan a neve is mutatja, Tyúkanyó életében az ő kiscsibéi voltak a legfontosabbak. Mindegyiket féltőn szerette, óvta még a széltől is, így nem csoda, hogy a reggeli-vagy inkább hajnali- ébresztőt szokása volt kihúzni egészen addig, amíg minden csibének sikerült felnyitni álmos, csipás szemeit. :)

- Anyus! Tudod, hogy hozzá kell szokniuk a korai keléshez! Hiszen nincsen ennél fontosabb és megtisztelőbb feladat, mint jelezni a mi gazdasszonyunknak, új nap kezdődik!- hiába, ilyenkor kicsit mindig elragadtatta magát…

- Drága, egyetlen Apusom! De hiszen ők mind kis pipik! Nekik inkább azt kell megtanulniuk, hogyan gondoskodjanak leendő ivadékaikról! A családi fészek melege mindennél fontosabb!

- De anyu…- szólt közbe a legkisebb csibe- mi nem is rakunk fészket!

- Képletesen értettem, Babám! :)- válaszolt Tyúkanyó kedvesen.

- Óó!...- felelte tágra nyílt szemekkel a pipi. Igaz, ő volt a legfiatalabb az ólban, az érdeklődése azonban egy pillanatra sem szűnt meg az őt körülvevő világ iránt. Tyúkapó kedvesen rámosolygott, nem hiába, ő volt apuci szeme fénye. :)

- No jól van, de most már aztán tényleg talpra! – sürgette kis családját. Tyúkanyó kérlelőn nézett legidősebb csibéjére, aki egyből megértette anyja szándékát.

- Gyerünk, hugicáim! Készülődnünk kell, hiszen tudjátok milyen nap van ma?

- A „hagyjál már békén, mert mindjárt leütlek, ha nem”-nap?- kérdezte morcosan és szinte még félálomban a harmadik legnagyobb csibe.

- Mi az, csak nem ártott meg a sok árpa lé? :) - válaszolt kérdéssel a kérdésre nővére .- Aki éjjel tyúk, nappal is legyen az!

- Köszönöm a bölcs tanácsot, de most inkább kaparj odébb!- vetette oda csöppet sem kedvesen testvére. Bizony, ő egy kicsit harapós természetű kiscsibe volt. Imádott késő éjszakáig, sőt, néha hajnalokba nyúlóan partizni a környékbeli csibe barátaival. Ám mindenki tudta, hogy csak ilyenkor ilyen, fáradtan és másnaposan:). Így nővére úgy tett, mintha meg sem hallotta volna iménti szavait, és csak legyintett egyet szárnyaival. Legidősebb csibeként, tudta, hogy segítenie kell anyjának, hiszen azért valljuk be, öt – vele együtt hat - kiscsibe felnevelése nem piskóta! :) De ő nagyon szerette a húgait; örömmel foglalkozott velük, és ha Tyúkanyónak el kellett mennie, például egy „mindent a francia nyelvről”- tanfolyamra:), Ő volt az, aki helyettesítette.

- Ejnye, ne veszekedjetek már!- szólt rá testvéreire a második legidősebb csibe. Ő volt a legszelídebb a családban, angyali természete volt:), s emellett imádott mesélni, nem csoda, hogy ő volt az, aki minden este álomba ringatta az ólat varázslatos történeteivel. - Tehát, milyen nap is van ma?- tette fel újra a kérdést izgatottan.

- Kacsa-pipi fürdőnap!- vágta rá egyszerre az összes kiscsibe és Tyúkanyó, de még Tyúkapó is most az egyszer. :)

- Ezt a napot nagyon szeretem!- lelkendezett a második legfiatalabb csibe. Ez az a nap, amikor összegyűlik kacsa és pipi apraja nagyja, hogy közöses töltsenek el egy hancúrozós-fürdős napot. A Tyúkanyók és Kacsamamák pletykálnak, a Tyúkapók és Kacsapapák a legújabb „még egy karácsonyt megúsztam”- túlélési rátákról számolnak be egymásnak:), a kiscsibék és kiskacsák pedig barátkoznak önfeledt pancsolás közepette. Ám csibénk számára nem csak ezért volt fontos ez a nap: egy ilyen alkalomkor esett meg, hogy ő eltévedt és rátalált erre a kedves családra, akik azonnal befogatták és azóta is sajátjaként szeretik :).

- Naná, és még én hogy szeretem!- kiáltott fel pajkosan a harmadik legfiatalabb pipi. Lesz sok kakas növendék, ugye?

- Hát persze, neked mindig csak a huncutságon jár az eszed, ugye, hugi?- kérdezte tőle az előbb még morcos kiscsibénk immár teljesen üdén és frissen egy cinkos kacsintás kíséretében :).

- Tudod, gondolnom kell a jövőmre. És ha egy hím egyed a fajtánkból nem tudja például felállítani, pardon, megállapítani, hogy éppen milyen kedvem van, akkor menjen és fűzze inkább a kukoricaszemeket szalmaszálra! :)

- Kincsem, ne perverzkedj kérlek, legalább a kicsik előtt ne!-. Fedte meg Tyúkanyó pajzán kis csibéjét.

- Bocsánat, anyukám!- felelte bűnbánóan csibénk.

- Te szent csirketakarmány! Elkésünk! –rikkantott fel hirtelen Tyúkapó.

- Apának igaza van, gyertek, induljunk! –fordult testvérei felé legidősebb nővérük, a csibék pedig, Tyúkapóval az élükön sorba meneteltek a tó felé.

- Én…én inkább itthon maradnék. - suttogta szemlesütve a mi baba csibénk Tyúkanyónak, aki mindig leghátul haladt; így ellenőrizte, hogy az összes pelyhes tollú drágasága meg van-e.

- Na de, miért, életem?

- Nincs kedvem hozzá…- válaszolt durcásan a pipi.

- Ugyan…mondd el mi bánt! - bátorította szelíden. - Csak nem kakas van a dologban? :) - A csibe hirtelen anyjára kapta tekintetét, ami mindezidáig a poros földet vizsgálgatta kitartóan.

- Hát, de…- kuncogott zavartan a k(R)is csibe :).

- Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz!- bíztatta Tyúkanyó kedvesen.

- Szóval…Van ez a kakas…Idősebb nálam, és egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni – kezdett bele mondókájába. Tyúkanyó feszülten figyelt. – A múltkor is, amikor ilyen közös kacsa-pipi napot tartottunk…szembejött velem a kis kavicsos úton, tudod, ami közvetlenül a vízparthoz vezet.

- Igen, tudom, az a kis keskeny ösvény virágokkal szegélyezve – gondolkodott el egy pillanatra Tyúkanyó.

- Hát, azért nem olyan keskeny az…Szóval, elmentünk egymás mellett, de olyan közel, hogy még a tollaink is összeértek! – mesélt tovább pirulva baba csibe.

- És tetszik neked? –mosolygott Tyúkanyó.

- Hát…szép színesek a tollai…- felelte a pipi szemlesütve.

Tyúkanyó lágyan felkuncogott.

- No gyere, nem hagyhatod, hogy holmi suhanc kakasok miatt lemaradj egy ilyen mókás napról! – mondta csibéjének vidáman.

- De mit csináljak, ha megint szembe jön?- kérdezte félőn baba csibe.

- Tudod, Babám, ha valaki nem veszi észre, hogy milyen érték mellett sétál el, az az ő baja :). Te csak légy önmagad, olyan okos, bátor és ártatlan kiscsibe, amilyenre mindig büszke lehet egy anya! – válaszolt Tyúkanyó majd megölelte csibéjét, akinek apró szemecskéiből még apróbb könnycseppek gördültek le arcocskáján.

- Köszönöm!...- szipogta meghatódva , majd fej- fej mellett elindultak Tyúkanyóval családjuk után.

Nem telt bele sok idő, és már utol is érték a többieket, bár a legfiatalabb csibék már a vízben mókáztak néhány kiskacsával.

- Gyere baba, vár a víz!!- kiáltott oda vidáman testvérének fogadott nővére.

- Bizony! És tele van csini fiúkákkal!- tették hozzá parti és perverz csibéink egy-egy kaján vigyorral a képükön :). Nem is kellett sok hozzá, legfiatalabb testvérkéjük már csatlakozott is a „ki bírja tovább a víz alatt”- játékhoz.

Hát, telt az idő, Papa, Mama, kiscsibe, kiskacsa jól szórakozott. Egyszer azonban különös zajra lett figyelmes Tyúkanyó. Körbefülelt és meghallotta, hogy a szemközti bokrok mögül jön; halk, mégis keservesen szívszaggató zokogás. A kiscsibék túlságosan el voltak foglalva a játszadozással, Tyúkapó pedig éppen legkisebb csibéjével büszkélkedett Kacsapapának, így Tyúkanyó eldöntötte, egyedül jár utána a dolognak. Lassan elindult a hang irányába, és ahogy közeledett, úgy erősödött a vékony hangocska. Amikor végre a odaért a bokrokhoz, hát, mit ad Isten, mit pillant meg, egy apró fekete pici csibét :) kétségbeesett sírás közepette.

- Hát, te meg miért sírsz, apróság? – kérdezte gyengéden Tyúkanyó.

- A…azért, szipp, mert engem mindenki utál!- válaszolta zokogva a csibe.

- Ugyan, miért utálna téged bárki is?

- Szipp, mert nekem nincs szép, fényesen csillogó aranytollam, hanem fekete vagyok- szipogta a kis ártatlanság.

Tyúkanyó közelebb lépett hozzá és kedvesen rámosolygott.

- Tudod, nekem is van egy fekete kiscsibém, és ugyanúgy szeretem, mint a másik öt pipikémet. Igaz, néha egy kicsit szabad szájú és túlságosan is szeret szórakozni :), de ettől még nem kedvesebb nekem egyik testvérkéje sem, főleg nem a tolluk színe miatt.

- Komolyan? – nézett fel Tyúkanyóra a kisírt szemű fekete szépség.

- Komolyan! – vágta rá határozottam Tyúkanyó. – Szeretnéd őket megismerni? Éppen lubickolnak a tóban. Gyere, rád fér egy kis játék!- bíztatta a csibét.

A kis feketeség egy pillanatig habozott, ám végül elindult a tó felé, szorosan Tyúkanyó mellett lépdelve.

- Kérdezhetek valamit? – hangzott el a csibe csőréből a mondat. Tyúkanyó csap bíztatón bólintott egyet.

- Engem is úgy tetszene szeretni, mint a többi csibéjét? – kérdezte hatalmasra nyílt szemekkel. Tyúkanyó megállt egy pillanatra és kedvesen ránézett.

- Ez nem is kérdés, kis butus :). Ezentúl hozzánk tartozol. – A csibe boldogan bújt még közelebb újdonsült anyukájához. Időközben el is érték a tavat, majd Tyúkanyó szót kért.

- Csibéim, egy kis figyelmet kérnék! – hirtelen minden csibeszempár rá szegeződött.

- Bemutatom új testvérkéteket!- mutatott a kis fekete gombolyagra, aki mindezidáig szégyenlősen megbújt Tyúkanyó szárnyai alatt.

- De jó! Te is fekete vagy, pont, mint én! –lelkendezett party csibe, a mi kis fekete „báránykánk” :).

- Köszöntünk a családban!- szólt az angyali nővérke :).

- És mondd csak…Te, ugyebár fiú csibe vagy…Mindenhol fekete vagy? – kérdezte a mi kis perverz csibénk.

- Ne kezdd ezt – fedte meg legidősebb nővére -, viselkedj egy kicsit, hiszem még csak most csöppent ide szegényke.

- Bocsánat…- válaszolt kénytelen kelletlen a kis huncut :).

- Gyere! Játssz velünk egy kicsit a vízben! – hívta a fogadott kiscsibe immár fogadott kisöccsét :).

Közben Tyúkapó is megjelent a színen.

- Igazuk van, menj csak…fiam! – buzdította. – Úgy is mindjárt indulnunk kell haza, későre jár.

Fekete csibénk félszegen haladt a víz felé, ám amikor meglátta a sok kedves és mosolygós arcocskát, minden félelme elszállt, és vidáman vetette bele magát az önfeledt hancúrba.

Ám az idő szalad, így elérkezett a pillanat, amikor Tyúkanyó magához terelte az összes kiscsibét.

- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, és hét! :) Indulásra készen állunk! – kiáltott előre Tyúkapónak.

A család vidáman menetelt hazafelé, út közben pedig kedves dalocskákat énekeltek új kis családtagjuk tiszteletére.

No jól van, lefekvéshez készülődni, drágaságaim! – utasította szelíden Tyúkanyó, mihelyt betették lábukat az ólba. Legidősebb csibe segített elrendezni a puha szalmaágyacskákat, majd mindenki szépen befészkelte magát a saját ágyikójába.

Véégre! Esti mese következik! – lelkendezett baba csibe :).

Jól van, akkor kezdjük! – felelt mosolyogva a mi angyali csibénk :).

- Egyszer volt hol, nem volt, volt egyszer egy kedves királyfi és királylány. Hát, nagyon jó barátok voltak, ám a fiú többet érzett, mint barátság. A leányzónak viszont volt már egy lovag udvarlója évek óta. Igaz, ez a kapcsolat egyre inkább kezdett kihűlni, hiszen, a lovag éjt nappallá téve csak harcolt és viaskodott, nem igazán foglalkozott a királylánnyal. Ahogy azonban telt az idő, királyleányzónk rájött, hogy ő már mást szeret, az ő legjobb és legkedvesebb barátját. Őszintén elmondott mindent neki, aki boldogan vallotta be iránta való érzéseit. Ezután már csak egy dolog maradt hátra, hét országra szóló lakodalmat csaptak, még a lovagot is meghívták, aki végül megenyhült erős szerelmük láttán. Máig is boldogan élnek, 200 unokával :), míg meg nem halnak. Itt a mese vége, fuss el véle! – fejezte be történetét a megtestesült angyalság :).

- Oh, ez olyan romantikus volt – áradozott baba csibe.

- Jól van, de most már aztán irány az álmok tengere! – takargatta be csibéit Tyúkanyó.

- Baba, ma te kezded a jó éjszakát – mondta legfiatalabb csibéjének.

- Jó éjszakát, Lady csibe!

- Szép álmokat ANGYALKA csibe!

- Repdeső kakasokat, Brianna csibe!

- Méretes falloszokat, Fanni csibe!

- Na de, Brianna!

- Bocsánat, anyu…

- Méretes magocskákat, Fanni csibe!

- Finom kukackákat, Orsi csibe!

- Rózsaszín vattacukros álmokat, Kristen baba csibe!

- Legfénylőbb csillagocskákat,…- folytatta volna baba csibe, ám nem tudta, hogyan. Lassan ránézett öcsikéjére, majd megkérdezte:

- Tényleg…Még a nevedet sem tudjuk.

- Rob. A nevem Rob csibe.:)

- Akkor, legfénylőbb csillagocskákat, Rob csibe!- hangzott fel kórusban a tyúkól összes lakója.

Így történt, hogy a tyúkól egy új családtaggal bővült egy forró nyári kacsa-pipi fürdőnapon.

Itt a mese vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána! :)