Stewson

12. Rész

Ismét minden rendben volt. Az elrablás és halálfélelem már csak életem múló emléke volt, amely azonban óvatosságra intett. Többet nem csatangoltam egyedül a sötétben.

A biztonságiak szolgálatát azonban továbbra sem voltam hajlandó igénybe venni.

Amolyan kettős életet éltem.

Nappal a barátokkal és a családdal voltam az este azonban csak Robé és az enyém volt.

Élveztem ezt a kis játékot, megjátszani, hogy csak barátok vagyunk.

Személy szerint azt sem bántam volna ha kiderül, ha mindenki megtudja, hogy hozzá tartozom és ő hozzám.

Kezdtem megismerni apró szokásait is, de semmilyen rigolyája nem zavart.

Korábban szinte mindig Tv-re vagy zenére szeretett elaludni ha már ágyban volt.

Azt hiszem nem kell részleteznem milyen új alvás előtti elfoglaltságot találtam ki neki.

Kellan sokat viccelődött rajtunk, de kivételesen nem dühített.

Szerettem minden dolgot ami hozzá fűződött, miért pont azon akadnék ki ha valaki aki tudja, hogy együtt azon viccelődik, hogy milyen spekulálgatások vannak körülöttünk.

Szerettem a Robsten jelzőt is. Miért is ne?

Gyakran azzal töltöttük unalmasabb perceinket, hogy a neten olvastuk a rólunk fabrikált pletykákat és jókat röhögtünk rajtuk.

Egyedül a képek voltak azok amik magukért beszéltek.

Elnézve a fotóinkat sokszor csodálkoztunk is azon, hogy mitől nem olyan egyértelmű még ez a dolog velünk kapcsolatban.

A szerelmes pillantások, a vággyal teli érintések, a titkos sugdolózások és sajátos poénok… Színészet ide vagy oda ezt ennyire jól nem lehet megjátszani.

Nem szerettük azokat a fogásokat amikor mindkettőnknek valaki más oldalán kellett a vörös szőnyegen pózolni.

Azért egy kis egészséges féltékenység persze a mi kapcsolatunkat is jellemezte, de mivel mindent megbeszéltünk egymással nem volt okunk kételkedni a másikban.

Most épp a fürdőben dekkolok és próbálok valami tűrhető kinézetet varázsolni magamnak az esti partyra. Egy héten belül elkezdjük az Eclipse forgatását és most ismerjük meg az új színészeket.

Rob odakint készülődött, mert enyhén szólva kizártam.

Ennek az oka nagyon egyszerű volt. Kitalálta, hogy öltözzünk együtt így tud majd segíteni a ruhakiválasztásban és az esetleges zipzár felhúzásokban is.

Én meg persze naivan belementem aminek az lett az eredménye, hogy a beígért felhúzásból folyamatos lehúzás lett. :D

Nem bírt magával az édes, mondjuk, hogy őszinte legyek az első három alkalommal én is kegyesen „tűrtem” a dolgot, de aztán a fennmaradó idő vészesen csökkenni kezdett.

Mióta vele voltam előtérbe került a szexi, nőies oldalam, így nem nagyon fogta vissza magam mikor a ruha kiválasztásáról volt szó.

Még szerencse, hogy egy kisebb vásárlótúrát ejtettem meg a héten, különben most nem lenne Robnak meglepetés amit végül is választottam.

Ez a ruha amibe épp belebújni készültem fekete volt, combközépig ért. Szorosan követte testem vonalát, kiemelte melleimet. A mell felső fonalánál a pántján keresztül végig a hátam közepéig ezüstösen csillogó kövekkel volt kirakva. A hátam a pánton kívül teljesen nyitott volt, szinte a fenekemig kivágott.

Utolsó simításként beleerőltettem lábam a magas sarkúba.

Hajam most egyenes volt, a vasaláson kívül nem volt kedvem vacakolni vele.

A kiegészítőkkel Nikki tanácsára óvatosan bántam, mert a ruha maga is annyira díszes volt, hogy nem kívánt maga mellé semmi égrengetőt.

Szemhéjamra egy kis ezüstös fényt és a sarkakba fekete árnyalatot tettem, majd szépen lassan kihúztam fekete tussal.

Elég taktikát lestem már el sminkeseimtől, hogy ennyit magam is megtudjak csinálni, csak én hajlamos voltam ilyenkor kiszúrni a szemgolyómat így az óvatosság miatt sokkal lassabban ment a művelet.

Kész. Nagyot sóhajtottam, majd kiléptem a fürdőből.

Mr „aligvárommárhogyláthassalak” Pattinson persze nem volt sehol.

Nah ennyit a drámai belépőről.

Az erkélyajtó félig nyitva volt, nem kellett sok ész hozzá, hogy kitaláljam mit csinál.

Fogtam hát a cigimet majd én is kivonultam füstölni.

Annyira el volt mélyülve a gondolataiban, hogy észre sem vette egészen addig, hogy ott vagyok amíg egy nagy kattintással meg nem gyújtottam a cigimet.

- Azt hittem már sosem készülsz el- mondta nevetve majd rám nézett.

- - Nos Mr Pattinson érdemes volt várnia?- kérdeztem egy kacér mosollyal az ajkamon.

Egyből mellettem termett, majd kitépve a cigim kezemből szorosan magához húzott és vadul megcsókolt.

Beletelt vagy öt percbe, mire eltudtam szakadni ajkaitól levegőért kapkodva.

- Ezek szerint már nem bánod annyira, hogy ennyi időt töltöttem a fürdőben ugye?- kérdeztem ártatlanul, de a nevetés már torkomat fojtogatta.

- Hát persze, hogy nem! Én minden időt bánok amit nélkülem töltesz! - nevetett most már ő is.

Megcsókoltam, mi mást tehetnék amikor ilyen édes?

- Gyönyörű vagy, de tudod jól, hogy miattam nem kell ez a felhajtás, én gyönyörűnek talállak egy régi nadrágban és elrongyolódott pólóban is. Tudod legjobban a természetes nőket szeretem, szóval téged meztelenül! – most már annyira nevetett, hogy attól féltem kiesik az erkélyről.

- Jól van Rob viccelődj csak, de miből gondolod, hogy neked csinosítottam ennyire ki magam! Mi van ha a másik pasimnak akarok tetszeni?- próbáltam komolyságot erőltetni a hangomra, hogy egy kicsit visszakapja az előzőt.

Válaszreakciója ismét meglepett.

Közelebb lépett hozzám, egyik kezét a derekamra tette majd a másikkal lágyan végigsimított hajamon, s tarkómhoz érve megállt majd a szemembe nézett.

Óvatosan közelebb húzta fejem az övéhez, majd a lehető legérzékibb csókot adta ami csak létezhetett.

Minden szerelme benne volt ebben a csókban.

Olyan lágy, mint egy fuvallat, mégis olyan erős, mint semmi más a világon.

Lábam remegni kezdett, arcom belepirult, szívem valósággal dübörgött, kezem arcára csúszott, mintha örökre megakarná őrizni ezt a pillanatot.

Rob lassan elhúzódott, bár ajkam egy darabig még mágnesként követte.

Mosolyogva végignézett rajtam, ő is érzett mindent amit én, még a remegő lábaimat is.

- Mert az a másik sosem szeretne ennyire, sosem vágyna rád ennyire és sosem csókolna ilyen őrjítően- mondta a végét önelégülten elviccelve.

Én meg álltam ott nevetve és bekellett vallanom magamnak, hogy ezúttal olyat dobott vissza, amit nem tudtam leütni.

Most én mentem oda hozzá és csókoltam meg ezzel beismerve vereségem.

Már éppen belemelegedtünk volna amikor megszólalt Rob telefonjának emlékeztetője ami távozásra inspirált minket.

Hát mit ne mondjak, sokkal szívesebben maradtunk volna szobánkban.

A limuzinba beszállva ismét magunkra kellett erőltetni a baráti maszkot ami egyre nehezebben ment.

Kevesebb, mint negyed óra múlva parkoltunk le az elegáns szórakozóhely előtt.

A vörös szőnyegre kilépve ismét elkezdődött a szokásos tortúra.

Külön lépkedtünk és pózoltunk, majd jöttek a közös fotók.

Szokásos beállás Robert karja a derekamon feje pedig kicsit az enyém felé dől.

Mindent rutinból csináltunk már.

Végre beértünk a terembe és egy kicsit önmagunk lehettünk.

Chris üdvözölt minket először, majd egyből elcipelt, hogy bemutasson minket az új szereplőknek.

Égett a fejem elég rendesen, mert úgy konferált be minket, mint a nagy sztárokat és nem, mint húsvér embereket, kollégákat.

Mindenkivel kezet fogtunk majd beszélgetni kezdtünk.

A legfeltűnőbb jelenség a Leah karakterét megformáló Julia Jones volt.

Még női szemmel is gyönyörű, természetes indián lány.

Szimpatikus egyfajta pozitív energiát sugárzott.

Helyesbítek: szimpatikus volt mindaddig míg nekem csak egy hellóra futotta, Robot viszont olyan sokáig ölelgette, hogy azt hittem összenőttek.

Robon is láttam, hogy zavarban van, próbáltam nem féltékenykedni.

A bár felé tartottunk ahol barátaink tanyáztak.

Én a lányokkal beszélgettem míg Rob inkább a fiúk társaságát választotta. nem is értem miért? Pedig annyira érdekes a márkákról butiqokról és divatról beszélgetni.

Ennyire azért még én sem tartottam magam még nőcisnek így megszakítva a csevejt elrángattam őket táncolni.

Úgy táncoltunk mint mg soha, a rudas esetet kivéve. Nikki is Ash csináltak egy Krsi szendvicset majd utána Nikkit fogtuk közre.

Úgy tűnik a fiúk is unták már magukat, mert nem sokkal később ők is csatlakoztak.

Rob persze hozzám akart odajönni, de Kellan gyorsabb volt és persze húzni akarta Robot.

Rám kacsintott, majd azt mondta mutassuk meg ennek a puhánynak, hogy csinálják ezt a nagyok. :D

Nevetni kezdtem, de azért előbújt belőlem a kisördög. Belementem a játékba, persze csak baráti „testvéri” kereteken belül.

Kellan a valóságban is a nagy testvér szerepét töltötte be mindkettőnk életében.

Rob Nikkivel táncolt, de a szemét folyamatosan rajtunk tartotta.

Egyszer csak nem bírta tovább és odajött hozzánk.

Rátette kezét Kellan vállára, majd komolyan, de egy fél mosollyal az arcán azt mondta:

- Tiéd a söröm, enyém a nőm!- ezzel mint aki jól végezte a dolgát odajött és félreérthetetlenül átölelt.

- Milyen hisztis lett valaki- mondta Kellan nevetve, majd hátba veregetett minket és átment Nikkihez, majd fél perc múlva visszajött Rob söréért. :D

Végre együtt voltunk, úgy táncoltunk, hogy abban egy csepp félreérthetetlen dolog sem volt.

Körülnézve a teremben eléggé elszabadultak az érzések.

Szinte nem lehetet látni egy magányosan lézengő embert sem.

Viszonylag gyorsan távoztunk a partyról

Robot másnap reggel egy elég kellemetlen üzenet keltette.

Még régebben elvállalt egy filmet aminek a forgatásai nagyjából egybe esnek az Eclipsével így majd ingáznia kell. Lesz olyan is, hogy több napot nem lesz itthon.

Nem akartunk még ezzel foglalkozni. Úgy gondoltuk majd megoldjuk valahogy.

Most majd nem hagyom magam elraboltatni és akkor talán működik majd a videotelefonos dolog is. Meg most nem hetekről csak napokról van szó… remélem.

Egy hét múlva elkezdődött a forgatás. Nagyon izgalmasnak ígérkezett.

Chris talán kicsit keményebb volt, mint eddig de hát ez a legintenzívebb rész.

Julia elég sokszor kért tanácsot Robtól szakmai kérdésekben.

Nem bosszantott annyira, mert bíztam Robban és úgy tűnt lassan összebarátkoznak.

Még otthon is hívogatta, velem is kezdett normális modorban beszélni.

Talán a pasikkal közvetlenebb a csaj vagy mit tudom én.

Minden jól ment már a legfontosabb jeleneteket felvettük, persze még korántsem volt vége a forgatásoknak.

Az egyik csókjelenetünk olyan intenzívre sikerült, hogy beleszédültem Sőt.. mondhatni elájultam.

Rob azóta is ezen viccelődött, persze akkor ő is megijedt.

Reggelente édes csókjai ébresztettek mély álmomból. Mindig előbb ébredt, de élveztem nagyon.

Aztán jött az elő alkalom, hogy el kellett mennie. Csak két nap volt ugyan, de már ez is megviselt.

Mondjuk egy előnye volt ezeknek a távolléteknek, a fantasztikus búcsú szeretkezések.

Integettem neki, ahogy elhajtott a kocsival, majd visszamentem a szobába és egyből csengett a telefon.

Rob volt, hogy már most hiányzom neki!- annyira édes!

Annyira… hogy amint lerakta futnom kellett a mosdóba, mert hirtelen elkapott a hányinger. Francba a sok idegeskedés!

Julia: http://horiwood.files.wordpress.com/2009/08/qoriankakilcher.jpg