Stewson

6.Rész

Már mellettem volt, de még mindig nem hitt a szemének.

- Bámulatosan nézel ki!- súgta a fülembe egy puszi kíséretében.

Én csak rávillantottam egy mosolyt . Aztán éreztem, hogy mélyen beszívja a körülöttem keringő illatfelhőt.

- Az illatod… - De nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen minden ember körülöttük legyeskedett és így is ki vannak élezve a Rob és köztem lévő „szerelmi” kapcsolatra.

Mielőtt elindultunk volna befelé, éreztem, hogy Rob átkarolja a derekamat és szorosan maga mellett tart.

Taylornak is feltűnt ez a nem mindennapi bevonulás ezért közelebb húzódott hozzánk, hogy a firkászok számára ne legyen olyan feltűnő.

Hát igen, jó ha legalább egyikünknek helyén van az esze.

Ahogy beléptem hatalmas megpakolt svédasztalok sorakoztak előttem a kedves kollégák és barátok mondhatjuk úgy, hogy félig- meddig a családom pedig szétszóródva kisebb csoportokban beszélgettek és nevetgéltek.

-Látom már jó a hangulat- mondta Rob mosolyogva.

- Igen bizonyára nem limonádét iszogatnak a kedves vendégek- nevettem én is.

-Hát srácok azt hiszem a bárpultnál kell kezdenünk a partyt, hogy beozzuk a lemaradást!- csatlakozott hozzánk Taylor.

Ebben a kérdésben mélyen egyet értettünk és elindultunk a bár felé, közben persze üdvözöltünk minden útba eső kollégát.

Amikor a mixer megkérdezte, hogy mit kérünk persze nem bírta ki, hogy ne ugrassa Taylort.

- Egy pohár tejet a farkasnak! :D - mondta és csibészen Taylorra kacsintott.

- Kösz Rob nagggyon vicces vagy magadnak egy pohár 0 negatívot kértél?- kontrázott Robra. :D

Én egy fejcsóválással adtam tudtukra, hogy mennyire gyerekes ez a huzavona, de fél pillanattal később már nagyon megbántam, mert mind a ketten egyszerre kiáltották a pultosnak, hogy:

- Kristennek mindegy, hogy mit a lényeg, hogy műanyag pohárban legyen nehogy kárt tegyen magában vagy valaki másban ha összetöri. :D

Erre már én is nevetésben törtem ki, de azért nem úszták meg, mert az italomat megkapva úgy döntöttem odébbállok és véééletlenül végigsétáltam közben a lábukon.

Két fájdalmas szisszenés kíséretében odamentem Nikkihez aki éppen Peterrel beszélgetett.

Alig 10 perccel később ismét Rob kezét éreztem a derekamon és mint kiderül az erkélyre húzott cigizni.

Mikor már csak ketten voltunk itallal a bal cigivel a jobb kezünkben ismét rám tört a birtoklási kényszer.

- Milyen napod volt?-kérdeztem.

- Hát, ahogy vesszük… Volt már rosszabb is. Ma csak félig süketültem meg és csak 10 lány kérte, hogy mélyesszem beléjük a fogam. :D

- És megtetted?- kérdeztem ártatlan ábrázattal.

- Hát már majdnem odáig jutottam, hogy megteszem… Aztán szerencsére tudtam kontrollálni a „vérszomjamat”. :D

- Örülök, hogy nem tetted meg.- mondtam félig komolyan félig moslyogva.

Rob csak elgondolkodóan vizslatta az arcom, aztán végül folytatta.

- Taylornak azonban már kevesebb türelme volt… annyira felidegesítette magát az erőszakos népségen, hogy elkezdett morogni amolyan Taylorosan.

Nevettem. Pontosan eltudtam képzelni a srácot amint idegesen morrant egyet.

- A poén csak az volt, hogy az egyik rajongó erre felkiáltott, hogy „Végre! Mégegyszer!” :D

Nah most már teli torokból nevettem!

Ez sajnos ilyen… Gondoltam magamban. Tényleg idegesítő, ha az ember ennyire a szerepe alapján akarják bebetonozni, de ugyanakkor ezek miatt a sokszor idegesítő és erőszakos rajongók miatt csináljuk.

Ezt nem szabad elfelejtenünk.

Már éppen befelé indultam amikor Rob még visszahúzott.

- Tényleg csodaszép vagy ma… Az illatod is annyira…

Megint nem fejezte be. Csak néztünk egymásra, szinte már megbabonázva.

Lassan közelebb léptem hozzá, közeledtem a szája felé.

Már szinte éreztem ajkát az enyémen… Amikor hirtelen eltolt magától.

Rám nézett, motyogott valamit amit nem értettem aztán bement.

Magamra hagyott.

Csak álltam lefagyva és néztem azt a pontot ahol az előbb állt.

Aztán éreztem ahogy lelkemben lassan áramlik felfelé a harag de olyan erővel, hogy azt hittem itt helyben felrobbanok.

Közben a szívemben egy másik érzés fészkelte be magát, amely talán minden eddiginél fájdalmasabb volt: a csalódottság és a reményvesztettség.

Tíz perccel később mikor a haragom már lecsillapodott annyira, hogy mások veszélyeztetése nélkül be tudok menni az ajtón, meg is tettem.

Egyenes a bárpulthoz.

Láttam, hogy Rob az egyik szélénél ül, hát én direkt a másikhoz mentem.

Az agyam leállt.

Nem tudtam gondolkodni visszautasításom okán sem a tegnap éjjel történteken.

Nem akartam áltatni magam azzal, hogy tegnap még érzett valamit csak már úgy döntött nem vagyok elég jó neki.

Védeni sem akartam, mert a tegnap történteken joggal érthettem félre.

Egyszerűen nem foglalkoztam semmivel csak az előttem tornyosuló ingyen piákkal.

Azt sem éreztem mit iszom az volt a lényeg ha az egyik pohár kiürült egyből ott volt a másik.

Hiába ültek le mellém csevegni hamar feladták mikor látták, hogy ma este nem én vagyok a legmegfelelőbb társasági ember.

Nem kerestem őt a szemeimmel nem érdekelt hol van és mit csinál.

Többen is hívtak táncolni, de én eddig mindenkinek nemet mondtam.

Aztán azt hiszem az ital és a „nekem már úgyis minden mindegy” érzés hatására lassan felálltam, /nem voltam benne biztos, hogy a lábaim még megtudnak tartani, de egész jól működött/ és odasétáltam az egyik rúdon táncoló felbérelt lányhoz majd közöltem vele, hogy hagyja csak, mert megjött a váltás.

Éppen egy célnak megfelelő számot kevert a DJ.

Vadul rázni kezdtem magam a ritmusra, majd szexin vonaglani kezdtem a rúd körül.

Lábam lassan köré csavartam, a kezeimmel pedig jól megmarkoltam feljebb a rudat.

Rengeteg pózt kipróbáltam, körbetáncoltam a rudat.

A ruhám egyébként is parányi volt, de most aztán már tényleg csak pár centi hiányzott ahhoz, hogy a fenekem is kivillanjon.

Rengeteg elismerő füttyentést hallottam a hátam mögött, de nem érdekelt.

Nem őket akartam szórakoztatni most, csak saját magam.

Láttam, hogy közben Nikkiék követik példámat és lassan minden táncos lányt felváltott egy-egy szexi színésznő.

Vége lett a számnak éppen kezdődött volna egy másik, amikor testem hirtelen egy másik testbe ütközött.

- Elég volt Kristen! – hallottam szigorú hangját a hátam mögött.

- Hagyj békén Rob!- sziszegtem indulatosan, majd megpróbáltam kikerülni, hogy újra átadhassam magam a ritmusnak, de ő ismét utamat állta.

- Azt mondtam elég volt!- szinte már ordibált velem, persze ez a hangos zene miatt senkinek sem tűnt fel.

Kirántottam a karom kezéből, majd elindultam, hogy ha már a táncnak vége, de legalább ne kelljen a közelében lennem.

Ez a tervem is kudarcba fulladt, úgy követett mint egy kiskutya.

- Haza megyünk Kristen- mondta és elkezdett húzni az ajtó felé.

- Te nekem ne mond meg, hogy mit csináljak jó! Nem vagy az apám! Sőt egyáltalán semmi közöd hozzám!- üvöltöttem vele.

Láttam, hogy az utolsó mondatom közben egy sötét árnyék ül az arcára, de most nem foglalkoztam vele.

Láthatólag ő sem az én szavaimmal, mert ismét megragadta a karom és a hátsó kijárat felé vonszolt.

Sajnos nem volt nehéz dolga, mert úgy dönt a tánc a maradék erőt is kivette a lábaimból.

Utolsó erőfeszítésemmel belekapaszkodtam az ajtófélfába, de azzal a lendülettel megelégelte viselkedésem, és a hátára kapott.

Hogy mennyit tesz egy kis gyúrás a farkasemberekkel- vicsorogtam valahova a lapockája környékébe.

Erre éreztem egy csattanást a fenekemen.

Naná én vagyok ejtve mégis én vagyok a rosszkislány dühöngtem magamban.

Erős késztetést éreztem magamban ahhoz, hogy teljes erőmből beleharapjak a hátába, de mivel nem akarta fejre esni gyorsan le kellet tennem erről a szándékomról.

Éreztem , hogy lassan lejjebb ereszt és betuszkol egy kocsiba.