Stewson

8.Rész

Már a nap legelső sugaraira megébredtem.

Alig aludtam pár órát, a testem is sajgott még egy kicsit.

Ismét a mellkasán feküdtem, de ez most nem lepett meg, élénken emlékeztem az éjszaka minden egyes mozzanatára.

Az arcom kicsit égett… Nah igen, Rob és a férfias borostája.

Az „Én Robom”- mosolyogtam magamban.

Fantasztikus volt vele szeretkezni, jobb bármelyik eddigi szemérmetlen álomnál.

Felnéztem rá, még édesen az igazak álmát aludta.

Már nem voltam álmos így nem bírtam visszaaludni, inkább őt bámultam, mintha sosem láttam volna még igazán azelőtt.

Amikor pár órával később felébredt épp azt néztem miként játszadozik a nap fénye testén és találtam pár verekedős jelenetből származó heget is.

Büszke voltam ezekre a hegekre emlékszem, hogy teljes odaadással küzdött a felvétel tökéletességéért.

- Jó reggelt álomszuszék! – mondtam és megcsókoltam azt a részt ahol eddig fejemet nyugtattam, pontosan a szíve felett.

- Neked is jó reggelt! Ezek szerint nem csak egy álom volt!- mosolygott csibészen.

Nah tessék már megint ott szeretném folytatni ahol pár órája abbahagytuk.

A végén még azt hiszi, hogy valami nimfomániás bige vagyok! :D

Úgy döntöttem, hogy inkább kinyújtóztatom elgémberedett végtagjaim és lehűtöm magam egy zuhannyal.

Lassan felültem az ágyon, láttam kérdő álmos tekintetét.

- Csak lezuhanyzom és jövök- mondtam neki egy kacsintás kíséretében.

Ő csak mosolygott, de nem válaszolt.

A fürdőbe érve meglepődve tapasztaltam, hogy még vendég fogkefe és fogkrém is áll a tükör előtt, így hát gyorsan kihasználtam az alkalmat, hogy megszabaduljak a tegnap töménytelen alkohol minden maradék cseppjétől.

Miután ezzel végeztem, levettem az imént rekord gyorsasággal magamra kapott fürdőköpenyt, majd a megfelelő hőmérsékletre beállítva a vizet beléptem a zuhany alá.

Először csak hagytam, hogy végig folyjék testemen a víz, majd a tusfürdő után nyúltam mikor hirtelen két erős kezet éreztem a derekamra simulni.

Megugrottam kicsit és nem sok hiányzott ahhoz sem, hogy egy sikoly hagyja el a számat, de szerencsére türtőztettem magam.

Rob beállt mellém a zuhanyzóba a tusfürdőt a kezében tartva kinyomott egy adagot a tenyerébe.

Én érdeklődve, kissé értetlenül vártam, hogy mire készül, de a válasz nem maradt el sokáig.

Lassan, érzékien fürdetett meg,csókokkal kísérve a keze által bejárt utat.

Ez annyira romantikus gesztus volt tőle, hogy én sem hagyhattam ki.

Kezem lágyan érintette bőrét, bizonyos felületeken többször is végigsiklottam.

Annyira természetfelettinek tűnt, ahogy a vízcseppek, mint megannyi apró gyémánt gyöngyöztek testén.

Aztán egyszer csak elkapta kényeztető kezeimet. Már nem bírta tovább.

Magához húzott és megcsókolt.

Csókja most vad és követelőző tele vággyal és szenvedéllyel. Mérhetetlenül feltüzelt.

Na most akkor ki is a nimfomániás?- nevettem magamban aztán elmerültem a vágyak tengerében.

Pár órával később keveredtem haza, anyám persze egyből kiszúrta kedélyváltozásom, de szerencsére a faggatózást ezúttal megúsztam.

Nagyjából fél méterrel a föld felett lebegtem.

Már most hiányzott, de tudtam, hogy ma még úgyis találkozunk ugyanis mindhármunknak

Taylornak Robnak és nekem meg kellett jelennünk egy talwkshowban.

A hetek teltek és úgy éreztem nem is lehetne tökéletesebb az életem.

A karrierem sínen van, most írtuk alá a szerződést az Eclipsre és a Breking Dawn-ra, a kollégáim, színésztársaim egytől egyig jó barátok, mintha egy nagy család lennénk és persze ott volt Rob.

A bujkálás és a titokzatosság mely már a Twilight óta körüllengte kapcsolatukat immáron valósággá vált.

Egész jó csináltuk, bár néha lekaptak minket kéz a kézben sétálgatva amikor figyelmetlenek voltunk, de szerencsére a saját hibájukba estek mivel mindenki tudta, hogy ezek a firkászok mennyit hazudoznak és photoshoppoznak így még mindig megmaradt a bizonytalanság a rajongóknak.

Aztán persze semmi sem tart örökké… Robnak ma elkellett utaznia Európába üzleti okok miatt.

Hívott engem is, mert minden egyes perc kínszenvedés volt amit egymás nélkül kellett töltenünk, de sajnos nekem is eleget kellett tennem kötelezettségeimnek New Yorkban.

A rosszkedvet még fokozta, hogy pontosan mennyi ideig is kell ott tartózkodnia, mivel a „pár hét” azért elég tág fogalom.

Megígérte, hogy majd minden nap videotelefonál, de persze az nem ugyanaz.

Most itt fekszem rosszkedvűen vágyódva utána

Ashle azt hiszem mindent tudott bár sosem faggatott. Most is látta rossz kedvemet és meghívott egy amolyan csajos beszélgetős vacsorára magához.

6 körül csengettem fel hozzá.

- Szia Bella vagyok, mondtam a recsegőbe.

És azonnal hallottam a megváltó sípolást.

Ashle nagyon kedves és megértő volt rengeteget beszélgettünk, és meglepődve tapasztaltam, hogy a konyhában is remekel.

Megnéztük Dvd-ről a Büszkeség és balítéletet /Esmée-nek és Fanninak/ ami mindkettőnk egyik kedvenc könyve illetve filmje volt.

Rob is hívott közben, addig Ashle észrevétlenül elvonult a konyhába.

Annyira jó volt hallani a hangját és látni őt még ha csak egy kis négyzetben is.

Azt mondta, ha ilyen szomorúnak lát akkor mindjárt fogja magát és hazautazik, de mind a ketten tudtuk, hogy ezt nem teheti meg ezért nagy nehezen egy mosolyt erőltettem az arcomra. Elég szánalmasra sikeredett.

Megígértem neki, ha jó kisfiú lesz és hamar hazajön akkor egyből megkapja tőlem azt a bizonyos éjszakát amivel az első együttlétünk óta tartoztam neki. Az Ő éjszakáját.

Erre fel azonnal el is köszönt azt mondta aludni sem fog addig amíg be nem fejezi a munkáit.

Ő volt az egyetlen aki igazán megtudott nevettetni ebben a fájdalmas várakozásban.

Olyan 11 körül köszöntem el Ashletől, odakint már nagyon sötét volt.

Gyalog indultam haza, mert csak 20 perc volt az út még az én lassú tempómban is. Jó esett a levegő.

Nagyjából két sarokkal odébb idegesség lett rajtam úrrá. Olyan érzésem támadt mintha… Hátrafordultam mire egy éles fájdalom hasított tarkómba.