Stewson

13. Rész

Pár órányi alvás után teljesen kipihentnek és energikusnak éreztem magam.

Társasághiányom volt, nem akartam a szoba négy fala között tengődni egész nap.

Felhívtam Asht, aki már így is eléggé neheztelt rám amiatt, hogy az utolsó pár alkalommal mindig Nikkivel lógtam együtt.

Ashleevel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk egy eldugott, de nagyon hangulatos kis étteremben .

Elkezdtem készülődni, gondoltam jó fej leszek és a kritizálandó farmer és póló együttes helyett egy könnyedebb nyári ruhát kaptam magamra.

Egyre éhesebb lettem, a gyomrom is hangos korgásba kezdett. Nem csoda, hisz kis híján semmi sem maradt bennem.

Gyorsan kocsiba pattantam majd pár perc múlva leparkoltam Ash háza előtt.

Sejtettem, hogy neki, mint vérbeli nőnek nem elég 10 perc a készülődéshez ezért dobtam neki egy sms-t, hogy itt vagyok a ház előtt.

Vártam, vártam és vártam bemenni nem sok kedvem volt, inkább letekertem az ablakot és élveztem a napsütést.

Gondoltam rágyújtok, mert úgy tűnik ez még nagyon sokáig el fog tartani.

Éppen elnyomtam amikor végre nyílt az ajtó és megjelent Ash.

Bocsánatkérő pillantás kíséretében szállt be mellém, majd végre elindultunk a megbeszélt helyre.

Vezetés közben ismét kezdett felkavarodni a gyomrom, éreztem valami szagot ami most nagyon orrfacsaróan undorítónak tűnt nekem.

Fogtam az autó illatosítót ami ott lógott a visszapillantó tükrön és az a lendülettel együtt ki is dobtam az ablakon.

Barátnőm értetlenül, sőt szinte megbotránkozva nézett rám.

- Most mi van? Büdös volt.- kezdtem magyarázkodni.

- De Kristen azt tőlem kaptad, mert azt mondtad mindig ilyet használsz, mert imádod az illatát. - hadarta hirtelen

- Biztos már lejárt a szabatossága- nah ez szép volt Ms „sosemtudodmagadsemmiértelmesselkivágni” Stewart.

Ashlee duzzogott még egy kicsit, de amint kiszálltunk és bementünk a kis kerti helységbe mely étteremként szolgált egyből jobb lett a hangulata.

Leültünk majd rendeltünk.

Az étl elképesztően finom volt. Annyira, hogy rendeltem még egyet…. meg még egyet.

Ash ismét megbotránkozott.

Ő az első adagot is alig bírta legyűrni az én bendő meg feneketlen volt.

Desszertet meg nem tudtam választani ezért nagyrészt mindenből kértem.

Beszélgetni kezdtünk, de többször is elkaptam Ashlee elgondolkodó kifejezését.

Aztán amikor rákérdeztem csak elmosolyodott, de mosolya is furcsa volt.

Kezdtem magam elég nyomottan érezni ettől a beállt hangulattól. Valószínűleg kedves barátnőm is mivel hamarosan zsonglőrködni kezdet a kajával. Először csak nézte tágra nyílt szemekkel, majd hirtelen kipukkadt belőlem a nevetés. Olyan jóízűen nevettünk, hogy az est további része gondtalanul és felszabadultan telt.

Rob ma délutánra volt várható, csak két napra ment el, de máris annyira hiányzott, hogy elvonási tüneteim lettek.

Takarítani kezdtem… ÉN! „Ms mindig mindent ledobálok valahová és baszok a rendrakásra Stewart” takarítottam.

Beraktam egy ütős Cd-t és magamból kikelve énekeltem a portörlés közben.

Az idő így is csigalassúsággal haladt, közben anyám is hazaérkezett és amikor meglátta szorgos ténykedésem azonnal az ügyeletet akarta hívni.

Amikor végre fél óra alatt sikerült neki elmagyaráznom, hogy nem fizikailag vagyok beteg, csak Pattinson kórban szenvedek akkor kicsit megnyugodott, aztán Robot akarta hívni, hogy még pár napig ne jöjjön haza, hátha minden helységgel végigjátszom ezt a műveletet.

Na ekkor rántottam ki a kezéből a mobilját és töröltem ki Robert számát.

A poén az, hogy úgy volt beírva: Roby béby…

Nah ez kész. Inkább felcaptattam a szobámba és folytattam amit elkezdtem.

Idő van! Rob telefonált, hogy tíz perc múlva itt lesz nálunk. Az órámra néztem. Bassza meg, ez már vagy húsz perc eltelt azóta.

Nem bírtam tovább a fenekemen ülni, lefutottam a lépcsőn a nappaliba, hogy lássam ha leparkol a kocsival.

Hát erről szépen lecsúsztam ugyanis ahogy leértem meghallottam a csengő hangját.

Mire kettőt léptem anyám keze már a kilincsen volt és kinyitotta az ajtót.

Lélegzet visszafojtva vártam, hogy belépjen és végre láthassam.

- Csak a postás az kicsim!- szólt anyu unott képpel.

Jaj ezt nem hiszem el! Amilyen káromkodás csak eszembe jutott azt mind kiengettem a számon is.

- Édes neked nem mondták még , hogy a postás mindig kétszer csenget?!- mondta egy nagyon- nagyon ismerős és szívtépően szexi hang az ajtóból.

-Rob!- kiáltottam és, mint egy dedós futottam és a nyakába ugrottam.

Ő meg csak tartott, csókolt és nevetett.

Hallottam anyám kuncogását a hátam mögött. Azért majd még számolok velük ezért a fantasztikus poénért, de most csak egy dolog ami számít és az az engem ölelő férfi.

Egyből a hálóba rángattam. A szeme igen csak elkerekedett amikor körülnézett.

- Kristen… Ez tiszta, és rendezett… Fújj! :D

- Kösz szépen, örülök, hogy tetszik. Csak a délelőttöm ment rá. – fújtam rá, mint egy macska.

- Nagyon tetszik, de tudod nekem eddig is tökéletes volt. Veled mindenhol tökéletes.- magához húzott és megcsókolt.

- Hiányoztál- súgtam bele a szájába.

- Te is nekem.

Az ágy felé húzott és az ölébe ültetett. A szembe nézett és kérte, hogy mindent meséljek el mi történt a távollétben.

Azt sem tudtam mit mondjak, igazából semmi extra a két nap alatt. Meséltem neki az Ashel eltöltött délutánról meg anyám telefonos akciójáról.

A hányásos rész inkább kihagytam nem éreztem sem túl izgalmasnak sem túl „étvágygerjesztőnek” az elkövetkezendő órákra.

Ugyanis nagyon pontos tervem volt erre az időre amit ma együtt töltünk.

Ő is mesélt egy keveset bár látszott, hogy nem szívesen beszél a munkáról.

Úgy tűnt mindketten egy dolgot akarunk igazán… Együtt lenni, szeretni egymást szavak nélkül.

Reggel a kedvenc helyemen ébredtem… A mellkasán. Imádtam. Selymes, erős és illatos.

Még mélyen szuszogott így elindultam a fürdőbe, hogy kicsit felfrissítsem magam.

Anyám lent reggelit csinált. Egyből megcsapta a kajaszag az orrom ahogy kiléptem az előtérbe.

A gyomrom abban a szent pillanatban felfordult és a békés cammogásomból őrült rohanás lett. Becsaptam magam után a fürdőajtót, majd a Wc fölé hajolva kiadtam magamból mindent.

A mosdóhoz mentem, kiöblítettem a számat, majd amikor az ajtó felé léptem szembetaláltam magam anyuval és Robbal.

Mindketten aggódó szemekkel néztek rám. Segíteni akartak, de az ajtót zárva találták.

Hála égnek még időben bezártam, mert fene se kíván maga köré annyi embert miközben…

Anyu mindent tudó pillantások közben beterelt minket a szobába és olyan kérdéseket tett fel amibe belepirultam.

Meglepetésemre Rob teljesen komolyan válaszolgatott neki, közben meg rám sem nézett.

A szexuális életünk és a védekezés volt a téma, de nem értem minek. Én szedem a gyógyszert. Annyira gondolkodtam a lehetséges hibán, hogy kb olyan ráncos lehetett a homlokom, mint egy sharpeyé.

Szemeim kipattantak… Sokként ért a megvilágosodás. Az elrablásom után nem szedtem a gyógyszert, mert nem szabadott a többi gyógyszer miatt. Meg hát amúgy sem szeretkeztünk Robbal akkoriban, mert ez volt az egyik hozzáteszem legtűrhetetlenebb kikötése.

Aztán jött Rob éjszakája… Akkor ha jól emlékszem mintha szedtem volna be gyógyszert, de csak ha jól emlékszem.

Már azt sem hallottam miről beszélnek. Felpattantam és futottam a szobámba, hogy megnézzem mi van annak az átkozott tablettának a leírásában.

Feltéptem a dobozt, a papír remegett a kezemben ahogy szétnyitottam.

Alig fél perc múlva kiesett a kezemből.

„A gyógyszer szedését a megfelelő hatás érdekében az első alkalom előtt pár nappal javasolt elkezdeni”.

Ne- nyögtem.

Hangot hallottam a hátam mögött. Megfordultam.

Rob állt az ajtóban teljesen ledöbbenve és nem kevésbé rémült arccal, mint az enyém.

Kérdőn ránéztem, mire ő lassan megrázta a fejét… Nem.

Mit műveltem. Te jó ég, most mi a büdös franc lesz?!