Stewson

15. Rész

Másnap reggel forgatásra mentünk. Mindenki olyan felhőtlen és boldog volt. Persze hiszen semmit sem sejthettek az elmúlt napok eseményeiről.

Rob kicsit feszült volt , de alapjában véve kedvesen viselkedett mindenkivel.

Azt a részt forgattuk amikor Bella rájön, hogy Jacob és az indiánok valójában vérfarkasok.

Rengetegszer kellett felvennünk azt az aprócska részt amikor a faház felé futok, majd elesek, mert annyira lassúnak és óvatosnak tűnt minden egyes földet érésem.

Rémült voltam szerepem szerint és a valóságban is.

Féltettem a picit.

Nem tudom mikor fejlődött ki bennem ennyire erősen ez a féle anyai ösztön, hiszen sosem voltam az a rózsaszín felhőben úszkáló kislány aki varja a szőke kékszemű herceget fehér lovon, és minden útjába eső szépfiúval elképzeli magát az oltár előtt fehér menyasszonyi ruhában.

Most gondolta végig először, hogy mennyire megváltoztam Rob mellett.

A kicsit nőiesebb ruhák, a csábítás művészete valamint ez az új, álmodozós család tervezgetős érzelgős Kris.

Mennyit mindent művel a szerelem az emberrel.

Most fogtam fel, hogy eddigi életem során sosem voltam még igazán szerelmes.

Az eddigi pasik mind csak arra voltak jó, hogy legyen valaki mellettem, egyfajta támaszként.

Na nem mintha annyira szétesős gyenge típus lennék úgy alapból.

Végre sikerült. Kész a felvétel. Mennyire jól esne most egy cigi!

Ó ne… Hogy lehetek ennyire marha.!

Itt hazudozok, hogy védjem a bennem fejlődő kis életet erre pont a legalapabb dolgokról feledkezem meg. Nem dohányozhatok és nem ihatok alkoholt.

Ez lesz a legnehezebb felér egy fizikai kínzással.

És hogy a fenébe fogom ezt kimagyarázni Robnak.

Nem is tudom, hogy gondoltam ezt az egészet… Rob nem akarja ezt a kicsit, de én nem tudom megölni.

Rob életét nem tehetem tönkre. Azt hiszem fel kell készülnöm a legrosszabbakra.

Talán egyszer eljön az idő amikor választanom kell majd.

Gondolkozzunk logikusan. Rob nem tudhat a piciről, mert akkor feladná a boldogságát egy olyan dolog miatt amit én erőltettem rá.

Csak idő kérdése lenne, hogy meggyűlöljön.

Titkolózni pedig csak pár hónapig tudok… addig talán vége lesz a forgatásnak, de mihez kezdek a egyre növekedő hasammal.

Egy terv volt bennem kialakulóban.

Iszonyatosan fájt, de ezt láttam az egyetlen értelmes megoldásnak.

A kellő időben kitalálok valami ürügyet, szakítok Robbal és elhúzok valahová az Isten háta mögé. A terv többi része már nem volt világos. Vagyis mondjuk inkább úgy, hogy több variáció is létezett.

Nem kell mindjárt mindent feladni. Lehet letelepszem ott ahová megyek és a fő hivatásom az anyaság lesz. Az is lehet, hogy miután megszültem és vártam pár hónapot visszajövök és beadok valami mesét egy talált gyerekről vagy mit tudom én.

Egyik hazugság szörnyűbb, mint a másik.

Robbal azért kell majd szakítanom, mert különben bárhová megyek utánam jönne amint lehetséges.

Kezdek becsavarodni. Sosem voltam sem hazug, sem ennyire mártír lélek.

Azt hiszem lassan már magamat sem ismerem.

Két dologban vagyok csak biztos. A két szerelmemben.

Robban és a piciben.

Azt hiszem igazából még mindig olyan, mintha valaki más életét álmodnám.

Hihetetlen, hogy ez mind velem történik.

Hazaértünk. Az egész napi cigizést megúsztam annyival, hogy amikor Rob hívott kimentem vele, de azt mondtam, hogy nemrég szívtam el.

Nem mondhatnám, hogy elfelejtette ezt a baba ügyet. Látszott rajta, hogy még nagyon friss ez a dolog, de szerencsére hozzám egy rossz szava sem volt.

Úgy éreztem inkább magát gyötri amiatt, hogy nem vagyunk vagy tíz évvel előbbre az időben.

Féltett engem. Félt attól, hogy ez az egész ügy maradandó nyomot hagy bennem és később még haragudni fogok rá és magamra ezért a döntésért.

Persze én mindig megnyugtattam, hogy ő semmiben sem hibás elvégre a legkorrektebben viselkedett, mert mellettem maradt és biztosított szerelméről.

A gyógyszereket sorra nem vettem, csak midig rituálé szerűen bevittem a vizespohár kíséretében a fürdőbe és úgy végezték a tabletták, mint a legelső.

Anyám annyit nyaggatott, hogy az már fárasztó volt. Egyfolytában anyai beszélgetésekre akart rávenni vagy pszichológushoz cipelni.

Amióta kiharcolta a gyógyszert a dokinál és lehiggadt egyfolytában arról akart meggyőzni, hogy ha meggondolnám magam akkor is mellettem állna.

Persze itt mindenki mellettem állna csak inkább öljem meg a babát és ne tegyem tönkre az életüket.

Néha azt hittem mérges vagyok rájuk, de aztán rájöttem valójában magamban csalódtam mérhetetlenül nagyot. Sorra követek el a hülyeségeket és mégis megvagyok bizonyosodva arról, hogy jó az amit teszek.

Egyre kívánósabb lettem. Éjszaka rengetegszer szöktem ki Rob mellől, hogy feltúrjam a hűtőt.

Ha véletlenül felébredt azt mondtam csak mosdóba megyek.

Elvileg már elvetéltem.

Egyik este fáradtan dőltünk az ágyba egy hosszú forgatási nap után. Rob már szinte aludt én még a plafont lestem.

Felé fordultam és csak néztem ahogy mellettem fekszik és annyira hirtelen söpört rajtam végig a vágy hulláma, hogy szinte nem tudtam kontrollálni magam.

Sóhajtottam egyet majd azzal lendülettel ahogy megfordultam egyből csípőjén landoltam.

Annyira jó volt ez így. Még nem nyitotta ki a szemét, de kezei lassan derekamra csúsztak.

Végigsimítottam arcán és beletúrtam hajába.

Már nem is annyira a szexuális vágy fűtött, hanem egyfajta gyengéd gondoskodás, hogy érezze szerelmem minden erejét, hogy tudja ő az akit életem végéig ölelni tudnék.

Talán az új érzések vagy a közeledő elválás szívsanyargató gondolata volt az amely most ennyire gyengéddé de mégis ragaszkodóvá tette minden egyes érintésem.

Lassan lehajoltam hozzá majd megcsókoltam a homlokát, az orrát, a fülét az arcát, minden apró kis felületet mely utamba került.

Leheltem egy csókot szája szegletére majd egész ajkát birtokba vettem.

Ő minden érintésemre ugyanígy reagált. Nem volt követelőző vagy vad, mint a korábbi szereli játékainkkor.

Talán ő is megérzett valamit.

Szemei már nyitva voltak, sokáig csak néztük egymást. Mintha minden pillantás felért volna egy-egy mélyen elrejtett mondattal.

Az ő tekintete is szerelemről árulkodott, de ott bujkált benne egy fajta félelem, melyet én is éreztem. A különbség csak az volt, hogy én tudtam attól félek örökre elveszítem míg ő talán félelmének okát sem tudta volna megmondani.

Pólóm lassan húzta le, lassan emelkedett fel és nagyon lassan kényeztette melleimet is.

Közben és is levetkőztettem, majd újra visszaereszkedtem korábbi helyemre.

Most a vágy őrjítő csigalassúsággal indult ki abból a pontból ahol éppen csókolt addig a pontig ami immáron a legszorosabban érintkezett testével.

Egyesülésünk olyan volt, mint egy cseppnyi hűvös fuvallat, mely annyira jól esik a nyári kánikulában, hogy az ember azt kívánja bár sosem érne véget.

Lassan mozogtunk nyújtva a gyönyör minden egyes percét. Mélyen magamba szívtam illatát kezeim már ismerték testének minden egyes pontját, ajkaim már pontosan egy ritmust jártak övéivel.

Úgy kiegészítettük egymást, mint a jing és a yang.

Tökéletes volt minden.

Pár órával később a hátamon feküdtem. Most ő bújt oda hozzám, ez volt az első alkalom.

Olyan volt, mintha elakarna altatni.

Sokáig simogatta arcom míg nekem csukva volt a szemem. Aztán amikor azt hitte, már elaludtam, óvatosan a mellemre helyezte arcát.

Keze a hasamra tévedt, máskor is szeretett végig simítani ezen részemen, de most erre a gyengéd érintésre könnybe lábadt a szemem.

A fájdalom többszörös erővel zúdult lelkemre.