30.RÉSZ- EGY LEPEL LEHULL

Ha elütéseket találtok bocs... Csak fél 7-kor keltem, hogy 8-ig megtudjam nektek írni, mert sajnos ma a későbbiekben nem lett volna rá időm. Köszönöm szépen a kommenteken mindenkinek! /Szil, Bri, Lady, Kris, Zsuzsa, Zarc/ (L)

. Robsten II.

After Twilight Saga

30. Rész

Az éjszaka varázsa még átjárta testem és boldognak éreztem magam.

Azonban ha kizártam ezt a felemelő érzést újra eszembe jutottak a kérdések és a rengeteg titok.

Délután egy volt, és mi még mindig az ágyban feküdtünk. Előbb ébredtem, mint ő, de nem volt kedvem kimászni mellőle. Felkönyököltem és az arcát fürkésztem, mintha abból mindent kiolvashatnék. Tevékenységemben még az sem zavart, hogy közben kinyitotta a szemét.

-Mi a baj?-kérdezte aggódó tekintetével amikor látta, hogy elgondolkozó vagyok.

Megráztam a fejem és megcsókoltam.

Visszacsókolt ugyan, de úgy tűnt nem sikerült megnyugtatnom. Fejem visszahelyeztem mellkasára, s közben ujjaimmal hasát birizgáltam…

Magamon éreztem kérdő tekintetét, de egyszerűen nem tudtam volna neki mondani… Ő tartozik nekem válaszokkal és nem fordítva.

Hogy haragudtam-e rá? Nem. Nem tudtam elképzelni olyan szituációt vagy problémát, amit nem tudtunk volna együtt megoldani, csak egy kicsit bíznia kellene bennem.

Kíváncsi voltam, hogy ezután az éjszaka után visszakapom-e a hőn áhított szót, melyet én már olyan sokszor mondtam neki. Hajam cirógatta, és éreztem, hogy rám vár, valamiféle választ furcsa viselkedésemre, vagy legalább gondolataim felszínre törését.

Ismét felkönyököltem és a szembe néztem. Láttam, hogy a tekintetében tényleg az aggodalom csillog érthetetlen viselkedésem hatására.

Végigsimított arcomon, miközben tovább fürkészett.

- Szeretlek-mondtam. Ez a szeretlek talán most nem úgy hagyta el ajkaim, mint máskor. Most nem a túlfűtött érzés vagy egy beismerő őszinte vallomás volt, hanem egyfajta tény.

Cirógató keze egy pillanatra megállt, de aztán folytatta útját. Szája halvány mosolyra húzódott, szemei azonban nem változtak. Még mindig az aggódást láttam bennük, s talán még valamit, amit most még nem tudtam megérteni.

Megakart csókolni, de mintha nem ettem volna észre kitértem előle, és mosolyogva közöltem, hogy készülődnünk kell, mert 3-kor próba.

Nem hagyhattam, hogy mindig a természet feletti vonzódás árnyékába bujtathassa magát, még tudtam várni, de nem igazán tudtam, hogy mennyit vagy mit adhatnék még neki, amit eddig nem tettem.

Nem voltam szomorú, inkább csalódott. De nem akartam drámázással tönkretenni ezt a szép reggelt. Lezuhanyoztam, majd magamra kaptam egy rövidnadrágot és ujjatlant.

Gyomrom émelyítő korgással jelezte, hogy a fürdés nem az egyetlen a reggeli teendőim sorában. Még nem készültem el teljesen amikor Rob is bejött és beállt a zuhany alá.

Sosem mostan ilyen sokáig fogat… Olyan jó volt nézni, ahogy meztelen testén végigfutottak a vékony vízsugarak. Kedvem lett volna újra lezuhanyozni, de inkább kiszakítottam magam a látványból és a konyhába mentem, hogy kávét főzzek. Feketén itta és egy cukorral. Én kevés tejet is tettem a sajátomba és négy cukorral édesítettem meg a reggelem. Rob sokszor viccelődött azzal, hogy milyen édes szájú vagyok, és már a Twiligt forgatása alatt is nem egyszer lepett meg valami kis édes figyelmességgel.

Ash hívott, hogy nincs-e kedvük velünk reggelizni a szokásos helyen, bár szerintem már nagyon fúrta az oldalát a kíváncsiság. Természetesen beleegyeztem, mert szerettem az ilyen közös programokat és úgy gondoltam Rob sem bánná.

Hamarosan kijött a fürdőből és egyből felém vette az irányt. Olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy majdnem kiejtettem a kávésbögrét kezemből.

Csókunk végeztével kérdőn néztem rá, de ő úgy döntött, hogy nem kell megindokolnia az ilyen tetteit. Ráhagytam, fantasztikus csók volt.

Kezébe nyomtam a kávéját és kimentünk az erkélyre.

Ilyenkor rendszerint az ölében ülve ittam a kávém, de most állva maradtam. Olyan volt ez az egész, mintha két énem lenne. Az egyik Robért kiált, Robot követeli és minden percben vele akar lenni. A másik azonban leragadt a kérdéseknél, és aggodalmaknál. Egyben azonban biztos voltam, mindkét énem totálisan belevan zúgva Robert Pattinsonba.

Azt hiszem feltűnt neki, ez az apróság is, de nem tette szóvá.

- Ashékkel reggelizünk, ha neked is jó- mondtam mosolyogva.

- Persze. Dannek úgyis ígértem egy Boby Long Cd-t. Csak el ne felejtsem eltenni.

Továbbra is engem fürkészett.

- Kristen… Valami baj van?

Hm… Ettől a kérdéstől féltem. Nem akartam neki hazudni, semmilyen formában, de az igazat sem mondhattam meg. Próbáltam úgy elterelni a figyelmét ahogy ő az enyémet szokta.

Válasz helyett, az ölébe ültem és megcsókoltam. Ez egy amolyan lassú víz partot mos csók volt. Reggel még nem voltam vad és szenvedélyes, inkább kényeztető és gyengéd.

Úgy ízleltem ajkait, mintha ez az első csókunk lenne.

Élvezte, magamban mosolyogtam ezen. Kezei becsúsztak felsőm alá, s hátam simogatták.

Ideje volt elindulni…Lassan megszakítva csókunkat felálltam és magammal húztam őt is.

Felkaptam a táskám és a napszemüvegem ő pedig előkereste barátja Cd-jét.

Kocsiba ültünk… Ő vezetet. Azt hiszem sokan rettegtek volna vezetési stílusától, de én már megszoktam, ez is annyira Ő volt.

Kivételesen nem késtünk. Szinte egy időben érkeztünk meg Ashékkel. Köszöntöttük egymást majd a szokásos helyünkhöz ültünk. Láttam, hogy Ash folyamatosan Robot méregeti, mintha valami kódolt írást tartalmazna a megoldáshoz. Aztán kérdőn nézett rám, e én csak intettem a fejemmel, hogy majd reggeli után beszélünk.

Rántottát kértem, míg Rob igazi angolos reggelit rendelt magának. Ash és Dan eléggé különböző ételeket fogyasztottak, ami megmosolyogtatott. Barátnőm valami könnyed salátát egy kis öntettel, míg párja egy inkább ebédnek beillő húsadagot.

Ash olyan gyorsan fejezte be a reggelijét, hogy még engem is meglepett. Tényleg nagyon izgatott lehet. Megkönyörülve rajta én is otthagytam sajátom, s a fiúktól elnézést kérve mosdóra hivatkoztunk, de valójában csak pár asztallal arrébb ültünk. Talán megszokták már tőlünk az efféle furcsaságokat.

Igazából nem is tudtam mit mondjak el Ash-nek, tegnap este óta nem sok minden derült ki. Az éjszakánk részleteit meg nem szerettem volna az orrára kötni. Az egyetlen amit megtudtam vele osztani, az a szeretlek szó folyamatosan viszonzástalansága volt.

Kedves barátnőmnek tátva maradt a szája… Mint kiderült neki Dan ezt már a táborban töltött első éjszakán viszonozta, holott akkor még nem is voltak igazán szerelmesek egymásba.

Elgondolkoztam. Ash engem nézett én pedig csak bámultam kifelé az üvegablakon.

Egy idő után tekintetem óhatatlanul Robra siklott, s láttam, hogy ő is engem figyel aggódó sőt talán egy kicsit gyanakvó, szomorú arckifejezéssel.

-Ideje visszamenni, mondtam Ashnek, nem akartam, hogy Rob kiszimatolja, hogy komolyabb dolgokról volt itt szó, mint a szokásos női titkolózás.

Ahogy visszacsusszantam mellé egyből megcsókolt, mintha hetekig távollettem volna. Hihetetlen, hogy ennyire megérezzük a másik minden apró kis változását.

Dan újabb italt kért Ashnek, mire Ash megszólalt: Szeretlek, de olyan hangsúllyal, hogy mindketten felkaptuk a fejünket.

Az asztal alatt bokán rúgtam Ash-t, vagyis csak akartam, mert Dan jajdult fel. Rob a távolba meredt én meg inkább elfordítottam a fejem.

- Ideje menni srácok- mondtam és ez igaz is volt.

Beszálltunk a kocsiba és a stúdióhoz hajtottunk. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, de amikor kiakartam nyitni a kocsi ajtaját, hogy kiszálljak, Rob megfogta a kezem, és gyengéden visszahúzott.

- Beszélnünk kellene…

- Szerintem is.- mondtam ledöbbenve. Talán mégis csak eljött a bizalom órája.

- Ne most… Inkább a próbák után.

- - Rendben.

Már előre sejtettem, hogy ez lesz életem leghosszabb próbája…

Nem tudtam, hogy boldog legyek, vagy aggódjak mondandója miatt. Úgy döntöttem, megpróbálok a munkára koncentrálni, az hátha leköt egy kicsit.

Egy óra múlva már megmertem volna rá esküdni, hogy az idő visszafelé forog, ahelyett, hogy előre haladna.

Úgy tűnt Rob nagyon ideges valami miatt… talán a beszélgetésünk az oka, de rengeteg jelenetet újra kellett venni.

Öt órával és fél doboz cigivel később végre megszabadultunk a jelmezektől és a vakolatnyi sminktől, majd a kocsi felé tartva izgatottság lett úrrá rajtam.

Beszálltunk és kérdőn néztem rá… A kezét tördelte… Hihetetlen, hogy ezt a szokásom is átvette. Elindultunk, bá nem tudtam, hogy hova megyünk pontosan.

Egy csendes kis étteremhez érkeztünk, amely eléggé romantikusnak tűnt egy ilyen beszélgetéshez.

- Miért hoztál ide?

- Nem tudtam, hogy hova megyünk, csak gondoltam te is éhes vagy és megláttam ezt a helyet.

Bementünk és a kerthelységben kaptunk is egy magányos asztalkát.

Hamarosan rendeltünk, s közben csak néztük egymást szótlanul. Így teltek a percek…

- Mit szerettél volna mondani?- kérdeztem kissé már türelmetlenül.

- Semmit… Inkább hagyjuk.

- Rob tudom, hogy titkolsz valamit és azt hiszem örülhetek ha csak egy dolgot. Tudod, hogy szeretlek és biztos vagyok benne, hogy együtt megtudunk oldani mindent. Kérlek bízz bennem, és mond el…- nem tudtam tovább rágódni, minden elfojtott érzelem szót öltött.

Láttam, hogy Rob vizslatja tekintetem, az övé viszont egyre bűnbánóbbá vált..

- Kristen… Menyasszonyom van.