40.RÉSZ

KEREK FEJEZET. :) NOS MIVEL A 30 KOMI MOST NEM JÖTT ÖSSZE, ÚGY DÖNTÖTTEM EZ EGYSZER KIVÉTELT TESZEK, ÉS FELTESZEM NEKTEK ÍGY IS. HOZZÁTESZEM 2X ANNYIT ÍRTAM MINT ÁLTALÁBAN SZOKTAM :) SZÓVAL HAJRÁ LÁNYOK! AMINT MEGVAN A KOMI HOZOM EGYBŐL A KÖVETKEZŐT! (L)

After Twilight Saga

40. Rész

Hamarosan Elena is odajött hozzám, hogy hogylétem felől érdeklődjön. Nem értettem miért olyan fontos ez neki, hiszen nyilvánvalóan nem tud semmiről, talán ennyire látszik rajtam, hogy totál készen vagyok.

Ránéztem és annyit mondtam:

- Köszönöm jól vagyok… És te?

- Jobban leszek, ha látom, hogy készen állsz a jelenetre. Nem akarlak idegesíteni, de ez most tényleg fontos. Nem csak, hogy ez a történet egyik kulcspontja, de ezzel a csókkal fognak titeket jelölni Movie Awards-ra is, márha Robbal mindketten megteszitek, hogy egy kicsit összekapjátok magatokat, mert kész dráma rátok nézni.

Átbuliztátok az éjszakát vagy mi történt veletek? Nem engedhetem, hogy ilyen kómásan és szétszórtan kezdjük a forgatást, mert a filmpocsékolás még az időpocsékolásnál is többe kerül. Kaptok még fél órát, hogy összeszedjétek magatokat és kávé igyatok. Ez parancs. Az ágyakat meg kerüljétek, mert ha elalszotok akkor nektek annyi! Ezt Robnak is elmondtam, szóval mehetsz te is!

- Kösz…

Visszabattyogtam és kerestem egy kávé automatát. Vettem háromféle koffeintartalmú löttyöt, majd kisétáltam az udvarra.

A nap hétágra tűzött szerencse, hogy a napszemüveg a közelben volt, mert azt hitte megvakulok. Lehuppantam egy kerti műanyag székre és kipakoltam a kis kávékészletet meg a cigim. Hosszan bámultam magam elé és már vagy öt perc telt el drága időmből még mindig nem jutottam tovább a bambulásnál.

Egyszer csak megjelentek a világosítók és elismerően füttyültek meg minden félét kiabáltak, de csak annyit értettem, hogy Kristen így meg Kristen úgy.

Fogalmam nem volt mi a franc ütött beléjük, máskor is találkoztunk már mégsem rendeztek ilyen ramazurit.

Szerencsére ez a kis hangoskodás némileg észhez térített és próbáltam magam összeszedni.

De jó lenne most hideg vízzel arcot mosni… Szerencsére ez csak egy kósza pillanatra fordult meg fejemben, mert azt hiszem ha ezt a tervem beváltottam volna, kitört volna a harmadik világháború.

Belekortyoltam az első találomra kiválasztott löttybe, de még olyan forró volt, hogy égette a nyelvem a szájpadlásom, majd a nyelőcsövem, ahogy szépen kínzóan végighaladt.

Ideges lettem és inkább rágyújtottam, majd néha megfújtam a kávét.

Eltűnődtem vajon Rob hol lehet ilyenkor… Vajon hány ilyen helység van ahová ki lehet ülni cigizni?

Vagy kerülne engem, szándékosan? Mondjuk ha józan ésszel gondolkodom akkor pont ezt beszéltük meg, hogy amennyire csak lehet, próbálunk egymástól eltávolodni.

Hiányzik. Hirtelen kedvem lett volna lemondani az ébresztő fél óráról és visszamenni a forgatásra.

Hirtelen megszólalt a mobilom… Nem is tudtam, hogy azt is kihoztam, de most az asztalon rezgett.

A szívem nagyot dobbant bár nem tudom, hogy a váratlanul jött hangtól, vagy a reménytől, hogy talán ő hív.

Kijelzőn: Ash…

Na igen, amúgy is logikátlan lett volna ha Rob telefonon keres…

- Szia- nyögtem a telefonba.

- Szia Kris csak azért kérdezlek, hogy merre töltöd a fél órád? Mert akkor én is odamegyek.

- A női ruhatár mögött lévő udvaron. Mennyi időm van még?

- 20 perc. Akkor én is odamegyek. Dant még sminkelik.

Ezzel lerakta.

Újabb kísérletet tettem a kávém ivására, de szerintem ez egyre melegebb… Naná negyven fok van árnyékban nem tudom mitől kéne lehűlnie.

Most én vettem a telefont a kezembe.

- Szia Ash, bocs, de útközben nem tudnál egy kis jeget keríteni?

- De persze, elestél vagy mi?

- Ha-ha nagyon vicces, csak a kávémat szeretném meginni anélkül, hogy elégne a szám.

- Meglesz. – nevetett a telefonba majd lerakta.

Újabb cigire gyújtottam, valójában nem is emlékszem rá, hogy az előzőt elszívtam volna…

Pár slukk után Ash is megjelent, pont azon ügyködtem, hogy a telefonomról zenét tegyek be, hátha az majd felráz egy kicsit.

Igaza volt Elenának, ha most ágy közelben lettem volna, tuti, hogy nem bírnának felkelteni, de a feltételezés, hogy végigbuliztuk Robbal az éjszakát… Jelen pillanatban nagyon sértő volt.

Bárcsak ott tartanánk a régi szép időknél, ahol ha a forgatáson punnyadt volt az egész csapat, akkor az tényleg azt jelentette, hogy együtt buliztuk át az éjszakát, emlékszem, hogy Chris egyszer mindenkit slaggal locsolt le, hogy felébredjünk…

- Nah végre megtaláltalak. Itt a jég.

- Kösz!

- Hű te aztán nem vagy semmi, sosem láttalak még ilyennek!

- Pedig nemegyszer ébredtél már nálam hasonló állapotban- mondtam kissé csípősen.

Mintha meg sem hallotta volna megjegyzésem, úgy méregetett, hogy kezdtem kétségbeesni.

- Mi az? Ennyire rossz a helyzet? Pedig a sminkes azt mondta most már tűrhetően nézek ki, és Elena sem küldött vissza, hogy változtassanak rajta.

- Félreértesz Kris, tudod egyáltalán, hogy nézel ki?

- Nem és nem is vagyok rá kíváncsi.

Tényleg így volt, azt sem tudtam mit adtak rám, vagy, hogy milyen hajat csináltak nekem.

A szememmel egy kicsit jobban láttam ebből sejtettem csupán, hogy sikerült leszorítani a dagadtságot róla, de ennyi.

- Várj mindjárt jövök!- mondta barátnő és beszaladt valamiért.

Hamarosan visszatért egy egész alakos tükörrel és addig nyaggatott, hogy kénytelen- .kelletlen belebámultam.

Ezek után nem kellett sok ész, hogy rájöjjek a világosítóknak mi tetszett annyira.

Ruha az erős túlzással volt csak rajtam, csap a csupasz bőrömet láttam mindenhol, egy két jelentősebb részét eltakarva valami fekete és vörös csipkés és néhol selymes anyaggal.

Visszaültem a székbe, mintha mi sem történt volna.

Ashle visszavitte a tükröt, majd egy piros selymes anyagú köntössel tért vissza, mint kiderült ez is a szerelésem része, csak bent hagytam az öltözőben.

Remek, most már úgyis mindegy… Ráadásul előbb- utóbb lefog kerülni rólam. Belebújtam azért ha már ilyen kedvesen segített mindenben.

Hamarosan megszólalt a mobilja.

- Kint vagyunk az udvaron, gyere ki még van majdnem negyed óránk.

Lerakta a telefont, majd felém fordult.

-Mi lesz most veled meg Robbal?

- Semmi Ash. Éppen megpróbálunk egymástól távol maradni és pont ez a szexjelenet az ami legkevésbé hiányzik most ehhez az elhatározáshoz.

- De akkor meg… Áh. Nem értelek titeket Kris, miért nem mentek el, vagy miért nem veszed rá arra, hogy változtassa meg a tervet, szeretitek egymást nem ez a lényeg? Vagy szökjetek el.

- Ash nem fogunk megszökni, mert senki sem fogja megölni Robot, ha nem lesz férj, csak a saját lelkiismeret, és ez elől nem tudunk elszökni sehova. Azt viszont egyikünk sem akarja, hogy a későbbiekben Rob újra magát kezdje marcangolni a történtekért. Nem fog megnyugodni addig amíg valamilyen szinten le nem rótta tartozását ennek a családnak, különösen a halott barátjának.

-Értem… Patt helyzet.

-Nem, Ash… Ez sakk-matt.

Lépteket hallottunk a kis folyosóról ezért inkább abbahagytuk ezt a témát és tovább kortyoltam a kellemesre lehűlt kávémat, majd egy másikkal Ash-t kínáltam meg. Időközben rájöttem, hogy ezek a felvizezett löttyök amúgy sem sokat fognak rajtam segíteni, de azért már egy kicsit jobban éreztem magam, ami a testi dolgokat illeti.

- Nah végre te is ideértél!

- Igen.. Sajnos éppen telefonon hívtak, ráadásul ez a kávé szörnyen forró.

Egyből felkaptam a fejem erre a hangra. Én őszintén szólva azt hittem Ash Dannel beszélt telefonon, de, hogy Rob…

Rob úgy tűnt nem zavartatja magát annyira, mint én.

Leült a mellettem lévő székre, és rám mosolygott.

- Most miért nézel ilyen meglepetten, ma forgatási nap van nem emlékszel, megbeszéltük, hogy ilyenkor együtt lehetünk, mint barátok…

Az utolsó szónál kicsit lejjebb biggyesztette ajkait, de így is annyira édes volt, hogy nem tudtam meddig bírok még barátja lenni.

- Tudom, csak azt hittem próbálsz távol maradni tőlem a biztonság kedvéért.- mosolyogtam én is.

- Nem megy… Ma nem. Ráadásul azt hiszem ami ránk vár az semmi a közös kávéhoz képest.

- Igazad van… - még szorosabbra húztam magamon a fedőanyagot, majd Rob elé toltam a jeget, amelynek a fele már majdnem elolvadt.

- Jó ötlet, nevetett, majd majdnem az egészet beleborította kávéjába.

Sajnos nem sok időnk maradt és lassan vissza kellett mennünk.

Különváltunk, mert lassan Asht is várták a sminkbe, bár vele csak később forgattak.

Rob a fiú részleg felé vette az irányt, de előtte megfogta a kezem és sok sikert kívánt.

Magamban elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen mire is gondolt…

Elena hamar a nyomomba szegődött, hogy kedvesen újra megtudakolja hogylétem.

Kicsit életvidámabban próbáltam kinyögni a „jól vagyok” választ, talán sikerült, mert nem küldött ki újabb vödör kávéra.

Kicsit igazítottak még a hajamon és a sminkemen, majd egy ablak elé vezettek.

A díszlet egy egyszerű takaros hotelszobát ábrázolt, a középpontban az ajtó volt amin Robnak be kell jönnie.

Kibámultam az ablakon, szomorú vágyakozó tekintettel, ahogy szerepem megkívánta… Hát mit ne mondjak, eddig egészen könnyen ment, sokat nem kellett színészkednem hozzá.

Aztán hallottam, egy Robajt a hátam mögül, majd megfordultam, hogy megnézzem ki jött be az ajtón hevesebben, mint kellett volna „na vajon ki”, majd szinte egyből fél méterrel odébb a falhoz szorítva találtam magam, lábaim között Rob csípőjével…

Tudtam, hogy ez fog következni mégis olyan váratlanul ért. Végignéztem rajta és az ingje ki volt gombolva, a nadrág pedig olyan szorosan feszült rá, hogy…

- Kristen, mi a fenét művelsz?- hallottam meg Elena hangját.

- Annyit kell tenned csupán, hogy egyenes Rob szemébe nézel, hogy kinyöghesse a szeretleket aztán tovább léphessünk.

- Bocs…Bocsánat, nyögtem ki, de elakadó hangom nem tűnt túl meggyőzőnek.

Rob leeresztett, s közben bátorítóan végigsimított karomon, majd visszasétált az ajtó mögé.

Én is visszaálltam a helyemre, majd vártam az újabb „támadást”, s közben próbáltam higgadtságot erőltetni magamra.

Újra bejött és pillanatokon belül, megint a falnál álltam, igyekeztem a szemébe nézni, de ahogy tekintetünk találkozott, nem is tudtam volna mást tenni.

Talán többet is vártunk a kelleténél, de aztán kimondta:

- Szeretlek.

Továbbra is a szemét néztem, mert annyira más volt, annyira Rob és nem a karaktere, hogy teljesen ledöbbentem. Mióta vártam már ezt a szót, az ő szájából…

Hihetetlen volt, hogy megtörtént. Legszívesebben ismétlést kértem volna.

Könnyeim észrevehetetlenül gyűltek össze szemem sarkában, s csak akkor érzékeltem őket amikor arcomon végiggördültek.

- Köszönjük, ez gyönyörű volt srácok!

Rob ismét elengedett, de ott maradt szorosan mellettem, és letörölte könnyeim.

- Szép munka sminkesek egészen eredeti volt.

- Igen… Mert Elena…Kristent elég nehéz volt helyrepofozni… És volt ez a fél órás szünet… És teljesen kiment a fejünkből a műkönny…

- Ó… értem… Szép volt Kristen! Elena mindezt olyan hangsúllyal mondta, mintha maga is meghatódott volna egy kicsit, de aztán hamarosan visszatért a rendező asszony szerepébe és lehordta a sminkeseket akik csak kapkodták a fejüket a hirtelen jött hangulatváltozáson.

Rob a hátam simogatta, bár legszívesebben átölelt volna.

- Rendben akkor most innen vesszük tovább. Mindenki vissza a helyére.

Rob felkapott, hogy ott folytathassuk a jelenetet ahol abbahagytuk…

Folyt köv…