39.RÉSZ

After Twilight Saga

39. Rész

/Három nappal később/

Az esténk utáni napot végig vele töltöttem. Kezdetben azt hittük, hogy ez a megoldás, vagyis inkább a legmegfelelőbb választás számunkra, hogy az utolsó pillanatig együtt leszünk, kihasználva minden rendelkezésünkre álló időt.

Később azonban rá kellett jönnünk, hogy minden perccel, minden érintéssel csak azt érjük el, hogy még közelebb kerülünk egymáshoz és így minden még fájdalmasabbá fog válni.

Stratégiát váltottunk… Folyamatosan próbáltuk a különlétet, így már csak a munkahelyre szorítkozhattunk. Tegnap előtt még vele volta, a karjaiban aludtam, tegnap és ma egyedül a hotel másik szobájában. Még mindig nem tudta pontos tartózkodási helyem, csak annyit árultam el neki, hogy közelebb leszek, mint gondolná. Azt hiszem ez az egész egy hotelben lakás nagy hülyeség volt tőlem, mert így sokkal jobban szenvedtem a tudattól, hogy csupán egy emelet választ el minket egymástól, mintha esélyem sem lett volna a közelébe férkőzni.

Nem feküdtünk le egymással, már 5 napja, és ez nem igazán segített a dolgokon.

Sajnos z is az én ötletem volt, annyira féltettem a szívem és az övét, hogy minden jótól megfosztottam magunkat még erre a kevés időre is ami nekünk jutott.

Azzal győzködtem magam, hogy rövid távon ez így szörnyen nagy kegyetlenség, de hosszú távon talán mindkettőnknek hasznára válhat.

Felmentettem minden kötelezettség alól, nem bántam volna azt sem, ha fizet valakinek vágyai kielégítéséért.

Vannak szükségletei és attól, hogy szeretjük egymást, hivatalosan már nem vagyunk együtt, hiszen ha úgy vesszük ő már szinte nős ember.

Az én vágyaim is óráról órára elviselhetetlenebbek voltak, de eszem ágában sem volt máshol keresni a vigaszt. Sőt abban sem voltam biztos, hogy valaha ezek után képes leszek más férfira nézni.

Holnap ismét forgatási nap lesz és végre láthatom őt. A vérnyomásom szinte egyből az egekbe szökik ahogy erre gondolok. Olyan, mintha újra középiskolás lennék és ő lenne, az elérhetetlen sármőr, akit mindenki megakar kapni, de te érzed, hogy hozzád illik a legjobban, mert te szereted teljes egészében minden hibájával együtt, és alig várod, hogy újra láthasd, még ha csak egy elkapott rövid pillantás lesz is a jutalmad.

Nem bírtam elaludni, ahogy tegnap és tegnap előtt sem. Már nem is a szemeim voltak karikásak, hanem a karikáim szemesek. Nem emlékszem rá, hogy valaha is kinéztem volna ennél cefetebbül, holott jó pár átvirrasztott éjszakán és másnapos reggel vagyok már túl.

Valahogy semmi sem számított. Az ágyon fekszem Rob pólójában, melyet elkértem tőle, és egy elnyűtt rövidnadrágban. Mellettem egy üveg vodka… Hozzá sem nyúltam, ezen még az alkohol is csak rontani tud. A film ami a Tv-ben megy egy Bella nevű lányról szól, aki beleszeretett egy vámpírba… Igen a Twilight. Sosem néztem meg azelőtt magamtól. Őszintén szólva a New Moon témáját illetően jobban passzolt volna a hangulatomhoz és a valós szituációnkhoz, de abban Robot alig mutatják…

Már azzal sem fáradtam, hogy elsétáljak az erkélyig, kinyitottam az ablakokat és hagytam, rágyújtottam az ágyon. Talán senkit sem fog érdekelni, hogy pár helyen kiégettem a takarót…Mert engem egyáltalán nem izgat. megpróbáltam az egész filmet külső szemlélőként végignézni, anélkül, hogy minden pillanatban visszaemlékeznék a forgatáson történtekre.

Egész jól ment… Robot látni Edwardként még mindig jobb volt, mint a sehogy…

Egy résznél bántam meg azonban, hogy elindítottam ezt az egészet, a majdnem szex jelenetnél.

Ezt valahogy nem vettem számításba azelőtt. A bennem élő bestia egyből éhesen felüvöltött, olyan erővel, hogy alig bírtam türtőztetni magam, hogy most azonnal fel ne menjek és kopogjak be hozzá, hogy aztán minden elhatározásomat sutba vágva bezárjam magam mögött az ajtót és ki se nyissam reggelig.

Felpattantam az ágyról és idegesen mászkálni kezdtem a szobában.

Hiába a mellettem heverő esti termés, a félig tele hamutartó ismét csak a cigibe próbáltam fojtani vágyam és bánatom. Úgy döntöttem kivételesen kimegyek az erkélyre hátha a józanító friss levegő majd lenyugtat egy kicsit.

A természet is ellenem fordult… A várt, kellemesen hűvös légáramlat helyett kaptam egy fülledt egész napos kánikula utáni estét melynek hatására újból kivert a víz.

Nem csoda, hogy a szobában is fuldokoltam. Azért az ember elvárhatná egy öt csillagos szállodától, hogy a légkondit egy kicsit feljebb csavarják az ilyen éjszakákon.

Nem telt sok időbe, hogy rájöjjek miért van több füst a kelleténél, nem csak én cigiztem, hanem a felettem lévő füstje is hozzám szállt le…

Rob… Tehát fent van még és csupán csak egy erkély választ el minket egymástól.

Mélyen magamba szívtam az undorító füstöt, mintha csodát remélnék tőle csupán azért mert, mert a szeretett ember száját hagyta el alig egy perce.

Ez beteges. Azt hiszem ha Rob rajongó lennék, most aligha mondhatnám magam jobbnak azoknál a lányoknál akik a lakókocsijából elkérik a megivott kólás dobozát, aztán nyalogatni kezdik, mint valami őrült megszállottak.

Beljebb húzódtam a biztonság kedvéért, nehogy meglásson, bár nem hiszem, hogy éppen a szomszédokat kukkolná. Valószínűleg most ő is pontosan annyira szenved, mint én… A Twilightos majdnem szexet kivéve.

Milyen ironikus, itt bujkálok előle, holott más vágyam sincs, csak vele lenni.

Másnap reggel az ébresztőmre keltem. Úgy éreztem magam, mint akit elnyelt az ágy és nem tudok szabadulni belőle.

Minden porcikám sajgott és alvásért kiáltott. Negyed óra múlva azért összeszedtem magam annyira, hogy elkullogjak a fürdőig, a tükörbe már bele sem néztem hiszen pontosan tudtam milyen látvány fogadna.

Fürdés után valamit magamra húztam, bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit, aztán taxit hívtam és közben bezártam magam mögött az ajtót.

Enni már vagy két napja nem ettem, de egyáltalán nem is hiányzott. Hihetetlen mekkora fontosságot tulajdonítunk az ételnek, holott sokkal nagyobb szükségleteink is vannak.

Ez az állításom, valószínűleg egyáltalán nem állja meg a helyét a valóságban, de én most így érzem.

Liftbe szálltam és a kijárat felé vettem az irányt. Nem néztem senkire, mert egyértelműen nem voltam kíváncsi rá, hogy milyen fejet vágnak a beképzelt sznobok satnya látványomra.

A taxi már a hotel előtt várakozott, hihetetlen, hogy milyen gyorsak.

Beszálltam, majd bediktáltam a címet.

- Elnézést kisasszony, de nekünk egy úr telefonált.

- És? Az én pénzem nem ugyanannyit ér?- kérdeztem kissé bosszúsan.

- De igen kisasszony, ezzel csak arra céloztam, hogy az urat is megvárjuk.

- Rendben.

Teljesen mindegy volt, hogy mit csinálunk, ha nem zargatnak többet. Mérhetetlenül álmos voltam, képes lettem volna egész nap a taxiban ülni és aludni.

Sajnos nem telt bele sok időbe és nyílt az ajtó.

Felnéztem, hogy lássam kire az a fontos úr aki miatt nem indulhattunk el talán az elnök?

De nem… Egy pillanatra kiröppent az álmosság szememből, majd de csak egy pillanat volt csupán.

- Kristen?- kérdezte hitetlenkedve, mint aki szellemet lát.

-Mondtam, hogy nem lakom messze- mosolyogtam rá, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy tök véletlenül egy taxiba szállunk.

Beült mellém és csak nézett. Amennyit feldagadt szemeimen keresztül ki tudtam venni, ő sem aludhatott valami kellemesen, mert hasonlóan karikásak voltak szemei.

Nem mertem hozzá érni, olyanok voltunk, mint két kamasz akik fülig szerelmesek egymásban de nem merik bevallani egymás iránti érzéseiket ezért szégyenlősen elhozódnak egymástól, hogy a másik ne sejthesse mire gondolnak.

Nálunk azonban pont fordítva volt. Mi pontosan tudtuk, hogy mit érez a másik, de a jövőnk képe is ott lebegett szemünk előtt és csupán azért húzódtunk el egymástól nehogy valami olyat tegyünk ami még rémületesebbé festi azt a képet.

A látvány… Csupán ennyi maradt erre a reggelre, de kicsit nyugodtabb voltam tudván, hogy ma még sokáig együtt lehetünk.

A kocsiból kiszállva elváltunk egymástól, de közben olyan fájdalmas szemekkel nézett, hogy azt hittem menten utána futok, aminek jelen esetben valószínűleg egy tíz méteren belüli hasra esés lett volna a vége.

A sminkbe érve végig a borzalmas külsőmről való elmélkedést kellett hallgatnom, miszerint egy egész tégely méregdrága alapozót és korrektort kell majd elhasználni rám, hogy valahogy kinézzek.

Valójában azt sem tudtam, hogy ma mit kell játszanom, csak annyit, hogy Robbal. Ennyi nekem bőven elég is volt.

Sajnos arra ami következett most nagyon nem voltam felkészülve.

Beértem a terembe és egyből magyarázni kezdték a körülöttem szorgoskodók, hogy ez egy megint egy gerjesztő szexjelenet lesz és valószínű a film egyik leglényegesebb pontja.

Remek. legalább a szövegem nem fogom elfelejteni, mivel nincs.

Nekem az ablaknál kell majd állnom, szomorúan, mert a pénzvágyam miatt elvesztettem az egyetlen embert akit valójában szerettem, az átlagos, nem pénzes családból származó fiút aki már valószínűleg nagyon messze jár… Majd ez a bizonyos fiú, akit Rob játszik, váratlanul beront a szobába, mert mint kiderült, megtudta, hogy a pénz helyett a szívemet választottam és a falhoz nyomva /itt át kell kulcsolnom a derekát lábaimmal/ azt mondja szeretlek, és utána néhány műkönny majd egy őrjítő szexjelenet.

Remek… Ennél nagyobb szívást!