32.RÉSZ

. Robsten II.

After Twilight Saga

32. Rész

A taxiban ülve újra elbizonytalanodtam. Végignéztem magamon és annyira nem én voltam. Persze, hiszen ez volt a cél… De most mégis. Annyira ostobán és hülyén éreztem magam. Miért kell itt mesterkedni? Miért kellett őt elhívni! Nem Kristen te totál ostoba vagy, húzz haza engedd át magad a kínoknak és bőgd ki magad…

Megrettentem még ha csak erre gondoltam akkor is…

Úgy döntöttem inkább elmegyek és leiszom magam. A taxisnak bediktáltam Ash címét és csak remélni tudtam, hogy még nem indultak el.

Robnak pedig újabb Sms-t írtam, miszerint mégsem megyünk a club-ba és ne jöjjön el.

Barátnőmet és Dant még éppen a kocsiba szállás előtt sikerült elkapnom. Amikor meglátta szerelésem alaposan tátva maradt a szája, aztán amikor közöltem vele, hogy át szeretnék öltözni még indulás előtt, tátva maradt a szája.

Beleegyezett végül hosszú fejcsóválások közepette.

Bementünk a házba, de külön megkért rá, ha már így tönkre vágom a csodás megjelenésem legalább ne essek át egyik végletből a másikba. Ragaszkodott hozzá, hogy az általa előhalászott ruhákból válasszak. Nem sok választást hagyott így beleegyeztem.

A farmert engedélyezte, de csak a sötétebb kék árnyalatot. Egy hátul zárt, de elöl kivágott kék blúzt választottam, még ez volt a legszolidabb. A magas sarkúról csak akkor mondott le amikor beleegyeztem egy sötétebb kék, fekete masnis balettcipőbe, ami totál nem az én ízlésemet tükrözte, mint általában semmilyen masnis vagy gyöngyös vagy flitteres holmi sem, de legalább biztosan álltam a lábaimon.

A sminkemnek maradnia kellett, de ez volt már azt hiszem a legkevesebb.

Végre elindultunk. Ashlenek persze mindenről beszámoltam, és teljes mértékben fel volt háborodva a történteken, de egy valamit nem értett, hogy miért nem tettem fel a kérdéseimet.

Annyi minden bennünk maradt, amire most már igazán választ kaphattam volna, de most minden olyan lényegtelenné vált… Rob nélkül az egész élet lényegtelen…

Nem Kristen zárd ki magadból… Mindent zárj ki magadból ami negatív legalább erre az egy estére!

Hamarosan megérkeztünk. Elég sokan várakoztak kint úgy tűnt eléggé felkapott a hely.

Szinte meg sem lepődtem amikor a biztonsági őrhöz érve Ash felemelt egy Vip kártyát és azonnal bemehettünk.

A hely izgalmasnak tűnt, de most őszintén szólva a legkevésbé sem érdekelt. A pultnál egy szem ember sem álldogált ami eléggé furcsa volt, de hamarosan rájöttem az okára.

Rengeteg pincérfiú és pincérlány futkozott az asztalok között, kivétel nélkül hiányos öltözékben.

Hamarosan rájöttem, hogy cseppet sem lógtam volna ki a tömegből az eredeti öltözékemben, de egy cseppet sem bántam, hogy átöltöztem. A tánctér hatalmas volt, rengetegen táncoltak, de így is maradt még hely bőven.

Körülnézve a helységben úgy tűnt, hogy egyetlen szabad asztal sincs, de Ash annyira céltudatosan haladt előre, hogy úgy sejtettem képes szigorú tekintettel felállítani pár embert, csak hogy mi leülhessünk.

Nem sokat tévedtem annyi különbséggel, hogy egy üres boksz felé tartottunk, melyre ki volt téve a foglalt tábla.

Naná… Vip kártya és üres boksz mi kell még? Hát alkohol…

Dan aki még Ashnél is nagyobb partnernek ígérkezett az ivásban azonnal szemezni kezdett egy pincérlánnyal, aki hamarosan oda is jött hozzánk, hogy felvegye a rendelést.

Nem akartuk elaprózni a dolgokat… Rendeltünk egy üveg pezsgőt, egy üveg vodkát és egy üveg tequilát.

Szerencse, hogy a színész szakma Amerikában azért eléggé kifizetődő, ha az ember egyszer befut, mert itt mindennek horribilis ára volt.

Pár perc volt csupán és minden az asztalunkon termett, olyan díszes poharak társaságában, hogy az már nekem szinte túl csicsásnak számított. külön tányérokon szervírozták a kimagozott citromkarikákat és a sószórót.

Akkor hát igyunk, felejtsünk, érzéstelenítsünk. Elővettem a cigim, és azon attól sem kellett tartanom, hogy a sok füst majd csípni fogja a szemem, mert minden boksz mellett füstelszívó berendezés működött.

Hihetetlen, hogy mindenre gondoltak. Hamarosan lehúztuk az első, majd a második pohárt.

Még semmit sem éreztem, de ez nem jelentett problémát, elvégre hozzá voltam szokva az erős szeszhez. Volt már rá példa nem egyszer, hogy rengeteget ittam, ráadásul keverve mindent mindennel, mégsem éreztem semmit. Csak remélni tudtam, hogy ez az este nem egy olyan este lesz.

Dan próbált megnevettetni, beismerem ez nem egyszer sikerült is neki. Úgy tűnt mintha Ashhel megbeszélték volna, hogy nem enyelegnek előttem, mert alig értek egymáshoz, csak szemük csillogása árulkodott szerelmükről.

Végre érezni kezdtem, hogy zsibbad a lábam… Naná, mindig így kezdődik, aztán az ital fogyásával a zsibbadás húzódik egyre feljebb, míg nem átjárja egész testem fejem búbjáig.

Egy srác lépett oda hozzánk, és táncolni invitált. Nem igazán volt kedvem ismerkedni, táncolni is csak egy kicsit. Végül mégis belementem, mivel láttam barátnőmön, hogy nagyon is szeretne már táncolni, csak nem akartak egyedül hagyni a boxban.

Felálltam és a srácra bíztam magam.

Nem ráztam a fenekem, nem simultam hozzá, nem akartam szexis és csábító lenni, egyszerűen csak átvettem a zene ritmusát.

Valamit magyarázott ugyan tánc közben, de nem érdekelt, hogy mit mond, és szerencsére ő is felfogta, hogy ilyen hangos helyen nem lehet kommunikálni.

Nem sokkal később újabb fiú lépett oda, hogy lekérjen partneremtől… Aztán még egy és még egy. Engedtem nekik, de ennyi. Háttal táncoltam, amikor jelenlegi partnerem lassan elkezdte simogatni csípőm és haladt volna lejjebb hasam alsó része felé, de ekkor kíméletlenül megfogtam kezét és visszahelyeztem a derekamra.

Egy ideig így táncoltunk, majd pár másodperc múlva eleresztettek a kezek. Hátra sem néztem, táncolok én egyedül is nem érdekel. Aztán mégis csak éreztem, hogy visszahelyezi kezeit.

Remek… Tovább táncoltunk, de a srác kicsit furcsán viselkedett. Mintha néha megremegett volna a keze. Az illata pedig pont olyan volt, mint Robé. Hihetetlen, hogy mindenhol őt kell éreznem. Újra bepróbálkozott. Most nem simogatni próbált, csak közelebb vont magához és éreztem, ahogy mélyen beszívja hajam illatát. Kezdtem magam kellemetlenül érezni. Nem akartam senkinek a prédájává válni, eddig s csak azért engedtem neki a simulást, mert érezni akartam az illatát… Mélyen beszívni, hogy legalább ennyit érezhessek abból az emberből aki pár órája még az enyém volt.

Megráztam a fejem, hogy kiverjek minden gondolatot, majd úgy döntöttem elszakítom kiszakítom magam ebből a légkörből és visszamegyek a boxhoz, hogy még többet igyak.

Elindultam hátrahagyva mindent, de ahogy kettőt léptem, a csuklómra egy kéz tapadt és megszorítva megállj-t parancsolt. ideges lettem, mert utáltam, ha leláncolnak akaratom ellenére. Megfordultam, hogy szembenézzek fogva tartómmal, de ahogy megláttam a szemeit egyszerűen leblokkoltam.

Minden más jelentéktelenné vált, eltűnt látóteremből, s rájöttem, hogy már nem a kezek azok amelyek fogva tartanak, hanem egy szempár, melyet sosem tudnék elfelejteni.