47.RÉSZ

Robsten II.

After Twilight Saga

47. Rész

Miután befejezték a méltó egymásra találás lebonyolítását újra helyet foglaltak.  Rob felém hajolt és puszit nyomott az arcomra. Egy egészen kicsit elhúztam az arcom, de nem eléggé ahhoz, hogy kitérjek előle, nem is állt szándékomban.

Láttam rajta, hogy mérlegeli a helyzetet és vizsgálódva szemléli arcom, bár azt hiszem sok mindent nem tudott róla leolvasni. Próbáltam minden higgadtságomat magamra erőltetni, nem akartam megnehezíteni semmit így is minden olyan bonyolult. Túl bonyolult. Rob úgy öntött nem szeretné firtatni a dolgokat, mert elvett egy pohárral a tálcáról majd hátradőlt.

Közben eszembe jutott Ash hívása amit még át sem adtam, de az időt elnézve még egyáltalán nem késtem le semmiről.

-         Ash hívott, késett Jackson gépe ezért csak később csatlakoznak hozzánk.

-         Na persze, biztos nem csont szárazon fognak ideérni- nevetett Kell. Ha tudná mennyire igaza van.

-         Srácok szerintem, ne hagyjuk, hogy megelőzzenek minket- mondta, majd ő is elvett egy pohárral, és egyből le is húzta.

Én sem akartam kimaradni a körből ezért előredőltem, hogy kivegyem a részem a jóból majd láttam, hogy Rob velem együtt mozdul, és koccintásra emeli poharát.

Egy pillanatig eltűnődtem ezen a kedves gesztuson, de aztán hamar rá kellett döbbennem, hogy Rob elég sok mindenről maradt le ami a kapcsolatunkat illeti. Azt hiszi minden rendben van, már amennyire lehet, hiszen az utolsó közös programunk a tengerparti kiruccanás volt, ami után én is önfeledten boldog voltam. Akkor még…

Mivel nem volt kedvem magyarázkodásba bocsátkozni koccintottam vele, majd lehúztam a piát, mai végigmarva torkomat jelezte, hogy Kellan nem volt szűkmarkú ami a minőséget és a százalékot illette. Helyes!

-         Sziasztok srácok! De örülök, hogy nem én vagyok az első!

-         Nikki neked barna a hajad? Egyetemre jársz vagy mi történt?- nevetett Kellan, majd felállt, hogy üdvözölje ezt a gyönyörű lányt és beengedje a helyére.

-         Nagyon vicces vagy édes!- csapott Nikk Kellan fenekére. – Jó látni, hogy ha már körülöttünk ugyan megőrült a világ, de bizonyos dolgok még mindig a régiek maradtak.  Annyira örültem Nikkinek, hogy hosszasan ölelgettük egymást. Telefonon ugyan vele is szinte naponta tartottam a kapcsolatot, még képet is küldött a hajáról, de így élőben azért mégis sokkal valóságosabb volt minden.

-         Rob levágattad a hajad? Szexi! – mondta Nikki miközben Robot üdvözölte.

Innentől nem volt megállás, sorba érkeztek az emberek és szinte már le sem ültünk hanem egy nagy ölelésben forrt össze mindenki. Kicsit olyan volt, mint egy húsz éves osztálytalálkozó, bár mi mind szerettük egymást és semmi okunk nem volt a kínos hallgatásra vagy a fellengzős előadásokra.

Kellan, Nikki, Rob, Peter, Ash és Jackson /tényleg úgy estek be ahogy sejtettem/ Taylor, Elizabeth, Anna, Alex, Tyson, Kiowa, Chaske, Billy és Dakota, Mike, Justin, Christian és én.

Amikor a lehetséges létszámot számoltam nem tévedtem sokat. Rengetegen voltunk  éppenhogycsak elfértünk a nekünk szánt helyen.

Mindenki sorra elmesélte, hogy mi minden történt vele ezalatt a kisebb-hosszabb idő alatt, voltak azért új érdekességek is, bár azért elég sok mindenről tudtunk már vagy egymástól vagy a médiából. Peter és a felesége kisbabát várnak,  Elizabeth újra házasodik és mindenkit meghívott az esküvőre, Nikki az új szerelméről és eljegyzéséről dicsekedett büszkén, az indiánfiúk az újonnan jött hírnevüket felhasználva bekerültek pár filmbe és egész jól megy nekik ez a szakma, valamint meséltek a csajozós történeteikből párat. Taylor most szingli és nagyon élvezi, bár szerintem úgysem sokáig bírja, mert imád szerelmes lenni.  Anna-t ismét jelölték a Grammy-re azt hiszem most sokkal több esélye van a díj megnyerésére, és elvileg pont Peter fogja a díjat átadni abban a kategóriában.

Élvezettel hallgattunk végig mindenkit, elég vicces volt, mert mindenki annyira oldott és fesztelen volt, hogy még a kezdeti stressz hatására is rengeteget nevettem.

Rob és én is elég szűkszavúak voltunk. Beszéltünk az új filmről és a forgatásról meg Ashlees vicces pillanatokat soroltunk, de amikor a magánéletre került a szó, mélyen hallgattunk. Ez persze mindenkinek feltűnt, és nem úsztuk meg faggatózás nélkül.

-         Héjj ne csináljátok már, mi mindig tudtunk a dolgaitokról… Nem újságírók vagyunk akik miatt falazni, kamuzni meg viccelődni kell!

Robbal egymásra néztünk. Tudtuk, hogy teljesen igazuk van, velük őszinték lehetünk és meg is érdemlik, hogy így tegyünk, de valahogy mégsem akaródzott egyikünknek sem előrukkolni a teljes igazsággal.

-         Na már gyerekek régen is azt hitte mindenki, hogy együtt vagytok amikor nem volt igaz, most mi a helyzet?

Rob szólal meg én csak néztem magam elé. Ezen a napon és ebben az agymenéses helyzetben semmi hangulatom nem volt erről beszélni.

-         Na jó, úgy tűnik Krisnek és nekem sincs túl sok kedvünk ehhez  a témához, de ti tényleg családtagok vagytok, szóval inkább kérdezzetek…

-         Jártok vagy nem?

-         ……Nem.

-         De Ash-től úgy tudjuk, hogy volt köztetek valami…

Mindketten Ash-re néztünk aki feltűnően a pohara alját bámulta. Csak remélni mertem, hogy többet nem mondott, bár valószínűleg nem. Bízom is benne, meg akkor a többiek most nem kérdezősködnének ennyit.

-         Így is mondhatjuk…

-         Milyen Kris az ágyban?

Erre már én is felkaptam a fejem és Kellanra fintorogtam, de közben elfojtottam egy mosolyt, a többiek meg persze hangosan nevettek vörös fejemen, Rob pedig mosolygott és egy tízest mutatott Kell felé.

Örülök, hogy csak nekem van hányingerem ettől a témától.

-         És ki az új csaj?

A levegő szinte ledermedt.

-Rob is értetlenül nézett Nikkire értette ő, hogy Nikki mire gondol, csak azt nem, hogy honnan tudja.

Ash és én is meglepődve szemléltük az eseményeket hiszen egyikünk sem árult el semmit Nikkinek erről a témáról.

-         Jaj Ne vágj már ilyen értetlen fejet, mind láttuk a tv adást ráadásul egy díszes csomag a postaládámban sem kerülte el a figyelmemet.

A légtér már nem lefagyott, hanem annyira vibrált, hogy még Kellan arcáról is eltűnt a vigyor és előredőlve, tátott szájjal figyelte Robot, aki fejét lehajtva és kezét tördelve azt hittem, hogy hirtelen felpattan és kiszalad az ajtón.

Nekem pontosan ehhez lett volna most kedvem.

Pontosan tudtam, hogy egy időzített bomba készül felrobbanni….