2.RÉSZ

Robsten III.

In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében 

Visszasétáltam a helyemre, mert hamarosan következett a díjátadás.  Nekem oldalról kellett bevonulnom és már a felbontatlan borítékot is a kezembe nyomták.

Láttam ahogy a hatalmas kivetítőkön lejátsszák a rendezők filmjeinek rövid részletét majd külön is megtapsoltatták a még izguló jelölteket.

Nem szívesen lettem volna  a helyükben, bár a sajátomban sem. Miután felolvasom a nyertes nevét hét rendezőből hat utálni fog, egy pedig azzal lesz elfoglalva, hogy minél meghatóbb szívhez szóló köszönőbeszéddel rukkoljon elő anélkül, hogy ne tűnne túlságosan nagyképűnek vagy beképzeltnek.

-         A bírák már meghozták a döntést és az internetes szavazások is lezárultak.  Most jöjjön tehát a lány aki a győztes nevét kihirdeti: Kristen Stewart!

Remek… Hurok a nyakra…..

-         És a fiú aki a díjat adja át: Robert Pattinson!

Inkább egy gyorshalál, mint ez a lassú akasztás…

Így már minden világos, ráadásul ő tuti, hogy nagyon jót mulatott rajtam mindeközben…

Egyszerre léptünk fel a színpad két oldaláról a pódium felé sétálva, mintha egy jól megrendezett és betanult koreográfiát követnénk.

Rob persze megint elővette tízmilliós és háromszázhúsz wattos mosolyát, mire nők százai sikítottak fel a teremben.

Mellém lépett és rám vigyorgott.

Mérgesen visszanéztem rá, mire ő megszólalt a mikrofonba:

-         Az a boríték nem fog ám magától kinyitódni- mondta mézédesen félig felém, félig a közönség felé fordulva mire mindenki nevetni kezdett.

Nyilvános égetés. Szép. Sportszerű. Legszívesebben tökön rúgtam volna, hogy letöröljem azt a gúnyos mosolyt a képéről.

Egy mozdulattal feltéptem az átkozott papírt, majd felolvastam egy általam tök ismeretlen rendező nevét, aztán fürkészni kezdtem, hogy ki áll fel a nézők soraiból, közben meg igyekeztem mosolyogni és tapsolni, mint mindenki más a teremben.

Egy negyven körüli pasas állt fel, elég jóképűnek mondanám, már ha apakomplexusom lenne, aztán vigyorogva hozzánk sétált, adott két puszit, majd kezet fogott Robbal és átvette tőle a díjat.

Ezt a pillanatot vártam. Gyorsan lesiettem a színpadról és fújtam egy nagyot. Páran odajöttek üdvözölni, bár fogalmam nem volt kik azok, majd egy szervező nő, legalábbis a szája elé állított mikrofonja és a kezében lévő papírkupac erre utalt, odajött és közölte, hogy már kint áll a limó, ami az after partyra visz.

-         Kösz, de én in inkább hazamegyek- mondtam, és indultam is, hogy minél előbb átöltözhessek, de ő megállított és közölte, hogy kötelező ott lennem, legalább egy órát, mert a reflektor fény ott is várni fog a vörös szőnyegen és meg kell jelennem. Ellent mondást nem tűrően a kezembe nyomott egy vip kártyát és magamra hagyott.

Káromkodva kisétáltam, majd próbáltam minél előbb átvergődni a tömegen és a limuzinhoz érni, hogy a lehető leggyorsabban túlessünk azon az egy órán.

Már kifelé menet a nevem kiabálták a fotósok, ezért pózoltam párat, majd bevágódtam a limóba, ahol a stylistom várt…

Mióta van nekem stylistom? A csaj gyorsan elmagyarázta, hogy át kell öltöznöm mivel ez a protokoll, aztán közöltem vele, hogy nagyon jól tudom, mi a protokoll, csak nekem egyáltalán nem állt szándékomban elmenni arra a partyra így másik ruhával sem készültem.

Erre önelégülten mosolygott és közölte, hogy páran számítottak rá, hogy ez így fog történni, ezért mindent elkészítettek és olyan ruhát kerestek, hogy a mostani sminkemhez is passzoljon, így ez sem okozhat gondolt.

Hát ez hihetetlen. Vajon ez a csaj akkor is így nevetne, ha menetközben valami véletlen folytán kipottyana a kocsiból?

Marha kényelmes kapkodva átöltözni egy limó hátsóülésén… Ha a csaj nem segít, azt se tudtam volna, hova kerül a kezem és hova a fejem, valószínűleg úgy festettem volna, mint egy fejetlen múmia…

Így azonban tündöklően és fantasztikusan szexi voltam, csak kár, hogy a ruha amit rám adott nagyjából olyan szűk volt, hogy nem kellett azon gondolkodnom, ha elejtek valamit akkor lehajoljak-e érte, mert abból nagyon ronda villantás lett volna, és én nem vagyok Britney Spears vagy Paris Hilton.

A cipőmnek meg olyan magas sarka volt, hogy ennyi erővel gólyalábon is érkezhettem volna, akkor sem tűntem volna esetlenebbnek.

A sebesség csökkenni kezdett majd megállunk. kinéztem a sötétített ablakon és rengeteg firkászt meg egy hosszú vörös szőnyeget láttam, így megpróbáltam nem kiesni a kocsiból.

Valaki kinyitotta az ajtót, én pedig a lehető legelegánsabb módon próbáltam egyszerre kikászálódni és közben összezárni combom. Sikerült.

Azonnal mindenki a nevemet kiabálta így mosolyogni kezdtem és odamentem pár képet csináltatni és hagytam, hogy kérdésekkel bombázzanak.

Érdekes módon minden kérdés Robert nevével kezdődött. Megint együtt vagyunk-e? Milyen őt újra látni? Tartottuk-e a kapcsolatot közben vagy haragban váltunk el egymástól? Többnyire csak hápogtam és idióta válaszokat adtam.

-Megint együtt vagytok?

- Igen, most is itt bujkál valahol a zsebemben a kis édes…

-Milyen őt újra látni?

-Miért annyit változott?

-Haragban váltatok el?

- Fiúk ti jobban tudjátok, nem ti írtátok, hogy Rob cuccait árverezem, ő meg szifiliszt kapott el tőlem?

Nem mentek velem sokra, de ezt azt hiszem már kezdték megszokni.

Hirtelen újabb hangzavar támadt, még sokkal hangosabb, mint az előbb.

-         Robert, Robert!!!

Ezek szerint megérkezett őfelsége. Kezdtem gyorsítani a lépteim, de folyton megállítottak, hogy nyilatkozzam.

Már majdnem sikerült beérnem, amikor felhangzott a rég nem hallott kiáltások sorozata.

-Robsten! Robsten!

Körülnéztem, hogy mi van már, mire Rob ott termett mellettem és a derekamra helyezte kezét, hogy letudjanak minket fényképezni.

Gyönyörű képek készülhettek, ő a kamerába mosolyog és ölelget, miközben én próbálok észrevétlenül kiszabadulni a szorításából és fintorogva nézek rá.

Ahogy megérkezett a következő sztár és végre leszálltak rólunk, Rob egyből elengedett, majd a váratlan szabadságot kihasználva egyből bemenekültem a clubba.

Na nem mintha nagyon tartottam volna attól, hogy üldözőbe vesz elvégre minden csak a kamerának szólt, de azért szerettem volna tisztes távolságba húzódni tőle.

A bárpulthoz ültem, jó szokásomhoz híven, hogy legalább hasznosan teljen azaz egy óra amíg raboskodom.

/Kérek szépen komikat, komikat Pls, szegény komifüggő Angyalkának XD /