3.RÉSZ- Azt ígértem ez a történet más lesz? Egy kicsit őrültebb? Akkor adjunk rá kakaót!! :D

Robsten III.


In the enchantment of the desire

A vágy bűvöletében

A második pohárnál tartottam, amikor odajött hozzám, egy félig kigombolt inges csávó és egyből nyomulni kezdett. Láttam rajta, hogy nem kicsit ittas ezért először próbáltam tapintatosan elküldeni a fenébe, de amikor a combomra tévedt a keze, legszívesebben pofon vágtam volna.

- Ne már, most mit ellenkezel az a srác fizetett és azt mondta tuti benne leszel mindenben. Bár téged pénz nélkül is szívesen vállaltalak volna!

Az említett személy felé fordultam, és biztos voltam benne, hogy pár másodperce még minket bámult. Rob…

Rendben… Ha ő így akarja játszani ezt a játékot akkor belemegyek, mert biztosan nem erre számít. 

-         Tudod mit, te jó pasi vagy, ne hagyjuk kárba veszni azt a pénzt.

Azzal felálltam, és szexin mosolyogva és illegetve magam a tánctér felé húztam. A pasas persze nem ellenkezett, hanem élezte váratlan pálfordulásom. Kihívó táncom csak addig terjedt, hogy látszólag dörgöltem magam ismeretlen csábítómhoz és az ő kezét is láthatatlanul hárítottam, amikor illetlen helyekre merészkedett. Na meg a mini ruháról sem feledkezhettem meg, új szólást alkotva azt dünnyögtem magamnak: csak addig nyújtózkodj amíg a ruhád ér.

Úgy tűnt Rob szép lassan bekapja a csalit, mert már azzal sem fáradt, hogy titkolja, egyfolytában minket bámul. Úgy tűnik a terve túl jól sikerült… számomra, ugyanis egy kis ravaszsággal ellene fordítottam rosszindulatát.

Diadalittas mosolyt lövelltem felé, majd a pult felé vettem az irányt, hogy folytassam az ivást.

Felültem egy bárszékre és reménykedtem, hogy ez az este nem tartogat több meglepetést.

Közben lopva körbepillantottam, de Robot már sehol sem láttam. Végre. Rágyújtottam, majd nem sokkal később cigim elnyomva úgy döntöttem, hogy letelt a fránya egy óra és végre hazamehetek.

Kifelé menet beleütköztem még pár paparazziba, de már megtettem a kötelességem így nem álltam le velük bájcsevegni.

Beszálltam a limóba és kértem a sofőrt, hogy azonnal vigyen haza. Eléggé félelmetesen vezetett, de azért nem sokára leparkoltunk a ház elé. A sofőr kinyitotta az ajtót, én meg azon ügyködtem, hogy ismételten kitudjak szállni fennakadás nélkül.

Az ajtót kinyitva éreztem, hogy valaki mögöttem áll, s láttam a sofőr fekete egyenruháját meglibbeni, majd az illető az ajtóhoz szorított és valami fémes kattanást éreztem a csuklómon. Még időm sem volt megijedni, csak vártam a folytatást. Azt hiszem azt gondoltam, hogy ez egy vicc vagy egy félreértés.

A sofőr bevezetett a lakásba és éreztem, hogy valamit áthúz a fejemen, majd a szemem elsötétült. Remek. Ennél rosszabb ez a nap nem is lehet. Egyszerűen nem tudtam félni, csak ideges voltam, sőt mérges.

Éreztem, szorításán, hogy lefelé nyom, így engedve neki tapogatózva leültem a kanapéra.

Legalábbis ha sejtéseim nem csalnak akkor a nappaliban járhattunk.

-         Mi a fenét akar?

Nem válaszolt.

Nem volt kedvem több kérdéshez inkább csendben tűrtem némaságát és kényelmetlen helyzetemen próbáltam változtatni.

Éreztem ahogy a pasas ujjai az arcomhoz érnek, majd haladnak szépen egyre lejjebb a mellem vonala felé.  Felpattantam, azért azt mégsem fogom tűrni, hogy valaki csak úgy fogdosson, bármennyire is jól esik az érintse. Jól esik? Jézus! Ki tudja milyen undorító perverz görény taperol én meg csak annyit gondolok, hogy jól esik az érintése? Elindultam az ajtó felé, legalábbis abba az irányba amerre az ajtót sejtettem.

Nem lepődtem meg amikor valaki utamat állta, azon csodálkoztam volna ha minden ilyen simán megy…

Kemény mellkasnak ütköztem, bár a rajta lévő sofőregyenruha megakadályozta, hogy pontosabban betudjam határolni alakját.

Kezdett elegem lenni ebből a játékból.

-         Mondja meg, hogy mit akar aztán húzzon el innen!

Semmi válasz. Talán néma a pasas, vagy az előző áldozata leharapta a nyelvét….

Egy tű belém hatolását érzékeltem a bal karomban, erős szúró fájdalom kíséretében.

-         Mi a franc volt ez?? –kezdtem ideges lenni. Sokszor hallottam már, hogy elkeseredett emberek egészséges embereket fertőznek meg saját betegségükkel, és nem állt szándékomban még elhalálozni!

Egy gépi hang válaszolt, melyet ha jól sejtem előre felvettek. Naná, ki ne tette volna fel ezt a kérdést?

-         Afrodiziákum. Mondta az eltorzított hang.

Hogy mi van? Ez most megakar erőszakolni ráadásul elvárja, hogy még élvezzem is? Ó hogy az a mocskos!

Küzdeni kezdtem ellene! Mindenképpen kiakartam jutni az ajtón s haraptam és rúgtam ahol csak értem. Nagyjából minden tíz próbálkozásomból csak egy talált célt.

A hangját továbbra sem hallottam, bár sejtésem szerint eléggé jó erőben voltam ahhoz, hogy fájdalmat okozzak.

Lassan úgy tűnt megunja kamikáze akcióm, mert a karomnál fogva erősen megragadott, és visszalökött a kanapéra.

A hajam erősen megmarkolva hátrahúzta a fejem, hogy hozzáférjen nyakamhoz, de minden más volt, mint amire számítottam. hevessége és erőszakossága után arra számítottam, hogy rám veti magát és minden durva mozdulatával a halálba küldöm, de ehelyett amennyire durvaságról árulkodott előző tette olyannyira volta édesek és gyengédek csókjai. Miután végzett a nyakammal, az ajkam után kapott, de sikeresen hárítottam. Mocskosnak éreztem magam. Nem is annyira miatta, mint saját felkorbácsolni látszó vágyaim miatt. Ez csak a szérum… Próbáltam magam nyugtatni, de hogy legyen nyugodt az ember, mikor erőszakot akarnak rajta alkalmazni? Ismét megéreztem hajam tövében szorító ujjait, s tudtam, hogy nincs választás.