6. Rész
A tornaterem szagát mindig
utáltam. A gumi, a fa, a por a fém a műanyag és az izzadtság szaga olyan
egyveleget alkotott, amelytől már akkor felfordult a gyomrom, mielőtt átléptem
volna a küszöböt. Az egyetem szerencsére már nem hasonlított az általános és
középiskolák szigorúan programozott menetrendjéhez. Itt nem voltak kúperek,
vagy ehhez hasonló felmérések, itt az ember szabadon választhatta, hogy melyik
sportágból szeretne elegendő kreditet összegyűjteni. Két hétbe telt mire
sikerült eldöntenem mi az amiben saját belátásom szerint kevesebbet bénázhatok.
Röplabda… Végül a csajok győztek meg, hogy ez a legjobb döntés, mert itt kell a
legkevesebbet futni, sőt ők profi csapatban is játszottak, így feltudnak
készíteni, ha minden bukik. Az ujjszkander miért nem számít sportnak, könnyebb
lenne az életem…
Vettem egy nagy levegőt és
beléptem a terembe. Már most kívántam a cigit, de előző tanárnőm szigorú
szabályára támaszkodva, miszerint sport előtt és után nincs dohányzás kénytelen
voltam lemondani erről a kis élvezetről.
A tanár még nem volt sehol, de a
diákok már szállingóztak befelé az öltözőből. Örültem, hogy minden ilyen közel
volt és nem kellett több ember szeme láttára átöltöznöm.
Az eddzettebbek máris megkezdték
a bemelegítést én azonban helyet foglaltam a fal mellé elhelyezett
gumiszőnyegen onnan vártam az óra kezdetét. Vártam… A francokat vártam.
Hamarosan nyüzsgölődés támadt és
ahogy az ajtó felé néztem egyből megpillantottam a sugdolózás tárgyát. Az új
srác tényleg szemet gyönyörködtető volt még melegítőben is.
-
Nézd a fenekét!
-
-Olyan helyes!
-
Kár, hogy a tanárok nem randizhatnak diákokkal én tuti
elvinném egy körre!
Már most sajnáltam szegény
srácot, ezek a libák úgy méregetik, mint valami húsdarabot.
Valójában azonban és sem bírtam
róla venni a szemem, valahogy vonzott a tekintete. Most először láthattam arcát
teljes valójában és sokkal émelyítőbb volt, mint amire emlékeztem. Furcsa, hogy
az arcát egyik licitáló sem említette, pedig szerintem ez a legfontosabb, ha
már annyira a külsőhöz ragaszkodunk. Szinte szugeráltam magam, hogy más irányba
bámuljak és ne rá.
Miután kinyitotta a szertárat és
pár ember segítségével felszereltette a hálót és kitolta a labdákkal teli
kosarat, megállt előttünk és belekezdett mondandójába.
-
Köszöntök mindenkit a mai röplabda edzésen. Robert
Pattinson vagyok és mától én fogom nektek tartani ezt az órát. A korotokra és
pláne a saját koromra való tekintettel eltekintenék az udvariaskodástól, de
azért, mint tanár a tiszteletet megkövetelem. Alapvetően szigorú vagyok, mert
komolyan veszem a munkám, főleg, hogy ez az egyik szenvedélyem is, de azt nem
állítom, hogy a szabadidőben, órán kívül nem lehet velem, mint fiatallal
beszélgetni.
Egyenlőre maradjunk a tanári
feladatköröknél. Edzésen, nincs rágó, piercing- természetesen nem kell kivenni,
csak leragasztani-, nincs ittas állapotban való megjelenés, de józanul és
egészséges állapotban a megjelenés kötelező. Hiányzásnál orvosi igazolást
kérek, vagy rendkívüli eseteknél előre tárgyalást.
Elvárom, hogy ebben a másfél-két
órában mindenki a tőle telhető legjobb formáját hozza.
Hogy miért vagyok veletek ilyen
szigorú, mikor azt is megengedhetném, hogy eljátszogassátok itt az előírt időt,
aztán átengedhetnélek titeket a minimumpontszámmal? Azért, mert az igazgató
hírhedt sportrajongó és a röplabda az egyik fő szenvedélye. Ezért és, mert új
oktató vagyok kitűntetett figyelemmel fogja kísérni a csoport fejlődését.
Kicsit hosszúra sikeredett a
monológom, de ezt mindenképpen tudnotok kellett. Kérdés esetleg, mielőtt
belevágnánk a munkába?
-
Ha valakinek több fejlődésre lenne szüksége, mint
amennyit a kötelező óra nyújtani tud, lehetőség van korrepetálásra? Plusz
órákra?
-
Természetesen. Viszont ezeket mind én írom elő, nem
szabad akarat függvénye. Ezenkívül ne felejtse el kisasszony, ha valakinek ennyire
sok „plusz időre” van szüksége, az eléggé intőjel arra, hogy talán félévtől
megválunk tőle.
Szép hárítás volt- gondoltam magamban. Szinte egyértelmű
volt, hogy a csaj kelleti magát, de ennek a srácnak rendesen helyén van az
esze. Őszintén szólva a fellépése és a beszéde nagyon is érthető volt és
igazságosnak, őszintének tűnt, viszont engem pár mondata nagyon megrémített.
Úgy tűni ezek az edzések nem lesznek piskóták, ráadásul ha sokat bénázom még
plusz edzésekre is behívhat ráadásul simán megvág ha sok ilyen adódik. Kezdtem
magam rendkívül kicsinek érezni a teremben.
-
Kisasszony, neked külön kérvény kell? Talán már most
megakarsz futamodni?
Észre sem vettem, hogy már
mindenki labdával a kezében áll, csak én egyedül ülök még mindig, mint valami
lajhár.
Elgondolkodtam szavain, talán
tényleg elkellene innen húznom, amíg még tehetem.
Mintha meghallotta volna
gondolatom, folytatta az élcelődést:
-
Csak, mert ha így döntenél, sajnálattal kell közölnöm,
hogy minden hely betelt, bár lehet a rúdugróknál vagy az úszóknál még akad
hely.
Úszás? Rúdugrás? Na ne! Úszni nem
tudok, rúdugrásnál meg választhatnék, hogy folyton lezuhanok több méter
magasból, vagy már az elején leszúrom magam a rúddal.
-
Maradok!- próbáltam vele farkasszemet nézni, mert nem
akartam egyből az első nap célpontjává válni. Felálltam és a többiekhez
hasonlóan labdát vettem a kezembe.
A srác végigkövette a mozgásom,
de mire újra ránéztem, már másfelé kalandozott a tekintete.
- Rendben, ha jól látom párosan
vagyunk, mindenki válasszon magának párt Ha ez megvan végre elkezdhetjük a mai
órát.
Egyhelyben álltam s vártam, hogy
a barátnők szorosan összekapaszkodva besoroljanak egymás mellé, majd a végén a
hozzám hasonlóan egyedül árválkodó lányhoz léptem.
Nem szóltunk egymáshoz, csak
némán tudomásul vettük, hogy a mai naptól ketten fogunk gyakorolni.
-
Minden párosnak elég egy labda.
Labdák pattogtak mindenfelé, én
is egyből megszabadultam a sajátomtól. Az csak egy dolog, de a párom is a
sajátjától… Ez van ha két teljesen idegen és hasonlóan zárkózott vagy inkább
megszeppent ember kerül össze…
Megfordultam, hogy gyorsan
javítsam a hibánkat és labdához jussak, de akkor kemény mellkasba ütköztem és
egy kicsit hátratántorodtam.
Rob ott állt mögöttem és szigorú
tekintettel valamint enyhe gúnyos mosollyal száján ezt mondta:
-
Lehet, hogy nem fogalmaztam elég tisztán, de egy
labdára azért szükségetek lesz.
Azzal kezembe nyomott egy labdát
és tovább indult. Lemerevedve néztem utána, majd egyszer csak megfordult,
mintha érezte volna, hogy figyelem, és dacosan a szemembe nézett.
Azonnal elfordultam és a páromra
szegeztem tekintetem. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy a szívem lenyugodjon
és az agyam kitisztuljon.
Ennyit a „jól sikerült” első
benyomásról…
7. Rész
A kezem iszonyúan fájt és vér
vörös volt. Az edzés még nem volt elviselhetetlen, amolyan ismerkedés a
labdával és az ütésekkel szitu volt, de minden alkarral való művelet nagyon
fájdalmas volt. Rob szerint ez teljesen normális, a folyamatos edzésekkel a
fájdalom elhagyható. Ez azért megnyugtat, bár per pillanat nem segít rajtam,
inkább egy kis jég…
Sikerült pár szót váltanom a
párommal, egész jó fej, bár nincs sok közös bennünk legalábbis egyenlőre úgy
tűnik. Az a lány érdekes, mert egyaránt szeret bulizni ugyanakkor rajong a
könyvekért. Összetett személyiség az tuti. Azt mondtam nincs sok közös bennünk?
Lehet, hogy inkább túlságosan is hasonlítunk, annyi különbséggel, hogy ő
pasibolond egy kissé. Az óra végeztével elvégeztünk pár levezető
nyújtógyakorlatot aztán mindenki mehetett a dolgára.
Ma van a munkám első napja is,
ezért hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, és összeütöttem valami ebédszerűséget. Az
egyetemnek volt menzája, de nem mindig étkeztünk ott, leginkább csak akkor, ha
nagyon kevés időnk volt, vagy éppen mindhárman ráértünk. Vizet forraltam és
amikor a lán már lobogott beledobtam a bolti tésztát.
-
Héjj szia csajszi! Te is itthon vagy már?
-
Szia Shane! Nem is tudtam, hogy itt vagy!
-
Ma csak négy órám volt ezért meló előtt hazajöttem
aludni egyet. Hosszúra nyúlt az éjszaka. Te hogyhogy ilyen jól bírod, reggel
még nagyon kivoltál ütve!
-
Egy szó… Sport.
-
Tényleg ma volt az első órád! Na mesélj gyorsan!
-
Hát… Bénáztam. Azt hiszem ezt az új „tanárbácsi” sem
vette jó néven, eléggé karótnyelt az ürge. Olyan, mint egy kiképzőtiszt…
-
Nem mondod! Pedig olyan édes! Összefutottam ma vele a
folyosón. Minden csaj oda van érte, ha hallanád mik mennek a női mosdókban…
Tényleg olyan paraszt?
-
Jó, lehet, hogy eltúloztam kissé. csak túl komolyan
veszi a munkáját, de ezt meg is mondta előre. Azt állítja, hogy az igazgató
sportőrültsége miatt van ez a nagy felhajtás.
-
Uhh. Akkor teljesen érthető. Szerintem ne írd le,
inkább próbálj fejlődni. A röplabda nem nehéz sőt még csak nem is bonyolult
sport. Minden a pontosságon és az összpontosításon múlik. Igazi csapatjáték.
-
Jah…- többet nem bírtam kinyögni. Kicsit zavart voltam,
de azért megkönnyebbültem, hogy a nap a normális menetben folytatódhat.
-
Eszel velem ? Kaja van bőven, szokás szerint
túlméreteztem az adagot, még Madienek is jut belőle.
-
Ó ember, ha tudnád milyen éhes vagyok! Te vagy a
megmentőm.
-
Na ennek örülök- nevettem. Mindjárt kész a szósz is.
Megebédeltünk és a hangulatom is egész jó irányba változott.
Jajj már most unom ezt a sok rinyálást amit művelek. Én nem ilyen vagyok! Nem
fogok aggódni semmiért összekapom magam! Megcsinálom azt a fránya edzést és a
holnapi éneket is. Ez csak egy egyetem! Ha a többi nehéz tantárgy nem fog ki
rajtam akkor ezek sem fognak! Megmutatom Robnak, hogy velem nem gúnyolódhat,
érek annyit, amennyit ő!
Na igen, tele hassal megjön az ember életereje. Nah akkor
nyomás a munka.
Gyorsan bepakoltam pár könyvet és már indultam is. A kávézó
nem volt messze, alig negyed órás út volt busszal, gyalog egy jó fél,
háromnegyed óra.
Az idő ma nagyon szép volt, még a sétát sem bántam volna, de
nem akartam már az első nap elkésni. A buszmegállóban elszívtam egy cigit, és közben
bedugtam a fülembe az mp-t.
A busz lassan
cammogott a megállók között, de egyáltalán nem bántam.
A bolt ajtaja
csörömpölni kezdett, ahogy kinyitottam, hogy beléphessek.
- Szia Mark!
- Na itt a kedvenc pultos lányom!- köszöntött Mark egy
ölelés kíséretében.
- Szia kedvenc főnököm! Van valami változás a munkarendben,
vagy egyből munkába állhatok?
- Csak a szokásos. Itt semmi sem változott. A vendégek
csendesek és udvariasak, a rendbontókat meg gyorsan lerendezzük. Van pár
újdonság az itallapon, de semmi bonyolult, egyből megtudod majd csinálni. A
munkaruha változatlanul, amiben csak szeretnél lenni, plusz a fekete kötény,
amit nyugodtan feldobhatsz bármivel.
- Hű de ismersz! Gondolom most a tavalyi kitűzőimre
gondolsz, még meg vannak- mondtam nevetve és közben Markra kacsintottam.
- Ja és Kris!
-Hm?
- Természetesen a zenegép még mindig a rendelkezésetekre
áll, ahogy a bónusz italok és cigi is!
- Tényleg te vagy a legjobb főnök! nem is értem, hogy ez a
hely miért ilyen üres…
- Talán mert nekik nem ingyen osztom az italt- nevetett
főnököm.
Hát ezen nekem is muszáj volt nevetnem. Jobban belegondolva
még sosem halottam tőle egyetlen zokszót sem a látogatottság miatt. Azt hiszem
ő nem a pénz miatt csinálta, csak egyszerűen ez volt az álma, létrehozni egy
ilyen helyet, amely a nyugalom és a jókedv szigete ebben a hatalmas poros,
nyüzsgő városban.
Gyorsan belebújtam a kötényembe és munkára készen vártam a
vendégeket. Itt egyszerre mindig csak egy lány dolgozott, nem volt szükség
többre. Ezért is tudtuk egymást négy óránként váltani. Mindenki kapott fizetést
és jó légkörben telt a cseppet sem fárasztó munka ráadásul a főnök egy földre
szállt angyal.
Könyvvel a kezemben álltam be a pult mögé. Három ember ült a
kávézóban ha jól láttam, mert a bokszok úgy voltak kialakítva, hogy mindenki
maga lehessen ha akar, ezért volt pár kevésbé belátható rész is. Egyáltalán nem
bántam, úgyis az asztalhoz mentem kiszolgálni őket, nem vártuk meg, amíg a
vendég a pulthoz jött.
Mark elköszönt, így gondoltam járok egy kört az asztalok
között.
-
Jó napot uram, hozhatok még valamit?
-
Nem köszönöm, kedvesem.
-Hölgyem parancsol még egy kávét?
- Nem, de egy narancslevet még
kérnék szépen.
- Persze, azonnal hozom.
- Köszönöm kisasszony.
-
Szia hozhatok valamit?
-
Még nem tudom, a barátomat várom, ha megérkezett
rendelünk.
-
Rendben, semmi gond.
-
Hé szép kislány, elkérhetem a számod?
Nem tudtam, mit mondjak, nem
akartam megadni a számom, hiszen teljesen idegen, de megbántani sem akartam.
Inkább válasz nélkül
visszasétáltam a pulthoz és elkészítettem a hölgy narancslevét.
Nem akármilyen narancslevet
szolgáltunk fel. Sok helyen még a párszázalékos üdítőt is vizezik, de mi
százszázalékos minőségi italokkal dolgoztunk kívánság szerint jéggel és
díszítéssel, és semmivel sem került többe, mint máshol. Többek között ezért is
mondtam, hogy nem értem miért nem járnak ide többen. Valószínűleg csak egy jó
reklám kellene na meg rendezvények. Na mindegy Mark tudja, hogy mit szeretne,
mi meg örülhetünk a semmittevésnek.
Kivittem az üdítőt és
visszamentem a pulthoz, majd kinyitottam a könyvet. Alighogy fellapoztam az
első pár oldalt, meghallottam az ajtó csörgését.
8. Rész
Csak egy pillanatra néztem fel a könyvből, de ez éppen elég
volt arra, hogy egyből visszakapjam tekintetem az ajtó vonalába.
-Te?
-Szia. Egy Heinekkent kérnék.
-Ülj le, mindjárt viszem.
Bólintott, majd odament ahhoz a sráchoz, aki az előbb
elakarta kérni a számom. Ez a srác kísért engem komolyan mondom. Ezt a helyet
alig páran ismerik, és ők is leginkább törzsvendégek. Rob amennyire észrevettem,
eléggé otthonosan mozgott a helyen, lehet, hogy egész nyáron idejártak a
barátjával? Persze, hiszen az új tanárokat már nyár elejétől ismertetik az új
környezettel. Ezek szerint lehet, hogy a közelben lakik? Vagy csak a suliból
ugrott át ide?
Jaj Kristen te hihetetlen vagy, nem mindegy mit csinál itt
és hol lakik. Rögeszmés liba.
Gyorsan kitöltöttem a sört, amit kért és kivittem az
asztalukhoz.
-
Köszönöm, de legközelebb kérlek ne töltsd ki, jobban
szeretem üvegből inni.
-
Sajnálom, nem tudtam.
-
Persze, hogy nem, semmi baj.
-
Neked hozhatok valamit?- néztem a barátjára, aki még
mindig kajánul vigyorgott rám.
-
Persze cica! A telefonszámodat most már tényleg
megadhatnád! Nagyon szép vagy ne pirulj el!
Az arcom szinte lángolt, de nem akartam nekik megadni azt az
örömet, hogy zavaromban bugyutaságokat nyökögjek, ezért ismét visszavonulót
fújtam. Hirtelen azonban ujjak fonták körbe csuklóm, és ahogy hirtelen
megfordultam Rob tekintetével találtam szembe magam. Annyira meglepett ez a
váratlan mozdulatsor, hogy hirtelen kihúztam karom ujjai közül és kérdőn néztem
rá.
Az ő tekintete is kérdő volt egy pillanatra, de aztán
visszaváltozott a már jól ismert tanári pillantássá.
-
Tomnak is kérnék egy üveg Heinekkent.
Azzal visszafordult a haverjához és végre távozhattam.
Mondanom sem kell, hogy mennyire nem siettem kivinni Tomnak
azt a Heinekkent, pedig még a pohárral sem kellett vesződnöm.
-
Egy Heinekken.- tettem az asztalra az üveg sört.
-
Öhm, köszi én viszont pohárból szeretem inni- nevetett
Tom, mire Rob is csatlakozott hozzá. Tetszett a nevetése, de most túlságosan
felment bennem a pumpa ahhoz, hogy jobban megfigyelhessem.
Úgy láttam Rob még nem nyúlt a söréhez, ezért fogtam magam
és áttettem Rob poharát Tom elé, Tom sörét pedig Rob elé. A pohár és az üveg
nagyot koppantak a tömör faasztalon így lesem tagadhattam az indulatom.
Egy pillanatra meglepődtek és abbahagyták az idétlen
röhögést, de ahogy hátat fordítottam nekik és visszamentem a pulthoz újra
felhangzott a kacaj.
-
Micsoda tüzes teremtés- köhögte Tom miközben majdnem
megfulladt a nevetéstől.
Rob válaszát nem hallottam, de nem is baj.
Szerencsére mai itt tartózkodásuk alatt mást már nem kértek.
Két óra múlva a hely teljesen kiürült, nekem azonban még
hátravolt egy óra a munkaidőmből. Nem volt kedvem tovább olvasni, ezért régi
szokásomhoz híven a zenegéphez mentem és kiválasztottam pár számot a
készletből.
Hazaérve két felpörgött lánnyal találtam szembe magam, de
most túl fáradt voltam a bulizáshoz. Kivételesen megértették, és én sem azért
mondtam le, mert nem lett volna kedvem táncolni, csak egyszerűen így is túl
hosszúra nyúlt ez a nap.
Madie hozott pár ruhát, amit a Markhoz hasonlóan jó fej
főnöke nyáron félretett neki. A pasi meleg volt és azzal a szöveggel
ajándékozta meg Madiet, hogy egyszerűen nem tudná máson elképzelni, mert
tökéletesen illik a bőrszínéhez és a szeméhez.
A ruhák tényleg gyönyörűek voltak és barátnőm egyből azzal
kezdte, hogy bedobta őket a közösbe. kedves volt tőle, én általában cigit és
egy-két üveg ingyen itallal tudtam csak meglepni őket, de ennek is nagyon
örültek. Shane pedig folyamatosan fizette a kiruccanásainkat. Egyszerűen ez a
triumvirtátus minden kis hülyeség és apró vita ellenére szent volt és
sérthetetlen.
Korán lefeküdtem, mert tudtam, hogy ha a holnapi nap ugyan
megúszom a röpit, de az ének zene még mindig előttem van…
9. Rész
Új nap, új reggel. Kipihenten ébredtem és jó kedvem van.
álmodtam valamit, bár fogalmam sincs róla, hogy pontosan mit láttam vagy
éreztem álmomban, de nagyon boldoggá tett.
Reggeli közben kiderült, hogy amíg én békésen aludtam addig
Madienek egy kicsit máshogy telt az éjszakája. Alig fél órája ért haza és ez
szinte mindent elmondott helyette. Shane elmesélte, hogy a tegnapi buliról ő
korán hazaindult, de azért annyit még látott, hogy Ms szerénység önfeledten
smárol egy heves tánc közben a suli egyik fő hímével Garrett-tel, aki, mint
kiderült már a tegnapi évnyitón kinézte magának barátnőnket.
-
Csajok ha tudnátok az a srác milyen kedves és valahol
még romantikus is.
-
Csak addig édesem amíg bejut a bugyidba. Aztán majd
megnézheted a te kis Rómeódat!
-
De hát… - Madie nem folytatta, mert annyira elpirult,
hogy inkább felállt, hogy megkeresse a cigis dobozát.
-
Héjj na állj csak meg! Csak nem azt akarod mondani,
hogy…- Shane persze nem hagyhatta annyiban a dolgot, ezért utána ment az
erkélyre.
Követtem őket egy bögre teával a
kezemben, ma nem volt szükségem a kávéra, a cigimre viszont igen.
-
Annyira jó volt, hogy azt el sem tudod hinni!
Elindultunk sétálni, hogy megismerhessük egymást, mert bent túlságosan hangos
volt a zene. Csak mentünk amerre éppen gondoltuk, aztán egyszer csak valahogy
kikötöttünk náluk. Albérletben laknak hárman, mind a három a vip fiúk közül,
egy hatalmas házban, még billiard asztaluk is van. Minden luxus, amit csak
eltudtok képzelni. Amikor megláttam elég furcsán éreztem magam, szinte magyarázkodni
akartam, hogy nekem nem kell a pénze, én nem vagyok érdekember, de persze nem
tettem, elvégre nem feleségül kért vagy ilyesmi. Valahonnan előkerült még egy
üveg pezsgő és a szobájába mentünk, mert nem szerettem volna találkozni a többi
alfahímmel.
-
Valld be, hogy már akkor tudtad, hogy mire megy ki a
játék, amikor felmentetek hozzá! – nevettünk Shane-nel.
-
Jó rendben, kívántam őt na! De még nem voltam biztos a
dolgomban. Nem akartam vele lefeküdni csak smárolni ölelni, megismerni mondjuk
úgy kicsit megalapozni egy tartósabb
kapcsolatot.
-
Jó szerintem ez eddig totál rendben van… Folytasd! Ha már
nekem tegnap nem volt ilyen szerencsém, legalább a te emlékeidben had
élvezkedjek egy kicsit. - nevetett barátnőm.
-
A szobájában iszogattunk és a zene is ment, persze csak
halkan. Volt egy pillanat amikor összenéztünk és azt hiszem mondanom sem kell,
hogy egyre gondoltunk. Megcsókolt miközben kezével a combom simogatta, én meg
olyan voltam, mint egy antialkoholista, aki éppen ledobja magáról az anti
jelzőt. De komolyan. Egyszerűen nem bírtam neki ellenállni, szerintem még nála
is hevesebben csókoltam. Már tavalyi is tetszett ez a srác, de mindig úgy
voltam vele, hogy esélytelen. Ott a sok szőkített szilikonos cica, miért pont
velem akarna kezdeni. Ez egyfajta elégtétel is volt számomra, hogy igen, egy
átlagos, természetes lány is megtetszhet egy ilyen szépfiúnak. Akkor, abban a
pillanatban nem érdekelt, hogy lesz-e folytatása, egyszerűen csak vele akartam
tölteni az éjszakát, akár így akár úgy. Nem bírtunk leállni. Már félig
meztelenül feküdtem alatta, amikor megkérdezte, hogy biztos szeretném-e
folytatni, de közben sem hagyta abba a kényeztetést. Először egy –ne…- csúszott
ki a számon, amire egy pillanatra meghátrált és a szemembe nézett, aztán a
beállt szünet alatt végre sikerült kinyögnöm egy teljes mondatot – Ne hagyd
abba-. Erre felnevetett és megcsókolt, de olyan hévvel, hogy szinte másra nem
is emlékszem, csak arra, hogy baromi jó volt.
-
Fú, valakinek itt nagyon szárnyal a libidója! Engem meg
kerülget a sárga irigység. Na és mi volt reggel, amikor felébredtetek?
-
Én ébredtem előbb és totál zavarban voltam.
Megpróbáltam kibújni az öleléséből anélkül, hogy felébresszem. Nem akartam
köszönés nélkül távozni, mint valami olcsó ribanc, hiszen pont nem ez volt a
célom, nem akartam csak egy egyéjszakás kaland lenni számára. Egyszerűen csak
felakartam öltözni és fogat mosni mire felébred. Mire kiléptem a fürdőből már
ébren volt, de még feküdt.
-
Héj szia! Azt hittem csak álmodtam ezt a szép éjszakát.
-
Szia…- nyögtem valami hasonlót, azzal odaléptem hozzá,
hogy megcsókoljam.
Viszonozta a csókot, de nem
mondott semmi többet, ezért elköszöntem. Megkérdezte, hogy nem szeretnék- e ott
reggelizni vagy esetleg egy kávét inni, de visszautasítottam és hazajöttem.
-
És akkor most jártok vagy nem?
-
Hát épp ez az! Fogalmam sincs! Ez a reggeli dolog
annyira félreérthető volt. Mindenképpen kedves volt tőle amiket mondott, de ez
lehetett egy udvarias gesztus egy egyéjszakás kaland után, de az is lehet, hogy
ő is úgy gondolta, hogy ez valami tartós kapcsolatnak a kezdete, de nem volt
időnk megbeszélni…
-
Hát igen, ez sajnos sokszor így van… Szerintem ne
reménykedj semmiben, csak örülj, hogy megtörtént elvégre te mondtad, hogy jó
volt. Aztán ha lesz ennél több is akkor az csak a bónusz jutalom.
Igen, hát ez mindenesetre egy nem
semmi beszélgetés volt így korán reggel, még szívesen maradtam volna, de sajnos
indulnom kellett órára.
Az órákon ma remekeltem. Na nem
hangosan, de magamban mindent megértettem, ami azért jó, mert nem kell sokat
magolnom a könyvből. Az utolsó előtti óránk volt az ének, de ma nem tudtam
emiatt aggódni. Bementem a terembe, helyet foglaltam és vártam, hogy mi fog
történni.
Rob hamarosan bejött és megállt
elől a pódiumon.
-
Ahogy észrevettétek itt kisebb, húsz-harminc fős
csoportban fogunk dolgozni, mert ezt az órát képtelenség egyszerre több
hallgatóval megtartani. Szeretném, ha mindenki hallatná a hangját, és ugyan nem
elvárás, de szeretném ha kipróbálnátok a gitárt és a zongorát. Erre jegyet
természetesen nem kaptok, mondjuk úgy ez csak az én heppem.
-
Tanárúr!
-
Rob.
-
Rob, akkor ezzel most azt akarod mondani, hogy itt
mindenki előtt kell énekelnünk?
-
Igen. Csak így van értelme. Szeretném, ha nem félnétek,
mindenkiben meglehet találni a szép hangot. Lehet, hogy hamisak vagytok, vagy
nem tudjátok átadni a dalt, esetleg botfületek van, de ezt mind csak azután
javíthatjuk, hogy meghallgattuk egymást.
-
Ezek szerint te is fogsz énekelni?
-
Ha ti így érzitek igazságosnak akkor fogok. Nekem sincs
jó hangom, de ez még nem zavar abban, hogy megmutassam nektek.
-
Értem. Köszönöm.
-
Jó ha nincs több kérdés, akkor csapjunk a húrok közé!
Egyenlőre csak a hanghúrokra gondolok, a hangszerekkel majd később
foglalkozunk.
Nézzük csak a névsort… Legyen
mondjuk, Kristen! Kristen Stewart!
Teljesen lemerevedtem. Egészen idáig nagyon tetszett amit
mondott, de most valahogy mégsem bírtam megmozdulni.
-
Kristen? Nincs itt ilyen nevű hallgató?
Láttam ahogy végigpásztázza szemeivel a termet, majd
megállapodott rajtam, mivel éppen azzal próbálkoztam, hogy akadálytalanul
felálljak…
-
Kérlek énekelj nekünk valamit.
10. Rész
Az agyam vészes sebességgel próbálta előhalászni a kedvenc
számaim közül a legkönnyebben énekelhetőeket, de ahogy kinyitottam a szám, hogy
egy hangot előcsaljak, nem történt semmi. Nem bírtam énekelni. Segélykérően
néztem Robra, de ő csak várta, hogy elkezdjem az éneket.
-
Nem megy…
-
Nem baj, ha szerinted nincs jó hangod, attól még
megmutathatod nekünk.
-
Nem… Nem tudok közönség előtt énekelni. Sajnálom.
Vártam a reakcióját, harag, gúnyos megjegyzés, vagy esetleg
egyszerűen csak tovább ugrik egy másik emberre.
-
Rendben. Ez az első óra, nem fogom erőltetni, de
szeretném ha az év folyamán megnyílnál nekünk annyira, hogy ne okozzon gondot,
ha előttünk kell énekelned.
Bólintottam, majd leültem a helyemre. Ezt megúsztam, de Rob
arcán csalódottságot láttam. Nem akartam megbántani, hiszen biztos neki is
nehéz kezdőtanárként egy ilyen lánnyal, mint én vagyok, de nem tehetek róla, ez
van…
A következő lány énekelt ugyan, de tényleg nem volt jó
hangja mégsem nevetett senki. Végül boldogan ült le, mert Rob odament hozzá és
kezet fogott vele a bátorsága miatt.
Bárcsak velem is kezet fogott volna, ha megbírtam volna
mukkanni, legalább egy kicsit javíthattam volna a tegnapi lebőgésem után.
Rob többször is rám nézett, amikor épp egy nagyon jó hangú
fiú vagy lány énekelt. Kérdőn néztem rá vissza, de szinte egyből elfordította a
pillantását. Totálisan, mintha csalódott volna bennem. Az óráról kiérve
elfutottam pszichológiára aztán hazamentem, hogy ebéd után indulhassak
dolgozni. Madie-t otthon találtam, aki cserébe a tegnapiért készített nekem
ebédet. Csak levest bírtam enni, más valahogy most nem csúszott le a torkomon.
-
Milyen napod volt?
-
Hát így túl az első énekórán azt mondom, hogy érdekes.
-
Na mi baj?
-
Semmi, semmi, csak nem szeretek senkinek sem csalódást
okozni.
-
Kinek okoztál te csalódást?
-
Robnak azt hiszem. Annyira igyekszik szigorú, de jó
tanár lenni, é meg folyton keresztbeteszek neki. Azt hiszem nem igazán kedvel.
-
Hé, ő csak egy tanár. Oké fiatal és nagyon jóképű, de
akkor sem kell neki semmit sem bizonyítanod. ne bukj meg ez a lényeg, de attól
még nem kell, hogy kedveljen, nem kell, hogy te légy az osztály éltanulója.
-
Tudom, hogy igazad van, de azt hiszem én sem erőltettem
meg magam túlságosan, Ráadásul ezek az órák a leglazábbak, amikre még csak
tanulni sem kell. Más diákok alig várják, hogy részt vehessenek az óráin, én
meg legszívesebben leadnám mindkettőt.
-
Igen, mert te félsz a nyilvános kudarctól. Mindenkinek
bizonyítani akarsz, holott csak magadnak kellene.
Elgondolkodtam Madie szavain, de nem tudtam még értelmes
választ adni erre, ezért tovább folytatta:
-
Kristen most őszintén, miért jöttél el velünk bulizni a
múltkor?
-
Azért, mert megfogadtam magamnak, hogy nem hagylak
titeket cserben. Nem akarok én lenni az otthon tanuló kis szürke egér, míg a
barátnők nagyban buliznak.
-
Sejtettem. És a bulin, miközben táncoltál mit éreztél?
-
Akkor már nem nektek akartam bizonyítani, hanem
magamnak. Azt éreztem, hogy egyszerűen boldog vagyok. Szeretek veletek bulizni.
Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy van egy ilyen nem is.
-
Látod pont erről beszélek! Felejts el mindenkit.
Rajtunk kívül itt senkihez semmi közöd, senkinek sem tartozol magyarázattal
vagy bármi mással. Mi pedig így is, úgy is szeretünk!
Nem tehetek róla, könnyes lett a szemem Madie beszédétől.
Megöleltem. Őszintén szólva teljesen igaza van.
Hirtelen beugrott a ma reggeli beszélgetés, aminek én
többnyire csak fültanúja voltam, ezért gyorsan megkérdeztem:
-
Mi volt ma Garrettel?
-
Huhh… Na igen, ez már más téma… Még mindig nem tudom,
hogy akkor most mi is van köztünk, ha van egyáltalán valami. Nem találkoztunk,
a telefonszámát sem tudom, bár nem süllyednék odáig, hogy én hívjam fel őt. A
baj az, hogy ő sem tudja az én számom. Egyedül azt tudom, hogy hol lakik és
ennyi.
Vicces nem? Totál alap, hogy egy
lány és egy fiú számot cserélnek még szex előtt, nem hogy szex után. Mindegy
Shane-nek igaza van. Nem fogok miatta bánkódni, hagyom, hogy a sors vezessen.
Láttam barátnőmön, hogy komolyan gondolja, amit mond,
ugyanakkor ismertem már annyira, hogy tudjam lesznek még szomorú éjszakái, ha a
srác nem tér észhez, de gyorsan.
A buszon Muse-t hallgattam, most valahogy ilyen volt a
hangulatom. Nem volt rossz kedvem, mint tegnap ilyenkor, de a reggeli jókedvem
is tovaszállt már. Inkább amolyan nyugodt és elgondolkodó voltam.
Belépve a kávézóba egyből megpillantottam a sarokban
üldögélő két srácot. Nyeltem egyet, de aztán úgy döntöttem, nem fogok többet
bénázni a közelükben.
Gyorsan felvettem a kötényem és leváltottam Bettyt, aki már
így is sietett a fiáért az oviba.
Nem is volt rajtunk kívül más a helységben ezért gyorsan az
asztalukra pillantottam, hogy lássam van-e előttük valami. Jól sejtettem. Üres
volt a pohár és az üveg is.
Gondoltam egyet és kitöltöttem egy Heinekkent a pohárba egy
másikat pedig üvegestől vittem ki. Meglepődtek, amikor eléjük tettem a sört.
-
Héj cica, nagyon kedves vagy, de még semmit sem
kértünk.
-
Tudom, mondjuk úgy a ház ajándéka.- mosolyogtam Tomra,
Rob pillantását most inkább kerültem.
-
Wow köszi! Te aztán rendes csajszi vagy!
-
Köszi- mondtam még mindig mosolyogva, majd
visszaindultam a pulthoz.
Tom azonban nem hagyta annyiban, ugyanis, alig tíz perc
múlva felém kiáltott.
-
Figyelj csak, pár barátommal este benézünk egy klubba,
nincs kedved velünk jönni? Természetesen a barátnőidet is hozhatod, mert
gondolom vannak ha egyszer ilyen kedves lány vagy.
Huhh… Hát erre nem számítottam. Igazából nagyon is volt
hozzá kedvem. Tom a nyomulást leszámítva nagyon jófejnek látszik a csajok meg
tuti hanyatt vágódnának, ha én állnék elő, egy menjünk bulizni ötlettel. Jó
lenne új embereket is megismerni, és talán Robbal is összebarátkozhatnék, akkor
talán elnézőbb lenne az órákon is… Ne értsétek félre, nem vagyok az az
érdekbarát típus. Csak ez egy mellékes jó lenne.
Robra néztem, hogy mit szól ehhez, mert ahogy észrevettem
Tom egyből kimondja amit gondol és nem igazán érdekli, hogy Rob a tanárom. Vagy
lehet, hogy nem is tudja…
Kérdő tekintetemre hamarosan megérkezett a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése