66. Rész

Nem hagytam időt kérdéseire, csak lágyan megcsókoltam és reménykedtem abban, hogy reggelre mindketten eltudjuk majd felejteni ezt a borzalmas estét.

Rob először csak hosszasan nézett és csókja gyengébb volt, mint a tavaszi zápor, de nem akartam ilyen könnyen feladni a próbálkozást a felejtésre.

Pólóját feltűrve végigsimítottam kezemmel mellkasán, és igyekeztem magabiztosan helytállni tervem bevégezésével. Rob a kezem után nyúlt és a szíve fölé vezette, majd halkan a nyakamba suttogott.

-Ne érdekeljen a múltam, mert a jelenem és a jövőm a tiéd, ez itt érted és neked dobog.

A lélegzetem elakadt és mozdulni sem bírtam. Annyira nem számítottam egy ilyen gyönyörű mondatra ezután az este után, hogy még a könnyem is kicsordult.

Kezem még mindig szívén nyugodott, de néma sírásom nem múlt el, és Rob ahogy ezt észre vette, magához szorított és semmit sem kérdezett.

Még mindig ölében ültem és nem is akartam innen elmozdulni. Már nem fűtött a szexuális vágy, egyszerűen erre volt most szükségem. Ő sem akart most semmit, csak ránk húzta a takarót és velem együtt kicsit lejjebb ereszkedett az ágyon, hogy mindketten kényelmesen feküdjünk. Nem akartam, hogy csak ő vigasztaljon engem, hiszen mindketten sérültünk ha csak egy kicsit is, ezért végigcsókoltam nyakán, puhán és gyengéden, majd füle mellett feltértem arccsontjára és végül arcát borítottam be csókjaimmal.

Rob gondolt egyet, és lehúzta pólóját, majd az enyémet is. Olyan jól esett, hogy bőrünk nagyobb felületen érintkezett, szinte teljesen megnyugodtam, miközben ő hátam simogatta a takaró alatt én pedig arcélén simítottam végig hüvelykujjammal egészen addig míg végül elnyomott az álom.

Álmomban egy esküvőn jártam. Külső néző voltam csupán, egyetlen vendég sem vett észre, mintha láthatatlan lennék. Egészen hozzászoktam ehhez az állapothoz, talán azt is érzékeltem valamilyen szinten, hogy ez csak egy álom, itt nem történhet velem semmi rossz.

A zene megszólalt, és a vőlegény, aki eddig lázasan beszélgetett egy másik fiúval, most a helyére állt, hogy aztán ragyogót tekintettel várja kedvesét. A mennyasszony kecses alakja megjelent valahol a sorok végén, arcát hosszú csipkefátyol takarta és olyan eleganciával lejtett végig a sorok között, hogy egy topp modell is megirigyelte volna. A tömeg felsúgott, és mindenhol „szép” és „gyönyörű” szavak hangzottak el… Én szinte szájtátva bámultam őt, mintha megigézett volna. A vőlegény mellett álltam, s a mennyasszony mellém állt, de mintha nem is jövendőbeli férjét nézte volna, hanem engem, talán ő az egyetlen, aki mégis lát?

Lassan bólintott, és kezeim szinte maguktól mozdultak meg, tudtam mire kér, arra, hogy emeljem fel fátylát. A drága olasz csipke selymes lágysággal siklott végig kezemen, ahogy egyre feljebb és feljebb araszoltam vele, az ara feje búbja fölé. Ahogy arcát megláttam, kacéran rám mosolygott és én vágyat éreztem, vágyat, hogy megcsókoljam, ajkunk összeért és a földöntúli szépség úgy csókolt, hogy szinte egész testemben remegni kezdtem. Átölelt, sőt szorított, mintha sosem akarna elengedni többé. Ahogy egy kicsit észhez tértem a káprázatból, hirtelen undorodni kezdtem magamtól és próbáltam tőle elhúzódni, de nem engedett. Arca állatias vadságot és mérhetetlen dühöt tükrözött, szinte szörnyszülötté vált, mielőtt menekülni próbálhattam volna, éles fájdalom hasított mellkasomba és összegörnyedve feküdtem a tükörpadlón, miközben szívem a szörnyszülött kezében lüktetett tovább. Üres mellkasomból jéghideg levegő áradt szét testemben és még utolsó tekintettemmel láttam magam a tükörben, amint fehér, holtra vált arcom, nem is a sajátomként tekint vissza rám, hanem Rob arca és Rob teste fekszik élettelenül…

Felriadtam és olyan hangosan ziláltam, hogy Rob is felébredt. Egy kicsit oldalra csúsztam testén, de alapjában véve, még mindig ugyanúgy feküdtünk. Szívem őrjítő tempóban zakatolt, de legalább meggyőződhettem róla, hogy még a helyén van.

Az órára néztem, amely hajnali hármat mutatott.

-          Kristen mi a baj?- kérdezte Rob aggódó tekintettel.

-          Semmi, ne haragudj csak rosszat álmodtam!

-          Elmeséled?

-          Nem! Kizárt, nem tudom.. annyira, élethű volt! Mindjárt megnyugszom, csak… Csókolj meg, és szoríts magadhoz kérlek!

Valahogy sikerült megnyugodnom, bár a szörny képe és a fájdalom még most is kísértett.

Rob még a hajam simogatta mikor újra elaludtam és végre egy állom mentes alvást tudhattam magam mögött.

67. Rész

Reggel csodák csodájára kipihenten és jókedvűen ébredtem. Rob még édesen szuszogott alattam és nem is állt szándékomban felébreszteni. Az órára néztem fél 10-et mutatott. Azzal ütöttem el a maradék fél órát, hogy őt néztem, miközben alszik. Szempillája néha megremegett és ajka is mosolyra húzódott. Talán éppen álmodik valamit…

A kisördög csak nem hagyott nyugodni… Óvatosan lejjebb csúsztam testén, be egészen a takaró alá. Megcsókoltam hasát, majd belső combját és végigsimítottam boxerén.

Visszacsúsztam mellkasához és bőrét apró csókokkal borítottam. Pár perc múlva, mint aki jól végezte dolgát kibújtam a takaró alól és fejem vállára helyezve tovább néztem kisimult vonásait és szája újból mosolyra húzódott. Na most már tényleg érdekel miről álmodik!

-          Kris… Ez nagyon nem ér ám, hogy éjszaka nem hagysz aludni, reggel meg nézed ahogy alszom közben meg felizgatsz.- morogta édesen és szinte már nevetett, de szemét még mindig nem nyitotta ki.

Na bumm! Hát erre nem számítottam. Egyrészről elpirultam, másrészt pedig nyakába kuncogtam.

-          Egyébként nagyon gyorsan abbahagytad… nem voltál túl kitartó!- nevetett Rob ismét és lassan kinyitotta csillogó szemeit.

-          Azt hittem alszol! Egyénként mosolyogtál álmodban. Mi szépet álmodtál?- kérdeztem és felkönyököltem, hogy közelebbről csodálhassam szemeit.

-          Hogy mit álmodtam? Pontosan azt amire ébredtem- mondta és a takaró alatt végigsimított meztelen bőrömön, amitől meg hirtelen még a lélegzetesem is elállt.

-          Csak nem fázol?- kérdezte csodálkozva.

-          Nem, csak azt hiszem így reggel még érzékenyebben reagálok rád.- mondta miközben

-          Igen… Én is rád!- mondta és jobb lábam feljebb húzva, még jobban csípője köré vonta testem.

-          Azt hittem ez nekem nem szól, csak a reggelnek- nevettem, mert megéreztem vágyát.

-          Hát… Ez igaz lenne akkor, ha nem épp rólad álmodtam volna, na meg ha nem arra ébredek hogy…

-          Ó, tehát rólam álmodtál!- mondtam nevetve, mert az előbb csak az érzésre célzott, arra nem, hogy álmában is én voltam a partnere.

-          Kris… Néha nagyon lökött vagy remélem tudsz róla- mondta duzzogva és a fenekemre csapott.

-          Tisztában vagyok vele! Bár ha a fenekem csapkodod akkor a te lökött barátnőd nem sokáig lesz ilyen nyugodt és mozdulatlan. – mondtam sóhajtva, majd belecsókoltam nyakába.

-          Hm… Mikor is kel felkelnünk?

-          10-kor-mondtam lemondóan, mivel az óra már háromnegyed tízet mutatott.

-          Ami azt jelenti, hogy van negyed órán, plus még egy negyed a fürdésidővel…

-          Fél óra elég hosszú idő- mondtam cinkosan és felültem, hogy ő is megmozdulhasson.

Ahogy alkalma nyílt rá, egyből felült, sőt felállt. A fenekem alá nyúlva engem is magával emelt, és éreztem ahogy a takaró abban a pillanatban lecsúszik rólunk. Magával vitt a fürdőbe, és megnyitotta a csapot.

-          Egy picit melegebbre állítanád, mint magadnak szoktad? –kérdeztem, de a válasz jobban átmelegített, mint a forróvíz.

-          Szerintem pár perc múlva már a langyost jobban fogod kívánni, mint a meleget!

Nem is szóltam többet csak minden szenvedélyem beleadva hosszan megcsókoltam őt.

Lehámozta rólam a rövidnadrágot miközben én megszabadítottam alsójától.

Beállt velem a víz alá, amitől bőröm váratlanul megborsódzott. Még mindig karjában tartott és mivel tudtuk kevés az időnk, egyikünk sem akarta sokáig halasztani az élvezeteket.

Újabb szenvedélyes csók következett, de most már kezeink is izgatták a másikat és tényleg érzékenyebb voltam, mint máskor. Már az érintése is őrjítő volt, nem tudtam betelni vele. Mindenhol őt akartam érezni, teste helyenként az enyémhez simult és őrjítő volt minden pillanat egészen addig míg magamban nem éreztem égő vágyát, szinte sikítani tudtam volna a gyönyörtől. Még nem kezdett el mozogni, csak mellem csókolta és helyenként fogával karistolt puhán és érzékien. Imádtam minden mozdulatát és egyre szorosabban nyomtam csípőm övéhez, s nem bírtam tovább mozogni kezdtem.

Ekkor érkezett el nála is a holtpont. Próbált még kényeztetésemre koncentrálni, de egyszerűen már ő sem bírta tovább. Nem is hagytam, előbb nyakát csókoltam, majd ajkát, de olyan szenvedéllyel, hogy szinte csípőm és ajkam ritmusa tökéletes összhangban volt.

Rob hevesen reagált minden mozdulatomra és nemsokára hátam a csempének feszült és nyögéseim visszhangot vertek a fürdőszoba falain.

Igaza volt… Testem szinte lángolt a szenvedélytől, a víz hőmérséklete pedig így langyosan volt tökéletes. Izgató volt, ahogy a vágy hullámaival együtt folyt végig testemen, és Rob felsőteste csillogott a víz gyöngyözésében.

Lábammal egyre lazábban öleltem csípőjét, mivel minél nagyobb teret szerettem volna biztosítani számára. A tempót addig gyorsítottuk, hogy szinte már a zuhanyzókabin is megremegett. A vérem olyan hevesen pulzált, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha valahol csak úgy gondol egyet és előbuggyan bőröm alól.

Rob lassított a tempón, én pihegve próbáltam mozgósítani maradék erőimet, de ez a lassabb tempó, ahelyett, hogy váratta volna a véget, csak egyre inkább fokozta az élvezeteket. Rob tökéletesen tisztában volt ezzel, és minden egyes lökése mély volt és pontos. Azt hiszem enyhén hátába karmoltam, amikor elért az orgazmus és ha Rob nem tartott volna végig erősen, most biztosan összeroskadtam volna. testem vonaglott és különböző hullámokban tört rám minden édes érzés. Rob pár másodperccel később csatlakozott hozzám és ehhez a csodálatos érzéshez. Ajkai szétnyíltak, feje hátrafeszült.

Ahogy mindketten fellélegeztünk és magunkhoz tértünk a kábulatból Rob óvatosan letett, majd tusfürdőt nyomva tenyerébe finoman bőrömbe masszírozta. Én is ugyanezt tettem, és ahogy egymást fürdettük, rájöttem, hogy ez az egyik legromantikusabb dolog a világon.

Testemnek is jól esett a kényeztetés és szinte felpezsdültem az előző „fáradalmak után”.

Miután megtörölköztünk és melegítőbe bújtunk azonnal lesiettünk anyuhoz. Negyed órát késtünk, de azt hiszem mindketten úgy döntöttünk, hogy megérte.

-          Jó reggelt- mondtuk mosolyogva és leültünk reggelizni.

-          Nektek is jó reggelt- mondta anya, de olyan fura mosollyal, hogy őszintén megbántam amiért nem fogadtam meg bátyám zenés tanácsát.

-          Ha végeztetek a reggelivel azonnal indulunk a kastélyba.

-          Kastély milyen kastély?- kérdeztem, miközben majdnem félrenyeltem.

-          persze nektek nem is mondtam. Fél órányi útra innen, vidéken lesz az esküvő egy festői környezetben, pont amilyen Tharához illik.

-          Kihez megy férjhez egy herceghez?-kérdeztem félig irónikusan félig keserűen.

-          Hát ha nem is herceg, de gazdagnak nagyon gazdag az a férfi.

-          Férfi… Hány éves 80?

-          Kristen ne legyél már ilyen rossz indulatú! Most lesz 37.

-          Hát egy jó tíz év akkor is van köztük, biztos nagy a szerelem… dörmögtem magam elé.

-          Kristen!

-          Jól van befejeztem!

-          Nem értem miért kell ilyen rosszindulatúnak lenned az unokanővéreddel szemben.

-          Ja… Én sem. Hiszen ő tökéletes!

-          Te féltékeny vagy rá?

Erre nem válaszoltam, mert féltem, hogy olyat mondok, amit anya nem tesz ki a polcra…

Éreztem ahogy Rob végigsimít combomon és ez megkönnyítette a dolgokat.

Csengettek.

-          Kinyitnád?- kérdezte anyu még mindig egy kicsit bosszúsan.

-          Persze. – mondtam majd az ajtóhoz siettem.

Ahogy kinyitottam az ajtót, elfogott a rosszul lét… Hang nem jött ki a torkomon csak álltam és egyszerűen lefagytam.

-          Na mi az hugica hol a jó modor? Meg sem öleled imádott unokatestvéred?.....

-           

-           

68. Rész

Amint kinyithattam volna a szám, már bent is volt és anyám ölelgette. Úgy éreztem magam a közelében, mint mindig azóta az este óta.

-          July! Olyan jól nézel ki!

-          Jaj Thara, te mindig olyan kedves vagy!

-          Hát milyen kedvesek leszek akkor, amikor meglátod majd az ajándékom!

-          Jaj nem kellett volna! Neked lesz esküvőd és még te hozol nekem ajándékot?

Majd végignéztem ahogy anyám kibontja az ékszerdobozt és kivesz belőle egy gyönyörű Swarovski  kristályokkal díszített nyakéket.

-          Ez gyönyörű kicsim! – mondta anyám meghatódva, majd megölelte Tharát.

-          Gondoltam jól mutat majd a ruhádhoz.- mondta Thara negédes, és ekkor jöttem rá, hogy mivel anyám is a család része, kifogástalanul kell majd kinéznie, és Thara csak azért vette neki a nyakéket, hogy bebiztosítsa magát. Gondolom meg sem kell kérdeznem, hogy anyám ruháját együtt vették-e…

-          Képzeld July, a vőlegényem gyémántokkal halmozott el tegnap. Olyan édes!

-          Igen Mark tényleg nagylelkű, látszik, hogy mennyire szerelmes beléd!

-          Ó, jaj de udvariatlan vagyok, te biztosan Robert vagy! – fordult Thara Rob felé, majd megölelte.

Felkavarodott a gyomrom.

-          Kristen, de udvariatlan vagy be sem mutatod nekem a barátod?

-          Nem…- dünnyögtem, és hirtelen nagyon sürgős dolgom akadt a hűtő környékén.

-          Robert Pattinson.- örvendek- hallatszott a válasz, naná egy tökéletesen udvarias angol…

-          Remélem majd jobban is megismerjük egymást Robert, ha egyszer szinte családtagok vagyunk.-mosolygott a csaj, de úgy hogy áhhh.

-          Jól van, térjünk a lényegre gyerekek! Thara miben tudunk segíteni?

-          Hát én elviszem Kristent felpróbálni a koszorúslányruháját, mert nem tudtuk ráméretezni, bár azért nagyjából remélem eltaláltam. Szép leszel hugica ne aggódj!-kacsintott rám, aminek hatására elképzeltem magam a világ legrondább ruháiban.

-          Ti addig Robert-tel

-          Csak Rob…

-          Rendben, akkor Robbal elmehetnétek a csokromért és bemutathatnád  Marknak is, ha már egyszer mellette fog állni az esküvőn.

-          Persze kincsem amit csak mondasz.

-          Nah Kristen te meg öltözz, mert megyünk!

-          Fel vagyok öltözve. –mondtam duzzogva.

-          Ugye tudod, hogy melegítőben vagy…

-          Tudom. Ugye tudod, hogy még nem az esküvőre megyünk?!

-          Jujj. Harapós, mint mindig. July… Nem is tudom kire ütött ez a lány, mert hogy nem tőletek örökölte ezt a stílust az is biztos.

-          Muszáj nekem elmennem veled? Mindegy milyen az a ruha, pár óra múlva úgyis felveszem!

-          Ne gyerekeskedj már, úgyis olyan régen láttuk egymást, tudom, hogy hiányoztam csak ciki lenne bevallani!

-          Naná! Az tuti…. Ha te mondod biztos úgy van. – szűrtem ki a fogaim közt, miközben végig a szemébe néztem.

Felmentem az emeletre a telefonomért, de átöltözni csak azért sem voltam hajlandó.

Hamarosan Rob is megjelent az ajtóban…

-          Hú te aztán tényleg nem bírod a csajt!- mondta félig komolyan félig nevetve.

-          Csodálkozol rajta? Azok után, amit meséltem.

-          Nem. De Kris az már olyan régen volt! Totál kedves volt anyukáddal a csaj és veled is…

-          Na jó, ezt most inkább hagyjuk…- mondtam, mert nem akartam veszekedni és reméltem, hogy ha Rob több időt tölt Tharával akkor is belátja majd, hogy milyen a csaj valójában.

Amikor lementem a lépcsőn Thara már útrakész volt. Lemondóan sóhajtottam és elköszönve anyutól kiaraszoltam vele a kocsihoz.

Gyönyörű ezüst színű Mercédesz-be ültünk be, bár nem is számította másra. Annyira egyértelmű, hogy a pénz miatt van a pasival… Talán még sosem dolgozott életében.

-          Jaj ne már Kristen… Miért kell velem mindig ilyen rondán viselkedned?

-          Most ezt komolyan kérdezed? Az oké, hogy anyámék és az egész család előtt játszod a jókislányt, de előttem igazán nem kell színlelned!

-          Jaj persze, te le vagy ragadva a múltban. Igen tettem ellened rosszat, de lépjünk már túl ezen hugi!

Döbbenten néztem rá… Egyszerűen nem akartam elhinni amit mond…

-          Jó figyelj Kris, ez életem legszebb napja, mert hozzámehetek a pasihoz akit szeretek. Szeretnék tisztalappal indulni nálad.

Na jó, hát erre egyáltalán nem számítottam. Most mit tegyek, ha tovább bunkózom, akkor tényleg tajparasztnak fogok tűnni, ha viszont egyből behódolok neki, azzal ugyanolyan naiv leszek, mint például anyu.

-          Tudod mit Thara, szeretnék neked hinni, de azért ez ennyi év után nem megy ilyen egyszerűen. Úgyis együtt töltjük a napot, majd utána visszatérhetünk rá…

Valahogy nyugodtabb lettem ezután a beszélgetés után, de azért a kis ördög még bennem bujkált, vagyis inkább attól tartottam, hogy benne…

Hamar a ruhaszalonhoz értünk, ahol nagy volt a sürgés forgás!

-          Itt a te ruhád Kristen!- fektetett le elém egy nejlonzacskót. Ahogy cipzározni kezdtem, lassan a lélegzetem is elállt. A ruha gyönyörű volt! A színe halványsárga volt és enyhén abroncsos. Szegélyét apró gyöngyök borították.

-          -Thara ez biztos, hogy az én ruhám?

-          Persze! Csak nem gondolod, hogy sárgában megyek férjhez! – nevetett unokanővérem.

-          Gondoltam a sárga jól megy majd a hajad színéhez… De ha nem tetszik, sajnálom, de nincs idő újra…. mondta sajnálkozva.

-          Dehogynem ez gyönyörű!

-          Akkor örülök… Ez pedig itt az enyém!- mutatott egy másik becsomagolt ruhára.

-          Nah felpróbáljuk őket?

Mosolyogva bólintottam. Nem, engem egy ruhával nem lehet lekenyerezni, viszont ahhoz képest amire számítottam, ez nagyon kedves volt tőle!

Még a méret is passzolt. A varrónő pár dolgot még igazított rajta, de egyébként tökéletes…

-          Na milyen?- lépett elő Thara is a próbafülkéből.

Ahogy ránéztem… Egyszerűen káprázatos volt. Az én ízlésemnek ugyan giccses, de rajta tökéletesen mutatott. 

-Gyönyörű vagy!- mondtam teljesen őszintén.

- Te is hugi! – nah akkor itt végeztünk is.

Hazafelé olyan jól elbeszélgettünk, olyan volt, mintha kicserélték volna. Boldog voltam. Őszintén boldog. Anyuék még nem voltak otthon, Tharának pedig fodrászhoz kellett mennie. Gyorsan ebédet készítettem és alig vártam, hogy elmondhassam Robnak, mégis csak igaza volt…

69. Rész

Azt hiszem pontosan nyolcszor próbáltam hívni őket, de továbbra sem sikerült elérni egyikőjüket sem. Mérhetetlenül ideges voltam. Úgy döntöttem beszélek a lányokkal, de amikor Shane-t hívtam lerázott valami gyors szöveggel, biztos épp Tommal hancúrozott... Medie pedig ki volt kapcsolva. Jellemző... Két telefonja is van, de renszerint egyiken sem lehet elérni. Oké.. Kris nyugidj meg, Majd szépen sorban kiderül minden! hamarosan megérkezett a fodrász és a manikűrös. Az én hajammal kezdte, addig anyu körmét kifényesítették. Mondanom sem kell, hogy mennyire nehezen tudtam egy helyben megmaradni a széken. Rob hol a fenében van már?

-Kisasszony kérem ne mozogjon! Ha nem lesz szép a haja, a boszorkány tutira végez velem!

- Ki, milyen boszorkány?!

- Hát akinek az esküvője lesz. Az a nő... Oh bocsánat nem szabadna ilyeneket mondanom, főleg nem rokonok előtt.

- Dehát ismeri őt egyáltalán?- bármennyire is féltem attól, hoyg Rob tharával van titokban, azért ebben mégsem lehetttem biztos, és mivel ma Thara annyira kedves volt velem, nem esett jól, hogy egy vadidegen ilyeneket állít róla.

- Hát tudnék mesélni a kisasszonynak. Thara már évek óta hozzám jár hajigazításra, pontosabban azóta amióta a gazdag pasija megfizet, hogy megtegyem a "nagyságos asszony kéréseit".

- Értem.... És miért találta unszimpatikusnak?

- Mert az emberek fecsegnek... Főleg a fodrászatokban. Az a lány többet is a kelleténél. Csupa kellem és báj, egészen a harmadik pohár pezsgőig... Onnantól kezdve azonban megered a nyelve és az a sok gonoszság amit mesél.. Hát azt hiszem az úr jelenlétében még sosem ivott, mert ha az a férfi hallaná amiket mi, azt hiszem nem lenne gusztusa elvenni Tharát.

- És azt eltudja képzelni róla, hogy megváltozott? Mert velem egész életemben undok volt, de ma bocsánatot kért és végtelenül kedves volt.

- Hát kisasszony maga nagyon kedves teremtésnek látszik, szerintem örüljön annak, hoyg ez így történt, mert csodák léteznek. Viszont ne higgyen el mindent amit lát, mert vannak csodák amelyek csak éjfélig szólnak...

- Értem. Köszönöm szépen!- mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Most már totálisan zavart voltam. Azt sem vettem észre, hogy mikor vette át a fodrász helyét a manikűrös.

2 óra az esküvőig... Hol a telefonom? Hol van Rob??

- Kisasszony most nem állhat fel!

- Bocsánat, de szükségem van a telefonomra!- mondtam, majd szélsebesen felszáguldottam az emeletre.

Egy sms... Robtól. "Szia az esküvőn találkozunk, az öltönyöm nálam van"

Mi a franc? Na jó, most már konkétan bőghetnékem támadt. Próbáltam hívni Robot, de megint nem vette fel. Ezt most direkt csinálja??

Próbáltam lenyugodni és visszamentem a földszintre. Kész. Feladom, hogy ma bármit is megértek.

Végre! Az átkozott telefon megszólalt! Épp a smikemmel voltak elfoglalva, anyu már készen volt. A kijelzőn Thara száma...

- Halló!

- Szia, bocs, hogy letettem, de éppen kocsiban ültem és semmit sem hallottam.

- Semmi baj, de hova mentél?

-Hát a helyszínre, megnézni, hogy minden rendben van-e.

-Egyedül?

- Nem az egyik barátnőmmel. Miért?

- Semmi csak kérdeztem. Robbal nem találkoztál véletlenül?

- Nem. Miért kellett volna?

- Dehogy, csak úgy kérdeztem...

- Figyelj Kris baromi ideges vagyok... Már alig várom az esküvőt, de akkor is, annyi mindenre kell majd figyelnem. Kész vn már minden csak a ruhát és a fátyolt kell majd felvennem és még annyi idő van. Nincs kedved beülni velem valahova addig, hogy ne legyek egyedül?

- De persze... Csak mond, hogy hova menjek...

Thara megadta a címet és amint készen voltam elindultam. A ruhát nekem is csak a helyszínen kellett felvennem így nem volt gond, majd legfeljebb együtt megyünk. Ezek szerint Thara nem sáros a dolgokban... csak Rob...

-Kristen te meg hova mész?

- Thara hívott szüksége van rám, majd az esküvőn találkozunk!

- És hol van Rob?

Gyorsan bevágtam amgam mögött az ajtót, hogy ne kelljen felelnem ere a kérdésre. Amúgy sem tudtam volna mit monhatnék.

A cím egy hotel címe volt. A taxis negyed óra után kitett a bejáratnál. nem tudtam hova menjek pontosan egészen addig míg be nem léptem a hatalmas ajtón. Megláttam az üvegfalllal leválasztott bárt, és az ott iszogató Tharát.

- Szia Kris! Köszönöm,hogy eljöttél!

- Igazán nincs mit, gondoltam ha már ilyen kedves voltál velem ma, ennyit én is megtehetek érted.

- Kikértem az italod, remélem szereted.- mutatott a koktélra.

- Igen, köszönöm!- mondtam mosolyogva és azonnal bele is ittam, legalább ez megnyugtat egy kicsit.

- Zavarna ha rágyújtanék?- kérdeztem, mert már hosszú idő telt el az utolsó cigi óta.

- Nem. Még nem a mennyaszonyi ruhában vagyok, ennek a ruhának meg nem árt a füst- mondta nevetve. Nem tűnt idegesnek.

- Mi a baj Kristen? -idegesnek látszol.

Fürkészve néztem vonásait, de mielőtt válaszoltam volna még lehúztam az ital felét, hátha az jobb kedvre derít.

- Rob... Nem tudom, hogy hol van.

- Hogy hogy nem tudod? De az esküvőre jön ugye? Muszáj ott lennie!

- Igen. Azt írta sms-ben, hogy itt találkozunk, és hogy nála van az öltönye.

- Huhh akkor megnyugodtam. neki kell átadni a gyűrűket. Tényleg Kris nem is meséltél semmit még erről a helyes pasiról...

- Mire vagy kíváncsi?

- Például  mit dolgozik?

-Ö... Rob? Edző!

Hirtelen nem jutott eszembe olyan hazugság ami a lehető legközelebb állt volna az igazsághoz.

- Akkor azért van ilyen jó teste!

- Thara!

- Mi van, úgyis mindjárt férjhez megyek, ennyit engedj meg nekem!

-És milyen edző?

- Röplabda.

- Hát akkor tuti, hogy nem az edzésen találkoztatok. Amennyire emlékszem rád elég béna vagy  a sportokban...

-Igen... Bár azt hiszem ez neked mindig jól jött...

- Na igen... Mindig tudtam kinek kell annyira erőset ütni, hogy elvágódjon a homokban- nevetett Thara és nem tetszett a nevetése.

Kicsit megszédültem... talán már ez a kevés pia is megártott?

- Mi a baj Kris, nagyon fehér vagy!

- Nem érzem túl jól magam-montam, mivel az egész helység forogni kezdett velem.

70. Rész

-Jaj te szegény! Talán most megtanulod, hogy ne bízz meg mindenkiben! Mindig is gyűlöltelek,  mindig csak "Vigyázz Kristenre" jaj miért sír és a többi... Aztán fordult a kocka ugye hugica! Azóta megtanulhattad, hogy milyen nekem keresztbe tenni...

- De hát csak kislány voltam, én nem tudtam erről semmit!

-Most már úgyis mindegy! Ezután az este után azt is elfelejted, hogy milyen volt kislánynak lenni!

- Belekevertél valamit az italomba?-kérdeztem, de a hangom azt hiszem már semeddig sem jutott el. Azt hittem ott helyben összeesek.

- Pincér!- hallottam még Thara kiáltását.

- Mit csinálsz?- kérdeztem újból, talán kicsit erőteljesebben.

- Emlékszel még a gyerekkori barátomra Mikel-re? Mindig tetszettél neki, hát most megkaphat egy estére. Nem leszel ott az esküvőn, amikor elvesz az a barom, és a család biztosan ellened fordul. Szerencsémre, mindenki tisztában van vele, hogy utálsz.

Én pedig majd Hawain fogom napoztatni magam amíg te azon leszel, hogy mindenkit kiengesztelj. Még életed szerelmét is, aki pontosan egy óra múlva beront majd a szállodaajtón, mert "valakitől" azt az információt fogja kapni, hogy itt talál téged.  Talán rá is ráteszem majd a kezem, nagyon szép példány és imádom a londoni akcentust!

- Ne! Rob- suttogtam, miközben egy férfi átkarolta a derekam és lesegített a székről.

- A barátnőm túl sokat ivott, felvinné kérem a szobájába a barátjához?- mondta Thara, majd egy szobakulcsot adott az engem tartó férfinak és már ment is az esküvőjére.

A férfi óvatosan bánt velem, de szinte szó szerint húzni és vonnia kellet. Nem akartam megtudni, hogy mi vár abban a szobában...

A liftben még jobban elkapott a hányinger, de szerencsére minden bennem maradt, bár lehet az segített volna annyira, hogy elmenekülhessek.

Egy pillanatra mintha elsötétült volna a világ, de aztán újra magamhoz tértem. Sosem éreztem még magam ilyen pocsékul. Fizikailag a nullán voltam, az elmém azonban teljesen tiszta volt, ami mégszörnyűbbé tett mindent.

- Köszönöm innen átveszem a hölgyet!-mondta egy férfi aki a szobában várt rám.

- Mikel?-kérdeztem, de a szám mintha nem mozgott volna.

- Nagyon rég vártam már erre a pillanatra remélem tudod!- mondta ő kárörvendő vigyorral és az ágyra fektetett.

- Ne- nyöszörögtem. olyan volt, mint abban a filmben... Amikor a pasast elvileg elaltatták, de az altató nem hatott rendesen csak lebénította és úgy műtötték, hogy közben szinte mindent érzett, de megszólalni sem tudott, hogy elmondja ébren van.

Mike vetkőztetni kezdett és a saját ingét is kigombolta. Sikítani próbáltam, de túl halk volt a hangom. Azt hittem itt a vég. Rob pedig rám fog nyitni és örökre meggyűlöl.

Ahogy ezt végiggondoltam az ajtó hirtelen kivágódott. Láttam magam előtt Rob éktelenül dühös fejét, és már most sírni tudtam volna, amiért nem tudom magam megvédeni.

Azt hittem hirtelen hátat fordít és itt hagy minket, de ehelyett az ágyhoz rohant és letépte rólam Mike-ot, majd hirtelen túl sokan lettünk a szobában... Szinte azt sem láttam kik ezek az emberek, de valahogy melegség töltött el. Hallottam ütések zaját és fájdalmas nyögéseket, de nem tudtam beazonosítani, hogy melyik kitől származik. Csak remélni mertem, hogy nem Robot érik az ütések.

-Kris gyere velem, majd én segítek!-mondta valaki és a mosdó felé cipelt.

- Hozz jeget és tejet!- szólt egy másik hang.

Női kéz érintése volt...

Valaki tejet itatott velem, és szinte egyből a wc felé görnyedve hányni kezdtem. Borzalmas volt utáltam ezt az érzést ráadásul éreztem, hogy néznek és ettől csak mégjobban elszégyelltem magam. ugyanakkor boldog voltam a tudattól, hogy nem történt meg az a ami rosszabb lett volna mindennél. De vajon hol van Rob, Ugye jól van? Vajon megtudta az igazságot? Ugye nem hagyott el? És hol volt egész délután? Rob! Nagyjából tíz percbe telt, hogy mindent kiadjak magamból. A szemem tisztulni kezdett. Még mindig a wc mellett térdeltem, amikor a női kéz a tarkómra helyezte a jeget és egyből jobban lettem. Úgy tűnik a drog még nem tudott rendesen felszívódni a szervezetemben.

- Rob?- kérdeztem csak úgy, magam elé, miközben a fejem fogtam, hogy a maradék szédülést is megszüntessem.

- Nincs semmi baja, ne aggód mindjárt kimegyünk hozzá.

- Shane?

- Naná csajszi! Miért mit gondoltál ki az Teréz anyu?

- Én is itt vagyok ám, mit gondolsz Shane-t kiszokta rendbetenni a hatalmas bulik után?- mondta nevetve egy másik hang.

- Maddie?

- Nahát Kris egyre jobb lesz!- mondta barátnőm nevetve.

- Hogy kerültök ti ide?

- Ezt majd elmagyarázzuk, de most gyere! Aki veled akar kiszúrni, annak velünk kell megküzdenie és hidd el, jobbak vagyunk, mint egy atombomba!

- Oh...- bőgni kezdtem.

Kopogtak. - Hé csajok mi a helyzet jobban van már?

- Milyen kérdés ez, naná hogy jobban van! Mi kezeltük!

- Tom?

- Bizony Kris együtt a banda! Mindenki itt van, hogy segítsen!-nevettek a lányok és hirtelen mindent olyan barátságosnak láttam.

gyorsan kiöblítettem a szám, és a vendégfogkefével és fogkrémmel gyorsan fogat is mostam. Megöleltem a lányokat és a könnyeim újra eleredtek.

- Mehetünk csajszi?

Bólintottam.

Előre mentek és kinyitották az ajtót. Kicsit még szédültem, de már korántsem voltam rosszul. Ahogy megláttam Robot megálltam egy percre és csak némán folytak a könnyeim, mert nem tudtam, hogy fog reagálni mindenre.

Először csak nézett, de olyan szemekkel, hogy még jobban elbőgtem magam. Szeméből szeretet és aggodalom áradt. Semmi nyoma haragnak vagy rosszallásnak. Azonnal felé siettem, de aztán újra megszédültem és ő elkapott. Végre a karjaiban voltam és el sem tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tett. csak öleltem és öleltem, közben pedig könnyel áztattam zakóját.

- Gyerekek... Ezt le kellene fényképezni-mondta Bobby kicsit meghatódva.

- Na jó én is had öleljelek meg végre.- jött közelebb Sam és látszott rajta mennyire megkönnyebbült. Mindenki közelebb jött, és egy hatalmas ölelésben forrtunk össze, mint egy hatalmas szerető család. Már szinte sírtam és nevettem egyszerre.

És akkor most mi lesz? Kérdezte Tom nevetve.

- Mi lenne? Hát esküvőre megyünk!- jött az egyöntetű válasz.