71. Rész

Fogalmam sem volt, hogy hogy kerültek ide a barátaim, hogy miért megyünk az esküvőre, vagy hogy mit tervezünk. taxival utaztunk tovább az esküvő helyszínére. Furcsa egy utazás volt... Rob velem utazott, Tom pedig a másik kocsiban, de folyton sms-eztek. Vajon Rob délutáni eltűnésének van köze ahhoz, hogy a többiek most mind itt vannak? De ha igen, akkor én engem miért nem avattak be a dolgokba? reméltem, hoyg a nap végégre minden egyes kérdésemre választ kapok. Eddig túlságosan megvoltam ijedve ahhoz, hogy mérges legyek bárkire is, de ahogy jobban lettem és újra visszanyertem az erőmet valahol mélyen annyi méreg kezdett bennem összegyűlni Thara iránt, hogy ilyet még sosem tapasztaltam. Feledésbe merült a mai nap minden jósága, mert már tudtam, hogy az egész csak egy színjáték volt, hogy ördögi tervét bevégezhesse.

Egy pillanatra megálltunk. Nem láttam mi történik, és ahogy kitudtam volna nézni az ablakon már mentünk is tovább. Elképzeltem anyám képét, ahogy rám néz aztán Tharára. Anyu szeret engem ebben biztos vagyok, csak Tharával szemben ott van az a féle udvariaskodása, amit nekem, mint lányának nem kell előadnia... Mindezek mellett akkor is rosszul esik, hogy ő nem vett észre semmit ebből az egészből. És Thara vőlegénye Marc... Szegény ember. Bár a várhatóan elmaradó esküvő miatt nem tudom sajnálni, elvégre csak megmenekülne egy nyomorult haszonlesőtől. Biztos ellene is tervezhet valami merényletet most már mindent kinézek belőle!

- Kristen?- szorította meg Rob aggódva a kezem.

- Semmi baj csak ez a csaj kihozta belőlem is a szörnyet- mondtam puffogva, de közben szorosan hozzásimultam.

- Az nem baj, megérdemli amit kapni fog!-mondta Rob szinte hasonló gyűlelettel szemében, mint amit magam is éreztem.

- Figyelj csak... Mi lenne, ha megvárnánk azt a bizonyos kérdést...?

- Mi lenne ha felvennéd a koszorúslány ruhád?

- Remek ötlet! Vágtam rá azonnal.

Kicsit olyanok voltunk, mint Bonnie és Clyde. Persze nem bankrablást terveztünk, csak olyan furcsa volt így együtt cseltszövögetni, pláne úgy, hogy ez egyikünkre sem jellemző. Na meg persze ott a tény, hogy még mindig fogalmam sem volt pontosan mire készülünk. Mert attól, hogy berontunk az esküvőre, hogy héé emberek ez a csaj mit művelt velem, nagyjából vagy nem hinné el senki vagy nem is érdekelné őket hiszen ők a drága ételek és ingyen ital miatt gyűltek össze.

- Mit is fogunk tenni ellene?- kérdeztem Robtól.

- Majd meglátod, az legyen meglepetés...-mondta kacsintva.

Ráhagytam, örültem, hogy legalább neki van egy terve.

- De ugye elmesélitek ma, hogy mi történt onnantól kezdve, hogy te eltűntél egész délutánra...

- Kris, el.- mondta szomorúan.

-Miért lettél szomorú?

- Mert ha kicsit jobban beavatlak akkor nem kerültél volna ekkora veszélybe.

- Nem történt baj. Megmentettetek.-mondtam mosolyogva és végigsimítottam kézfején.

-Egyébként miért nem avattatok be?-kérdeztem kicsit félve a választól.

- Azért mert amikor elmentem még nem voltam biztos semmiben. Arra meg nem számítottam, hogy téged elcsal a házból, azt hittem majd az esküvőn találkozunk aztán majd minden kiderül...

- És honnan tudtátok meg, hogy hol vagyok. Anyukád írt egy sms-t, hogy te is eljöttél otthonról és majd keresselek meg, hogy együtt legyünk mire kezdődik a szertartás.

- És azután?

- Majd elmondom. -mondta mosolyogva.

- De miért nem most?-erősködtem, mert örültem, hogy végre sikerül belőle valamit kihúznom.

- Mert megérkeztünk.- mondta mosolyogva, mire én kinéztem az ablakon és felsóhajtottam.

- Akkor én most menjek öltözni?-kérdeztem újra fejembe véve az eddig megbeszélt tervet.

- Megyek veled. Ne gondold, hogy ezek után egy percre is magadra hagylak.

Együtt indultam el Robbal, miközben a többiek Tomék taxia mellett csoportosultak. A nekünk szánt öltöző felé vettük az irányt és üdvözöltem pár ismerős rokont is útközben.

Szerencsére Tharával nem futottunk össze, szerettük volna ha meglepetésként éri a tény, hogy nem sikerült a terve.

Rob segített felöltözni egy kicsi meghittséget csempészve ebbe az őrült napba. Hát persze, hogy Thara szép ruhát választott nekem, hiszen sosem gondolta komolyan, hogy lesz is alkalmam viselni. A hajam és a sminkem csodák csodájára megúszta az egész incidenst, csak a rúzst kellett újra kenni. Olyan furcsa volt így kicsípni magunkat, hogy tudtuk úgyis kárba megy az esküvő és erről fog szólni ez az este.

- Mondtam már, hogy milyen jól áll neked az öltöny?-kérdeztem Robtól és megcsókoltam.

- Mintha a múltkor már említetted volna-válaszolt nevetve.

- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. Ha már úgyis itt a család, legfeljebb oltár elé állunk mi ketten. -nevetett.

- Ezt viccnek szánta ugyan, de én egyből álmodozni kezdtem... Tényleg itt a családunk... A barátaink... Ami Robnál szinte ugyanaz. A hely csodálatos, minden kifizetve...

Jézus Kristen ne legyél már hülye! Egy ilyen ronda nap után, egy sárga ruhában, Vick sincs itt, és totál giccsparádé az egész díszlet. megráztam a fejem, hogy minden édes gondolatot elfelejtsek. Na meg persze Rob is csak viccelt, örülhetek ha velem marad még nyár után is nem hogy elvegyen.

- Nagyon elgondolkoztál...-mondta kedvesen, miközben arcom fürkészte.

- Ne haragudj csak... elgondolkoztam igen.- mondtam mosolyt erőltetve arcomra, mert nem mertem más szót mondani, nehogy rájöjjön mennyire komolyan vettem ezt az egészet még ha csak pár másodpercre is.

- Robert, Kristen idő van!- szólt be az esküvőszervező az ajtón.

- Megyünk!-vágtuk rá egyszerre, és azon nyomban visszakerültem a valóságba.

Thara még nem volt sehol, pont ahogy reméltük. Barátaink a hátsó sorban fészkálódtak, nagyon izgatottnak tűntek. Rob gyorsan átvágott egy oldalsó ajtón, hogy a vőlegény mellé érjen. Mögöttem koszorúslányok hada sorakozott és ahogy vélhetően Thara is elfoglalta helyét megszólalt a zene. Elkezdtem ütemre lépkedni a sorok között, végig Rob szemébe néztem. Egy pillanatra újra felsejlett a pár perccel ezelőtti mámorító álomkép, és mintha Rob szeme is egy kicsit jobban csillogott volna a kelleténél. beálltam a helyemre, Robbal és a vőlegénnyel szemben, majd szépen lassan a többi koszorúslány is mögém helyezkedett. Ekkor pillantottam meg Tharát, aki diadalittas mosollyal lépdelt az oltár felé. Markra néztem, akinek szeme könnyesen csillogott, és ettől majdnem elsírtam magam... Szegény pasas...

Ahogy Thara közelebb ért, kihúztam magam és minden érzelmet letöröltem a képemről, majd gyilkossal pillantásokkal szugeráltam, hogy rám nézzen. Végre! Menet közben végigfuttatta szemét a koszorúslánykupacon és elégedetten bólintott, egészen addig míg rám nem került tekintete. Széles mosoly terült el az arcomon, már szinte gúnyos volt. Thara szemei előbb kikerekedtek, majd látszott ahogy elönti a csodálkozás és a méreg. Utána persze próbálta rendezni vonásait, de mindenki észrevette a hideg aurát ami körüllengte fehér ruhába burkolózott testét. Legalábbis szerintem nem lehetett nem észre venni.

Robra néztem, aki alig bírta visszafojtani mosolyát és cinkosan kacsintott.

A szertartás elkezdődött és mi türelmesen végighallgattuk az egészet, várva a mi időnket. Próbáltam tekintetemmel barátainkat fürkészni, de esélytelen volt, hogy ellássak a sorok végéig a sok dísz és ember akadály miatt.

- Van valaki aki kifogásolná a házasságot?- eljött a mi időnk.

Először síri csend volt a teremben, Thara szélesen mosolygott, aztán hirtelen mintha egy bomba robbant volna. Rob, Shane, Madie, Tom, Sam, Bobby, Marcus és én továbbá még két ismeretlen öltönyös pasas egyszerre kiabáltunk be. És míg a többiek felpattantak a helyükről, hogy előbbre jöjjenek, mi Robbal az emelvény széléhez lépve álltunk meg és megfogtuk egymás kezét.

Minden tekintet ránk szegeződött és a levegő izgalommal telt meg.

- És... Ha szabad megtudnom mi kifogásolni valójuk van?- kérdezte a pap zavartan, látszott, hogy ehhez nincs hozzászokva.

Én szólaltam meg először.

- Azon kívül, hogy egyszer majdnem leestem miatta a tetőről, azon kívül, hogy egész gyerekkoromban terrorizált és azon kívül, hogy ma drogot kevert az italomba és megakart erőszakoltatni Mike-al... Ezeken kívül semmi kifogásom az esküvő ellen.

Halk sikolyok hallatszottak és kétkedő morajlás.

Rob folytatta...

- Engem is majdnem sikerült megtévesztenie a kedvességével, de aztán alkalmam nyilt ma beszélgetni Mark-kal, aki elmondta, hogy Londonban ismerkedtek meg Tharával, aki azt mesélte be Marknak, hogy ő orosz szakot hallgat az Oxfordon, de miatta hajlandó feladni az egészet és Amerikába költözni vele.

Na már most Mark nem tudta, hogy én valójában londoni vagyok, és azt meg Thara nem tudta, hogy az Oxfordon nincs is orosz szak... Elkezdtem gondolkodni, hogy akkor honnan tudhat egy amerikai lány oroszul... mert tudni tud, ez biztos különben Marknak is feltűnt volna a hazugság...

Ohh végre én is megtudhatom az igazságot... Rob folytatta:

- Aztán eszembe jutott, hogy nekem van egy barátom, akinek a szülei nem csak Londonban vagy Amerikában, de Európában is befolyásosak...

- És én pedig Rob történetét hallva azonnal felhívtam a szüleimet- vette át a szót Tom. Akik alig fél óra alatt utánajártak ennek a nőnek és ahogy sejtettük érdekes információkat találtak. Oroszországban körözött személynek számít, több rendbeli csalásért és egy gyilkosságban való bűnrészességért. Őt mindig csak a pénz hajtotta, bocs öregem, de ez veled sem volt másképp- mondta Tom Mark-nak célozva mondanivalóját.

- Így hát az Amerikai-Orosz követséggel kapcsolatba lépve, elintéztük, hogy Oroszország visszakapja a kis üdvöskéjét. Ezért van velünk ez a két ügynök, hogy a kisasszony ne oldhasson kereket.

Mindenki elképedve bámult anyám még fel is állt a helyéről.

Tehát ezért nem szólt Rob, mert ennyi mindennek ki kellett derülni, aztán amikor megtudták, hogy milyen veszélyes ez a nő, azonnal jöttek, hogy egyesült erővel támadhassunk. Rob meg gondolom közben a követségen volt, aztán kiment eléjük... Oh...

Thara szinte tajtékzott a dühtől, hát erre tutira nem számított.

- Thara igaz ez?- nézett Mark idegesen Tharára.

- Igen igaz,, te vadbarom! Hogy is gondolhattad, hogy valaha szeretnék egy ilyen... Kellett az állampolgárság és a pénz ennyi!-mondta, de ahogy megfordul, hogy újra ránk nézzen, akkora pofon csattant el, hogy Thara majdnem a földre került.

Anya fogalmam sincs, hogy mikor került mellénk, de megtette azt amire mindenki vágyott. Annyira büsze voltam rá, hogy majdnem elnevettem magam és megöleltem.

Kellett még negyed óra, hogy az őrjöngő és átkokat szóró bűnözőt kivezessék a teremből, de aztán mindenki ült némán tovább, hogy akkor most mi lesz. Végül Mark törte meg a csendet.

- Azért jöttem, hogy ünnepeljek, ehelyett most ez... Szívesen leinnám magam egy bárban, de akkor kárba veszne ez a sok minden amit megrendeltünk...

Mondta, majd egy üveg pezsgő után nyúlt.

- Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki a vendégem- kiáltotta el magát, mire szinte minden ember üdvrivalgásban tört ki. Sorba odamentek hozza, hogy támogassák és felvidítsák, biztosították arról, hogy a legjobb amit tehet ha elhúznak felejtőbulit tartani és nem hagyják kárba veszni az ételt és italt. A menyasszony rablás meg már úgyis megtörtént hála égnek!

Úgy döntöttünk mi is maradunk, ránk is ránk fér a lazítás. Úgyis megbeszéltük, hogy együtt bulizunk egyet otthon. Hát miért ne tehetnénk LA-ben?

Robbal kicsit lemaradtunk a társaságtól, így alkalmam nyílt megkérdezni, hogy mégis honnan tudták, hogy hol vagyunk. Elmesélte, hogy először Thara címére mentek, de ott csak Thara barátnőjét találták, aki kedvelte ugyan Tharát, nem szólt bele a dolgaiba, de belekeveredni sem akart. Tom pedig Shane engedélyével bevetette minden csáberejét és így megtudtuk, hogy hol vagytok és azt is mit tervezett Thara. Persze neki azt a mesét adta be, hogy te vagy a rossz.

Oh... De honnan tudtad, hogy vajban vagyok, amikor megtudtad, hogy nem vagyok otthon?-kérdeztem, mert már csak ezt az egy dolgot nem értettem.Rob válasz helyett mélyen a szemembe nézett és a szívére tette kezét.Megcsókoltam.

72. Rész

Robbal táncolni kezdtünk, és ez egy kicsit felidézte a bált, amikor először tartott ilyen gyengéden karjaiban. Valahogy hirtelen mindenkinek olyan jókedve támadt, mintha kiderült volna, hogy mégsem lesz világvége, vagy valami hatalmas természeti csapást úsztunk volna meg. Még Marc is jól éreztem magát, bár azt hiszem, benne inkább a hatalmas italmennyiség diktálta a hangulatot. Az idősebbek közül páran már távoztak, de alapjában véve rengetegen voltunk. Elég sok kéz simult a vállamra, mintha részvétet nyilvánítanának a múltam miatt. Ez egyrészről jól esett, másrészről pedig zavarba ejtett.

Évekig magadban tartsz egy titkot, aztán hirtelen nem csak hogy elmondod, de többszáz ember füle hallatára történik mindez, akik közül még néhányan ismernek is.

- Jaj ne haragudj!

- Semmi baj... Még szerencse, hogy ilyen könnyű- vagy mondta Rob nevetve miután rátapostam a lábára tánc közben.

- Hé srácok ti hol fogtok aludni?- kérdeztem gyorsan a többiek felé fordulva, mert annyi minden történt egyszerre, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy nem otthon vagyunk.

Otthon... csak azóta nevezem otthonomnak New Yorkot amióta, ilyen sokan lettünk.... És főleg amióta Rob velem van...

- Hát... Még nem foglaltunk szobát sehol, de biztosan van egy-két üres szállodaszoba LA-ben is. - mondta Tom nevetve.

- Na azt már nem! Ti helyettem is megvédtétek a lányomat, most már a családhoz tartoztok, és ragaszkodom hozzá, hogy nálunk szálljatok meg! És bármikor szívesen látlak titeket ha a közelben jártok!

- Anya!- mondtam és átöleltem őt.

- Kicsim ne haragudj rám... Ostoba liba voltam!

- Semmi baj, nem tudhattad!-mondtam, de közben könnyeim máris patakokban kezdtek folyni.

- Nagyon szépen köszönjük Ms. Stewart!- mondta Shane, talán azért is, hogy egy kicsit megtörje ezt a furcsa pillanatot.

- Ugyan már drágám, nektek csak Jules vagyok. Na akad egy helyes fiatalember akinek van kedve táncolni?- kérdezte anyu szinte nevetve, és én is egyből elnevettem magam.

Szinte minden fiú fiú készen állt erre a "nehéz" feladatra, mégis Rob vitte el anyut, de előttem még halkan megkérdezte, hogy nem bánom-e. Hát persze, hogy nem bántam, főleg, hogy a következő pillanatban Sam karjai máris a derekamon voltak, a következő perceben pedig már pörögtünk a táncparketten.

Tánc közben vagy ha nem Sam mosolygós és vidám arcát bámultam, akkor Robon és anyán nevettem. Annyira jól mutattak együtt. Bár Rob mellett mindenki veszít a szépségéből... Olyan jó volt őket nézni, kicsit mintha álmodnék. Bár nincsenek ilyen vad álmaim...

Sam, kell egy kis friss levegő, mondtam, mert nagyon melegem támadt hirtelen, pedig nem is ittam. Valahogy nem mertem itallal próbálkozni, hátha még maradt annyi drog a szervezetemben, hogy egy kis itallal vegyítve újra kifejtse hatását.

Teraszt vagy erkélyt sehol sem láttam ezért kisétáltam az utcára. Nagyon jól esett ez a kis friss levegő. A mobilom hirtelen megszólalt. Sms... A szám nem volt ismerős. Szöveg "Tudom." Hát ezt tutira nem nekem szánták. Megpróbáltam felhívni a számot, de a gépi hang bemondta, hogy a hívott számon előfizető nem létezik, vagy jelen pillanatban nem elérhető. hát ez érdekes. Na mindegy, hát akkor nem szólok neki, hogy rossz számot ütött be. Olyan jól esett a levegő, hogy úgy döntöttem maradok még egy kicsit, hogy felfrissüljek. Amikor Robra és anyára gondoltam, újra nevethetnékem támadt.

Ó Párizs... Ez most mi a fenének kellet, hogy eszembe jusson?  Már igent mondtam, de bármikor visszamondhatnám. Ez az első olyan alkalom, amikor úgy érzem, hogy Rob is szeret annyira amennyire én őt. Aki ilyen dolgot megtesz értem, hogy riadóztatja a fél világot, követségekre futkos és áhh... Rob.

Bemegyek és megkeresem, már a gondolatától is hiányozni kezdett.

Már mindenki kifulladva ücsörgött a székeken és félig álmos fejekkel néztek egymásra. Anyu épp ebben a pillanatban engedte el Robot, aki engem kezdett keresni a tekintetével és amint megpillantott felém indult.

- Lassan mehetnénk ugye?- kérdeztem mikor láttam álmos szemeit.

- Igen, mindenki ezen a véleményen van. Anyukád azt mondta, hogy előremegy elkészíteni a helyeket, mivel nagyon aggódik azon, hogy nem lesz elég szabad fekvőfelület.

- Hát igen... A mi házunk azért nem akkora, mint Sam kastélya, de talán sok jó ember...

- Igen az biztos- mondta Rob nevetve. Csak azt sajnálom, hogy nem lehetünk majd kettesben.

- Oh... Van nálad altató?

- Miért félsz hogy nem tudsz majd elaludni?- kérdezte Rob komolyan.

- Ó én még azért nem vagyok annyira álmos... Csak gondoltam a többieknek nem ártana, ha aludni akarnak tőlünk.- mondtam nevetve, mire Rob a fenekemre csapott.

Összeszedtük a társaságot, és kocsiba szálltunk. Madie már a vállamon aludt, mire hazaértünk.

- Madie... mehjöttünk- próbáltam halkan felébreszteni.

- Hm... Garrett...- sóhajtott aztán aludt tovább.

Nah ha most engem fog lesmárolni az szép lesz- mondtam nevetve Shane-nek.

- Na majd én felébresztem- mondta Shane kacsintva.

- Medaline!!! Garrett szexi feneke most ment el előttem!

- Hogy-hogy mi?- nézett fel Madie egyből, mi meg hangosan nevetni kezdtünk.

- Tudod, hogy utálom ha az egész nevemen szólítasz!-mondta Madie durcásan, de mi azért tudtuk, hogy valójában azt bánta, hogy amit Sahne mondott az nem volt igaz.

Hű hát ekkora csatateret még sosem láttam nálunk. Ráadásul anyu csak tíz perccel korábban jött el, mint mi nem tudom, hogy volt képes ilyen gyorsan fekvőhelyeket rögtönözni és meg is ágyazni egyszerre.

Hárman a nappaliban alszotok, egy ember elfér Cam szobájában és a maradék kettő pedig Kristennél. Jó lesz így mindenkinek?

- Persze köszönjük Ms öhm Jules.- mondta mosolyogva Sam. Akkor szerintem én vállalom az öcsikét. -mondta egyből és rám kacsintott. Szerintem már régóta megakarta ismerni a bátyámat és úgy gondolom ha Cam normális lesz akkor még jól is elsülhet ez az új keletű ismeretség.

- Mi szerintem lent maradunk Shane-nel-mondta Tom és szemein láttam, hogy némán hozzáfűzött még valamit mondanivalójához, amit anyám előtt nem akart hangosan kimondani.

- Jó én maradok velük, azt hiszem vagyok annyira álmos, hogy hamar elaludjak mondta Marcus is, és jelentőségteljesen Shane-re tekintett.

- Akkor hát Maddie és Bobby jönnek velünk-mondta Rob és úgy nézett rám, hogy azt hittem mindjárt bejelenti, hogy mi inkább a szabadban éjszakázunk.

Mindenki elindult, vagy a fekhelye vagy valamelyik fürdő felé,  mi pedig öten felsétáltunk az emeletre. Samnek megmutattam Cam szobáját majd a sajátomba vonultunk. Szépen nézet ki. A szoba egy merő takaró és párnahalom volt.

- Szeretnétek az ágyon aludni?- kérdeztem udvarisan vendégeimet, de ők azt mondták nekik teljesen megfelel "Jules" kényelmes matrac megoldása is.

- Hú Kris mi ez a sok plüss,-kérdezte Bobby nevetve amikor az ágy alól előkerültek apró kis jószágaim.

- Gondoltam ne kelljen egyedül aludnod!- vágtam neki vissza, mire Rob is elnevette magát.

- Áh itt van nekem Maddie!- mondta és közelebb kúszott barátnőmhoz, hogy megölelje.

- Hé ne már!- bökte oldalba az említett.

- Nyugi kislány ma éjjel megengedem, hogy Garrett-nek szólíts!

Egy párna repült és egyenesen Bobby fejének ütközött, aki pár másodpercig köpni-nyelni nem tudod a tollpihéktől.

Annyira nevettünk, hogy az egész szoba rázkódott kacajunktól.

Hamarosan mindenki elnyugodott, Rob és én pedig némán feküdtünk egymás mellett. Szorosan hozzápréseltem az oldalam, de nagyon kívántam őt. A barátaim előtt meg mégsem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni magunkat.

Rob pedig minderre csak rátett egy lapáttal. Simogatott, halkan megcsókolt és a fülembe súgta, hogy ezt most nem úszom meg, csak bírjam visszafogni a hagnom...

Szép kilátások... Van valakinél egy ragtapasz?



73. Rész

- Ah...- Rob hagyd abba, mert...!

- Hm, mi is lesz?- nevetett fülembe.

- Felfognak ébredni!

- Hát ez csak rajtad múlik!- nevetett újra.

- Ki mondta, hogy alszunk, de folytassátok csak, hátha Maddie is kedvet kap egy kis Au!

- Bobby ha mégegyszer...Hé! Ne már!

- Ti meg mit műveltek odalenn?

- Csikiz!- mondta Madie félig bosszankodva félig pedig nevetve.

- Hol csikiz?- kérdezte Rob perverz hanggal, mire oldalba vágtam.

- Ejnye tanárúr hát hogy maga mennyire...- nem tudtam befejezni, mert megharapta a nyakam.

- Vámpír!- fejeztem be végül és nevetni kezdtünk.

- Bizony én leszek a te Edwardod- mondta visszaemlékezve a filmre.

- Csak leszel?- néztem rá éretlenül.

- Igen, mert én csak az esküvő utáni Bellát akarom! Az előzővel Edwardként nem tehetném meg ezt...- fejezte be a mondatot, és takaró alá kúszott, hogy végigcsókolja testem.

- Au!- Ki ütötte meg a lábam?- kérdeztem hirtelen.

- Hát tuti nem én, mondta Rob és olyat csinált, hogy majdnem felsikoltottam.

- Bocs Kris, Robot akartam eltalálni- mondta Bobby.

- És miért is akartál eltalálni?- kérdezte Rob, de közben folytatta amit elkezdett, hiába mocorogtam és próbáltam kikerülni kényeztető mozdulatait.

- Azért, hogy gyere ki velem cigizni!

- Bocs haver, de most nem igazán érek rá!- ajjaj ettől féltem. Következő mozdulatára megugrottam.

- Madie is ráakar gyújtani! Kris?

- Ah megyek!!- Mondtam gyorsan és próbáltam gyorsan kiugrani az ágyból mielőtt Rob visszatarthatna.

- Áruló- morgott Rob nevetve a takaró alatt, de aztán ő is kikászálódott az ágyból.

- Az erkélyemre mentünk, mert ez volt a legközelebb. Hihetetlen, hogy még senki sem álmos. Mégis olyan jó ez az egész! Sosem voltunk még ennyire egy család!

- Szerintem Madie épp itt az ideje, hogy megcsókolj!- mondta Bobby és Madire csücsörített, aki rám, majd Robra nézett tátott szájjal aztán megfogta a már meggyújtott cigijét és Bobby szájába nyomta.

- Édes olyan a szád, mint egy hamutartó!- mondta Bobby és nevetni kezdett, mi pedig vele nevettünk.

- Bobby nem vagy te ma egy kicsit kanosabb a kelleténél?- kérdezte Rob nevetve és oldalbalökte barátját.

- Na te inkább meg se szólalj! -mit csináltál te a takaró alatt, nagyon fáztál mi?- mondta Bobby Robra kacsintva.

- Szeretnéd tudni mi?-mondta Rob és visszakacsintott Bobbyra.

- Na Madie szerintem mi ide nem is kellünk!- mondtam nevetve, mert ez a párbeszéd eléggé félreérthetőre sikerült.

- Hé te maradj csak itt mellettem.-húzott vissza magához Rob és megcsókolt, de olyan hévvel, hogy azt hittem ott helyben összeesek.

A fenekem markolta és már majdnem a mellemen is végigsimított, amikor hirtelen megállt, és kinyitottam a szemem.

Olyan hangos nevetés tört ki belőlem, hogy azt hittem sosem tudom abbahagyni.

Madie épp sms-t írt Bobby pedig mögé settenkedve végigsimított barátnőm fenekén. Maddie erre annyira meglepődött, hogy még a cigit is kiejtette a kezéből, ami egyenes az alattunk lévő teraszra esett.

- Nem tudom ki volt, de köszi!- nevetett hangosan Tom lentről és kiderült, hogy pont a kezébe esett a cigi anlkül, hogy megégette volna a parázs.

- Tom azt hittük ti már rég...

- Már háromszor!- nevetett Tom újra.

- Szegény Marcus!

- Ne sajnáld, csak az elsőnél volt ébren azt is végigmagyarázta, utána meg olyan hangosan horkolt, hogy Shane-nel többet nevettünk, mint... Értitek.

- Azt hiszem pontosan értjük- mondta Rob. És olyan szégyentelen pontomnál húzott magához, hogy elvörösödtem.

- És ti hogy-hogy még kint vagytok...?

- Álmatlanságban szenvedünk- mondta Bobby.

- Pontosabban ők szenvednek, én meg teljesen más miatt szenvedek- mondta Rob nevetve, de biztos voltam abban, hogy Tom mindent pontosan ért.

- Aha, hát sok sikert. Kris szégyenlős mi?- nevetett és fel nézett rám.

Bemutattam neki, de azért én is nevettem...

/Lehet, hogy írok még hozzá, csak egy kicsit le kell ugranom a ház elé/

nah még egy kicsi :D 2:48 :P

- Na én elszívtam, de látom ti még rágyújtanátok egyre- mondta Rob Bobbyéknak célozva a mondatot.

- Hát haver nincs szerencséd, ma már sztem füstmérgezést kaptam.

Rob sóhajott, majd hozzátette:- Ezt még úgyis visszakapod.- aztán nevetett.

- Na látom mentek. Jó éjt! Aztán izé... úgyis tudjátok!- kiabálta fel Tom, és nagyon örültem, hogy nem tárgyalja ki a szexuális magánéletem a fél utca füle hallatára.

Lassan bementünk, de ahogy visszafeküdtem az ágyba, sajnálkozva tapasztaltam, hogy vágyam egy pillanatig sem csillapodott sőt... Ahogy Robis befeküst mellém, egyre elviselhetetlenebbé vált minden.

Úgy tűnt az ő lelkesedése sem hagyott alább...

- Miért nem megyünk ki a fürdőbe?-súgta miköben alsó ajkaival kulccsontomat érintette.

- Mert az mégjobban viszhangzik ekkora csendben.

- Akkor hát nincs más hátra, mint... A paplan alá!- mondta nevetve és már el is tűnt.

Hihetetlen, hogy mindig meg tud lepni!

A következő fél óra egyrészt édes mámorban másrészt szörnyű kínok közt telt el. Rob egyáltalán nem fogta vissza magát, olyannyira nem, hogy a párnám az arcomra kellett szorítanom, hogy valamelyest elnyelje hangom. Hagytam, hogy ő vezessen, mert ha megfordulunk akkor a párna takarása nem véd tovább és akkor már tényleg nem tudtam volna visszafogni magam.

Végül kielégülve feküdtünk egymás mellett és reméltünk ha hazaérünk, nem kell majd ennyire visszafognunk magunkat és teljesen átadva magunkat egymásnak és a szenvedélynek, óránkon át ismételhetjük az előbb történteket.

Amikor mindezek után meghallottuk az ágy végéből jövő szuszogó hangokat, nem bírtuk tovább és elnevettük magunkat. Bobbynak mégis csak sikerült Madiet átölelve aludni, bár arról a részről valamiért lemaradtunk, hogy miféle képpen oldotta meg barátnőm hangulatát.

- Kristen...

- Hm?

- Álmos vagy?

- Egy kicsit igen.

-Akkor mielőtt elalszol maszírozd meg a hátam kérlek!

- Mivan?

- Csak vicceltem!-mondta nevetve. - Nah gyere bújj ide!-mondta most már mosolyogva és karjait kitárva odaengedett megszokott helyemre.

- Ez a legjobb párna!- mondtam csókot lehelve mellkasára.

- És ez a legjobb takaró-mondta, miközben testem mégjobban magára húzta.

Még egy utolsó csókot váltottunk, aztán szépen lassan elnyomott minket az álom.

/Hajnali 3 XD Sorry de ennyire futotta és már a pia is kiment belőlem :D/



74. Rész

- Au!- ez volt a reggeli első mondatom és Rob velem együtt nyögött fel, amikor valami puha és tompa ütést éreztem a fejemen.

Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem. Barátaink már mind felöltözve álltak az ajtóban és rajtunk nevettek.

- Ez szép ébresztés volt- mondta Rob morcosan és leemelte a fejemről és egyben a saját testéről is a pontosan ránk célzott párnát.

- Bocs, de már nem tudtuk, hogy mivel próbálkozzunk ugyanis szóltunk hozzátok szépen, aztán telefonról nyomtuk a zenét a fületek mellet, de ti aztán igazán mélyen aludtatok.

- Melyik számot?- kérdeztem, bár ebben az esetben ez elég hülye kérdésnek tűnhetett.

- Már nem emlékszem, de Kings of Leon volt az tuti.

- Akkor már értem... Beleálmodtam a zenét az álmomba, ezért nem ébredtem fel.

- Na és mi szépet álmodtál?-kérdezte Rob mosolyogva, de még mindig kómás fejjel.

- Nem emlékszem...- mondtam egy kevés gondolkodás után, mert bármennyire is próbáltam visszaemlékezni álmomra, csak a zene maradt meg a fejemben.

- Na gyerünk keljetek fel, nehogy visszaaludjatok. Két óra múlva indul a gép haza.

- Két óra?- akkor még igazán van időnk egy kis alvásra- mondta Rob, és egy mozdulattal a fejünkre rántotta a takarót.

- Persze, "nagy kegyesen" beletörődtem alvásra kárhoztatott sorsomba, és csókot lehelve mellkasára, lehunytam szemem és próbáltam visszaaludni.

Minden olyan gyorsan történt. Először csak kuncogást hallottam, aztán Rob teste egy az egyben eltűnt alólam, a fejem bedig az ágyon landolt. lehúztam a fejemről a takarót, hogy megnézzem mi történt. A fiúk pont akkor engedték le Robot, akit nemes egyszerűséggel kikaptak az ágyból.

- Remek...- morogtam, majd meghallottam Maddie és Shane suttogását.

- Meg ne próbáljátok!- mondtam gyorsan és kipattantam az ágyból, mielőtt még Rob sorsára jutok.

Nah Rob gyere le kajálni amíg Kris lezuhanyzik, aztán majd váltjátok egymást.

- Mivan?- kérdezte Rob olyan hangon, mintha egy kisfiútól akarnák elvenni a nyalókát.

- Jól hallottad nagy fiú, tudjuk, hogy milyen vagytok, és mint már mondtam nem érünk rá.

Rob fájdalmas képpel nézett rám, de aztán megadóan bólintottam, és bevonultam a fürdőszobába.

Akkor sem fogok sietni! Két óra hosszú idő és... Na jó, mindegy. Ha hazaértünk legalább egymással lehetünk végre rendesen is. tanulnom is kell majd, mert már két hónap eltelt a suliból és néhány tantárgyból jócskán le vagyok maradva.

Furcsa... Mióta is vagyunk együtt? Több, mint egy hónapja. Gyorsan megy az idő, ugyanakkor még mindig alig hiszem el, hogy egy ilyen ember van mellettem.

Valójában még egy rendes randink sem volt... Tudom, hogy nem mutatkozhatunk együtt, de valahogy így izgalmasabb is. Persze nem tudom, hogy meddig bírjuk, de most minden jó és boldog vagyok mellette. Olyan érzés, mintha az elcsépelt mondás szerint "megtaláltam volna a másik felem". Ha ez a szerelem, akkor én sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire erős, intenzív és boldog érzés.

Kiléptem a zuhany alól és megtörölköztem, majd kényelmes ruhát húzva pakolászni kezdtem a bőröndbe. valójában csak pár ruhát cseréltem ki. Valami kikerült a bőröndből be a szekrénybe és fordítva. Rob ruháit is összeraktam hiszen egyikünk sem pakolta szét a holmiját. Az állataim még mindig rendetlenül hevertek a padlón, de valahogy nem is hiányoztak már az ágyról, így feldobáltam őket a szekrény tetejére. Máskor nem érdekelt, ha rendetlenséget hagyok, de ha az ember hetekre, sőt hónapokra hagyja el otthonát, azért érdemes ezt is megcsinálni, ha nem akarok anyámtól egy szép kis telefonhívást kapni pár óra múlva.

Mindennel végeztem és elindultam a konyha felé. Odalent hatalmas káosz uralkodott, ami annak volt köszönhető, hogy rengetegen voltunk ebben a kis házban. Cameron a nappaliban tv-zett így hozzá vezetett első utam.

- Na mi az húgi?

- Csak szeretnék tőled elköszönni.

- Lehet, hogy meglátogatlak valamikor, úgyhogy a könnyes búcsútól tekintsünk el-mondta nevetve.

- Az nagyon jó lenne! - De miért jössz New York-ba?

- Meghallgatás. persze még semmi sem biztos, de nagy rá az esély. Ahogy arra is, hogy utána jöhetek is haza, de legalább megpróbálom.

- Hát én drukkolni fogok az biztos.-mondtam nevetve.

- Figyelj húgi... Bocs, hogy nem voltam ott, hogy megvédjelek. Az én dolgom lett volna. Tudod, hogy sosem csíptem Tharát, de azért erre nem gondoltam volna...

- Na lám, csak nem érzelmeket látok?!- próbáltam elviccelni a dolgot, de úgy tűnt ezt most nem engedi.

- Nézd Cam... Neked sem meséltem el, hogy mi történt valójában, így nem tudhattad, hogy milyen a kapcsolatom vele. Viszont te voltál az egyetlen a családban és a rokonságban, aki nem ajnározta őt, és ezért azt hiszem mindig is hálás voltam neked.

- Na jó, mégsem úszom meg a könnyes búcsút- mondta bátyám mosolyogva, és felállt, hogy megöleljen. Tényleg elpityeredtem egy kicsit, mert nem sokszor fordult elő ilyen pillanat, és rendszerint így reagáltam rá. Szerettük egymást, de mondjuk úgy távolból. Az ölelés nálunk mindig egy különleges pillanat volt, mindig mély beszélgetés előzte meg.

Cam tudta mi fog történni, ezért is viccelt az előbb a könnyekkel.

- Na jó, azt hiszem eleget itattam az egereket-mondtam és elhúzódva tőle nevetni kezdtem.

- Na ja, meg a pulcsimat is- mondta játszott méltatlankodással a pulcsin lévő könnyes foltra mutatva.

- Kristen gyere reggelizni- kiabált anya konyháról.

Robbal épp csak egy lopott csókot tudtunk váltani aztán már meg is történt a helycsere. Ő elindult felfelé a lépcsőn, hogy lefürödhessen, én pedig leültem az asztalhoz, hogy megegyem a tojásrántottát és bacont.

A hangulat nagyon oldott volt, egy kis izgalommal keveredve ugyan az előttünk álló út miatt. Úgy tűnt mindenki anyukámmal beszélget és annyit nevettek, hogy lassan kezdtem odafigyelni arra, miről is van szó.

- Itt nyolc éves volt. Mindig pucéran úszott a medencében, mert azt mondta a fürdőruha hátráltatja láb és kartempóban.

 Ó  te jó ég...  Anyám kitudja mióta mutogatja már a idétlen kiskori és meztelen még kisebb kori képeimet...

- Anya tegnap is csináltam egy képet azt is megmutatod?- kérdeztem gúnyolódva, mire anya vette a lapot és inkább hozzáfogott a szenvics gyártáshoz mondva, hogy a repülőn úgyis nagyon drága az étel.

Rob alig húsz perc múlva megjelent a bőröndökkel, Bobby pedig taxit hívott.

- Csak egyet hívtál?-kérdezte Madie aggódva.

- Igen, de hét személyest!-felelte Bobby és még gyorsan magába tömött egy pulykás szendvicset.

- Ugye tudod, hogy nyolcan vagyunk? Bőröndökkel...

- Jó majd összehúzzuk magunkat nem kell aggódni!-mondta Bobby és Madie fenekére csapott.

- Hé! Nehogy azt hidd, hogy átöleltél és máris azt teszel amit akarsz!- csapott Madie Bob kezére.

- Dehogy hiszem!- mondta Bobby hangosan, aztán amikor Madie már hallótávolságon kívül került halkan hozzátette - csak remélem.

Hangos nevetésünket a taxi dudája zavarta meg. Hát ez gyors volt... Elbúcsúztam anyutól, aki megígértette, hogy azonnal telefonálok amint leszállt a gép.

Éppen hogy csak befértünk. Annyira ki volt centizve a hely, hogy ha valaki leejett volna valamit, nem tudtunk volna lehajolni érte. Az egyik utazó Sam ölében landolt,mert nem fért be a csomagtartóba. Az irónikus csak az volt, hogy a táska pont Samé volt.

Az húsz perces út most valahogy sokkal hosszabbnak tűnt a szokásosnál, talán a kényelmetlen testhelyzet miatt. Végig Los Angelest néztem, egyfajta búcsú képpen.

Éreztem ahogy a telefonom megrezeg a farzsebemben, de nem volt helyem előbányászni...



75. Rész

A repülőút koránt sem volt olyan izgalmas, mint odafelé, bár ennek nagyon örültem. Úgy éreztem magam, mintha egy osztálykirándulás részese lennék. Shane a vállamon aludt, Madie és Bobby kártyáztak a többiek pedig beszélgettek. Rob velem szemben ült, tekintetünk sokszor összekapcsolódott. Ó az sms... Telejesen elfelejtettem, hogy a kocsiban üzenetet jelzett a telefonom. Most meg Sahne miatt nem mertem felállni, igazából fogalmam sincs milyen üzenetet kaphattam, hiszen minden barátom itt volt körülöttem, anyu meg nem küldözget sms-t. Szerintem azt sem tudja, hogy van ilyen funkció a telefonjában. nem öreg ő az ilyen dolgokhoz, csak a tudomány ezen részének fejlődése mindig is hidegen hagyta.

Holnap reggel suli... jövő héten pedig három Zh-m is lesz. nagyon elhanyagoltam a tanulmányaimat. Nem lesz ez így jó, ráadásul szükségem van az ösztöndíjra a második félévre is. Talán egy kicsit kevesebbet kéne buliznom Tomékkal, és kevesebb időt tölteni Robbal. De ez olyan rossz... Mivan ha akkor nem is tudnék rendesen koncentrálni? De hát Rob mellett is tanulhatok, elvégre nem vagyunk ágyhoz kötve. Bár én most nagyon szívesen lennék vele, pláne ezután a hétvége után...

Apró lökést éreztem a térdem környékén. Felnéztem és Rob kérdő tekintettel nézte elgondolkodó arcom.

- Nincs baj- mondtam mosolyogva, hogy megnyugtassam.

- Az jutott eszembe, hogy jövő héten egy csomó vizsgám lesz és a tanulás... hát hogy is mondjam nem igazán volt napi renden mostanában...

- Pedig az fontos- mondta mosolyogva. Majd megpróbálom visszafogni magam és nem elvonni a teendőid mellől.- mondta mosolyogva, de egy csepp szomorúsággal a hangjában.

- Igen elhiszem, hogy te képes lennél rá, de nem vagyok benne biztos, hogy távol tudnám tartani magam tőled...

Elnevette magát.

- Azért ne bízz bennem ennyire.- mondta még halkan miközben kezével végigsimított térdemen.

Melegség árasztotta el testem és vágyódni kezdtem érintései és csókjai után. Mikor érünk már haza?!

- Hölgyeim és uraim, kérem kapcsolják be a biztonsági öveket, mert hamarosan leszállunk.

- Na ha ezt tudom, akkor előbb teszem fel a kérdést-mosolyogtam magamban.

- Halló, két taxit kérnék a reptérre.- hallottam Tom hangját.

Mindenki értetlenül nézett rá.

- Haver, ugye tudod, hogy a "hamarosan leszállunk" még minimum negyed órát jelent, plusz még a bőröndökért is el kell mennünk.

- Jól van, de nem szeretek várni.

nevetni kezdtünk, ha ő nem lenne, tényleg ki kellene találni. inkább kifizet egy rakás pénzt, csak várni ne kelljen...

- Ember reptéri taxiról nem hallottál? Amik az épület előtt parkolnak és úgy ötvenen vannak?

- De azok kicsik, nem férünk be ennyien még kettőbe se!

Nem vitatkoztunk vele.

- Megyünk ma bulizni ahogy megbeszéltük?- kérdezte Marcus, és úgy tűnt ő eléggé be van indulva.

Robbal egymásra néztünk, és mindketten pontosan tudtuk, hogy ezt a bulit most kihagyjuk. Az elkövetkezendő hétben úgyis kevesebbet lehetünk együtt, legalább ez az este még legyen a miénk.

Már a taxiban ültünk, amikor újra eszembe jutott a telefonom, és az, hoyg most már tényleg semmi sem gátolja meg,hogy kivegyem a telefonom a farzsebemből.

Kicsit előrecsúsztam és megemelkedtem, majd a kezemben tartva a kis készüléket elnevettem magam.  A képernyő totál sötét volt... Lemerült. Hát ez ma nem az ő napja. majd holnap feltöltöm. Ma Robbal töltöm az éjszakát és a töltőm a koleszban van.

Végre megérkeztünk! Mindenki eltolta a bőröndöt a saját szobájába, illetve a Samtől kölcsönkapott szobákba aztán a házigazda egy kis családi kupaktanácsra hívott mindenkit. Értetlenül néztünk egymásra.

- Jaj ne rémüldözzetek már! Arra gondoltam, hogy mivel úgyis ilyen szépen összejöttünk és a csajok egy apró lyukban laknak, miért ne költözhetnének ide?

Tátva maradt a szám... és ha jól láttam Shane-nek és Madienek is.

Robra néztem, aki leplezni sem próbálta jókedvét.

- Sam ez nagyon kedves tőled, és nagyon szívesen mondanék igent, de azért egy kicsit gondoljuk át ezt rendesen...- mondta Madie, aki Shane-nel és velem ellentétben gondolkozni és képes volt, mielőtt forró fejjel beleugrott volna ilyen nagy változásokba.

- Hallgatom hölgyem-mondta Sam mosolyogva.

Jó lenne itt, mert itt vagytok ti és ez a ház is gyönyörű... Na meg ugye Kris és Rob...

De ha mi most ideköltözünk akkor fel kell mondanunk a koleszszobát és kiadják valaki másnak... Na már most mi lesz ha egyszer... isten ments, de Rob és Kris összevesznek, vagy szakítanak, vagy ha mi veszünk össze... Akármelyik fiúval... Akkor itt kerülgethetnénk egymást, mert tudom, hogy te vagy olyan kedves, hogy nem dobnál ki minket egyből, de akkor is nagyon rossz lenne. A másik része pedig, hogy a koleszban az volt az egyetlen jó, hogy szemben volt a sulival... Nem várhatjuk el, hogy ti fuvarozzatok minket kényünk kedvünk szerint ha óránk van... Buszmegállót pedig nem láttam a közelben...

- Bölcs kisasszony...

- De te meg mit szólnál ahhoz, hogy ha beüt a gikszer, akkor Tom elintézi, hogy visszakapjátok a szobátokat... Szerintem már tudjátok, hogy mi mindenre képes... Ez meg se kottyanna neki.

Tom hevesen bólogatott, mint egy maffiafőnök.-elnevettük magunkat.

- Ha pedig Kris és én veszünk össze...- Legfeljebb kiköltözöm a parki házba.

- Mibe?- kérdezte egyszerre Shane és Madie.  Leintettem őket, hogy majd elmesélem.

- Rob azért nehogy azt hidd, hogy ha összeveszünk, akkor kitúrlak innen. Nem hagynám, hogy te menj el a saját házadból.

- Sam házából.

- Nem haver, ez a mi házunk.- nyomatékosította Sam, de ezzel csak Robnak mondott ellent, és nem nekem helyeselt.

- Kris szerintem ezt akkor is megtudjuk oldani, csak emiatt ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget.

- Gyerekek egyszerű a képlet: ha csak összevesztek akkor külön szobában alszotok és kész. Amúgy is könnyebb kibékülni, ha legalább egymás közelében vagytok.

- Bizony, ha pedig szakítotok akkor húzunk vissza a koleszba az első verzió szerint.- mondta Shane is.

Bólintottunk.

- Na akkor már csak a távolság a kérdéses... -folytatta Sam Madie gondolatmenetét.

-Hát én reggel úgyis megyek suliba... elviszlek titeket csak akkor majd kiteszlek egy fél utcával előbbre ha nem gond.- mondta Rob.

- Az úgysem olyan feltűnő ha hármunkat viszel, mintha csak Krist fuvaroznád... -mondta Madie.

- Én viszont jobbat tudok-mondta Shane. És Tom elé csúsztatta a telefonját.

- Ezt most nem mondod komolyan, az utolsó is megvolt?

- Bizony, nyertem!

- Nekem már csak egy nap kellett volna, hát ezt nem hiszem el-mondta Tom félig bosszankodva félig nevetve. Mindegy amúgy is pont erre gondoltam két perccel ezelőtt.

- Azért minket is beavathatnátok!

- Azt tudjátok, hogy fogadtunk... Na már most én két hete láttam Tom régi kocsiját, ami nem egy luxusverda de nekem nagyon megtetszett. Ez volt az én jutalmam ha nyerek, persze csak kölcsönben... és hááátt....- nevetett Shane.

- Egy kocsi?? és mi lett volna ha Tom nyer?

- Hát azt nem akarjátok tudni!- mondta Shane és mintha elpirult volna... Pedig ha ez a lány elpirul....

- Akkor ennyi. Van egy kocsitok!- mondta Sam- és hangosan nevetni kezdett.

- Akkor most mi lesz?- kérdezte Madie, mint aki el sem hiszi, hogy ilyen gyorsan megoldódott minden.

- Hát az lesz, hogy holnap költöztök drágám!-kiáltotta el magát Sam, mire mindenki hangos éljenzésben tört ki.

Marcus annyira be volt indulva, hogy végülis mindenkit meggyőzött a buliról, kivéve persze engem és Robot. Mi teljesen másra vágytunk. Amint tudtunk felmentünk a szobába, és külön-külön lezuhanyoztunk. Annyira kívántam őt egész hétvégén, de most mégsem az őrjítő vágy hajtott, hanem csak hogy a karjaiban tartson, romantikus meghittségben.

Azt hiszem ezt Samnek köszönhetem. Így még talán a tanulás is könnyebb lesz, hogy tudom itt van a közelemben. Persze munkába is kell menni, de ha leparkolunk a sulinál, akkor eltudunk menni gyalog is, mint máskor.

Kényelmesen elnyúltam az ágyon és vártam, hogy Rob is végezzen a fürdőben.

Ahogy végzett egyből mellém telepedett. Olyan jó illata volt.

Pólóm lassan húzta le, megcsókolt és éreztem, hogy ő is hasonlóan hozzám romantikus együttlétre vágyik, simogatta testem és közben kényeztette melleimet is. Közben és is levetkőztettem, majd újra visszaereszkedtem korábbi helyemre.

Most a vágy őrjítő csigalassúsággal indult ki abból a pontból, ahol éppen csókolt addig a pontig, ami immáron a legszorosabban érintkezett testével.

Egyesülésünk olyan volt, mint egy cseppnyi hűvös fuvallat, mely annyira jól esik a nyári kánikulában, hogy az ember azt kívánja bár sosem érne véget.

Lassan mozogtunk, nyújtva a gyönyör minden egyes percét. Mélyen magamba szívtam illatát kezeim már ismerték testének minden egyes pontját, ajkaim már pontosan egy ritmust jártak övéivel.

Úgy kiegészítettük egymást, mint a ying és a yang.

Tökéletes volt minden.

Pár órával később a hátamon feküdtem. Most ő bújt oda hozzám, ez volt az első alkalom.

Olyan volt, mintha elakarna altatni.

Sokáig simogatta arcom míg, nekem csukva volt a szemem. Aztán amikor azt hitte, már elaludtam, óvatosan a mellemre helyezte arcát és hamarosan együtt merültünk el az álmok tengerébe.