36. Rész
Megmozdultam, hogy
kinyújtóztassam elgémberedett lába, de lábfejem neki ütközött valaminek, ami
meleg volt és puha. Egy pillanatra meglepődtem, de ahogy beszívtam tüdőmbe Rob
férfiad illatát, egyből eszembe jutottak az elmúlt este csodás pillanatai.
Szinte izgalomba jöttem, már az attól is, hogy egyáltalán rá gondoltam. Nem
bántam meg semmit, az alkohol csak segített ellazulni, de a döntéseimet nem
befolyásolta.
Kinyitottam szemem, mert máris
látni akartam őt!
Először csak állát láttam meg,
mivel ugyanolyan pózban feküdtünk ahogy elaludtunk, talán egy kicsit lejjebb
csúsztunk az éjszaka folyamán. Felkönyököltem, de abban a pillanatban majdnem
vissza is hanyatlott a fejem,annyira elvoltak zsibbadva kezeim.
Beletelt pár percbe, mire újra
próbálkoztam, ám ezúttal sikeresen.
Rob még aludt, de közben annyira
édes fejet vágott, hogy muszáj volt végigsimítanom arcán. Szerencsére nem
ébredt fel rá, így tovább gyönyörködhettem látványában. Eddig sosem nyílt
alkalmam ilyen közelről, szemérmetlenül bámulni, pláne anélkül, hogy
észrevenné. A füle mellett volt egy apró csík, valami vágás féle. Egyáltalán
nem volt csúnya, sőt, mondhatnám amolyan férfias szexepilnek is. Szempillái
olyan hosszúak voltak, hogy sok műszempillát ragasztó lány megirigyelhetné.
Szemhéja még csukott állapotában is mozdult néha, talán álmodik valamit, vagy
ez nála teljesen normális folyamat? Amolyan örökmozgó. Annyi mindent nem tudok
még róla, de ez a legkevesebb. Azt tudom, hogy jó ember, és az éjjel azt is
bebizonyította, hogy rendkívül figyelmes.
És ami a szexet illeti… Ha
ruhában erre képes akkor mi történne ha… Uhh.. Nem akartam erre gondolni,
inkább próbáltam lecsillapítani vágyam. Elég volt ha újból az arcára néztem.
Olyan nyugodt és békés volt, hogy látványától teljesen más gondolatok ugrottak,
távol a szextől és testi vágyaktól. Elképzeltem milyen lenne egy igazi randi
vele, egy átbeszélgetett filmezés, egy romantikus vacsora. Olyan jó lenne
minden szabadidőm vele tölteni, akkor csókolhatnám meg, amikor csak akarom, nem
lenne köztünk tabu téma, vagy kínos helyzet. Tudom, hogy a suliban titkolóznunk
kellene, de ettől minden csak izgalmasabbá válna. Vajon mennyi időbe telne,
hogy őrültségekre legyek képes miatta… Jézusom, jó, hogy nem egyből a
vendéglistát állítom össze, vagy a nászindulót. Kristen térj már észhez, ez a
pasi még nem a tiéd bármennyire is szeretnéd.
Mit teszek akkor, ha Robnak nem
is komolyak a szándékai? Oké vonzóik hozzám, ez egyértelmű, de az még semmit
sem jelent. Mikor ébred már fel? Most annyira ideges lettem… Mintha írtam volna
neki egy szerelmes levelet, s már napok óta várnék válaszára reménykedve…
Borzalmas érzés ez a bizonytalanság… A legrosszabb.
Talán most még nem bonyolódtam
bele annyira… Talán pár hét után túltenném magam a csalódáson, ha
visszautasítana. Persze a suliban rossz lenne találkozni, de azért ki lehetne
bírni. Ez lenne a szerelem? Nem azt nem hiszem, ez egyelőre csak az őrjítően
tetszel rész. Könnyen lehetne belőle szerelem ebben biztos vagyok… De ahhoz
több kettesben eltöltött időre lenne szükség.
Rob… Vajon mit gondolsz magadban?
Benned mi játszódik le?
Simogatni kezdtem a haját,
remélve, hogy kíméletesen fel tudom ébreszteni, amolyan „véletlenszerűen”, de
semmi. Olyan mélyen aludt, hogy akár zenét is komponálhattam volna az ágyon,
arra sem ébredt volna fel.
Bármennyire is élveztem
közelségét, nem bírtam tovább egyhelyben maradni. Nagyon izgultam, hogy mi fog
történni, szinte kislánynak éreztem magam, aki az első gyerekkori szerelemért
harcol. Rafinált eszközök nélkül, csak a szívével.
Óvatosan lecsusszantam testéről,
majd az ágyból és megkerestem elhagyott felsőm.
Az ajtón keresztül kisurrantam a
folyosóra, ahol egyből Samnek ütköztem.
- Jó reggelt.- mondta egy ásítás
kíséretében.
- Neked is! Ilyen korán fent
vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Muszáj volt felkelnem, már nem
bírtam tovább hallgatni Ed horkolását.- nevetett Sam elnyomva egy újabb
ásítást.
-Megyek lezuhanyzom- mondtam és
próbáltam elslisszolni.
- Kristen?
- Hm?-fordultam hátra, mint akit
tetten értek.
- Csinálok reggelit meg kávét.
Neked is jöhet ugye?
- Igen köszönöm!- mondtam, majd
kicsit nyugodtabban folytattam utam szobám felé.
- És közben beavathatsz minden
kis piszkos részletbe, hogy miért Rob szobájából jöttél ki!- mondta még utánam
csipkelődve és szinte hahotázva arcom láttán.
Nem válaszoltam, csak
besunnyogtam Vick szobájába, és beálltam a zuhany alá.
Hihetetlen ez a Sam, mindent
észre vesz és amikor a legkevésbé sem számítok rá, akkor olvassa a fejemre
viselt dolgaimat.
De nevetve mondta, ezek szerint ő
nem bánná, ha Rob és én…
Jajj Kristen hagyd már abba!
Gondolj arra, hogy úgysem lesz semmi, ennyi volt és akkor nem koppanhatsz
nagyot.
Negyed óra múlva már a lépcsőn
baktattam lefelé és a kávém már frissen illatozott.
Sam még a reggelit csinálta, de
olyan átéléssel, mint egy igazi konyhatündér.
Úgy tűnt rajtunk kívül még
mindenki a lóbőrt húzza. Kivonultam a
teraszra a gőzölgő feketével és rágyújtottam. Csodálatos délelőtt volt. A
levegő meleg a nap pedig hétágra süt. Próbáltam valamennyire árnyékba húzódni,
mert az erős fény görcsbe rándította retinám. Hamarosan Sam is csatlakozott
hozzám, de szerencsére megkímélt a kérdezősködéstől.
Egy órába telt, míg a ház megtelt
kómásan és másnaposan testüket keserves lassúsággal vonszoló emberekkel.
Rob még nem volt sehol. Nagy
kísért éreztem, hogy visszamenjek a szobába és megnézzem mi van vele, de aztán
úgy döntöttem ha egyszer már kijöttem akkor nem lopózom vissza. Lehet, hogy már
ébren van s az furcsán venné ki magát. Ma megszeretném várni, hogy ő lépjen.
Újabb fél óra telt el addig, míg
egyszer csak megláttam őt a lépcső tetején. Hozzám hasonlóan, és a többiekkel
ellentétben teljesen kipihentnek tűnt, az alkohol nyoma nem nyomta rá bélyegét
a mai napjára.
Ahogy meglátott elmosolyodott, de
nem jött oda hozzám, inkább a konyhába ment, hogy megnézze hagytunk- e neki
valami kávéféleséget.
Szerencséje volt, bár nem sok
maradt. Visszamentem a többiekhez a teraszra és próbáltam úgy helyezkedni, hogy
maradjon mellettem egy szabad hely.
Hamarosan meg is jelent az
ajtóban kezében egy tányér rántottával és kevés kenyérrel. Láttam ahogy
körbejár tekintete az asztal körül, aztán végül Sam mellett foglalt helyet,
majdnem velem szemben.
Azt hiszem jobb, hogy senki sem
látta az arcom ebben a pillanatban. Úgy érezem vesztettem.
Nem sokáig bírtam ott ülni
keserűséggel telt szívem egyre jobban bőgést követelt és ezt a látványt nem
szerettem volna megosztani a körülöttem lévőkkel.
Gyorsan felálltam és bementem a
házba. Fogalmam sem volt merre megyek, de azt tudtam, hogy egyedül szeretnék
lenni.
Épp az egyik szűkebb folyosón
haladtam végig, amikor jobbról egy párnázott ajtón akadt meg tekintetem.
Benyitottam és egy mini stúdióban találtam magam. Ott voltak a hangszerek, és a
hely olyan fantasztikus harmóniát és békét árasztott, hogy úgy döntöttem itt
maradok.
Leültem a piros bőr fotelre és
egy gitárt a kezembe véve játszani kezdtem. Nem voltam jó semmilyen hangszeren,
bár a nagybátyám párszor neki gyürkőzött tanításomnak.
Lassan könnyeim is előtörtek, de
még magam előtt is szégyelltem őket. Nem akarok egy pasi miatt sem sírni.
Gyorsan felszárítottam őket ruhám ujjával és bőgés helyett a zenére
koncentráltam. A legnagyobb meglepetés akkor ért amikor a lejátszóban
megpillantottam egy Cd-t melyen a srácok felvételei voltak. Nem haboztam egyből
megnyomtam a playt.
Visszakuporodtam a fotelba és a
gitárral kezemben megpróbáltam lekövetni az akkordokat. Hamarosan annyira
magával ragadott a zene, hogy már nem bírtam a gitárra figyelni. Reggeli fittségem
ellenre, szemhéjaim lassan lecsukódtak, de a zene még az álmaimba is
befészkelte magát.
37. Rész
/ Rob szemszöge/
Az ébredés nem volt tökéletes,
mert arra számítottam, hogy meglátom édes arcát ahogy kinyitom szemem. Ehelyett
az üres ágy fogadott, szinte fáztam nélküle.
Illata még mindig körbelengte a
szobát, ez az illat olyan különleges volt, hogy parfümöt is csinálhatnának
belőle, bár akkor valószínűleg minden lány után megfordulnék az utcán.
Már az elejétől kezdve ostobán
viselkedtem közelében.
Az évnyitó napján amúgy is nyűgös
voltam az első óráim és diákjaim miatt, de azt nem gondoltam, hogy van ennél
sokkal nagyobb dolog is, ami miatt aggódnom kellene.
A fiúk sokat ugrattak amikor
megtudták, hogy tanítani fogok egy egyetemen. Egyből jöttek a pajkos diáklány
viccek, szűk tornanacikról és spárgákról, de akkor csak jót nevettem rajtuk,
magamban azonban teljesen kizártam mindenféle hasonló megnyilvánulás esélyét.
Felnőtt férfiként akartam a dolgokhoz állni, pont ezért döntöttem úgy, hogy
fiatal korom ellenére, úgy teszek, mint egy negyven éves. Szigorú de igazságos
tanárképet festettem magam elé és eszerint próbáltam meg viselkedni.
Számításaim már az első napon
megdőlni látszottak. A lépcsőn ült és cigarettázott. A napfény megcsillant
haján, a cigit pedig olyan érzékien emelte szájához, hogy fantáziám szárnyra
kapott. Elakartam menni, el a közeléből a csábító démonnak, de öngyújtó híján
muszáj volt megszólítanom. Kellett a cigi, le kellett nyugodnom. Megijedt
hangomtól, ezek szerint ő nem vett észre. Tekintete ártatlan volt, barátságos,
én mégis démoni lángok kereszttüzében vergődtem pillantásától. Próbáltam rá úgy
gondolni, mint egy végső próbatételre. Ha távol tudom őt tartani magamtól, a
gondolataimtól akkor valóban készen állok hivatásomra. Ahogy megkaptam a kért lángocskát,
már el is húzódtam közeléből.
Hiába telt el pár nap, egyszerűen
nem bírtam kiverni a fejemből. Kecses alakja, és káprázatos szeme a tudatomba
égett.
Az első tornaóra vele
kínszenvedés volt. Utálni akartam, de csak azért, hogy el tudjam taszítani.
Ügyetlenkedése jó indokot szolgáltatott csípős megjegyzésekre. Rájöttem hogy
nem tudom őt utálni, így ismeretlenül sem, ezért taktikát váltva azt akartam,
hogy ő utáljon engem.
Pechemre megláttam őt
törzshelyünkön és mielőtt bármin mondhattam volna Tomnak ő már akcióba is
lendült és ez a lány egyenes ágon utat tört magának a bandánkba.
Minden józan taktika felmondta a
szolgálatot. Nem bírtam volna elviselni ha utál, ezért megpróbáltam rá
haverként, barátként tekinteni. Azt reméltem az erős vonzalom talán átlényegül
majd egy baráti kapcsolatba.
Annyit tévedtem vele
kapcsolatban, amennyit csak lehetett. Kezdtem gyanakodni… Talán ő is vonzódik
hozzám, talán féltékenységből túrta ki azt a piócaként tapadó csajt mellőlem?
A tánca… A hozzám simuló teste, a
haja illata… Nem bírtam tovább.
Később beszélgettem Sammel, és
óvatosan kihúztam belőle, hogy az akció közös volt, nem Kristen fejéből pattant
ki az ötlet. Talán félreértettem? Ennek örülnöm kéne, mert mennyivel könnyebb
lenne, ha egyáltalán nem vonzódna hozzám… De ez a gondolat mégis fájdalmat
okozott.
Minden dalom neki szólt, nem
akartam rá nézni, de távolról is mágnesként vonzott tekintete. Sosem hibáztam
el számot azelőtt, de aznap nem egyszer csúszott meg kezem a húrokon.
A végső döbbenet akkor ért amikor
láttam húgom szemben ugyanazt a rajongát Kristen iránt, amit én is éreztem.
Persze Vick mindenkivel kedves és közvetlen, de mosolyát ennyire káprázatosnak
még sosem láttam egy idegenre nézve.
Tudtam, hogy fogalma sincs arról
mit érzek, és zavart, hogy bántom, ugyanakkor tudtam, sokkal jobban is
bánthatnám annál, mint, hogy bizonytalanságot okozok neki.
A kérdései, a folytonos kérdései.
Minden szavából áradt a törődés és az aggodalom személyem iránt. Muszáj volt
megcsókolnom nem bírtam tovább és közben reméltem, hogy ezzel elveszti előttem
báját. Olyan ártatlanul viszonozta csókom, hogy az ördög csapdájában találtam
magam, mivel tervem visszafelé sült el. A várt megkönnyebbülés helyett
gyötrődés lett jutalmam. El kellet szakadnom tőle, csókja szinte megbabonázott,
muszáj volt elmennem közeléből, mielőtt valami őrültséget teszek.
Zavartságomban minden jó modor
távozott belőlem, s ha húgom nem figyelmeztet hiányosságomra, Kristen az én
hibámból a kemény kanapén tölti az éjszakát.
percekig álltam alvó teste
felett, hallgatva halk szuszogását. Először fel akartam ébreszteni, de valahogy
nem voltam rá képes. A démon képe helyet cserélt egy angyaléval. Kisimítottam
egy tincset homlokából, és lassan teste alá nyúltam, hogy felemelhessem. Nem
vagyok erőművész, de ez a lány pihe könnyű volt. Lélegzetem akkor akadt el,
amikor a lépcsőn felfelé menet egyszer csak megmozdult ölemben és nyakam
átkarolva vállamba fúrta a fejét. Meg kellett állnom, hogy ezt a pillanatot
kiélvezhessem, tudtam, hogy olyan kép tárul most elém, amit egy életre
lefényképezett elmém.
Nagy nehezen tovább indultam és
próbáltam rendezni vonásaim, amikor beléptem Vickhez. Láttam, hogy ismét
csillognak szemei, ismertem már annyira húgom, hogy tudjam ő örülne legjobban,
ha minket együtt látna. Szerintem gondolatban már el is játszott a gondolattal
, hogy bátyja egy ilyen angyal mellett létezzen. Sajnos az én gondolataim is
ekörül forogtak és ezért mélyen megvetettem magam. Alig tudtam őt elengedni.
Először azt hittem az én testem űz velem gyarló tréfát, majd rádöbbentem, hogy
Kris karjai fonódnak túl erősen nyakam köré.
Ahogy kiszabadultam egyből a szobámba
mentem és álmatlanul forgolódtam egész éjszaka, tudva, hogy alig pár méterre
tőlem alszik egy angyal, aki akár itt is aludhatna velem együtt az ágyban.
Vajon milyen lehet végigsimítani vékony bőrén, vagy beletúrni hajába, rendesen
megcsókolni minden megkötés nélkül…
Életem legborzalmasabb éjszakája volt, amire másnap csak olaj volt a
tűzre, amikor megtudtam, hogy egész hétvégén szenvedhetek közelségétől. Tudom,
hogy rettentően bunkó voltam vele, de ezzel csak magamat akartam óvni, az
állásomat, amire most mindennél nagyobb szükségem volt Vick miatt és persze
magam miatt is. Rosszul éreztem magam akárhányszor csak megbántottam Krist,
ezért is mardosott a bűntudat aznap este, amikor a bárba mentem, hogy
bocsánatot kérjek tőle.
Nem volt kiút. Minden szál
hozzávezetett és egyúttal szenvedéshez. Ha nem voltam vele azért szenvedtem,
mert egyszerűen szükségem volt a közelségére. Ha vele voltam akkor meg azért
szenvedtem, mert ő a diákom és ha kitudódik rendesen megüthetem a bokám és ő
is. Mindkettőnket kirúghatnak, vagy ami
még rosszabb megbélyegzik őt, mint rossz életű nőt.
Tegnap este úgy jöttem ki a
szobámból, hogy nem foglalkozom jelenlétével bulizni fogok és leiszom magam a
sárga földig, hátha az alkohol majd kiüt egy időre. Elintéztem, hogy egyből zenélni
kezdjünk, mert ez könnyebben elterelte a figyelmem, mint bármi más.
Úgy tűnt működött a dolog, mert
azért nem álltam meg és lopva körülnéztem. Nem láttam sehol. Aztán ami ezek
után történt… Először csak azt érzékeltem, hogy mindenki a lépcső fele bámul,
aztán én is odanéztem…
A látvány… Kristen, mindig
gyönyörű volt, de most egyszerűen veszélyesen csábító. Alacsony termetéhez
képest, gyönyörű hosszú combjai voltak, melyek most kívánatosan előtűntek rövid
ruhája alól. Az éj fekete ruha és hófehér bőre olyan kontrasztot alkottak,
mintha egy égi tüneményt csodálhatnék. Mint a ragyogó hold a sötét éjszakában.
Szemei ragyogtak, testtartása méltóságteljes volt, egy angyal kecsességével
párosulva.
Kicsiny, de formás mellei úgy
bukkantak elő a ruha anyaga fölött, mintha kifejezetten engem hívogatnának.
Márványszerű szépségével minden figyelmet magára vonzott. Egész végig őt
figyeltem, nem volt nehéz kiszúrni ahogy kilép a kertbe. Mintha a teremben lévő
többszáz vattos ragyogás, eltűnt volna, hogy aztán a kertben tündököljön.
Úgy siettem utána, mint egy
fuldokló, aki oxigénpalackot hajkurászik.
Ahogy a közelébe értem mintha
mindent elvágtak volna. Sodródtam az árral melyet saját magam indítottam.
Démoni angyal vagy angyali démon. Ez a jó szó rá. Ajkait csókolva feledtem
nyomorúságom, bőrét simítva végre férfinak éreztem magam, hajába túrva magamhoz
akartam kötni örökre.
„ Olyan volt, mint a drog. Mint a
saját ínyem szerint kevert heroin.”
Váratlan visszautasítása úgy
csapott képen, mintha valaki erőszakkal visszarángatott volna a kegyetlen
valóságba.
Haragudtam rá, de csak annyira,
mint minden büszkeségét vesztett férfi. Haragom nem is volt valódi inkább csak
önmarcangolásom álszakálla.
Azt hittem ma már nem történhet
rosszabb, de amikor megláttam Eddel táncolni, nem bírtam tovább játszani a
csalódott szeretőt. Ő az enyém. Még ha minden erőmmel küzdök is ez ellen a tény
ellen. Egyetlen reményem az maradt, hogy csak játszik velem… Azt hiszem ha ez
kiderül félig belehaltam volna, de könnyebb lett volna hiányát elfogadnom,
mint, hogy én magam taszítsam őt valami kegyetlen viszonyba vagy ami még
rosszabb…
Aludni tért és pár ital után én
is így tettem.
Ahogy hallottam nyílni az ajtót
egyből megcsapott illata és innentől mintha mindent elvágtak volna. A teste, a
mozdulatai, a hangja miközben az általam okozott élvezetet hallatja… Soha nem
éreztem még ilyet egyetlen nővel sem. Mintha nekem teremtették volna. Egy
ártatlan angyal csókja és egy csábító démon mozdulatai…
A lépcső aljában állva ragyogott
a szeme ahogy meglátott, nem bírtam ki mosoly nélkül.
Legszívesebben egyből felkaptam volna, hogy egy tál reggeli
kíséretében visszacipeljem az ágyba.
Úgy láttam ideges és nem kellett
sokat agyalnom a miérteken. Pontosan jól tudtam, hogy a beszélgetést már nem
lehet elkerülni. Tisztázni kell kapcsolatunkat… A baj csak az volt, hogy nem
álltam rá készen. Még mindig csata dúlt lelkemben.
Nem volt kérdés én mit szeretnék,
de jelen helyzetben a körülményeket is figyelembe kellett vennem és főleg azt,
hogy mennyi minden ronthatok el… Ha valami félresikerül és ő az én hibámból…
Nem… Láttam, hogy engem néz, de
nem voltam képes most angyali szemeibe nézni, mert már most bűntudatom volt
amiatt, amit még el sem követtem.
Tudtam, hogy megbántottam és
szeme mintha könnyes lett volna, ahogy felállt a székről és bement a házba.
Pár percet vaciláltam, de nem
bírtam tovább. Elképzeltem szomorú, könnyáztatta szemét és mennem kellett.
Felmentem az emeletre, de nem
találtam sehol. Az egész házat körbefutottam mint egy idióta, csak azokba a
helységekbe nem néztem be amiket zárva szoktunk tartani.
Teljesen kétségbeestem. Talán
kiment a hátsó ajtón keresztül? A ruhái még fent voltak.
Riadóztattam mindenkit és a
keresésre indultunk, de fogalmam se volt merre menjünk. A szívem hevesen vert.
Hogy a francba lehetek ekkora idióta? Tudtam, hogy mit szeretett volna, csak
egy kis kedvességet, de azzal, hogy arra sem voltam képes, hogy mellé üljek
biztosan rossz következtetést szűrt le és most azt hiszi csak kihasználtam.
Bárcsak megtalálnánk! De merre
lehet?! Úgy futottam végig az utcákon, mint egy idióta miközben nevét
kiáltoztam.
Akkor álltam csak le amikor
megszólalt a mobilom. Sam volt az, azt mondta Kristen a zeneszobában alszik, és
nem akarta felébreszteni.
Egy idióta vagy Pattinson! Gondolom
este a buli hevében a fiúk nem zárták be az ajtót, miután visszavitték a
hangszereket. Most már tudtam, hogy jól van, mégsem bírtam lenyugodni addig,
amíg saját szememmel nem látom őt. Rohanni kezdtem…
38.Rész
/Kristen szemszöge/
Az alvás nagyon jól esett, nem is
gondoltam, hogy ennyire fáradt vagyok. Nem tudom meddig aludhattam, de
kényelmetlen helyzetem azonnal érződött ahogy magamhoz tértem. A fotel melyben
elaludtam nagyon kényelmes ülőalkalmatosság volt, de fekvésre már kevésbé
alkalmas. Kinyitottam a szemem és álmosan körülnéztem. Még mindig a
zeneszobában voltam, bár a gitár nem volt kezemben és valaki takarót terített
ölembe.
Mennyi lehet az idő? Talán az
egész napot átaludtam? A szemem kicsit égett, és ez eszembe juttatta az
asztalnál történteket. Rob…
Felálltam és nyújtóztam egyet,
mert a vállam és a csípőm is elvolta gémberedve. Olyan jó volt ez a csend, de
azért már vágytam a társaságra. A párnázott ajtón kilépve egyből meghallottam
az ismerős zajokat. Fantasztikus ez a hangszigeteltség. A konyhába lépve
megpillantottam Shane-t amint Tommal csókolózik, valamint Madie-t Sammel
beszélgetni. Csak nem flörtölnek
egymással. Kicsit furcsa volt a látvány, de engem egyáltalán nem zavarna, ha
barátnőm Garrett helyett inkább Samet választaná.
-
Sziasztok- köszöntem, mert még nem vettek észre és nem
akartam udvariatlan lenni.
-
Na csipkerózsika… Megkaptad az ébresztő csókot?-
nevetett Shane.
-
Hát csajszi jól ránk hoztad a frászt- mondta Sam is
mosolyogva.
Értetlenül néztem rá.
-
Hogy érted?- kérdeztem totál ártatlan képpel, mert most
többre nem futotta.
-
Úgy, hogy amíg te békésen szunyókáltál Robék átkutatták
érted az egész környéket.
-
De… Én ezt nem értem… Végig abban a szobában voltam.
-
Igen tudom, s nem is hibáztat téged senkit. Azt a
szobát zárva szoktuk tartani, azért nem keresett ott senkit. Madie megkért,
hogy gitározzak neki és akkor találtam rád, aztán visszahívtam a többieket.
-
Ó… Ne haragudjatok nem akartam senkinek sem ijedtséget
okozni, csaj egyedül szerettem volna lenni egy kicsit, és a szoba… varázslatos.
-
Semmi baj van ez így! Legalább felébresztetted ezt a
kómás bandát.- mondta Sam nevetve miközben kedvesen átölelt.
-
A többek merre vannak?-kérdeztem.
-
Edék hazamentek, Bobby a pezsgőfürdőben Marcussal, Rob
meg vagy velük van vagy a szobájában.
-
Itt van pezsgőfürdő?-kérdezte hirtelen Shane.
-
Ejnye hát titeket ki vezetett körbe? Persze, hogy van.-
mondta Tom nevetve.
-
Akkor miért itt vagyunk és miért nem ott?-kérdezte
Madie hirtelen.
-
Ez a beszéd lányok! Akkor nyomás!-mondták a fiúk szinte
egyszerre.
-
Akkor 5 perc múlva itt lent, csak gyorsan átöltözünk.
Kris te is jössz ugye?
-
Ö… Igen. Csak előtte még elszeretnék intézni valamit…
-
Rendben! Na akkor nyomás!
Shane-ékkel együtt mentem fel a
lépcsőn, de aztán a folyosón külön váltunk. Alighogy a lányok elmentek, egyből
Rob szobája felé vettem az irányt. Az ajtó csukva volt, ezért bekopogtam.
Mocorgás hallatszott, majd nem
sokkal később kinyílt az ajtó és Rob állt előttem.
A térdem kicsit remegni kezdett,
ugyanis egészen eddig nem gondoltam arra mi is következik most…
- Bemehetek?- kérdeztem azonnal,
mert nem szerettem volna a folyosón beszélgetni.
- Persze. –jött a válasz, majd
Rob arrébb állt és miután beléptem a szobába újra becsukta az ajtót.
- Sam mesélte, hogy mi történt…
Nagyon sajnálom, nem gondoltam, hogy elalszom, és ezt sem hogy nem kellene ott
lennem.
-Kristen senki sem haragszik rád,
nem tehetsz róla ahogy más sem. Így alakult.
Elmosolyodtam, de nem tudtam véka
alá rejteni idegességem. Mielőtt megszólalhattam volna Rob tovább folytatta.
-
Tudod… nagyon aggódtam érted. Láttam, hogy nagyon
zaklatott voltál, amikor otthagytál minket.
-
Igen. – ennyit tudtam csak kinyögni, de nem bírtam a
szemébe nézni, mert még mindig haragudtam kicsit reggeli közömbössége miatt.
Nem is a harag a jó szó… Inkább csak aggódtam, hogy mi lesz velünk ezek után.
-
Tudom, hogy furcsán viselkedtem reggel és ezt nagyon
sajnálom.
-
Semmi baj, már kezdem megszokni- mondtam kínomban
felnevetve.
-
Igen tudom, hogy beszélnünk kell…- ült le Rob az ágyra,
és arca hirtelen gondterhelté vált.
Mellé ültem és felé fordultam. Tudtam, hogy ez a
beszélgetést mindent eldönt.
Kivételesen ő hozta fel a beszélgetés ötletét, de mégsem
tudott megszólalni.
-
Kezdjem én?- kérdeztem, bár hangom közben megremegett.
Rob rám nézett, de nem válaszolt. Láttam rajta, hogy vívódik
és talán még nem is döntött.
Egy talán még mindig jobb, mint egy visszautasítás. Nagy
levegőt vettem és belekezdtem.
-
Nézd fogalmam sincs, hogy te mit gondolsz vagy mit
érzel. Reggel amikor elsétáltál mellettem úgy éreztem magam, mintha
kihasználtál volna. Tudom, hogy ha ez így is volt, nincs okom arra, hogy
haragudjak rád, elvégre nem ígértél nekem semmit. Azt is tudom, hogy a tanárom
vagy és ez megint csak bonyolít a dolgokon. Mindezek ellenére elszeretném neked
mondani, hogy nekem… sokat jelentett ez az éjszaka. Én egyáltalán nem szoktam
ilyet csinálni, nem vagyok egy egyéjszakás lány. Ezt nem azért mondom, hogy
rosszul érezd magad, pont ellenkezőleg. Még soha senki nem váltott ki belőlem
ilyen szenvedélyt. Elfogadom ha azt mondod ennyi volt, de szeretném ha tudnád,
hogy nagyon… kedvellek. Azt hiszem ennyit szerettem volna mondani. És nem
érdekelne, hogy titkolóznunk kell. – tettem még hozzá csendesen.
Annyira megkönnyebbültem, hogy
végre kimondhattam ezeket a szavakat. Nem állítom, hogy teljesen őszinte
voltam, ugyanis a kedvellek szó elég gyenge kifejezés arra, amit Rob iránt
érzek.
Kínos csend következett. Rob csak
nézett rám, egyenesen a szemeimbe, és nem bírtam sokáig állni pillantását.
Túlságosan zavarba ejtő volt így, hogy én már színt vallottam, de ő még nem.
Egészen megijedtem amikor felállt
és mászkálni kezdett a szobában. Láttam, hogy ideges és ezúttal egyáltalán nem
csodáltam.
Félkör alakot leírva egyszer rám
nézett, másszor a falat bámulta. Kezdtem teljesen kétségbeesni. Már majdnem
felálltam, hogy megállítsam, de ekkor váratlanul újra visszaült az ágyra.
-
Bocs.- mondta, szinte nyögve.
-
Nézd Rob ha nem akarsz engem mond meg nyugodtan attól
még jóban lehetünk…. majd valamikor.
Hirtelen rám nézett, majd
idegesen elnevette magát.
Folytattam, nem tudom miért, de
úgy éreztem, hogy beszélnem kell hozzá.
-
Én még soha nem éreztem ilyet… És sosem beszéltem ilyen
nyíltan az érzéseimről…
Tudom, hogy nem vagyok egy
bombázó, még a röplabdában is béna vagyok, és tartok mindenféle nyilvános
szerepléstől. Valószínűleg a szereteten és őszinteségen kívül semmit sem tudok
adni neked.
Na jó, itt fogytam ki a szavakból, nem fogok könyörögni.
Annyira megalázva éreztem magam, már megbántam, hogy egyáltalán belekezdtem.
Éreztem ahogy torkom elszorul és próbáltam visszafojtani könnyeim.
Rob még mindig hallgatott, és ez csak nehezítette a
dolgokat. Csalódottan álltam fel az ágyról és némán az ajtó felé indultam.
39. Rész
/Robert szemszöge/
Alig bírtam végig hallgatni
monológját. Magamban annyiszor közbevágtam beszédébe, de a szám mégsem mozdult.
Összeszorult a szívem, amikor magát
ostromolta. Azt hittem nem bírom tovább!
Annyira lelkesen beszél a
titkolózásról is, mintha valami gyerekjáték lenne. Mintha semmi sem múlna
rajta, csak egy csíny lenne, ami izgalmasabbá teszi az egészet.
Nem tudtam mit tegyek. Ahogy
kimondta, hogy kedvel és, hogy még sosem érzett ilyet szívem hirtelen vadul
dobogott és azt hittem valami hülyeséget fogok csinálni. Igen hülyeség, mert
nem bánthatom őt, de ezzel is csak bántom.
Megint azok a könnyes gyönyörű
szemek. Nem bírom! Hirtelen felállt és az ajtó felé indult, meg kell állítanom!
Olyan gyorsan álltam fel ahogy
csak tudtam. Még a szoba felég sem ért amikor karját megfogva visszahúztam. Nem
ijedt meg, csak megállt és lassan rám nézett. Könnyei már lassan csordogáltak
arcán és ettől eszméletlen fájdalom mardosta mellkasom.
A szavak még mindig nem bírtak
előtörni, de muszáj volt vigasztalnom valahogy. Magamhoz szorítottam és nem
ellenkezett. Úgy öleltem, mintha egy ölelés többet érhetne a szavaknál, pedig
tudtam jól, hogy jelen pillanatban azokra nagyobb szüksége lenne.
Kristen egyre szorosabban ölelt
és végre felszakadt bennem valami, ami eddig gátat szabott mindennek. Itt és
most ezt a törékeny lányt ölelve aki miattam zokogott értettem meg, hogy ő a
legfontosabb. Ő és Vick. Vagy gyáván elfutok a gondok elől és egész életemben
bánni fogom ezt a pillanatot, vagy harcolni fogok a szerelemért és a
megélhetésért is. Két év és Kristen végez, ha addig kihúzzuk valahogy nyert
ügyünk van.
El sem hiszem, hogy párként
gondolok magunkra… Ráadásul két év hosszú idő addig sok minden történhet. Leget
ha jobban megismer az összes hibámmal együtt, rájön majd, hogy mekkorát
tévedett. Én nem tudom elképzelni, hogy ne szeressem őt.
-
Kristen… Én is nagyon kedvellek.- suttogtam fülébe,
mire összerándult és könnyes szemeit lassan rám emelte.
Folytattam:
-
Én sem éreztem még ilyet egy lánnyal sem… Azonban
szeretném ha tudnád, hogy van pár dolog ami nem tetszett abban amit mondtál.
Először is ne merd magad még
egyszer alábecsülni, mert gyönyörű vagy és a hangod is az. Azt mondtad nem
tudsz mást nyújtani, mint szeretetet és őszinteséget. te ennél sokkal többet
adtál már eddig is.
A másik, hogy ne hidd, hogy ez a
bújkálósdi annyira jó móka lesz. Sok mindent teszünk kockára ezzel a
kapcsolattal…
Ennél a mondatnál újra felkapta
rám fejét és láttam, ahogy szépen felfogja szavai értelmét.
-
Kapcsolatunk?- kérdezte halkan, szinte suttogva, mint
aki attól fél, hogy rosszul hallott valamit.
-
Igen… Ezt mondtam. –mondtam mosolyogva, mert hirtelen
hatalmas kőtömb esett le szívemről. Megfogtam törékeny kezét és a számhoz
emeltek. Csókot leheltem tenyerébe, hogy egy kicsit megnyugodjon.
Kristen még mindig arcomat nézte,
mintha azt várná, hogy bármely pillanatban benyöghetem, hogy bocs kandikamera.
-
Úgy látom hatásosabb meggyőzésre van itt szükség. –
mondtam halkan, és lehajolva álla alá nyúltam és megcsókoltam. Először nem
csókolt vissza és kicsit megijedtem, hogy addig húztam a döntést, hogy ő maga
esetleg meggondolta magát?
Már kezdtem komolyan kétségbe esni, amikor hirtelen olyan
hevesen kezdett csókolni, hogy megkellett támaszkodnom egy székben.
Végigsimítottam hátán miközben ő átkulcsolta karját nyakam körül. Ez most nem a
vágyról vagy a féktelen szenvedélyről szólt, hanem az egymásra találás
öröméről. Nem értem, hogy tudtam nélküle létezni, hogy bírtam idáig nézni
szenvedését, és hogy bírtam más verziókra gondolni. Ahogy csókolt, ahogy
éreztem lélegzetét, testét a testemhez simulni, megértettem, hogy ha ő velem
van jöhet bármi. Ketten majd csak megbirkózunk mindennel.
Egy pillanatra megszakította csókunk és ijedten megkérdezte:
- A többieknek elmondhatjuk? Úgy értem a két bandának.
- Szerintem már egy banda vagyunk. – mondtam neki
mosolyogva. – És igen, bennük megbízom.
Újra megcsókolt, majd az ajtó felé indult.
-
Hová mész?- néztem utána úgy mintha egy tűnő álomkép
lenne csupán.
-
Megígértem, hogy a lányok után megyek pezsgőfürdőzni, a
fiúk is ott vannak- mondta enyhe célzással hangjában.
Hiába ez a mosoly
ellenállhatatlan!
-
Máris megyek. Sőt azt hiszem itt a remek alkalom, a
„nagy hír” bejelentésére.
Kristen már az ajtóban állt, de
újra visszasétált karjaimba. Nem akartam elengedni őt egy pillanatra sem.
Szinte semmit sem tudtam róla, semmit amit más párok már az ismerkedéskor
kiderítene egymásról. Kedvenc szín, állat és a többi… de ez most mind annyira
jelentéktelennek tűnt. majd idővel… Sokkal fontosabb volt, hogy végre helyre
kerültek a dolgok, bennem és köztünk is. A barátnőm… Hihetetlen így gondolni
rá.
Ahogy arra is, hogy perceken
belül kéz a kézben fogunk lesétálni a lépcsőn…
40. Rész
/Kristen szemszöge/
Amint becsuktam szobám ajtaját
egyből az ágyra vetődtem és őrült liba módjára sírtam és nevettem egyszerre. El
sem tudtam képzelni, hogy mi történne ha valaki most látna.
Annyira boldog voltam,
felszabadult és könnyed. Legszívesebben táncra perdültem volna!
Sőt ki tart vissza?- nevettem
magamon miközben felpattantam és ugrálva újra az ágyra vetődtem, mit egy
ötéves. Hihetetlen mennyire éretlenül viselkedem!
Bementem a fürdőbe, hogy
megmossam az arcom és kicsit lenyugodjak, hogy visszatérjen huszonkétéves
érettségem. Mi ez a furcsa hang?
Kinyitottam az ajtót és
kifüleltem a folyosóra. Rob hangja a szobájából hallatszott amint az egyik
számukat énekelte. Újból nevetni kezdtem, de nem számoltam a folyosó kitűnő
akusztikájával. Nevetésem dupla hangerővel csengett és az ének abbamaradt.
Gyorsan becsuktam az ajtót, mielőtt lebuknék. A bőröndömhöz mentem, hogy
előtúrjam fürdőruhám a kupac mélyéről, amikor hirtelen kopogás törte meg a
csendet.
Az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
-
Te kinevettél?-állt előttem Rob kérdőre vonóan,
komolynak tettetett ábrázattal
-
Ki én? Nem, dehogy! Miért kellett volna?-próbáltam
tettetni az ártatlant, de az arcomon elterülő, szűnni nem akaró mosoly és
ajtótól való hátrálásom azt hiszem beismerésem nélkül is elegendő bizonyíték
volt.
Rob hirtelen előttem termett és
mielőtt még felocsúdhattam volna a döbbenettől ölbe kapott és közben kitört
belőle a nevetés.
-
Szóval mi is volt olyan vicces kedves kisasszony!?-
súgta fülembe érzékien.
Felemeltem a fejem, hogy a
szemébe nézzek. Ahogy szemébe néztem tudtam, hogy elvesztem. Szája olyan közel
volt az enyémhez, hogy szinte bizseregni kezdtek ajkaim.
-
Gyönyörű hangod van- suttogtam álla fölé, de abban a
pillanatban, hogy ezt kimondtam, több szó már nem hagyhatta el számat. Ajkai
lassan enyémekhez érintette, de olyan finoman, mintha egy lágy szellő simogatná
arcom. Itt abbahagyta volna de én nem bírtam ellenállni a kísértésnek, számmal
az övé után kaptam és úgy csókoltam, mintha sohasem akarnám elengedni. Csókunk mély
volt és érzéki, éreztem ahogy vágyam növekszik és még vadabbul csókoltam. Rob
fantasztikus volt, nem fékezte magát, hagyta, hogy őt is magával ragadja a
pillanat, ám egy váratlan pillanatban elvált ajkaimtól és egy apró csók
kíséretében leengedett a földre.
-
Azt hiszem, jobb lesz ha ezt most nem folytatjuk,
különben sosem engedlek ki ebből a szobából. – mondta csibész vigyort intézve
felém.
Sosem láttam még őt ilyennek,
Ilyen vidámnak, ilyen fiatalnak. Nem tagadom, ez a Rob még jobban tetszett,
mint hallgatag és mogorva énje.
-
Akkor azt hiszem én most átöltözöm…- mondtam, de szemem
még mindig nem tudtam levenni róla.
-
Én nem állok az utadban.- mondta nevetve és leült az
ágyra.
-
Hé… Úgy értettem, hogy egyedül- nevettem el magam, és
karjánál fogva felhúztam az ágyról és az ajtó felé tereltem.
-
De Kris előttem nyugodtan meztelenkedhetsz, nem vagyok
szégyenlős!- mondta egy kacsintás kíséretében, és nekem is muszáj volt
elnevetnem magam.
-
Lehet, hogy te nem, de én kifejezetten az vagyok!
Különben meg neked is át kell venned a ruhád.
-
Jól van értem a célzást.-mondta, majd egy utolsó csók
kíséretében kisétált az ajtón.
Végre sikerült megtalálnom a
fürdőruhát és gyorsan átöltöztem.
A tükör elé álltam, hogy
megnézzem minden a helyén van- e, mert nem szeretném mutogatni bájaimat.
Őszintén szólva nem voltam
elragadtatva a látványtól. Eddig mindig csak a lányok előtt mutatkoztam így, na
meg persze egy strandnyi idegen előtt, de ők idegenek voltak.
Próbáltam megbarátkozni
alakommal, és őszintén szólva eddig nem is igazán foglalkoztatott a téma.
Most azonban a legjobbat
szerettem volna adni Robnak mindenből, még magamból is.
Azonban a kinézetem az egyik amin
nem tudok változtatni ezért minden erőmmel azon leszek, hogy emiatt ne
görcsöljek. Na jó, azért magam köré
tekertem egy törölközőt…
Magamhoz vettem az övtáskám, mert
benne volt az napszemüvegem a cigim és a telefonom. Az ajtón kilépve valaki már
nagyon türelmetlenül várt rám a falnak támaszkodva. Őszintén szólva Rob azonnal kinyújtotta felém
karját, hogy átölelhessen, de én ledöbbenve álltam meg az ajtóban és lassan
végig futtattam testén a tekintetem. Tökéletes volt, egyszerűen hihetetlen. Nem
volt túl vékony, nem volt egy izompacsirta sem, de izmai keményen feszültek és
alakja szálkás volt. Szorosabbra hoztam magamon a törölközőt. Közelebb léptem hozzá,
és végre megfogtam már percek óta felajánlott kezét.
-
Minek ez a törölköző?- kérdezte, miközben egyből
bontogatni kezdte a törölköző csomóját. Ijedtem kaptam kezei után.
-
Mi a baj?- kérdezte, szinte döbbenten.
-
Semmi… csak… nincs semmi. –mondtam és lesütöttem a
szemem.
Rob egy ideig csak
böngészte arcom, majd hirtelen az állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy a
szemébe nézzek.
-
Kristen te gyönyörű vagy! Nekem pedig a legszebb!
Annyira őszintének hangzottak szavai… Mielőtt elbőghettem
volna magam megcsókolt és közben szorosan magához húzott. Végre kezemmel is
hozzáérhettem csupasz bőréhez. A bőre az illata felidézték bennem az este
hangulatát és a féktelen vágyat. Azon kaptam magam, hogy a törölköző lecsúszik
testemről.
Abbahagytam a csókot és Rob egyből nevetni kezdett megrovó
képem láttán.
-
Ó te aljas…- kezdtem volna rázúdítani nem igazán valódi
haragom, amikor megint magához rántott, és ahogy szánk összekapcsolódott kezei
elindultam testemen.
Kezei végigsimítottak combon,
fenekem és én remegni kezdtem a vágytól.
-
Látod… Azzal a vastag törölközővel a testeden ezt nem
tudtam volna megtenni…- mondta Rob csibészen, miközben én még mindig kábultam
öleltem. Igaza van… Ez mindent megér…
Kéz a kézben sétáltunk ki a
kertbe, hogy aztán egy melléklépcsőn keresztül felmenjünk a tetőtérben
elhelyezett pezsgőfürdőhöz.
-
Na végre azt hittük már sosem jöttök!- kiáltotta egy
férfihang, talán Tom volt az.
-
Igen még volt egy kis dolgunk.- mondta Rob.
-
Gyerekek be vagytok rúgva azért fogjátok egymás kezét,
vagy van valami más oka is…
-
Az az igazság, hogy mondani szerettünk volna nektek
valamit.- nyögtem ki végre.
-
Ha azt Kris, hogy milyen dögös vagy fürdőruhában akkor
felesleges, azt mi is látjuk- nevetett Bobby.
Láttam ahogy Shane és Madie fülig
érő szájjal méregetnek minket. Ha jól láttam Madie mindent tudóan bólintott
Shane-nek aki, felmutatta hüvelyk ujját Maddienek. Ezek szerint valamit
susmusoltak a háttérben, és abban is biztos vagyok, hogy nem lepte meg őket ez
a dolog.
Sam pedig hangosan nevetve azt
súgta Bobbynak:
-
Perkálhatsz öreg!- ezek szerint még fogadás is zajlott
a hátunk mögött. Tényleg ennyire feltűnő lett volna szenvedésünk?
-
Szóval Kris és én mostantól együtt vagyunk.- mondta Rob
egy kis komolyságot erőltetve magára, de közben megszorította kezem jelezve,
hogy minden a legnagyobb rendben.
-
Nagyon helyes! Akkor remélem, hogy Kris nem látom
többet könnyes szemmel és te sem leszel többet depressziós.- mondta Sam
komolyan, de a szeme mosolygott.
-
Én pedig ajánlom, hogy vigyázz a barátnőnkre-mondta
Shane mire Madie is komoly képpel bólogatni kezdett.
-
Bizony Kris mi pedig elfenekelünk ha még egy bús
hangvételű számot hallunk kiszűrődni a zeneszobából.- nevetett Tom.
-
Mi pedig azt szeretnénk kérni tőletek, hogy tartsátok
titokban ezt a kapcsolatot, mert nem szeretnénk, ha ennek az egésznek rossz
vége lenne. .mondta Rob most már teljesen komolyan.
-
Rendben. Nem akarunk nektek rosszat srácok, ezt
elhihetitek. –mondta mindenki és láttam rajtuk, hogy teljesen őszinték.
Fél perccel később már Rob
mellett ültem és élveztem ahogy a meleg víz átjárja testem. Rob kezei combom
simogatták, amitől viszont már a vérem is forrni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése