26. Rész

Teljesen elengedtem magam és úgy táncoltam, mint még soha. Nem érdekelt, hogy hozzáérek, nem érdekelt, hogy mit gondol majd rólam, egyszerűen csak táncolni akartam neki, magamnak, vele. Megfordulni még nem akartam, mert tudtam, ha a szemébe nézek azon nyomban elvesztem a ritmust. Amin meglepődtem, hogy nem kérdezett semmit, mozdulataim után szinte azonnal megértette, hogy mire céloztam az előbb. teljesen átvette ritmusom és olyan őrülten szenvedélyes mozgást produkált, amivel arra sarkallt, hogy én is egyre jobb és vadabb legyek. Érzékien simultam hozzá, miközben ő a fülembe súgott valamit, amit a tánc hevében nem értettem, de nem akartam visszakérdezni. Ismét derekamra tette kézét, és hagytam, hogy minden távolság megszűnjön csípőnk között. Hozzásimultam testéhez, és tökéletesen együtt mozogtunk, hibátlanul formálva a néma koreográfiát. A zene ütemes volt, amolyan latinos hangulatú angol szövegű zene, ami igazán szabad utat engedett az elnagyolt csípőmozdulatoknak és apró fenékrázásoknak. Egy lágyabb résznél fejem hátravetve Rob mellkasához simítottam fejem, és így élveztem teste ritmusát. Érezem hajfürtjeim apró rezdülését, ahogy egyszerre mozdulnak partnerem lélegzetvételével.

Annyira élveztem, hogy az kívántam bárcsak ez a tánc örökké tartana. Hamarosan azonban véget a varázs. Hozzápréselődött testem megérezte  könnyen érzékelhetővé vált vágyát, ami az első pillanatban engem is feltüzelt, majd a következőben szégyenérzetre késztetett.

Nem akartam felizgatni, legalábbis nem ennyire. Éreztem, ahogy teste megfeszül, ezek szerint az ő fejében is hasonló gondolatok járnak. Talán azt reméli, nem vettem észre a testében bekövetkezett változást.

Abbahagytam a táncot, ami nem volt feltűnő, hiszen a zene is éppen elhallgatott, majd ahogy megfordultam volna, hogy ránézzek, teste hirtelen eltűnt enyém mögül és mire megfordultam, már csak hátát láttam a tömegben, ahogy a pult felé veszi az irányt.

Úgy döntöttem ideje hazamenni. Kínos lenne az este ezek után és amúgy is késő van. Azt reméltem mire legközelebb találkozunk elfelejti ami történt. De történt egyáltalán valami? Hiszen ez egy természetes reakció, az én táncom meg valljuk be cseppet sem volt visszafogott.

Vajon mennyivel vagyok jobb, az előttem vele táncoló csajnál?

Na jó, én legalább ismerem őt már valamennyire és nem is akaszkodtam rá, csak táncoltunk. Ő is benne volt, elvégre élvezte a táncot az biztos. Élvezte… Újra elpirultam. Nem éppen ezt akartam érteni a „tánc élvezése” kifejezés alatt.

Egyedül Sam-et láttam a bandából, aki az asztalnál iszogatott egyedül. Odasiettem hozzá, majd közöltem, hogy megyek, és megkértem, hogy köszönjön el a többiektől is a nevemben.

Kifelé menet rágyújtottam, mert a furcsa izgatottság amely egész nap uralta testem eltűnt ugyan, de átvette a helyét valami más furcsa érzés, amit egyenlőre nem tudtam beazonosítani. Valahogy úgy tudnám leírni, hogy a szűz lány találkozása az első szexuális töltetű érzéssel. Egyrészről szégyelltem, másrészről pedig tudtam, hogy ez teljesen normális, és éppen itt volt az ideje, hogy érezzek valami hasonlót.

Cigim elnyomva, egy fokkal nyugodtan ültem be a taxiba, majd hazafuvaroztattam magam.

Felszaladtam a lépcsőn, majd a táskámban kezdtem kotorászni, míg végül rájöttem, hogy kulcsot ma sem hoztam magammal. Ez sajnos egy bevett rossz szokás nálam, mert megszoktam, hogy vagy a lányokkal vagyok, vagy ha haza érek ők itthon vannak.

Tényleg, mi van ha itthon vannak, vagy esetlen nyitva hagytuk az ajtót? Előfordult már máskor is.

Lenyomtam a kilincset. Naná, hogy nincs akkora mázlim. Kopogtam. Semmi. Még egyszer kopogtam.  Hát ez remek. Akkor most mi a fenét fogok csinálni? Ráadásul suli sincs holnap, így ki tudja mikor fognak előkeveredni. Mind a ketten éppen pajzánkodnak valahol én meg itt állok egyedül az üres lakás, és zárt ajtó előtt. Ez annyira jellemző rám. Fenébe!

Hajnali három. Ez nagyon jó… Most menjek a kávézóba? Elindultam… Nem tehettem mást. Egyrészről még pörögtem annyira, hogy tudjam ha lefeküdhettem volna, még nem tudtam volna elaludni, másrészt viszont nem éreztem magam annyira pihentnek, hogy reggel ki tudja meddig kibírjam a kávézóban, szinte teljesen egyedül.

Az úton még zenét sem tudtam betenni, mert a lejátszóm nem volt nálam, a mobilom meg majdnem hogy lemerülőben volt. Talán reggelig kihúzza valahogy. Kezdtem magam egyre fáradtabbnak érezni, de álmosnak cseppet sem.

Mi lenne ha felhívnám valamelyik fiút? Most már mindegyikük számát tudom, mert a lányok manőverjének köszönhetőn Sam ajánlatára mindenkivel számot cseréltem.

Tomét persze már tudtam az sms miat, de őt most ugyanúgy nem zavarhattam ahogy Shane-t sem. Gondolkodtam melyik fiút érzem még közelebb magamhoz, persze Robot, de őt semmi féle képen sem akartam most felhívni, ezért Sam-et tárcsáztam. Ő nagyon jó fej volt ma is, olyan, mint Tom csak férfiasabb kivitelben.

Megkerestem a telefonkönyvben majd tárcsázni kezdtem. Hagytam, hogy jó sokáig kicsengjen, de nem vette fel. Biztos túl hangos a zene és nem hallja. Ezután Bobbyt tárcsáztam, mert az övét találtam meg leggyorsabban, de a vonal foglaltat jelzett. Csalódottan nyomtam ki a telefont, már lassan a kávézóhoz értem.

Ahogy megnyomtam a gombot egyből megszólalt a mobilom a kijelzőn Sam nevével. Akkor ezért jelzett az előbb foglaltat, mert közben engem hívtak.

Gyorsan felvettem és szinte nem is gondolkodtam azon, hogy milyen körítéssel kéretőzzek be hozzá, egyszerűen az őszinteséget választottam.

-          Halló!

-          Szia Kris mi az itt felejtettél valamit?

-          Nem csak tudod… - keresgéltem a szavakat.

-          Csak nem baj történt?- hallottam aggódó hangját, majd mellette egy másik izgatottan hadaró hangot is, amit nem tudtam kivenni.

-          Nem, nem csak tudod a csajok leléptek… Én meg az ajtóban jöttem rá, hogy nincs kulcsom… Nagyon nagy bunkóság lenne ha megkér…

-          Nem! gyere csak, persze semmi gond! Már ha azt akarta kérni, hogy nálam aludhass és nem azt, hogy törjem be az ajtót. Ahhoz most kicsit már fáradt lennék. – nevetett Sam a vonal túloldalán, én meg kezdtem megkönnyebbülni.

-          Huhh… Nagyon, nagyon szépen köszönöm! El sem hiszed mennyire hálás vagyok!

-          Jól van jól van a végén még elpirulok! De ugye nem horkolsz?!- viccelődött.

-          Nem tudok róla, a lányok már csak mondták volna ennyi idő alatt. – válaszoltam mosolyogva.

-          Nah jól van, már úgyis indulni akartunk. Az egyetem előtt vegyünk fel?

-          Nem-nem, a kávézó előtt vagyok.

-          Rendben akkor tíz perc! Addig el ne aludj nekem az út közepén!

-          Nem fogok. – mondtam majd letettem a telefont.

Annyira rendes. Hihetetlen, hogy ilyen emberek még léteznek ráadásul, hogy így egymásra találtak. Szó nélkül befogad magához egy éjszakára, holott szinte idegen vagyok számára.

Egy pillanat… Hogy értette, hogy jönnek?

Persze, biztos mindenkit ő fuvaroz haza, hiszen mindig csak egy kocsival látom őket mászkálni.

Már majdnem ennyiben hagytam ezt a kérdést, amikor hirtelen bevillant egy pár nappal elhangzott mondat:

„Sam felajánlotta, hogy lakhatunk nála…” Ó te jó ég…

27. Rész

Újra rágyújtottam, mert a mai nap már meg sem tudom számolni, hogy hányadszorra tört rám, az átkozott idegesség. Nem volt kérdés számomra, hogy ez az érzés Robhoz kötődik, csak talán kezdetben még magamnak sem akartam bevallani. Igen, tetszik nekem, de volt már ilyen… Nem emlékszem rá, de biztosan volt már olyan, hogy tetszett egy srác, csak egy idő után elvetettem a gondolatot, és a fantáziálgatást, mert úgy döntöttem sokkal könnyebb nekem pasik nélkül. Különösebben nem is hittem, hogy bejönnék a hímnemű egyedeknek. Nem vagyok kishitű, csak én találom magam egy különleges szépségnek vagy üres fejű cicababának, ami ebben a korban a legvonzóbb női tulajdonság a pasik számára. Nem akartam ilyenekkel foglalkozni. A tanulás volt a fontos, elvégre az egyetemnek főleg ez lenne a lényege és nem a bulik, meg a magamutogatás. Ez még a régi Kris volt. Az új pedig félredobta a maradi elveit és szinte minden nap hajnalban ért haza egész héten. Élvezem ezt az életet. Még a tanulás is jobban esik, amikor az ember tudja, hogy este kimozdulhat és nem megy kárba az egész nap a könyvek felett görnyedéssel.

Egy kocsi reflektora egyenesen a szemembe világítva kanyarodott az utcába, majd egyenesen felém tartva lassan leparkolt mellettem.

Az ajtó kinyílt és Sam szállt ki a kocsiból. Talán Rob még sincs itt és félreértettem az egészet.

-          Na a limuzin előállt kisasszony!

-          Nagyon szépen köszönöm Sam! El sem tudod képzelni, hogy mennyire hálás vagyok.

-          Jól van már, mondtam, hogy nem tesz semmit. De ha ennyire erőszakoskodsz tudok valamit amivel meghálálhatod- mondta Sam és perverzen megnyalta a szája szélét.

Egy pillanatra teljesen ledöbbentem és még a lábam is a földhöz szegeződött.

-          Hé-hé nyugi csak vicceltem! – mondta ismét nevetve, majd oldalba bökött.

-          Sam bácsi nem tenne ilyet senkivel. Kris… tudod, hogy imádlak, de azért na…

-          Jó jó, ne haragudj, csak annyira jól tudsz színészkedni, hogy egy pillanatra totál berezeltem.- engedtem fel ismét és szinte elszégyelltem magam, hogy ilyet feltételeztem egy pillanatra is megmentőmről.

-          Akkor, most, hogy ezt is tisztáztuk elindulhatunk hölgyem?

-          Igen, persze. – mondtam, majd amikor Sam kinyitotta nekem a hátsó ajtót azonnal beszálltam.

Kényelmesen elhelyezkedtem, majd ahogy előre néztem egyből megpillantottam az anyósülésen Robot. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem a meglepődéstől, majd gyorsan levettem róla szemem és az utat néztem. Ezek szerint végig hallgatta újbóli besülésem.

Mindegy, nem akarok mindenen fennakadni, ez az este ennél furcsább már nem is lehetne.

Csendben telt az út, Sam magában jókat kacarászott, csak azt tudnám mi olyan vicces… Talán még mindig rajtam nevet.

Pár percig türelmesen hallgattam, aztán már nem bírtam tovább.

-          Hé nagyfiú mi olyan vicces?- próbáltam magam is viccesre venni a figurát.

-          Semmi, semmi. – mondta, de közben újabb nevetőgörcs szaladt végig testén.

-          Persze és attól a semmitől rázkódik az egész autó ugye?

-          Jól van, nem tehetek róla, de ti ketten elképesztőek vagytok.

-          Ezt meg hogy érted?- na jó kezdem feladni, hogy ezt a pasit valaha is megértem.

-          Ezelőtt egy órával, még egy párosodási rituálét nyomtatok az Alkonyat közepén, most meg itt ültök fapofával. Gyerekek…

-          Szeretnéd ha melletted is előadnánk egy párosodási rituálét?- kérdeztem Samtől nevetve, csak hogy elrejtsem zavarom. Úgy láttam, mintha Rob is elmosolyodott volna erre a frappáns beszólásra.

-          Hát ha már választani kell, akkor inkább ne mellettem adjátok elő, hanem velem együtt.- mondta Sam, de ez most elég gyenge volt.

-          Persze és akkor vezetni kifog?- kapcsolódott be Rob is.

-          Ejj, hogy összefogtatok, szeretnétek az utcán aludni?- mondta Sam, de látszott, hogy ez nem egy valódi fenyegetés.

Ennek ellenére, azért befogtuk a szánkat és nem beszéltünk többet az út hátralevő részében, a hangulat mégis mérföldekkel oldottabbnak tűnt, mint pár perccel ezelőtt.

Ismét azon kaptam maga, hogy fogalmam sincs merre járunk, de a házak hatalmasak voltak és gyönyörűek. Ezek szerint a város cseppet sem gettó környékén járhatunk, inkább az elit részen. Tomról tudtam, hogy gazdag Rob elmondásából, de ezek szerint Samnek sincs oka panaszra.

A kocsi leparkolt egy mesebéli ház, nem is ház szinte kastély elé. Még a sötétben is szépen kivehető volt hatalmas alakja és kifinomult pompája. Cseppet sem volt giccses, magas szintű művészetre vallt és rendkívül ízléses volt.

- Azt hiszem megérkeztünk. szólalt meg Sam, majd kiszállt a kocsiból. 

Én is így tettem, de közben egy percre sem vettem le szemem a házról.

-          Elképesztő- mondtam egyből, ahogy Sam mellém ért.

-          Jah nem rossz. Anyuci és apuci rengeteg pénzt fektetett bele, pedig én jobban szerettem volna egy egyszerű, normál méretű és költségű agglegény lakást. De az öregeméknek persze szokás szerint fontosabb volt a látszat, mint az, hogy én mit szeretnék. Mindegy. Mindennek megvan a maga előnye nem?

Így legalább annyi embert szállásolok el ahányat csak akarok- nevetett Sam.

Nem nevettem vele, csak elmosolyodtam. Nekem még mindig hihetetlen, hogy léteznek ilyen önzetlen emberek. Lehetne elkényeztetett anyuci kisfia, de őt a pénz egy cseppet sem érdekli. Engem sem, de én nem is születtem gazdagnak. Eddig csak olyan pénzesekkel találkoztam, akik mind nagyképűek és egoisták voltak, de Samtől mindkét tulajdonság nagyon távol áll.

-          Na ne ácsorogjunk itt kint, ha egyszer bent is ácsoroghatunk.- mondta majd elindult.

Rob végig Sam mellett sétált így én hátul maradtam egyedül, amit most egy percig sem bántam, így legalább időm volt minden szépséget felfedezni a kert kivilágított részein. Volt itt mindenféle trópusi növény, mesebeli kerti tó, minden, amit eddig csak a magazinokban láttam. Olyan nyugodt és békés volt az egész hely, lehet, hogy megkérem Samat had jöjjek el párszor, csak, hogy a kertben gyönyörködhessek.

A hatalmas tölgyfaajtón belépve, melyet Rob nyitott ki- persze, hiszem ő is itt lakik, neki is van kulcsa a házhoz- ismét olyan látvány fogadott, aminek hatására jobban otthon éreztem magam, mint a saját családi házunkban. Ha valaki hozzám vágna egy rakás pénzt felfogadnék egy tervezőt és megkérném, hogy egyszerűen másolja le ezt a házat.

Nos ez lenne a kéró.

Sam körbe vezetett megmutatva a lényegesebb helységeket. A nappaliba érve ment a tv, de a kanapén senkit sem láttam. Közelebb léptem Sammel együtt és egy édesen alvó lányt találtam elnyúlva a hatalmas bőrön, pléddel bebugyolálva.

-          Na ez a lány már megint itt alszik. Mondjuk még mindig jobb, mintha titkos bulit tartana a házban amíg távol vagyunk- mosolygott Sam, majd kedvesen ébresztgetni kezdte az alvó lányt.

-          Vick! Vicky! Kelj fel és menj fel aludni a szobádba.- semmi reagálás.

-          Viktória , elkésel a suliból!

A lány szemei azonnal felpattantak, majd olyan gyorsan pattan fel fekvő helyzetéből, hogy hátrálnom kellett egy lépést.

-Nyugi kislány még éjjel van, csak nem tudtalak máshogy felébreszteni. Menj fel és feküdj le, ott csak kényelmesebb.

- Olyan gonosz vagy Sam!- mondta a lány álmos szemmel, de kedvesen, majd rám nézett.

- Ő kicsoda?- mutatott rám, de egy csepp undokság sem volt hangjában.

- Ő Kristen s ma itt alszik. Egy új barátunk, légy vele nagyon kedves.

- Ezt most úgy mondod, mintha nem lennék mindenkivel kedves- dorgálta le a lány Samat, majd felém lépett.

- Szia, Viktória Pattinson vagyok, de szólíts csak Vick-nek azt jobban szeretem.

Pattinson? Szóval ő Rob húga… Egyből kedvem lett volna megölelni.

-          Szia Kristen Stewart vagyok, de hívj nyugodtan Krisnek.

-          Kristen… Szép neved van, de a Kris is tetszik. Remélem még találkozunk, úgyis mindig csak fiúkkal vagyok körülvéve itthon, kivéve ha Tom elfelejti az egyik szabályt. – nevetett Vick.

-          Milyen szabályt?

-          Hogy az egyéjszakás lányokat a hotelbe vigye és ne ide- nevetett Vick és egyszerűen muszáj volt vele nevetnem, mert annyira kedves volt.

-          Ha megbocsájtasz én elmegyek aludni, mert reggel korán kell kelnem, de tényleg örültem. És gyere máskor is. – mosolygott Viktória, majd újra kezet rázott, és közben Samra nézett.

-          Ugye máskor is elhozod őt ide?

-          Valójában nem csak az én vendégem, hanem a bátyádé is- kacsintott rá Sam.

-          Tényleg?- a lány újra rám nézett. Annyira csodálkozott, mintha Sam épp a halhatatlanság titkát árulta volna el neki.

-          Akkor jó éjt- mondta újra és egy puszit nyomott Sam arcára, és ami még meglepőbb volt az enyémre is.

-          Bátyó te is itt bujkálsz?- hallottam újra hangját valahonnan a lépcső közeléből.

-          Nem bujkálok, csak meghallottam a hangod és elakartam tőled köszönni. – hallottam Rob mosolygós hangját.

-          Na akkor Kristen nem vagy éhes vagy esetleg szomjas?- fordult hozzám Sam.

-          Nem köszönöm, de egy cigire mg kimehetnénk, mert őszintén szólva álmosnak nem érzem magam, csak fáradt vagyok.

-          Hát én viszont már nagyon álmos vagyok ne haragudj, de a terasz arra van, érezd otthon magad.- ölelt át Sam barátságosan.

-          Köszönök mindent! Jó éjt Sam bácsi!- mondtam viccelődve.

Miután Sam távozott Robhoz fordultam, aki még mindig a lépcső aljánál állt. Úgy döntöttem teljesen normálisan felnőttek módjára fogom kezelni a helyzetet és nem fogok tini lány módjára elpirulni a közelében, egyszerűen barátként kezelem.

-          Neked sincs kedved cigizni?- kérdeztem mosolyogva.

Gondolkodott pár másodpercig, de aztán elindult a terasz felé.

-          De mehetünk, én sem vagyok még álmos…

28. Rész

Egy ideig csendben szívtuk a ciginket és csak lopva pillantottunk egymásra.

-          Nagyon kedves a húgod.- mondtam végül, mert nem volt jobb ötletem és ezt komolyan is gondoltam.

-          Igen, ő tényleg bárkivel képes megszerettetni magát.- mosolygott Rob, de azért a hangszíne elég furcsa volt.

Talán ez most egy burkolt sértés akart lenni? Mintha a huga csak azért kedvelne engem, mert mindenkit kedvel és nem azért mert ….magamért.

Lehet, hogy haragszik a tánc miatt? Vagyis amiatt, hogy…

-          Haragszol rám, amiatt, ami a Twilightban történt?

Láttam, hogy oldalra fordította a fejét, ezek szerint érzékenyen érintette a téma.

Hosszúra nyúlt a csend, de végül mégiscsak megszólalt.

- Nem haragszom nem tehetsz róla. Ilyen a természet.

- Tudom, de… - inkább hallgattam. Nagyon kínos volt a téma, de nem akartam, hogy ez a választófal megmaradjon köztünk.

Rob rám nézett. Elakartam kapni a tekintetem, de nem sikerült. Egyenesen a szemébe bámultam, amitől még kínosabbá vált minden.

-          Figyelj… Nem aludnál ma velem?

-          Hogy mi?

-          Nem aludnál ma velem?- kérdezte meg újra Vick az ajtóban állva.

-          Öh.. Én?- Néztem rá értetlenül.

Rob is hirtelen rákapta tekintetét és cseppet sem kedvesen kérdeze:

-          Miért nem tudsz egyedül aludni?

-          Most miért baj, hogy kiszeretném használni, hogy itt egy kedves lány? Tudod jól, hogy milyen vagyok. Nem szeretek egyedül lenni.

-          Rendben nekem mindegy. Kristené a döntés joga.- sóhajtott Rob lemondóan, majd olyan szemekkel nézett rám, mintha azt akarná: nemet mondjak.

Vickre néztem aki álmos, de kérlelő szemekkel nézett rám. Nem tudtam ellenállni neki.

-          Persze, miért ne. – mosolyogtam rá.

Vicky boldogan indult vissza a szobájába, hogy helyet csináljon nekem, Rob pedig olyan erősen pöccintette le a hamut égő cigijéről, hogy az ketté tört.

Értetlenül néztem rá.

-          Mi a baj?

-          Semmi.

-          Rob… -közelebb léptem hozzá, hogy végre rám nézzen.

-          Figyelj Kristen…kezdte kicsit indulatosan anélkül, hogy rám nézett volna, de aztán nem folytatta.

-          Rob! Beszélj már kérlek! Nem tudom, hogy mi játszódik le benned, de nem szeretném, hogy bármi miatt haragudj rám.

-          Nem rád haragszom érted! Egyedül magamra! Nem így terveztem a dolgokat. Ha kirúgnak az állásomból…

-          Miért rúgnának ki?- muszáj volt közbevágnom, mert már semmit sem értettem!

-          Miattad!

-          Rob ezt nem értem…

-          Tényleg nem?- kérdezte szinte suttogva, mint egy megtört ember.

Olyan hirtelen történt minden, hogy már csak akkor kaptam észbe amikor Rob ajkai az enyémhez értek. Először összerezzentem, majd remegni kezdtek a lábaim. Önkéntelenül visszacsókoltam aztán szinte mindent elvágtak. Olyan volt, mintha egy tengerparton sétálnék, miközben a szél hajamba tép, a lában pedig puha homokba süpped. Ajkaim enyhén szétnyíltak felajánlkozva a mélyebb mélységekre. Éreztem, ahogy Rob nyelvével körbekaristolja szám, de végül nem élt a lehetőséggel. Egy utolsó csók után elvált tőlem és korlátoz támaszkodott.

-Most már tudod, miről beszéltem. – mondta keserűen, még mindig szaporán szedve a levegőt.

Nem bírtam megszólalni, sem megmozdulni. Csak álltam ledöbbenve és úgy néztem rá, mint akit kiszakítottak legszebb álmából.

A szívem szinte dübörgött, az agyam pedig zsibongott a sok gondolattól és érzéstől.

29. Rész

-          Jó éjt- dörmögött Rob az orra alatt még mindig bosszúsan, majd bement a nappaliba. Én még mindig csak álltam és egyszerűen nem bírtam felfogni azt, ami történt. Őszintén szólva sohasem éreztem még ennél varázslatosabbat, mégsem volt felhőtlen örömöm. Rob cseppet sem volt jókedvű és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha ez valami szépnek a kezdete lenne, inkább csak… Mindegy nem akarok semmire sem gondolni, de azért lenne hozzá pár kérdésem.

Lassan én is visszamentem a nappaliba, mert kicsit fáztam odakint. Teljesen egyedül voltam az idegen helységben. Gondolom Vick azt gondolta, hogy majd Rob megmutatja a szobám, de helyette magamra hagyott. Esetlenül botladoztam a sötétben, míg végül eljutottam egy kanapé szerűségig. Leültem rá, majd eldőltem rajta. Annyira álmos voltam, hogy egyszerűen már nem érdekelt hol alszom, nem volt erőm gondolkodni semmin sem.

Rob csókja még mindig az ajkam égette, s éreztem, hogy ha behunyom a szemem édes álmok tengerére evezek majd.

A hullámok lágyan ringatták testem, s olyan puha és meleg volt a szellő, mintha egy emberi test ölelne. Arrébb helyeztem a karom, hogy magamhoz ölelhessem a szelet, a levegőt a vizet és mindent ezen a csodás helyen, ami annyira boldoggá tesz.

Reggel halk hangra ébredtem. Valaki bevágott egy ajtót, vagy talán csak normálisan becsukta, mégis minden annyira visszahangzott a helységben, hogy hangosnak hallottam. Még nem nyitottam ki a szemem, de lassan utat törtek elmémben a tegnap este apró emlékfoszlányai. Rob, a tánc, az autó, az új ház, Vick, Rob csókja…

Rob csókja… A szemem azonnal felpattant, de a testen még ólomsúlyú volt. A szoba amiben ébredtem világos volt és lányos színekben pompázott. Az ágy egy hatalmas franciaágy, de egyedül feküdtem benne.

-          Ne haragudj nem akartalak felébreszteni.- szólalt meg egy lágy női hang valahonnan a sarokból.

Lassan kicsit feljebb ültem, így megpillantottam Vickyt, aki egy szekrény előtt állt és bűnbánóan nézett rám.

-          Semmi baj, de te meg hová mész ilyen korán?

-          Hát suliba. Péntek van.

-          Ja igen, csak nekünk nincs ma tanítás.

-          Ma a bátyám sem megy be, kétfelé osztották a tanárokat és akik tegnap előadásokat tartottak a gólyáknak azok mára szabadnapot kaptak.

-          Oh. Van valami amit nem értek…- valójában sok dolog volt, de erre az egyre reméltem, hogy ez a lány is választ adhat.

-          Lent aludtam el a kanapén, hogy kerültem ide?

Vick édesen kuncogni kezdett, majd végül válaszolt.

-          A bátyám bejött hozzám, mint minden este kiskorom óta, hogy betakargasson és jóéjt puszit adjon. Nálunk ez családi hagyomány, szerintem még akkor sem zavarna, ha harmincéves lennék, akkor is örülnék ennek az apró kedveskedésnek.

Ekkor megkérdeztem, hogy te mikor jössz. Láttam, hogy meglepődik, mint aki valamit elfelejtett. Jelen esetben azt, hogy te nem ismered a járást nálunk, pláne nem sötétben.

Nem szokott ilyen figyelmetlen és udvariatlan lenni, nem tudom mi üthetett belé.

Lement, majd hosszú percek múlva tért vissza, majdnem elaludtam, pedig megakartalak várni. Az ölében hozott, azt mondta, hogy elaludtál lent. Vicces volt, mert olyan szorosan ölelted, hogy alig tudott téged letenni. El is nevettem magam, de nem ébredtél fel.

Végül sikerült letennie az ágyra, én pedig betakargattalak. Képzeld engem is átöleltél álmodban, úgy látszik ez a Pattinson bűbáj. – nevetett Vick.

Azt sem tudom melyik résznél pirultam jobban. Emlékeztem az álmomra és szinte láttam magam előtt, ahogy …

-          Jaj Vick neharagudj!

-          Semmi baj, mondtam én szeretek így aludni. Sőt azt hiszem jobb is volt így, mert magamtól nem mertem volna az első alkalommal.

Na ne érts félre, totálisan a srácokhoz vonzódom, de nagyon szeretem ölelgetni az embereket. Ha egyedül kell lennem az olyan lehangoló.

-          Szerintem nagyon kedves vagy Vick és semmi rosszat sem feltételeztem rólad, szerintem te egy nagyon kedves és közvetlen lány vagy.

-          Köszönöm Kristen! Én is ezt gondolom rólad.

Nevetni kezdtünk. Annyira vicces volt, hogy nem is ismerjük egymást és ár az első éjjel együtt alszunk, majd reggel ilyen bókokkal halmozzuk el egymást. De minden szó őszinte volt. Kezdtem magam jól érezni, szinte teljesen éber voltam.

-          Kristen neked is keressek valami ruhát mára? A fiúk tuti sokáig alszanak, nemhiszem, hogy egyhamar hazakerülsz.

Végignéztem magamon, és az eredmény borzalmas. Ráadásul éreztem a füst és ital szagát.

Vick téged ez nem zavart?- kérdeztem, majd feltűnően megszagoltam a ruhám.

-          Nem, ne aggódj! Nézz bolondnak, de én szeretem az ilyen szagokat. Nem dohányzom, de a cigi szagát szeretem. Talán azért mert itt mindenki cigizik.

-          Igen lehet. – mondtam mosolyogva.

-          Akkor elfogadsz tőlem egy mai ruhakollekciót?- kérdezte Vick kacsintva.

-          Igen. köszönöm. – mondtam hálásan.

Vick nemsokára ruhákat tett az ágyra, majd egy puszival elköszönt

Lustálkodtam még egy kicsit, de már teljesen kipihentnek éreztem magam. Elmentem lezuhanyozni. Jól esett megszabadulni a tegnap esti füsttől és a hajam is alaposan megmostam. Vick berendezései és stílusa nagyon tetszettek, bár nekem a színek túlságosan lányosak voltak. Persze. Még csak tizenhat éves.

Felvettem a tőle kapott ruhákat, szinte tökéletesen passzoltak rám. Amikor elkészültem lemerészkedtem a lépcsőn. A hatalmas konyha szinte csalogatott. Mi lenne ha reggelit készítenék a fiúknak? Olyan kedvesek voltak.

Belenéztem a hűtőbe és meg sem lepődtem, amikor mindenféle finomsággal találtam szembe magam.

Új döntöttem igazi angolos reggelit készítek. Sonka és tojás pirítóssal.

Nekiálltam. Annyira jó kedvem volt, hogy gyorsabban elkészültem, mint vártam.

Megterítettem az asztalt és elégedetten a helyére tettem a konyharuhát.

Gondoltam, hogy még van időm, ezért kiindultam a kertbe, ami már tegnap a sötétben is csalogatott.

Fogtam a cigim és a telefonom, majd kivonultam a kertbe, hogy alaposan megcsodálhassak mindent.

Nem is sejtettem, hogy volt, aki még nálam is korábban kelt…

30. Rész

Olyan gyönyörű ez a kert. A nap pedig melegen süt, egyáltalán nem fázom. Leültem egy padra a kerti tó mellett, majd rágyújtottam. Elmerengtem a tegnap történteken, és még mindig nem éreztem mást, csak boldogságot. Valami ilyesmit érezhet egy lány, aki legalább csak egy percre bekerül a kedvenc sorozata női főszerepébe. Vajon milyen lenne Rob barátnőjének lenni? Ha akkor csókolnám meg amikor csak szeretném? Ha egyszerűen mindent vele csinálhatnék. Nem tudom, hogy ez már a szerelem-e, de az biztos, hogy nagyon tetszik. Ezt nem akarom tovább titkolni magam előtt. Zavarna, ha más nővel látnám, ahogy az is, ha egyáltalán nem láthatnám.

Annyira elgondolkoztam, hogy szinte észre sem vettem, hogy már nem egyedül ülök a padon.

-          Rob!- hirtelen felbukkanása megijesztett, egy kicsit meg is ugrottam, de a hang mely elhagyta szám inkább volt lágy suttogás, mint éles sikoly.

-          Hogy aludtál?- kérdezte kedvesen, de kicsit szorongva.

-          Nagyon jól!- válaszoltam mosolyogva, és gondosan kerülve pillantását.

-          Bárcsak én is ezt mondhatnám…

-          Miért?- néztem rá végül, mert már nem bírtam tovább.

-          Hm. – ennyi volt bőre szabott válasza, majd rám nézett.

Hosszan csak néztünk egymás szemébe. Én éppen azon szenvedtem, hogy ne tegyek mást csak nézzek, ő pedig olyan átható tekintettel vizslatott, hogy azt hittem röntgensugárral tanulmányozza gondolataim és érzéseim. Olyan volt, mint amikor egy ismeretlen emberrel akarsz megosztani egy titkot, de nem tudod, hogy bízhatsz-e benne.

-          Rob én szeretnék veled beszélni valamiről.

Továbbra is nézett, majd elfordította a fejét.

-          Ne most.

-          Miért?- kérdeztem csalódottan, miközben megkordult a gyomrom.

-          Mert éhes vagy. –mondta Rob nemes egyszerűséggel, mintha már eredetileg is ez lett volna a kifogása.

Csalódottan lehajtottam a fejem, de a következő pillanatban egy kéz finoman a könyököm alá nyúlt és lágyan felhúzott a padról.

Némán sétáltunk egymás mellett egészen a nappaliig, ahol a többi fiú már vagy felöltözve vagy még félpucéran lézengett.

-          Apám! Ki csinálta ezt a rengeteg kaját?-kérdezte Marcus, aki fogalmam sincs, hogy került ide.

-          Nekem van egy tippem!

Hirtelen mindenki rám nézett én meg persze szokásomhoz híven fülig pirultam.

Mire észbe kaptam már vagy három férfitest ölelt körbe, egyedül Rob állt még mindig az ajtónak támaszkodva és mosolyogva nézte ezt a kedves kis jelenetet.

-          Mindig mondtam, hogy jó lenne egy női lélek a háznál- mondta Sam nevetve.

-          Milyen jó, hogy Marcussal úgy döntöttünk ma itt reggelizünk- mondta Bobby.

-          Persze, mintha ez nem így lenne minden áldott nap- replikázott Sam ismét, de közben úgy láttam, hogy nagyon élvezi, a fiúk társaságágát, és ha jó vettem észre általában ő tölti be a rangidős szerepét is. Hallgatnak rá, mint egy bölcs barátra.

Leültünk és enni kezdtünk. Az étel már félig kihűlt, de úgy tűnt ez jelen esetben senkit sem zavar.

-          Kris az Vick ruhája rajtad?

-          Igen, nagyon kedves volt tőle, hogy kölcsön adta.

-          Nagyon jól áll neked! Csinos vagy!

-          Köszönöm.- mosolyodtam el a nem várt bókon, még ha nem is attól az embertől kaptam, akinek valójában örültem volna.

Miután befejeztünk a reggelit úgy tűnt mindenki ráérősen beszélget, vagy újságot olvas esetleg tévét néz.

-          Sam… Köszönöm, hogy befogadtál éjszakára, de nem szeretnék visszaélni a vendégszereteteddel.

-          Menni szeretnél?

-          Nagyon szép itt és jól érzem magam veletek, de a lányok már biztos aggódnak.

-          Kristen figyelj… Nem tudom, hogy most udvariaskodsz-e vagy tényleg csak a lányok miatt akarsz menni, de mi nagyon élvezzük, hogy itt vagy, egyáltalán nem zavarsz. Tom meg még nem bukkant fel, szóval szerintem Shane sincs még otthon.

Mit szólnál hozzá, ha ezt a hétvégét itt töltenétek. A lányok és a fiúk együtt. Tudom, hogy még nagyon friss ez a barátság, de talán már megbíztok bennünk annyira, hogy tudjátok, nem fogunk visszaélni a helyzettel. Legalábbis ha ti nem akarjátok- nevette el magát Sam komoly monológja közben, mivel hirtelen Tomra gondolt. Na meg ugye a barátnőim sem a szűziességükről híresek.

-Sam…- nem tudtam, hogy mit mondja én nagyon szívesen maradtam volna, csak kezdtem attól félni, hogy Sam túlságosan kedves és hogy visszaélek ezzel.

- Kristen menj hívd fel a lányokat, aztán hazaviszlek, hogy elhozhasd amire szükséged van.

- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd megöleltem.

Nem éreztem furcsának ezt a baráti gesztust, hiszen pár perce ő maga mondta, hogy friss barátság, de az akkor is barátság.

Kimentem a kertbe, hogy telefonáljak. Madie vidáman vette fel a telefont és, mint kiderül már otthon van. Nagyon örült a meghívásnak és azt mondta azonnal összepakol.

Mielőtt Madiet tárcsáztam volna, megkérdeztem Samet, hogy Tomnak is szóljak-e, mert ugyebár a meghívás nem csak ránk lányokra vonatkozott hanem a fiúkra is. Persze náluk gondolom ez már teljesen megszokott volt, hiszen úgy jöttek mentek a házban, mint akik otthon vannak.

Shane hangja nagyon kómásan csengett, de egyből élénkebb lett, amikor megtudta, hogy miért ébresztettem fel ilyen „korán”. Hallottam ahogy azonnal továbbadja Tomnak az infót, aki örömében egy „imádlak Kristent” kiabált valahonnan messzebbről.

Megígérte, hogy hazaviszi Shane-t, hogy ő is összekészülhessen mire megérkezünk.

Sammel közöltem a jó hírt és azonnal ellenőrizte a vendégszobák állapotát, majd vidáman konstatálta, hogy minden rendben, teljesen felkészült a vendégek fogadására. Közben én is vele tartottam, hogy kicsit jobban megismerkedjek a házzal, minden szoba más volt és mégis barátságos és hangulatos. Nem voltak különálló ágyak, francia ágy mindenhol.

-         Nem tudtok hárman aludni a lányokkal, nem baj ha megint Vickel kell majd aludnod?

-         Nem dehogy! Nagyon megkedveltem őt!

-         Helyes! Még nem is találkoztam olyan emberrel, akit ne tudott volna az ujjai köré csavarni egyetlen perc alatt- mosolygott Sam, és látszott, hogy szinte saját húgaként szereti a lányt.

-         Akkor induljunk hölgyem!

-         Rendben uram.- karoltam bele, vidáman Sam felém nyújtott karjába.

-         Rob mindjárt jövünk!- kiáltott vissza Sam az ajtóból.

Már csak Rob volt a házban, mivel a többiek hozzám hasonlóan haza indultak a holmijaikért.

-         Hogy érted, hogy mindjárt jöttök?- jött a válasz az emeletről.

-         Kristen és a lányok itt töltik a hétvégét. A fiúk is!

Nagy hallgatás, majd egy becsapott ajtó volt a válasz. Szép…