FRISS

Robsten II.

After Twilight Saga

2. Rész

Amikor felfogtam, hogy múltam egy nagyon fontos darabkája itt ül velem szemben, úgy éreztem, mintha valósággal elvesztem volna a tér-idő kontinumban.

Összezavarodtam. Olyan volt, mintha dejavu érzésem lenne, holott tudtam, hogy nem az érzékeim csapdájába estem, hanem a múlt valóban megismétli önmagát.

Az érzés egyszerre volt boldog és dühítő.

Boldog voltam, mert újra láttam és kivételesen nem a tv-ben vagy valamelyik újság címlapján, hanem nagyjából fél méterre teljes életnagyságban.

Ugyanakkor dühös voltam, mert becsapott és ígérete ellenére magamra hagyott.

Most meg itt ül és úgy nevet meglepett arcomon, mintha csak tegnap lett volna, hogy utoljára találkoztunk.

Jó párszor elképzeltem már ezt a pillanatot, sőt álmodtam is róla. De álmomban annyira más volt, vagy a nyakába ugrottam a váratlan örömtől amely kölcsönös volt, vagy bevertem a képét amiért ennyi ideig távol volt.

Most meg… Egyszerűen… Lefagytam.

-Mi a véleményed Kristen?

Mi van? Miről? Ja igen, amíg én magamba fordulva lelkiztem a nő nagyban magyarázott valamit, dehogy miről arról fogalmam sincs.

- Miről mi a véleményem?- remek, most tuti mindenki kreténnek néz.

- Arról, hogy mivel a film első negyedében te egy, hogy is mondjam finoman… Csapodár lányt játszol elég sok szex jeleneted lesz és mivel azért ezek, még egy profi színésznőnek is kényelmetlenséget okozhatnak jó lenne, ha jobban megismernétek egymást így a jövő héten még szövegolvasás, de aztán a forgatás megkezdése megkezdése előtt elutaznánk egy csapatépítő „tréningre”.

Ha most a töltött káposzta receptjét sorolta volna fel nekem, azon sem lepődtem volna meg.

Egyszerűen nem tudtam rá figyelni.

Az egészből annyit hallottam, hogy blablabla……….blablabla…….blablabla….

- Persze, szerintem így jó lesz…

Mindenki felállt, ezek szerint a nő befejezte a szövegelést.

Olyan bambán sétáltam ki az épületből, hogy már majdnem a sarokhoz értem, amikor leesett, hogy kocsival vagyok.

Ahogy hirtelen megfordultam, beleütköztem valakibe.

Az izomagyú srác volt a teremből.

- Szia te ugye Kristen Stewart vagy?

- Aha.

- Gondoltam dumálhatnánk egy kicsit.

- Aha.

- Akkor gyere, menjünk be ide.

Nem tudtam mit akar ez a srác, de önkéntelenül mentem utána, közben pedig próbáltam összeszedni magam.

Ha így folytatom, nem csak Elena a rendező, hanem minden kollégám egytől-egyig idiótának fog tartani és az nagyon nem lenne hasznára a készülő filmnek.

Kiderült, hogy a srácot Dannak hívják, és nem is annyira buta.

Egész jó fejnek tűnt, de mint pasi egyáltalán nem érdekelt.

Azonban úgy tűnt, hogy flörtölni próbál hát azt hiszem mondanom sem kell, hogy hidegen hagyott a dolog.

A srác épp arról beszélt, hogy milyen nehezen kapta meg ezt a szerepet amikor hirtelen megcsikordult mellettem a szék.

Odakaptam a fejem, hogy mi történt, erre láttam, hogy Rob húzta ki, hogy leüljön közénk.

Hogy került ő egyáltalán ide? És miért csak engem lep meg váratlan megjelenése?

Nagyjából két perc múlva minden világossá vált.

Dan mindenkit meghívott, de a többiek lerázták. Csak mi voltunk annyira jó fejek, vagy inkább ostobák, hogy elfogadtuk a meghívást.

Jól eldumálgattak míg én csak bambán ingattam a fejem, hol egyikre, hol másikra.

Elég sokszor elidőztem Robon. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy itt van.

Itt van, de ennél közömbösebb nem is lehetne.

Cseppet sem fordított rám több figyelmet, mint a velem szemben helyet foglaló kb 20 perce megismert srácra.

Szinte rám sem nézett.

Egyre több sör fogyott el, de szín józannak éreztem magam.

A fiúkról azonban ezt már nem lehetett elmondani. Nem voltak ugyan részegek, de azért érezni lehetett a becsiccsentést a levegőben.

Dan fűzni kezdett, nem is gyengén. Ilyen szövegekkel próbálkozott, hogy milyen szexi a szám, kár, hogy ennyire csendben vagyok, meg, hogy mikre lenne képes egy ilyen nőért blablabla.

Amíg Rob elment a következő kör piáért /amit egyre gyakrabban tett/ Dan közelebb húzta hozzám a székét, és miközben beszélt az arca vészes közelségbe került az enyémhez.

Azt sem tudtam merre hátráljak A lehelete csak úgy bűzlött az alkoholtól.

Azon gondolkoztam, hogy észhez térítem egy jobb egyenessel, de aztán hirtelen magától visszahúzódott.

Na jó csak úgy tűnt, hogy magától, de aztán megláttam a háta mögött Robot, aki a kezét Dan vállára téve húzta vissza biztonságos távolságban tartva tőlem.

- Haver kicsit sokat ittál. Nehogy olyat tegyél amit később megbánnál.

Dan annyira igazat adott Robnak, hogy majdnem felállt, hogy megölelgesse…

Az incidens után ugyan Rob kicsit kimértebben viselkedett újdonsült haverjával, de úgy tűnt nem nagyon zavartatják magukat. Amikor csajokra terelődött a szó nem bírtam tovább, felálltam és kimentem a mosdóba.

Kicsit megmostam az arcom, hogy lehiggadjak, de minden keserűség egyre csak fokozódott bennem. Visszaérve nem az asztal, hanem az erkély felé vettem az irányt, alig vártam, hogy rágyújthassak.

Kilépve kibe ütköztem, Robba.

- Minden rendben?- kérdezte.

Csak néztem rá, de aztán kinyögtem egy igent.

- Akkor jó. – azzal rám nevetett, majd bement.

Megint itt hagyott. Egy kérdést tudott hozzá intézni 3 év után…

Elegem lett. Fogtam magam elköszöntem és haza indultam.

Alig vártam, hogy haza érjek. Egy barom és egy egoista között vergődtem egész áldott este. Utáltam, hogy ilyenek, borzalmasan idegesített ez az egész szituáció. Robot régen nagyon szerettem, talán még több is kialakulhatott volna köztünk puszta barátságnál, de most a viszontlátás váratlan öröme után minden apró seb felszakadt. Nem keresett, nem írt vagy hívott a hosszú évek alatt. Erre beállít ide egy szó nélkül és elvárja, hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk, vagy nem is tudom mit akar. Hát nem! Eleget szenvedtem már miatta, most nem hagyom, hogy befolyásolja az érzéseimet. Úgy viselkedik, mint egy beképzelt fasz..
Legszívesebben visszamondanám az egész szerződést, nem érdekel, mennyi pénzembe kerülne.
Ahogy így morgolódtam magamban, egyszer csak leesett mi a megfelelő megoldás. Beteget jelentek. Mondjuk úgy egy fél évre. Na jó az lehet kicsit feltűnő lenne. Legyen egy hét, addig csak kirángatom magam valahogy ebből az utálatos önsajnálatból. Fél óra múlva anyám is beadta a derekát ami csodával határos volt. Azt mondta tudja, hogy mit érzek és ezért segít.
Nem hiszem, hogy tudja... én sem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy utálom azt a helyet és az embereket meg a hangulatot ami körülvesz.
Anyu felhívta helyettem a rendezőt, aki a hír hallatán elég rendesen kiakadt, de vele nem mert kiabálni... Na igen mire jók az anyák...
Kicsit megnyugodtam. Felmentem a szobámba és a hifit maxon bömböltetve ledőltem az ágyra.
Két nap múlva sem csillapodtak kedélyeim.

Nem akartam aludni ezért kezembe vettem egy földön heverő könyvet amit aztán kinyitva gyorsan tovább is hajítottam, mert ez volt beleírva: RPats-től Kstew-nak.
Hihetetlen ez a pasi évekkel előre gondoskodott arról, hogy minden rá emlékeztessen én meg most mindent akartam csak rá gondolni nem. Haragudtam rá. Gyűlölni akartam.
Újabb percek elteltével annyira untam magam, hogy úgy döntöttem a piába menekülök.
Anyu éppen elment valami barátnőjével egy kényeztető masszázsos akármire így nyugodtan garázdálkodhattam az egész házban.
Vodka, energiaital chips és cigi. Ez ám az egészséges életmód. Kimentem a teraszra, majd a nemrégiben kihelyezett nyugágyak egyikére feküdtem.
A zene hangosan dübörgött, a pia lassan eltompította agyam negatív részeit. Most minden elviselhető volt. Lehet egész héten ezt kellene csinálnom?
Két órás részegedés és egy újabb megkezdett vodkás üveg társaságában éppen azzal szórakoztam, hogy a két mutatóujjamat pontosan össze tudom-e még illeszteni egy képzeletbeli vízszintes vonal mentén. Tisztára, mint igazoltatáskor. Hát nem sikerül. Egyszer a térdemet találtam el, egyszer majdnem a szemem szúrtam ki.
Lépéseket hallottam a szobám felől közeledni, majd egy ajtó nyikorgást.
Oldalra néztem.
- Te meg mi a faszt keresel itt?- kérdeztem és közben egyre ment fel bennem a pipa.
- Azt mondták beteg vagy gondoltam meglátogatlak.
- Megtetted. Szia.
- Kristen mi a fasz bajod van?- láttam, hogy benne is megy fel a harag ellenséges magatartásom hatására, de ez egy cseppet sem érdekelt.
- Tényleg érdekel Pattinson? Az, hogy még mindig itt állsz, holott már egyszer elköszöntem!

/Huhh... légyszi most is írjátok le, ha csak egy pár szóban is, hogy tetszett-e, mert totál bizonytalan vagyok... /