UTOLSÓ RÉSZ

Nah remélem büszkék vagytok rám, mert 10 oldalt írtam nektek és őszintén szólva nagyon izgulok, hogy mit szóltok hozzá. Sosem izgultam ennyire egy rész előtt. Szeretném megköszönni nektek, hogy velem voltatok a történet alatt, és remélem maradtok is, ha kezdek egy következőt. Annyira hálás vagyok... Minden olvasónak, rendszeres olvasónak, kommentezőnek. Miattatok érdemes csinálni, mert ha ti nem olvastok és támogattok, akkor semmi értelme sincs az egésznek. Szeretlek titeket és KÖSZÖNÖM! (L)

Stewson befejező rész

33. Rész

/Robert szemszöge/

Egyszerre éreztem magam mélységes pokolban és felséges mennyben. Hihetetlen volt számomra, hogy az elmúlt két hónap mérhetetlen fájdalma mind-mind csak egy mocskos hazugság végeredménye volt. Szegény Kristen. Annyira mocskos és aljas voltam vele, pedig ő semmiről sem tehetett. Meg kell őt találnom minél előbb és helyrehozni ezt a hibát. Talán még nem késő. Négy és fél hónapos terhes te jó ég! Az apaság gondolata annyira boldoggá tett, elképzeltem ahogy békésen élünk, mint egy szerető család, Kriten a babánk és én. Hogy gondolhatta, hogy ezért mérges lennék rá!?

Meg kell találnom!

Felhívtam az apját, de úgy tűnik fedezi, mert elég furcsa volt és semmit sem árult el. John mindig furcsa ember volt, de pozitívan furcsa. Egyből elfogadott engem, mint Kristen barátját. Úgy bánt velem, mint valódi családtaggal és nagyon jól kijöttünk egymással. Az öreg mindig megtudott nevettetni, már az első találkozás után tudtam, hogy kitől örökölte Kristen a természetét.

Ashleetől megtudtm, hogy már mindenkit körbetelefonált, hogy megtalálja Kristent de semmi. Azt is megtudtam, hogy hozzám hogy jutott el.

Na igen… Ashlee… Hogy lehettem ilyen hülye. Ő az egyik legjobb barátom és mégis annak a hülye ribancnak hittem, aki csak beakart hálózni. Tuti, hogy ezt nem ússza meg.

Úgy döntöttünk hazarepülünk. Nem bírtam tovább várni, most hogy minden világossá vált. Az itteni forgatáson a munka nagy részét már úgyis elvégeztem, de ha nem így lett volna, most az sem tarthatott volna fel.

Másnap a gépről leszállva hatalmas tömeg fogadott.

Nem az újságírók hada, szerencsére sikerült mindent titokban tartanunk, hanem a valódi barátaim, akiket Ash vészhelyzet címszóval körbetelefonált.

Ott volt Nikki, Kellan, Chris, Katherin, Stepheine, Taylor, Peter,Elizabeth, Cam, Rachelle, Edi, Sarah, Billy, Anna, Michael, Justin, Dakota… Az összes igazi barátom, akik New York-i családomat jelentették.

Nagyon meglepődtem. Annyira örültem nekik, hogy egy pillanatig el is felejtettem, hogy miét is vannak itt.

Mindenki megölelt, majd beültünk egy közeli kávézóba, ahol mondanom sem kell mekkorát néztek a pultosok, amikor bevonultunk.

Mindent elmeséltünk nekik, és persze az összes ember egytől egyig elvolt hűlve azon, hogy szokás szerint mennyire hülyék vagyunk Krissel. Na meg ezután mindenki még jobban várta a forgatás napját, hogy újra találkozhassanak a Twilight kis ribanc Leah-jával.

Most, hogy kis családom is tisztában volt a törtnettel egy kicsit megkönnyebbültem, de a fő probléma még megoldásra várt. hol lehet Kristen Stewart?

Éppen magamba fordulva gondolkodtam azon, hogy mit lehetne tenni, amikor hirtelen nagy zajra és nyüzsgésre lettem figyelmes.

Felnéztem és valósággal elámultam. Az nagyjából 20 ember egyszerre kapta elő a telefonját és kezdte tárcsázni a különféle ismerősöket és kitudja még milyen embereket.

Elképesztő.

Honnan van ezeknek ennyi kapcsolatuk? Már megint rosszul csináltam valamit, nevettem magamban. Az én egyetlen kapcsolatom nagyjából a sarki pizzásig terjedt.

Kikértem egy sört és próbáltam kivenni, a hatalmas hangzavarból, hogy van-e valahol valami eredmény.

Sehol semmi.

Egy valamivel még nem próbálkoztunk. Krsiten mamája. Elvileg ő sem tudja, hogy hol van Krsiten, de talán ő kihúzhatná Johnból.

Felhívtam pár csörgés után fel is vette.

- Á Rob! Régen hallottalak!

- Szia Jules tudnál nekem segíteni?

- Az attól függ, hogy miben, de neked persze, hogy örömmel segítek, tudod, hogy imádom a kis pofidat!

- Reméltem, hogy ezt mondod. Tudnom kell, hogy hol van Kristen, ha bármit tudsz róla kérlek mond el!

- John nekem sem árult el semmit, de az biztos, hogy ő tudja. Szerintem keresd fel személyesen, neked sosem tudott ellenállni.

- Kösz MamaStew. Szia.

- Szia drágám! Ha megtalálod a szökevény lányom, üzenem neki, hogy nagy bajban van!

Mindenki végighallgatta beszélgetésemet reménybeli leendő anyósommal majd felcsigázva újra telefonálni kezdtek…

Te jó ég mi lesz ebből?

Kellan az egyik haverjától szerzett egy buszt, valamint nagyjából 10 magánnyomozó dolgozott egyszerre az ügyön… Ez lett belőle.

Annyira izgatott és hálás voltam, de a félelem is mardosta a lelkem Mi lesz ha megtaláljuk Kristent, de nem bocsájt meg nekem? Vagy ha valami baja esett… Belegondolni is szörnyű volt.

Buszba szálltunk. Valódi luxusjármű volt, nem állítom, hogy nem kelltettünk vele feltűnést.

A busz hangulata egyszerre feszült nyüzsgő, vidám és gondterhelt.

El sem akartam hinni, hogy én ennek az egésznek a részét képezem. Mintha egy buborékból szemléltem volna az egész világot.

A buborékon belül ott voltak a kétségeim, az aggodalmaim, a Kristen elvesztése miatt érzet félelem, és a keserű önmarcangolás mérhetetlen hülyeségem miatt.

A buborékon kívül azonban zajlott az élet, kezdtem azt hinni, hogy barátaim a telefonjaik és kapcsolataik segítségével megválthatnák az egész világot.

Éreztem, hogy valaki átszakítja a „buborékomat” és jó erősen hátba vág.

Ez csak egy ember lehet, Kellan.

Drága „bátyám” leült mellém, hogy ellásson pár jó tanáccsal.

- Figyelj Rob szerintem nincs miért aggódnod. Én nem ismerem Kris apját, de tuti, hyg egyetlen bájvigyorral leveszed majd a lábáról. Ha ez nem jön össze, majd elcsábítod, úgyis játszottál már homokost, tudod hogy kell bepasizni. :D

Kellan annyira vigyorgott, hogy kedvem lett volna puszta szeretetből letörölni a vigyort a képéről.

Kellan nem törődve a veszéllyel csak folytatta tovább a gondos bátyó szerepet.

.- Ha megtaláljuk Kristent majd magatokra hagyunk titeket egy kicsit, gondolj bele: adott két nimfomániás fiatal, meg négy hónap totál szűzies életmód mi lesz ennek az eredménye?

Na jó nem írtam tovább elkellet mosolyodnom. Tudtam, hogy Kellan is aggódik, de mindenkit próbál megnyugtatni. Szerettük ezt a nagy medvét.

Valódi csupaszív ember, aki ott van ha szükség van rá, na jó néha akkor is ha nem.

Amikor Kellan látta, hogy a kis akciója célba ért, testvériesen megölelt és távozás közben azért nem tudta kihagyni a zsibbasztó vállon veregetést.

Leparkoltunk John háza előtt. Tudtam, hogy nem fog örülni a rengeteg színésznek a szépen nyírt pázsitján, de reméltem, hogy csak ez lesz a legnagyobb probléma.

Láttam, hogy az öreg kijön az ajtón é végigmér a kis csapatot, aztán int egyet ezzel tudtunkra adva, hogy szabad a bemenetel.

Mindenki csendben maradt, ami így hirtelen nagyon vészjóslónak tűnt a buszon uralkodó hangulat után.

Úgy PapaStew nem zavartatja magát mire minden egyes ember beért az ajtón ő már a nappali kanapéján olvasta a napi újságot.

A kis csapat beözönlött a helyiségbe középre tuszkolva engem, mint szószólót.

Sosem tartottam ettől a férfitól, mindig jó barátságban szinte apa-fia viszonyban voltunk, most mégis úgy éreztem magam, mint egy szemétláda, aki elárulta és becsapta őt, majd idejön szívességet kérni.

Összeszedtem minden bátorságom, megköszörültem a torkom és kiböktem végre a legfontosabb kérdést, amiért idejöttünk.

- John… Krsitent keressük. reméltük, hogy te megtudod mondani, hogy hol van.

- Tudo, hogy hol a lányom, de megkért rá, hogy senkinek se áruljam el. ha jól sejtem pont rátok gondolt, és főleg rád, Robert.

- Kérlek John! Félreértés történt! Átvertek engem és elhitették velem, hogy Kristen megcsalt, de már minden kiderült és szeretnék mindent tisztázni vele és bocsánatot kérni!

- Hm… Érdekes. Biztos vagy benne, hogy mindent tudsz Rob?

- Tudom, hogy terhes. Hogy gyerekünk lesz.

John mindvégig átható tekintettel vizsgált szeme olyan volt, mint egy röntgensugár.

Pillantása kifürkészhetetlen marat. Semmilyen érzelmet nem mutatott.

Minden kérdése tényszerű és tárgyilagos volt.

Körbenéztem és barátaim arca pontosan olyan volt, mint sajátom.

Értetlenséget és feszültséggel teli várakozást sugárzott.

John is követte pillantásom.

- Szép kis sereget gyűjtöttél össze. Ők a barátaitok?

- Igen kollégák barátok, a családunk.

- Robert még egyszer megkérdezem, hogy mindent tudsz?

Nem értettem mit akar, elmondtam mindent amit tudok… Arckifejezése bosszússá vált értetlenségemet látva, de nem tudtam rájönni, hogy mire gondol.

- Nem értelek John. Mit vársz el tőlem? Mit kellene tudnom?

A tenyerem izzadni kezdett.

- Tudod szeretni Kristent akár életed végéig? Megtudod őt védeni? Feltudod nevelni a gyereketeket? Megtudsz adni mindent amire szüksége van?

- Igen John. Szeretem Kristent vele képzelem el a jövőmet, már most szeretem a születendő gyermekünket és a legtöbb amire vágyom, hogy megadhassak nekik mindent amire csak szükségük lehet.

- Értem. – John arckifejezése még mindig kétségbeejtő volt.

- De egy dolgot biztosan nem tudsz Pattinson….

- Mit?- Csalódottság lett úrrá rajtam… Nem fogja elárulni, ez az ember már elhatározta, hogy hallgat és csak játszik velem. Nem válaszolt így újra megkérdeztem…

- Mit nem tudok John?

- Azt, hogy hol élt a nagymamám…

Mi? Hát honnan tudnám? Te jó ég és miért fontos ez nekem? Nikkiék is zúgolódni kezdtek, nem értették, hogy mi ez az egész.

John felállt, elővett egy térképet, majd hozzám vágta.

- Nyisd ki!

Kinyitottam, bár nem értettem milyen ádáz játékot űz velem.

A térképre nézve egyből feltűnt egy vastag piros filccel bekarikázott rész.

A kör fölé pedig, egy üzenet nekem.

„ Pattinson mit állsz még itt takarodj a lányomhoz”

Nem akartam hinni a szememnek…

Felnéztem Johnra aki már alig bírta visszafojtani kitörni készülő nevetését.

Odamentem hozzá és megöleltem.

A többiek még mindig szájtátva bámultak ránk ezért megmutattam nekik a térképet.

Ahogy felfogták, hogy megvan a válasz amiért jöttünk, és leesett nekik, hogy ez a vén róka mindenkit csúnyán beetetett olyan harsányan kezdtek nevetni, hogy zengett tőlük az egész ház.

A lányok megölelték a fiúk kezet fogtak vele, de valahogy mindenki a szívébe zárta Kristen apját. Ők is kimondták, amit én már régóta tudtam, hogy Kristen igazi apja-lánya.

Kristen… A félelem újra hatalmába kerített, de már akadt egy cseppnyi remény.

A térkép alapján az út vagy 4 órásnak ígérkezett, de Kellan odaadta az útitervet a sofőrnek és rászólt, hogy húzzon bele!

/Krsiten szemszöge/

A napok csak teltek és a szenvedésem egy cseppet sem enyhült. Folyton rémképek gyötörtek, Robról a babáról mindenről.

Az egyetlen vigaszom a szomszéd hölgy volt, aki lassan többet volt nálam, mint a saját házában. Mint kiderült ő volt az, aki gondozta a házat a nagymamám halála után.

Neki nem volt unokája, a lánya pedig másik országban élt így nagyon magányos volt.

Nem bántam, hogy velem volt, legalább nem voltam annyira magányos.

A kicsit azonban nagyon féltettem, elég sokszor voltam rosszul, és görcsölt a hasam. Féltem, hogy valami baj lesz vele.

Nem akartam elveszíteni. ő volt az egyetlen az életemben. Csak érte éltem.

A napok hetek nagyon lassan teltek, de egyáltalán nem bántam. Nem akartam tudni senkiről és semmiről.

/Robert szemszöge/

A buszút nagyon lassan telt, különböző rémképzetek gyötörtek.

Amikor a busz végre megállt, idegességem a tetőfokára hágott.

A buszról leszállva a kellemes virágillat és friss levegő kicsit enyhítették idegeim.

A ház amely előtt leparkoltunk, nagyon családias volt és az idő sem hagyott rajta sok nyomot.

A kis csapat minden tagja érdeklődéssel és izgalommal figyelte minden mozdulatom.

Csengettem.

Egy idősebb nő nyitott ajtót, megijedtem, azt hittem rossz helyen járunk.

- Jó napot… Kristen Stewartot keresem.

- Kristen ilyenkor mindig az utca végében lévő kis parkban szokott időzni, ott biztosan megtalálja fiatalember.

- Köszönöm.

Alig tudtam megszólalni. Egy utcányira vagyok tőle.

Egyedül kellett odamennem, az idegen hölgy szerencsére volt olyan kedves és beinvitálta a többieket. Mindenki megértette, hogy csak idáig kísérhettek.

Innen nekem kell tovább mennem.

Peter atyailag megölelt sok sikert kívánva.

Nem akartam busszal menni, gyalog indultam el.

Minden lépésnek ereje volt, ahogy egyre közelebb és közelebb vitt célom felé.

Már láttam a parkot ott zöldellett nem is olyan távol.

Az idő napos volt bár elég hűvös.

A park kicsi volt, nem volt benne nehéz megtalálni valakit.

Megálltam a szélénél és körülnéztem.

Szinte azonnal megláttam őt, vonzotta a tekintetem.

Ott ült egy hintán, szemei a távolba meredtek.

Már innen messziről is annyira szomorúnak és magányosnak tűnt, hogy belesajdult a szívem.

Hosszú, barna kabátját néha-néha felkapta a feltámadó szél.

Elindultam felé, a szívem a torkomban dobogott.

/ Kristen szemszöge/

Nem volt olyan pillanat amikor ne jutott volna eszembe. Viszonylag rövid idő alatt szörnyű veszteségek sora kínzott, nem sok kiutat láttam ebből a pokolból.

Még mindig visszarémlettek szavai…. ha akartam, ha nem, folyamatosan viszhangoztak fejemben.

„Nem akarlak többé látni, hallani, még a létezésed is kiverem a fejemből, ha kell.

Undorító vagy, gyűlöllek! Sajnálom, hogy valaha is közöm volt hozzád. „

Ismét egy könnycsepp jelent meg arcomon, pedig megfogadtam, hogy soha többet nem sírok miatta.

A szél furcsa illatot hozott. Ahogy beleszagoltam a levegőbe, egyre többet és többet akartam érezni ebből az illatból.

Olyan ismerős volt és annyira szívszorító egyben, mint egy boldog kor letűnni látszó fájdalmas emléke.

Mozgásra lettem figyelmes, önkéntelenül is felnéztem.

Nem az nem lehet… Mit keres itt, nem akarom, hogy felszakítsa minden sebem nem!

Felálltam, majd hátrálni, sőt futni kezdtem.

Futni minden erőmmel ezelől a pokoli rémkép elől.

Nem voltam biztos benne, hogy az elmém tréfál meg csúf módon, de azt tudtam, hogy el kell tűnnöm fájdalmam okozója elől.

Hallottam ahogy nevem kiáltja, a hangját hallani olyan volt, mintha egy puskagolyó süvítene el fülem mellett.

Nem volt menekvés. Éreztem ahogy erős karok ragadnak meg és kényszerítenek maradásra.

Kiáltani sőt üvölteni szerettem volna, de csak gyenge küszködés hangjai, s a néma zokogás volt az, amely számat elhagyta.

Minden erőm elszállt, állni sem bírtam tovább, lábaim felmondták a szolgálatot.

/Robert szemszöge/

Megijedtem heves reakcióján, de nem engedhettem el. Ha most elengedem, azzal a biztos magányba taszítom mindkettőnket.

Olyan gyorsan futottam, mit még soha.

Hozzáérni olyan volt, mintha egy délibábot érintenél.

Csodálatos.

Éreztem, hogy a nagy erőlködés kezd megszűnni, de ez a hirtelen jött gyengeség aggasztóbb volt, mint a heves ellenállás.

Nagyon fájt, hogy olyan volta számára, mint egy rémálom, egy alávaló szörnyeteg aki csak a szenvedést jelenti számára.

Biztosan tartottam, aztán leereszkedtem vele a fűbe.

Még itt sem mertem elengedni, attól féltem amint teheti felpattan és eltűnik.

- Kristen kérlek hallgass meg! Nagyon szeretlek, és sosem akartalak megbántani.

Nem reagált, rám sem nézett.

Folytatnom kellett, elkellett neki mondanom mindent, hogy aztán az igazság teljes tudatában ítélkezhessen.

- Láttam a képet az újságban amin mással csókolózol, beszéltem Juliával telefonon, aki aljas módon azt hazudta nekem, hogy ez mind igaz, és hogy már régóta megcsalsz csak mindenki fedez neked. Utána mentem el hozzád… és… és …mondtam ki azokat a szavakat amik miatt azóta is átkozom magam. Kristen annyira sajnálom. Megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, mert azt hittem, hogy átvágtak ők is. Szerencsére Ashlee kinyomozta, hogy hol vagyok és megkeresett. Nagyon bunkó voltam vele, de rám erőszakolta az igazságot, majd ketten együtt már könnyen összetettük, hogy mi is történt. Utána elmentünk apukádhoz és… Megtudtuk, hogy hol vagy. Kristen kérlek! Tudom,hogy nem ez az első hülyeség amit elkövettem, de ez a legnagyobb. Kérlek! Szeretném ha összeházasodnánk és együtt nevelnénk a picit! Nagyon örültem amikor megtudtam, hogy gyerekünk lesz és biztos vagyok benne, hogy nagyon jó szülők leszünk. Kristen én nagyon szeretlek!

Éreztem ahogy a „pici” szónál kicsit megrándul. Nem tudtam mást mondani. Egyszerűen szeretem és ha most visszautasít akkor vége az életemnek. Nincs másik igazi, csak egy, és az Kristen.

Megmozdult, majd felállt. Nem tartottam vissza, nem tarthattam.

Felém fordult. Most először nézett a szemembe.

Annyira gyönyörű a szeme ég és tenger keveréke.

- Elmehetsz Rob. A baba elment. Nem kell elvenned és velem lenned.

Nem! Ez nem lehet. Megint elvetélt, az én hibámból!

Elhagyni őt? Nem!

- Nem Kristen! Kérlek! Annyira sajnálom! Az én hibámból vetéltél el! pedig ha tudnád menyire szerettem volna…. Hogy mennyire szeretlek!

Kérlek bocsáss meg!

Nem bírtam már tovább. A csalódottság a bánat, a veszteség és csalódottság akkora erővel törtek rám, hogy szinte bőgtem és könyörögtem egyszerre.

Ennyire alárendelt szerepben még sosem voltam, de hát tiltsd meg egy fuldoklónak, hogy levegőért kiáltson!

Azt hittem Kristen szó nélkül elsétál…. Megérdemeltem volna, de ő közelebb jött és mélyen a szemembe nézett.

Könnyeimen keresztül alig láttam valamit a világból, de a tekintete mindenen átperzselt.

- Rob… Ne sírj. Inkább mutatok valamit.

Nem láttam pontosan mit csinál, de aztán megfogta a kezem és becsúsztatta a kabátja alá.

Szemeim felpattantak. Másik kezemmel megtöröltem a szemem, majd Kristenre néztem.

Ő csak mosolygott.

Lenéztem a felületre amelye kezem érintett.

Letérdeltem Kristen elé, majd csókot leheltem pocakjára.

- Most már kvittek vagyunk- mondta.

Nekem nem volt több mondanivalóm, azonnal megcsókoltam és az ölembe véve vittem végig az utcán, mert biztos voltam benne, hogy többet nem fogom elengedni.

/ Ashlee szemszöge/

Mondanom sem kell mekkora volt az öröm, amikor megláttuk Robot belépni az ajtón, Kristennel a karjában.

Hát még Kris menyire meglepődött amikor meglátott minket.

Elsírta magát, majd megadóan végighallgatta a sok korhálást amit tőlünk kapott aztán persze mindnyájan megöleltük és a pocaksimogatást sem úszta meg.

Szép kis pocakja volt már, a szemem előtt kibontakozóban voltak a nagyvárosban található kismamaboltok és kismamaruhák. Ha jó láttam Nikki is erre gondolt, mert nagyon csillogott a szeme.

Hazaérve egyből tervezgetni kezdtünk.

Az esküvő

Eltudjátok képzelni mekkora meló dugdosni ezt a két embert amint az esküvőhöz szükséges papírokat és egyebeket intézik?

Nem volt egyszerű. A dátum június 2. És a napok vészesen fogynak. Kibéreltünk egy birtokot ahol fehér sátrakat állítunk fel.

A vendéglista nagyjából száz fő. Csak semmi felhajtás. Kizárólag a barátok és családtagok.

Nikkivel alaposan megszerveztünk mindent, persze ha rajtunk múlik világraszóló esküvőt csinálunk, de most Kristen és Robert kedvében kellett járnunk.

Kellan egy szivarpulttal járult hozzá a ceremóniához, a zenét pedig Rob barátai fogják szolgáltatni.

Elérkezett a nagy nap, és mindenki ideges. Jules a pincérekkel kiabál, hogy mit hogyan csináljanak, John pedig a pappal borozgat. Na szép, mondhatom. Rob Kellant kérte fel vőfélynek így ő éppen a tükör előtt gyakorol.

Mi Kristenben próbáljuk tartani a lelket. Sosem gondoltam volna, hoyg ez a lány ennyire ideges tud lenni.

Kezdődik.

Az egyik koszorúslány helyét elfoglalva várom, hogy megtörténjen végre a csoda, amelyre mindenki oly régóta vár.

Rob már a helyén, látszik rajta, hogy nagyon izgatott, mert egyfolytában a hajába túr.

Ha ezt most Kristen csinálná abból katasztrófa lenne.

Zene… olyan gyönyörű ez a muzsika. Joh megjelent a sorok végében, és elindult.

Kristen mellette lépked, olyan gyönyörű. A ruha egyszerre tükrözi nőiességét és vadságát.

Elöl felvágott, mutatja karcsú lábait, hátul gyönyörűen siklik utána. Olyan, mint egy hercegnő.

A haja laza kontyban kezdődik, majd hátul laza hullámokban omlik hátára.

Elöl pár tincs szabadon lóg amelyekkel most a szellő játszadozik.

A pillantása fenséges és meghatott. Egy pontra néz. Egyenesen Rob szemébe, és édesen mosolyog.

Rob meghatottan áll és úgy néz kedvesére, mintha egy káprázatos látomás lenne.

Megállnak egymás mellett, és John a lánya kezét Robéba helyezi.

A pap beszélni kezd, Jules meg sírni… Valójában én is könnyezem és mindeni zsebkendőt szorongat.

Kellan férfiasan az ég felé emelte tekintetét, ezek szerint még a nagy mackót is meghatotta ez a jelenet.

Most felhúzzák a gyűrűt s közben örök szerelmet és hűséget fogadnak.

Annyira gyönyörűek, szerelmük gyümölcse meg már útban. Nem is lehetne ennél tökéletesebb.

A ruha pedig teljesen elrejti Kristen pocakját, Nikki terveztette.

Amikor megcsókolták egymást mindenki üdvrivalgásban tört ki.

Minden annyira fantasztikus.

/Robert szemszöge/

Kristen, az esküvő, a lakodalom minden olyan volt, mint egy valóra vált álom.

Azt hiszem joggal mondhatom, hogy ez olyan, mint egy valóra vált álom.

Nagyon jó szórakoztunk a többiekkel, amikor Kris a tortát nem a számba tette, hanem az arcomba nyomta, vagy amikor a harisnyakötőjét húztam le a fogammal. Mondjuk úgy kicsit rájátszottam így libabőrös lett közben és elpirult.

Aztán persze megtorolta amikor a tojást kellett végigvezetnie az egyik lábszáramtól a másikig.

Nagyon jó volt ez a nap, de a kedvenc, várva-várt része még csak most következett.

Kristen nem tudta, hogy hová viszem, nem tudta hol tölti a nászéjszakánkat.

Elköszöntünk mindenkitől, majd kocsiba ültünk.

/ Kristen szemszöge/

Nem autóztunk sokat. De a szemem bekötötte, csak akkor vette le a kendőt amikor megérkeztünk.

Magam sem tudtam volna más helyet elképzelni. Azonnal megcsókoltam, nem bírtam tovább nélküle.

Annál a tónál voltunk ahová egyszer piknikezni jöttünk, aztán éjszakára is maradtunk.

Csodálatos volt az a nap. Most ismét itt vagyunk mint házaspár.

El sem tudtam hinni. én, feleség.

A faépület felé vettük az irányt majd egyszer csak…

.- Rob mit csinálsz?

- Úgy illik, hogy a férj ölben vigye át a küszöbön újdonsült aráját!

Bezárt az ajtót, majd letett az ágyra és megcsókolt.

- Ms Pattinson.- azzal újra megcsókol.

Elképzelni sem tudtam ekkora boldogságot.

Lassan kiszedte a csatokat és gyöngyöket a hajamból, majd lehántotta rólam fehér ruhám.

Émelyítően lassan csinálta, szinte égtem a vágytól.

Hajamba csókolt, majd a számat vette célba.

Fogvatartottam száját s közben levetkőztettem.

Megcsókoltam a nyakát, majd a mellkasát. Szinte extázisban voltam.

Birtokba vette melleim, majd egyre lejjebb haladt.

Pocakomra rengeteg csókot áldozott, de ezek a csókok nem csak nekem szóltak, hanem a parányi kis emberi lénynek, szerelmünk gyümölcsének.

Kényeztett tovább, míg azon kaptam magam, hogy magamra húzom, és minden erejét semmissé téve csípője köré fonom lábaim.

Egyesültünk újra és újra. Nem is tudom, hogy bírtam ki nélküle.

Tízszer ennyi szenvedést is képes lettem volna elviselni, ha tudom, hogy nemsokára ekkora boldogságban lesz részem.

Az álom már majdnem hajnalban nyomott el minket. nem tehettünk róla, egyszerűen nem bírtuk egy percre sem elszakadni egymástól.

Másnap délelőtt felébredtem, ott feküdtem a karjaiban szája szélén még alvás közben is mosoly bujkált. Egyik kezével szorosan ölelt míg másikat hasamon nyugtatta.

Éreztétek már, hogy ez egy tökéletes pillanat?

Ez az volt.

„ Ne álmodd az életed, hanem éld az álmod”

Útószó

Julia meghívást kapott az esküvőre, de érthetetlen okok miatt nem jött el.

Kristen és Robert avagy Mr és Ms Pattinson gyermeke jó egészségnek örvend és totálisan el van kényeztetve. Ha nem a boldog szülők kezében van, akkor vagy Kellan bácsi vagy Ashlee néni karjában csücsül és népes a rajongótábora. Az összes Twilghtos színészbarát naponta látogatja és elhalmozzák ajándékokkal.

„Közkívánatra ő játssza majd a 4. filmben Reneesmét.